Kräftskiva – A rákünnep

A KP1140575räftskivához, azaz rákünnephez még sosem volt szerencsém, és igazából most se lesz IGAZÁN, csak annak apropóján jutott eszembe írni róla, hogy ma rákot vacsoráztunk.

Az ünnep ideje általában késő nyár, kora ősz, amikor a rákszezon kezdődik. De nem csak a rák egyébként, most van a premierje a surströmmingnek is, a rohadt heringnek, amit anno volt szerencsém megkóstolni. Ilyenkor “friss”, már amennyire a rohasztott heringre azt lehet mondani, a múltkor volt is a főtéren ezzel kapcsolatban valami össznépi kajálás, de lemaradtam, későn láttam.
Négy évvel ezelőtt volt szerencsém surströmminghez, azt a lent már említett tunnbrödbe tekerve eszik, paradicsommal, hagymával, főtt krumplival. Érdekes élmény volt, de hát nem kívántam meg azóta sem.

Tehát rendes kräftskiván még nem voltam. A szó onnan ered, hogy kräft, azaz a rák, plusz skiva, ami lemezt, lapot jelent, jelen esetben azt a büféasztalt, ahonnan kiszolgálja magát az ember. Roppant mókás, én csak a boltokat ilyenkor elárasztó felszereléseket látom, lampionok, kis papírcsákók, partedli, meg ami kell.

Ha az ember elmegy egy ilyen ünnepre, ott nem csak rákot talál a büféasztalon – amely rák főtt, általában kaporral fűszerezik -, hanem más ételeket is, húsgolyót, heringet, krumplit, amely fogások minden alkalommal megtalálhatók az ilyen büféasztalos ünnepekkor, például karácsonykor.P1140572

Rákot ilyet én még nem ettem, kisebbeket már igen, nem is igazán tudtam, hogy kell hozzáfogjak. Emlékeimben még elevenen él, mikor anno, 4 éve, valami ilyesmi rák volt vacsorára, és elfordultam valakivel beszélni, és mire visszafordultam, drága Nicolas-m a fejemtől fél centire   lebegtetett egyet, én meg akkorát visítottam, hogy öröm volt hallgatni, aztán feladtam, úgy döntöttem, nem eszem belőle.

Azóta viszont “felnőttem”, olyan értelemben, hogyha valamit elém raknak, én azt megkóstolom, legyen az csiga, vagy akármilyen csodákat varázsol itt Wenjun az asztalra. Tehát megkóstoltam. És nem is volt rossz, sőt! Igaz, van egy olyanfajta hozzáállásom, hogy én nem szeretek a vacsorámmaP1140576l hadakozni, ezért az ilyen páncélos dolgok nem tartoznak a kedvenceim közé, hogy az alamuszi szálkás verziókról ne is beszéljünk.

Ezek itt a dobozban kínai rákocskák voltak – tehát szezontól annyira nem függtek-, de az elkészítés ugyanaz: már megfőve lehet őket venni, kaporral vannak ízesítve (nem kedvenc az se, de Wenjun csinált hozzá chilis szószt, úgy máris más volt), és igenis, nem ijedtem meg tőlük. Bár az egyik a páncélkájával orvul megszúrt, de hát igazán ez a legkevesebb azok után, hogy milyen aljas mód megeszegettük őket.

 

Reklámok

Csipogj te is

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s