Gondolatok a konyhából

Mióta meglett az asztalom, ami egy fél hatszög (megkaphatom a másik felét is, csak nem nagyon férne el), azóta itt szeretek ücsörögni a konyhában a laptoppal, nem tudom, miért, talán megszokás, mert ha Wenjunék bent ültek, én meg skypeolni akartam, mindig kijöttem. De jó itt, kellemes a fény, az ablakból látok egy szép fenyvest (tényleg jön nemsokára a természetes élőhelyem bemutatása, senki se aggódjon!).

Pár nap híján két hónapja, hogy felkerekedtem, és itt maradtam. Két hete, hogy dolgozom, mínusz az a két nap, amit ellógtam beteg voltam, de a két hét, az mégiscsak két hét.

Azt figyelembe véve, hogy többet vagyok bent az iskolában, mint anno otthon voltam, mégis sokkal kipihentebb vagyok, az okok sokrétűek.

Először is, nagyon fontos az, hogy a heti egy hajnalt leszámítva általában olyankor kelek, amikor otthon már becsöngettek, én pedig átverekedtem magam Dél-Pestről Budára, busszal, vonattal, villamossal, metróval, mikor mivel. Álmos, rosszkedvű emberek között WP_000465zsúfolódtam. Igaz, hogy busszal megyek most is, de általában akármelyik irányba utazom akármikor, az emberek száma maximum öt, de igen sokszor saját különjáratom van. Új, hibrid Volvo buszokkal járok, amik minden felszállónak megdőlnek majd visszaállnak, hogy kényelmes legyen a felszállás. A kétWP_000469 buszom ma reggel ugyan konkrétan egy perccel kerülte el egymást, de nem bosszankodtam túl sokat miatta, inkább lesétáltam a tengerhez, és élveztem a napot. Meg ilyenkor szoktam bemenni a könyvtárba. A könyvtár azon túl, hogy ingyenes és hogy annyi könyvet vehetek ki, amennyit csak akarok (ezt még mindig nem dolgoztam ám fel :), már nyolckor kinyit, de 8-10-ig nincs bent személyzet, a kölcsönzőautomátak segítségével hozhatod-viheted a könyveket.

Még a reggelhez hozzátartozik az is, hogy van időm kényelmesen reggelizni, és mivel nem hatkor teszem, még úgy is érzem, hogy ettem.
Itt jobbra a központi park, ahol a buszok találkoznak. Balra pedig a ma reggeli tenger, mobilos képek, azért nem olyan nagyon szép színűek.

Aztán, az iskolák sokkal otthonosabbak, nincs az a kórház feeling, ami otthon szokott lenni. Ami nekem külön érdekes, hogy mivel már két iskolában is tanítottam itt helyben, megállapíthatom, hogy azért nagyjából mindegyik iskola ugyanúgy néz ki. A tanári, a pihenő, a termek, a színek.

Egy íratlan svéd szabály az, hogy ha vendégségbe mész valakihez, a cipőt amint beléptél, tüstént le kell venni, papucsot nem nagyon adnak. Na most, az iskolában is ez van. Csupa zoknis gyerek az egész iskola. Vagy crocs-os.

Kevésbé érződik mókuskerekesnek az egész, főleg mióta napközis is vagyok, és tegnap például sakkoztam az egyik gyerekkel, meg megnézem a drámaelőadást, amit a drámaszobában egyedül csinálnak meg, vagy rajzolunk, gyöngyöt fűzünk. De a tanítós része se mókuskerék. Itt nem 45-15 perces rohanás az élet, hanem szépen le van osztva, milyen tantárgyból hány PERC jár egy héten, és ez alapján lesz a felosztás. Angolból ötödikben 130 perc, így jön ki a 40-40-50 perc. A szünetek is lehetnek 10 perctől kezdve az egy órás ebédszünetig akármekkorák. A külön kijáratú osztálytermekkel megoldódik az is, kinek hol a váltócipője, kabátja. Van egy kis előtér fogasokkal, aztán a terem, mindegyikben vízcsappal, az ötödikeseknek még saját bögréjük is van, az első falat hatalmas whiteboard foglalja el, azon van minden infó, jövő hétre vonatkozókkal együtt.

Az órarend miatt csengő sincs, ez sem stresszel senkit, egy-két perc ide vagy oda teljesen belefér mindenkinek, akár tanárnak, akár diáknak. Nem szakítja félbe a mondatod a csengő, nem néz senki árgus szemekkel, hogy óigen, becsöngettek, és X kolléganő még itt tesped. A kávézósszobában mindig van beszélgetőpartner. Minden kolléga mosolygós és segítőkész, akármennyi kérdést öntök is rájuk.

Nagyon tetszik az is, hogy aktualitásokkal van megpakolva minden tárgy, életközelivé van téve. Például, vasárnap itt választások lesznek. És az egész iskolában erről van szó. Ötödikben a pártokról tanultak, milyen pártok vannak, milyen értékeket képviselnek, posztereket csináltak a terem egyik sarkába, és nagyon érdekli őket, tőlem is kérdezték, hogy kire fogok szavazni – ekkor a másik közbevágott: “HÉÉÉÉ!!!! Megtanultuk, hogy ilyet NEM kérdezünk!!!” –  és elmagyaráztam, hogy én itt most még nem szavazhatok. Hétfőn hetedikben helyettesítettem, ott pármunka volt, minden pár kapott egy pártot, és annak az oktatáspolitikájáról kellett prezentációt készíteni, mert hogy az mégicsak, őket is érinti.

Mondjuk ami furcsa még mindig, a gimi után megszokni a piciket, mert hát még az ötödikesek is picik a gimihez képest, és ez persze látványos. Ami szerencse, és még egy mínusz stresszfaktor, hogy itt hatodiktól kezdve adnak csak jegyet, itt is most már az A-F-ig rendszer van. Így ötödikben nem kell jegyekkel bajmolódni, elég lesz év végén értékelést írni. Meg az az extra idegesség sincs, hogy érettségi, nyelvvizsga. Kellemes. És bár tényleg heti 3x végzek 5-6 körül, mégse érzem, a fenti okokból.

Tegnap pedig iskola után bementem a moziba, megnéztem egy filmet, és utána hazasétáltam, hát ez óriási nekem, ez az érzés, hogy fél óra alatt hazasétálhatok. Kellemes, langymeleg őszi este volt, jól esett nagyon, és bár negyed 10-re értem vissza, csepp fáradtság se volt már bennem.

 

Végiggondoltam ám, hogy írjak-e összeszedetten az iskoláról, de az egyrészt nem menne, másrészt az apró benyomásokból úgyis sokkal komplexebb kép alakul ki. Ha kérdés van, miről írjak, továbbra is várom, jegyzem, és egyszer csak sorra kerül. :)

 

Reklámok

Csipogj te is

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s