Tüskevár, avagy nekem a Själevadfjärden a riviéra

Talán végre kicsit ráéreztem annak az ízére, hogy mégiscsak egyelőre nyaralhatok is akár, nem kell sehova se rohanni, így is, úgy is jöttem volna ide.

Ahol nagyon sok időt töltünk mostanában, az a Själevadfjärden nevű tó, vagy is hát nem tudom, pontosan mi, mert a térkép szerint folyó, kiszélesedés, folyó, kiszélesedés. Erről a tóról beszéltem az előző posztban is, ez az a tó, ami Annicáéktól és Birgittáéktól is látszik, tessék (ugyanilyen sorrendben)

P1140364P1140315

 

 

 

 

Pénteken Annicáéknál volt kerti parti, a készülődés közepén leszaladtunk fürdeni, de az tényleg csak olyan volt, hogy belepotty, meghempereg, és kijön, mert jöttek a sok vendégek, Per Elof is végre itt volt, és annyira jó, bár már bő három éve nem láttam, nem beszéltem vele, mintha száz éve ismernénk egymást, és világhírű barátok lennénk. Meg Viviane is jött Hannah-val, Peter még nem.

Aznap Annicánál aludtam, aztán másnap reggel felkerekedtünk ketten, fogtuk Annica frissen sült, házi kenyerét, némi sajtot, és egy termosz kávét (Svédország! Kötelező!), aztán Lars Håkan kenujába pattantunk, és evezgettünk kicsit a tavon, aztán kikötöttünk és pancsoltunk, és megint evez, megint pancsol, aztán kerestünk egy mólót, aminek a tulaja éppen nem volt otthon, és ott uzsonnáztunk, csodálatos volt. :) Annica is nagyon örült, tudniillik úgy volt, hogy vasárnap nyaralni mennek Bertillel, már kivette a szabadságát is, erre Bertil fogta magát, és egy hete elvágódott biciklistül, és eltörte a kulcscsontját :( Annica meg annyira szabadság-lázban égett, hogy muszáj volt valamivel pótolnia.

Vasárnap pedig Birgittáékhoz voltunk hivatalosak, oda már Peter is jött (Per Elof meg közben eltávozott három hétre a hegyekbe), és ebéd után úsztunk egy nagyot. Aznap felhős volt, meg dörgött is, de végül nem lett belőle eső meg vihar (tegnap lett), és nagyon vicces volt, Jerryvel el akartunk úszni az egyik szigetig, de annyira fújt a szél, hogy egy helyben tempóztunk, úgyhogy megfordultunk, és máris sokkal gyorsabban sikerült haladni.

Tegnapi pangás után ma biciklizni akartam, de későn keltem. Úgyhogy itt szöszöltem, meg Wenjunnel beszélgettem, és mikor Jerry hazajött jött az ötlet, hogy menjünk megint pancsi. Úgy kezdődött, hogy ők a kenuval, én meg úszok utánuk, és a nagy szigetnél (az Annicás-tavas képnél látszik) majd találkozunk.

Ebben a tóban az a mókás, hogy hol nagyon mély, hol nagyon sekély, meg is indultam a tóban, bokáig érő vízben majdnem 10-20 méteren át, még mondtam is, hogy hát jó, akkor majd odasétálok a szigetre. A másik nagyon mókás, hogy az alján levő iszap hol nagyon kemény, hol nagyon puha, így esik meg, hogy a látszólag bokáig érő vízben egyszer csak combközépig süllyedek. Ahol először kikötöttek, ott is ilyen pihepuha volt az iszap, a papucsom háromszor vesztettem el, és akkor kitaláltuk, hogy átmegyünk a másik oldalára, mert ott van strand. Na de hogy, kezdett fújni a szél, én se ússzak, hát beültem a kenu közepébe. Jött motorcsónak, volt hatalmas hullámzás, hát mit nekünk vidámpark, ez sokkal jobb. Aztán kikötöttünk, sétáltunk kicsit, van a szigeten is grillhely, mint mindenütt, csomó madárfészek. Aztán kiültünk két korhadt fatörzsre a kábé 15 méter széles strandon, de szó ne érje a ház elejét, valóban homokos part volt.

