A természet lágy hőségriadója

Hát ezt is megértük. A tiszteletemre ma már hőségriadót is tartottak Svédországban, elvégre nem azért költöztem északra, hogy sose kelljen többé harmic fok fölötti időket élnem, nem.

Itt van még keddről a szerda-csütörtök-pénteki előrejelzés, nézzétek és lássátok, és ez tényleg így van.

időOké, oké, volt tegnap is, meg ma is egy öt perces zápor, és utána kellemes idő volt még egy negyed óráig, de annyi.

Ellenben ki lehet cselezni ezt a csúnya meleget, mégpedig természetanya ölében.

Tegnap például estefelé elmentünk az egyik környékbeli tóhoz, úszni. (Fényképezőgép nem volt nálam, elnézést). Nagyon kellemes volt a víz, kimondottan meleg, középtájt meg három kisebb sziget helyezkedik el, így célba vettem a legközelebbit, ugyanis Wenjun és Jerry ott szoktak néha Birgittáék kenuján evezni, és azt mondták, láttak kismadarakat arrafelé. Elúsztam hát oda (300 méter, gugliörszön ellenőrizve), és valóban, ha nem is babamadarak, de tinédzsersirályok ácsorogtak a parton. Tisztes távolságban megálltam tőlük (ott már megint leért a lábam), de ezzel is elég nagy riadalmat okoztam, tettek néhány kört, nem tudván, mi ilyenkor a teendő – de amúgy látszott, hogy azon a körön gyakorolnak – aztán némi vezetéssel átrepkedtek a szomszédos szigetre.
A bennem lakó ornitológusnak örömet okozva körbenéztem ott a tó majdnem-közepén (nagy tó ez!), és mindenütt dimbek-dombok, fenyvesek, kis házak, béke, csönd honolt.

Hát ez volt az egyik oka, hogy szerettem volna visszajönni, a természetközeliség, hogy az ember pillanatok alatt tóparton, erdőben, fenyvesben, sziklák közt találja magát, csak elhatározás kérdése. P1140349

P1140333Ma pedig útra keltem a könyvemmel, és lesétáltam a még közelebbi tóhoz, a Höglandsjöhöz, ami a volt iskolám mellett van. 7 kilométer körbesétálni a tavat, közepén van egy híd is, ha valaki csak a felét akarná megtenni. Padok, grillezőhelyek mindenütt. Én most nem körbesétálni akartam, hanem csak keresni egy árnyas helyet, ahol olvashatok, és ahová nem sülök oda.

Ez sikerült is, találtam egy padot egy szép nagyranőtt bokor tövében, ami pont kitakarta a napot, oda ültem le P1140350olvasgatni, jó egy órát legalább. Nagyon kellemes volt, a tó felől fújt a szél, az árnyékban nem volt hőség, így sikerült kicsit hűsölnöm is. Mennyivel másabb így, ugye? Csönd itt is, egy-két sirály, aki halászni próbál, olykor-olykor ember is elhaladt/futott/biciklizett/babakocsitolt mögöttem, de teljes béke. Jártam én néha ki olvasni a Gellért-hegyre is, ahonnan nagyon szeretem a panorámát, de valahogy mégse ugyanaz, mert ott dübörög a villamos, a hetes busz, ott ül a szmog a városon. Félreértés ne essék, nagyon szeretem Budapestet is. :)

Itt az egyetlen, hogy a város peremén van egy gyár, fafeldolgozás vagy mi, és annak van egy jellegzetes, édeskés illata, ami néha beúszik, de engem már nem zavar, nekem ez együtt jár Övikkel.

Végezetül pedig íme, a sztárfotósorozat a minibékáról, akivel útközben hozott össze a sors, és aki roppant fotogén, csak nem akarta elhinni nekem, bárhogy győzködtem is.

P1140346P1140347P1140348

Advertisements

One thought on “A természet lágy hőségriadója

Csipogj te is

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s