A munkakeresés rejtelmei Északon

Északtól függetlenül (pun intended) nehéz dolog munkát találni ebben a mai világban, legalábbis olyat, ami megfelel mindenki elképzeléseinek, legfőképp ugye a sajátjaidnak. Az ember néha kénytelen kompromisszumokat kötni.

Mikor megérkeztem Svédországba, július közepe volt. Júliusban Svédország eléggé kihalt, mindenki 4-5 hetes szabadságokra megy ilyenkor, nem törődnek semmivel, munkával meg főleg nem. Így kicsit nehézkes volt minden. Nyilván, felfoghattam volna úgy is, hogy elvégre a nyári szünet pedagógusként nekem is jár, és pihenhetek. Az elején ez nagyon nem ment, rögtön akartam mindent, mint írtam is, elkezdtem házalni az önéletrajzommal, először csak extra munka reményében. Az extra munka azt jelenti, hogy az embert alkalomadtán felhívják, ha több személyzet kell. Jártam boltokban, éttermekben, kávézókban, de hát nyár van, a nyári személyzetet már jóelőre felveszik.

Aztán elkezdtem apránként mindenfélét megpályázni, ami szembejött az állásportálon. Help-desk, tanár, recepciós, amire vagy képzett vagyok, vagy amit csak a nyelvtudásomból kiindulva esetleg el tudok végezni.

Elég gyéren jöttek a visszajelzések. A help-desk hívott egy első körös interjúra, miért vagyok motivált (MERT MUNKA KELL, na miért), meg ilyesmi, és mondta, hogy majd jelentkezik.

Volt egy iskola, ahonnan szintén behívtak interjúra, de aztán nem engem választottak, ez egy bonyolult sztori volt, rengeteg megígért és elmulasztott hívással – természetesen nem az én részemről.

Aztán most kedden elegem lett, csináltam egy újabb útitervet, és biciklire pattantam, hogy elintézzek ezt-azt. Itt jegyezném meg azt is, hogy továbbra is nagyon imádom azt a tulajdonságát a városnak, hogy bebiciklizhető. Dombon fel, dombról le, de minden közel van.

Első utam a Komvuxba vezetett, ami a helyi felnőttképző iskola, és itt tanítanak svédet is külföldieknek. Azt mondta a néni, hogy most nincs üresedés, de helyettesítés mindig akadhat, ezért eltette a papírjaimat, valamint megérdeklődte, hogy jártam-e annál a másik néninél, akinek az anyanyelvi oktatás a specializációja, azaz az ide érkező külföldi diákoknak felelősek a saját anyanyelvű oktatásáért. Hát elmentem oda is, örült nekem, bár nagyon meg akart győzni arról, hogy ha magyar vagyok, akkor kiválóan beszélek románul, de el kellett keserítsem szegényt. Nembaj, az önéletrajzom ő is eltette.

Aztán bementem az önkormányzat oktatási hivatalába, vagy hogyan nevezzem. Ott egy nő fogadott, hogy igen, mit szeretnék? Mondom itt a CV-m. Melyik állásra? Hát, az összesre. De mégis, mi vagyok? Angoltanár. Ja, arra itt van már a CV-m. Hát de, igazából személyesen akartam bemutatkozni, mondom. Hát minek. Hát anyád jól van? Hát mert azt mondták az ismerőseim. Á, nem kell. Najó, ha nagyon akarok, akkor beszéljek Karl Erik bácsival. Karl Erik bácsinak már hallottam a nevét, Birgitta mondta, hogy egyszer beszélt vele rólam. Hát mondom neki, ez van, énrólam beszélt Birgitta. Ja, igen, már nem emlékszik, kiről. Előadtam, ki vagyok, hogy mennyire szeretnék dolgozni, és hogy alig kapok választ. Azt mondja, ez lehet attól, hogy a külföldi nevűeket meg se nézik feltétlen, mert biztos nem komoly pályázat. HAH! Holott nekem svéd tanári papírkám van, még anno két éve megpályáztam, aztán márciusban meg is jött. Még hogy nem komoly!

Szóval rátukmáltam KE bácsira a diplomám, az erkölcsi bizim, a mindenem, szorgalmasan lemásolta.

Aztán hazatértem. Közben kaptam maileket is az előző igazgatóktól, akiknél ösztöndíjaztam anno, és akiknek írtam, hogy itt vagyok, tudnak-e valamit. Az egyik nem tudott, de továbbküldözgette a levelem, a másik pedig mondta, hogy a helyettesítésért felelősnek odaadta a papírokat. A helyettesítés ugyanis itt nem úgy működik, hogy leterheljük a benti kollégákat, hanem külön erre specializált pedagógus van.

Nojó, ezzel is előrébb vagyunk, gondoltam, és elégedetten mentem aludni.

Szerdán egy telefonhívás ébresztett, ismeretlen számról. Próbáltam nem nagyon álomittasnak hangzani, akárki is az, fontosak az első benyomások. Hát egy igazgató volt, hogy KE bácsitól kapta meg a számom, és lenne itt napközi 60% meg angol 25%, érdekel-e. Hát persze. Akkor csütörtökön vár interjúra.

Olyan álmos voltam akkor még, hogy sokáig gondolkodtam, jól értettem-e az iskola nevét, meg hogy holnap vár-e, nem ma. Mondjuk olyan nap volt, amikor abban sem voltam biztos, hogy a mosógépet elindítottam-e, Wenjun mondta is, hogyha elindítottam, akkor holnap van. Hát elindítottam, mint utólag kiderült, így tegnap Wenjunék kocsijába ültem, és elautóztam az iskolába, ami 15 percre van így. Elég komoly interjú volt, két igazgatóval, mert itt külön van alsó-felső tagozatnak, és az alsónak kéne a napközis, felsőnek az angol. Szóval jó sokat beszélgettünk, angolra váltottunk meg vissza – a végén meg is kérdeztem, hogy akkor most átváltunk-e egy kicsit magyarra is, hogy könnyebb legyen nekem, nevettek – mindenfélét kérdeztek, mik az erősségeim, hogy fegyelmezek, milyen ötleteim vannak, ilyesmi.

És hogy holnap hívnak majd valószínűleg, mert még nem tudták megnézni, hogy mennyire egyeztethető össze a két órarend. Meg megmutogatták körbe az iskolát is, aztán elköszöntek.

Alig egy órával az után, hogy hazaértem, jött még egy telefonhívás, egy másik iskolából, KE bácsitól tudják a számom (Isten áldja KE bácsit, meg engem, hogy bementem hozzá!), és az ő iskolájukban meg a bevándorlóknak kellene svédet tanítani. Keresek-e még munkát? Mondtam neki, hogy válaszra várok. Ó, kár. De ha nemleges a válasz, hívjam őket mindenképp.

Ma arra ébredtem, hogy süt a nap, kék az ég, pamacsos felhőkkel, és alig fél órán belül csöngött a telefon, hogy akkor hétfőn vár az iskola.

Szóval, angoltanár vagyok, meg napközis.

Hat hét alatt lett munkám. Ebből négy hétben mindneki nyaralt.

Nagyon sokat dolgoztam én is érte, hogy így legyen, de ugyanakkor tudom, hogy ha nem kapom a sok-sok pozitív visszajelzést tőletek, a bátorítást, a kedves szavakat, és hogy hittetek bennem, hogy jól döntöttem, sokkal nehezebb lett volna.

:)

Advertisements

3 thoughts on “A munkakeresés rejtelmei Északon

Csipogj te is

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s