Aztán pedig megállapodtunk, hogy most Jerry úszik, én evezek. Na most, akkor már igen fújt a szél, ráadásul pár méterrel a part után követ ért a kenu, úgyhogy ki kellett szállni, és odébbráncigálni, a fújó szélben olyan volt, mint valami katasztrófafilm nyitójelenete, ahogy húzzuk és húzzuk, és még így is megfeneklik, pláne, hogy úgy kezdtem, hogy az egyik lábammal kiléptem, a kenu meg arréb úszott, én meg puff. Wenjun jó röhögött, én is :) Aztán csak kieveztünk, jó nagy hullámok közepette, tényleg, tiszta Tüskevár, majd kikötöttünk a rendes, tóparti strandon, ahol megintcsak kiszálltam a vízből, és hol kemény iszap, hol puha, hol egy kő, hol egy kagyló, és már épp szentségeltem, hogy menjen a fenébe a tó, amikor is megbotlottam, és kecsesen hanyattestem a vízben. Wenjun arcán szétterült egy mosoly, amit aztán megfékezett, hátha bajom esett, de mikor látta, hogy én is röhögök, onnan már nem volt megállás.

Szeretem a Själevadsfjärdent. Meg hogy az időjárástól függően minden nap teljesen mások a színei. Meg hogy a domb mögött hol kék ég, hol felhőpamacs.

Tudom, nincs kép. Egyrészt nem viszem magammal, mert bevinni kenuval nem merem, parton hagyni se.

De nem is lehet visszaadni, mikor a vízililiomok között siklunk a kenuval,  és alattunk nagy halak úsznak el, mikor térdre esek a tóban, hogy az iszaptól halszagú lesz a papucsom, mikor madárifjoncok gyakorlatoznak körülöttem, mikor a hullámok hol ringatják, hol dobálják a kenut.

Reklámok

A természet lágy hőségriadója

Hát ezt is megértük. A tiszteletemre ma már hőségriadót is tartottak Svédországban, elvégre nem azért költöztem északra, hogy sose kelljen többé harmic fok fölötti időket élnem, nem.

Itt van még keddről a szerda-csütörtök-pénteki előrejelzés, nézzétek és lássátok, és ez tényleg így van.

időOké, oké, volt tegnap is, meg ma is egy öt perces zápor, és utána kellemes idő volt még egy negyed óráig, de annyi.

Ellenben ki lehet cselezni ezt a csúnya meleget, mégpedig természetanya ölében.

Tegnap például estefelé elmentünk az egyik környékbeli tóhoz, úszni. (Fényképezőgép nem volt nálam, elnézést). Nagyon kellemes volt a víz, kimondottan meleg, középtájt meg három kisebb sziget helyezkedik el, így célba vettem a legközelebbit, ugyanis Wenjun és Jerry ott szoktak néha Birgittáék kenuján evezni, és azt mondták, láttak kismadarakat arrafelé. Elúsztam hát oda (300 méter, gugliörszön ellenőrizve), és valóban, ha nem is babamadarak, de tinédzsersirályok ácsorogtak a parton. Tisztes távolságban megálltam tőlük (ott már megint leért a lábam), de ezzel is elég nagy riadalmat okoztam, tettek néhány kört, nem tudván, mi ilyenkor a teendő – de amúgy látszott, hogy azon a körön gyakorolnak – aztán némi vezetéssel átrepkedtek a szomszédos szigetre.
A bennem lakó ornitológusnak örömet okozva körbenéztem ott a tó majdnem-közepén (nagy tó ez!), és mindenütt dimbek-dombok, fenyvesek, kis házak, béke, csönd honolt.

Hát ez volt az egyik oka, hogy szerettem volna visszajönni, a természetközeliség, hogy az ember pillanatok alatt tóparton, erdőben, fenyvesben, sziklák közt találja magát, csak elhatározás kérdése. P1140349

P1140333Ma pedig útra keltem a könyvemmel, és lesétáltam a még közelebbi tóhoz, a Höglandsjöhöz, ami a volt iskolám mellett van. 7 kilométer körbesétálni a tavat, közepén van egy híd is, ha valaki csak a felét akarná megtenni. Padok, grillezőhelyek mindenütt. Én most nem körbesétálni akartam, hanem csak keresni egy árnyas helyet, ahol olvashatok, és ahová nem sülök oda.

Ez sikerült is, találtam egy padot egy szép nagyranőtt bokor tövében, ami pont kitakarta a napot, oda ültem le P1140350olvasgatni, jó egy órát legalább. Nagyon kellemes volt, a tó felől fújt a szél, az árnyékban nem volt hőség, így sikerült kicsit hűsölnöm is. Mennyivel másabb így, ugye? Csönd itt is, egy-két sirály, aki halászni próbál, olykor-olykor ember is elhaladt/futott/biciklizett/babakocsitolt mögöttem, de teljes béke. Jártam én néha ki olvasni a Gellért-hegyre is, ahonnan nagyon szeretem a panorámát, de valahogy mégse ugyanaz, mert ott dübörög a villamos, a hetes busz, ott ül a szmog a városon. Félreértés ne essék, nagyon szeretem Budapestet is. :)

Itt az egyetlen, hogy a város peremén van egy gyár, fafeldolgozás vagy mi, és annak van egy jellegzetes, édeskés illata, ami néha beúszik, de engem már nem zavar, nekem ez együtt jár Övikkel.

Végezetül pedig íme, a sztárfotósorozat a minibékáról, akivel útközben hozott össze a sors, és aki roppant fotogén, csak nem akarta elhinni nekem, bárhogy győzködtem is.

P1140346P1140347P1140348

Áfonya, lecsó, macska, hőség, extrajobb

A fentiekről essen némi szó, persze nem pont olyan sorrendben.

fikaTehát megérkeztem még szerdán csomagostul, minden rendben volt, Wenjunék vártak. Azóta sok kalandban volt részem, ebédeltünk Annicával és Wenjunnel egy fikaställén. Namost, tisztázzuk az egyik legfontosabb svéd fogalmat rögtön az elején, még a félreértések elkerülése végett. A “fika”, amit nem úgy ejtünk, mint magyarul, hanem úgy, hogy /fííká/, a svédek kis kávészünete, amit legtöbbször barátokkal szeretnek eltölteni. Egy kávé, egy kanelbulle, azaz fahéjas csiga, egy smörgås /szmörgósz/, azaz szendvics. Ilyen fikából naponta több is van, reggeli, délelőtti, délutáni, akármikor lehet rá időt szakítani. Van egy mondásuk is, miszerint: “Kafferast är viktigast!”, azaz a kávészünet a legfontosabb. Szóval, egy fikaställén, azaz fikahelyen voltunk, ahol ettünk tunnbröd-ös szendvicset (ah, mennyi fogalommagyarázat!). A tunntunnbröd az vékony kenyér, igazából mi, magyarok, nem is hívnánk kenyérnek, de itt az.  (lásd kép!) Nagyon kellemes kis hely, nyugdíjasok üzemeltetik, helyben sül a tunnbröd, aztán még zenéltek is, meg énekeltek, osztottak hozzá dalszövegeket is.

Aztán intézkedtem a városban, lett olvasójegyem persze (még benne voltam a rendszerben!), így folytathatom a recenzióírást eredeti könyvek alapján, meg lett svéd telefonszámom, de a legfontosabb, amire szükség lenne, az a személyi szám, az nem.

A személyi szám itt az alfa és az omega, anélkül nem létezel, mutatott rá Annica, de akkor itt hozzátettem, hogy fent vagyok facebookon, szóval meggondolta magát. :) Nos, a munkakereséshez nem lenne hátrány, ha lenne, viszont nem kapsz addig, amíg nincs munkád (vagy bizonyítékod bankszámlakivonat formájában, hogy egy évig vígan eléldegélsz itt, ja, meg kell hozzá biztosítás is, egy évre). Tehát munka kell. De abból se bármilyen ám, hanem hosszútávú.

Mivel mindenki éppen a szokásos júliusi nyaralását tölti, és pang az egész, ezért nekiálltam extramunkát keresni addig is, ne unjam itt magam. Házalni kezdtem a cv-mmel, el is tették sok helyen, az olyan, hogy majd felhívnak, ha kellesz. Remélem, kellek. Ilyen út során derült ki, hogy a helyi újságos (Pressbyrå, ez egy lánc: van benne újság, hotdog, ilyesmi) főnöke horvát :) Tisztára megörült nekem. A helyi önkormányzat-szerűségre is bementem, a recepcióra, ami az első emeleten van, a lépcső egyik fokára oldalt oda volt írva: “Válaszd a lépcsőt az egészségedért!”

Közben sikeresen le is égtem az egyik ilyen városi utam alkalmával, mondom, itt is hőség van, nyilván nem annyira, mint otthon, mondjátok most, de sokkal melegebb, mint kéne neki, senki se tud rendesen aludni, a macska folyton liheg, mint egy kutya, és a müzliben a joghurtbevonatos pelyhen megolvadt a joghurt.

Apropó, macska. Teljesen  tudatlanul, de elfoglaltam a kanapéját, azon tanyázom én is, meg, mint később kiderült, ő is. Ezért nagyon szemrehányóan tud nézni rám, mikor olvasom a recipéldányt, istenem, ki lehet kergetni a világból ezzel a szóval, a lektorálandó könyvet. Tegnap odáig ment, hogy miközben hanyatt fekve olvastam, bemászott a lábam alá, mert ami az övé, az az övé, jóóóóóó?

Lecsóról annyit, hogy életem első lecsóját próbáltam meg megfőzni, még tv-paprikát is találtam hozzá a Lidlben, és egész jó lett. Egyébként meg mesés kínai kajákon élek végre :) Meg áfonyán, amit a minap vacsora után szedtünk.

Dramatis Personae

Az előző blogomat ugye megette a fríblog, sajnos mentés se volt róla, darabokban létezik, de hát nyugodjon békében. Gondoltam, most összeszedem, kikkel fogunk találkozni itt a blogban, hogy mindenki képben legyen, és ne kelljen magyarázkodnom, hogy a nénikéjének az unokatestvérének a mókusa.

Wenjun és JerryP1120775

Wenjun a kínai barátnőm, aki már akkor kint volt Svédországban, mikor én anno odakerültem. Egy koliban laktunk, és hogy rövidre fogjam, jó barátok lettünk. Őneki egy cége van kint, igazi businesswoman, svéd-kínai üzleti kapcsolatok, nyelvórák és kulturális tréningek, meg minden, ami ehhez kell. Jerry a barátja, ő informatikus. Van még egy macskájuk is, Xiaopang (=kövér cica), akire augusztusban vigyázni fogok, amíg ők Kínában családlátogatnak. Addig a lakásukért is én felelek, de mivel vettek egy házat, az övéket fogom bérelni – egy ház emeletét. Kerttel meg minden. :)

 

Birgitta és Lars-Håkan

DSCF9769Svéd szüleim – első felvonás. Birgitta asztalos, fantasztikus dolgokat csinál, Lars-Håkan pedig nem is igazán tudom, jelenleg mivel foglalkozik, grillezni nagyon tud :D Roppant vendégszerető emberek, és intelligensek, műveltek, olyan jókat lehet velük beszélgetni.

Két gyerekük van, Per Elof és Nils Anton. Nils Anton a feleségével, Jennyvel, és a babájukkal, Elvinnel dél-Svédországban laknak, Per Elof pedig művész, elképesztő dolgokat tud alkotni, éppen Firenzében tanul/tanít, de ha jól tudom, nemsokára jön vissza ő is.

 

P1120872

Annica és Bertil

Svéd szüleim – második felvonás. Előző házaspárral nagyon jó barátok. Róluk se tudom pontosan, mivel foglalkoznak jelenleg, vendéglátásból és szeretetből ők is csillagos ötösek, akárcsak Birgittáék. Annicának előző házasságból van két nagy lánya, velük ritkán találkozni, valamint van egy Martin nevű fiuk.

 

Martin – de nem az előző

Az ő szüleié a ház, ahol lakni fogok, ő lakik a földszinten, enyém pedig az emelet lesz.

 

Viviane és Hannah (meg újabban Peter, de őt nem ismerem még)P1120652

Viviane brazil, phd-zni jött Svédországba, lett egy babája, Hannah, aki kissé neveletlen, de roppant cuki. Viviane szabadidejében tortákat készít megrendelésre vagy bulikra. Peter az újdonsült párja, akivel Örnsköldsviktől (Övik a beceneve, ezt az előbb nem mondtam) kissé lejjebb költözött.

 

Nicolas

P1120759Ő ugyan nem lakik még Svédországban, de a banda oszlopos tagja, pályázott meg állást errefelé, aztán lesz ami lesz. Francia, a legjobb barátom, és mivel az előző blogban voltak félreértések, tényleg csak annyi, tudniillik a fiúkat szereti.

 

 

Magyarázom a bizonyítványom meg a helyszínt

Nos hát, az úgy volt, hogy öt éve tartó szerelem után úgy döntöttem, elegem van a távkapcsolatból, és visszaköltözöm Svédországba. Igaz, hogy jól elvoltunk mi kettecskén, hogy csak nyaranta találkoztunk, de a vágyódásom a nyugalom, a fenyvesek, a tavak, a jó levegő iránt ráébresztett, hogy csak összetartozunk mi, te, én, meg a kisszoknya, Svédország meg én.

Tehát fogtam magam, felmondtam az állásomat, lepasszoltam a lakásomat az öcsémnek és a barátnőjének, vettem jegyeket, és úton vagyok jelenleg Örnsköldsvikbe (= saspáncélöböl). Svédország északi részébe. Ahol ugye már laktam egy évet, még anno ösztöndíjjal, ahol nagyon sok barátom van, akik várnak rám.

Örnsköldsvik egy kisváros, félúton Stockholm és a finn határ között, van neki síugrósánca, öbölkéje, Svédország leghosszabb vízicsúszdája. Semmi különös, de valahogy most úgy érzem, jól fog esni Budapest után egy kisváros, ahol lehet bárhová sétálni, biciklizni, és nem napokig békávézni.

Nemmellesleg a blog tetején a síugrósánc mellőli kilátás látszik, kábé az egész város. Az én házam pont nem.

A top kérdés ugye, hogy “És mit fogsz csinálni?” Nem tudom. Munkám még nincs. Házikóm már van, macskám lesz.

Ha tehát kedvetek van végigkövetni, mit hozok én ki ebből, akkor nosza, itt megtaláltok!