Hosszú skandináv biciklizések

Megint csak morzsákat szórok ide, válogassatok kedvetekre, nagyon hosszú napjaim vannak mostanában, és nehéz összefüggő értelmességeket írni, de azért próbálkozom.

Még mindig töretlenül biciklizem, és Kázmér és Huba megint remekül prezentálja az érzéseimet. Tegnap, mikor 5 után keltem, hogy beérjek snow bikinghajnalra, kinéztem, és azt láttam, hogy nem látok. Nyeltem egy nagyot, hogy hát ez azért annyira nem vicces, de máshogy már úgyse érek be. Szóval úgy bicikliztem, hogy az első kerekemet láttam körülbelül, néha még azt se, aztán tippeltem, hogy merre megy az út. Az autók lámpája, meg az utcai lámpák is csak visszatükröztek mindent a ködön, ami meg hömpölygött, és lecsapódott minden ruhadarabomra, csurom víz voltam, meg dér, mire megérkeztem. Hazafelé meg a lökött biciklim defektet kapott, de Martin megjavítja ma nekem, mert Martin egy rendes szomszéd továbbra is.

Továbbra is jól vagyok nagyon, szeretem a várost, amikor betévedek egy kisebb boltba például, és odamegyek az egyik ottani dolgozóhoz:
– Bocsánat, nem találom az élesztőt.
– Jöjjön, oda – idegenvezetem.
– Jaj, ez nagy luxusnak hangzik!
– Ez itt jár. Parancsoljon! – Aztán szélesen mosolyogva el.

Aztán mikor úgy megyek ki a teremből, hogy az ötödik osztály kórusban üvölti, hogy KŐ-PAPÍR-OLLÓÓÓÓÓ. :) Az ötödikekben van napi magyar szó, a tábla sarkában, akármikor van óránk, felírunk egy újat, és követelik szabályosan, ha el merek feledkezni róla esetleg. Nagyon jól kijövök most már velük. Pénteken meg helyettesítettem egész nap jóformán, és akkor rájöttem, hogy tulajdonképpen ez vagyok én, aki tanít, nem az, aki délután a mászókáról lepotyogó gyerekeket vigasztalja. Nincs azzal sem semmi baj, sőt. Tegnap bementem kávéért – 2 perc – és mire kijöttem, a kolléganő nevetve fogadott, hogy 5-6 gyerek rohangál itt, hogy hol van Eszteeeeer, olyan vicces vele labdázni. Hát most na. :) A népszerűség átka.

Az elmúlt héten a tesiórákon tájékozódás volt több osztályban is, akármikor is érkeztem be, valamelyik kis facsoportból-erdőből mindig előbukkant egy tornaruhás gyerek, homlokráncolva, térképpel a kezében, szerintem ez baromi jó és hasznos is.

A harmadikosok az “Egy olvasó osztály” című központilag fejlesztett anyaggal dolgoznak, különböző szövegeket dolgoznak fel, és vannak hozzá  karakterek: a jósnő, aki a címek és alcímek alapján próbálja kitalálni, miről fog szólni a szöveg, a művész, aki segít elképzelni a történteket, a detektív, aki az új szavak jelentését állapítja meg, a riporter, aki kérdéseket tesz fel a szöveggel kapcsolatban, három szinten, a tényleges szövegről kérdez, arról, hogy mi van a sorok között, és végül hogy mire lehet következtetni a szövegtől elvonatkoztatva. Végül a cowboy, aki segít összefoglalni a szöveget. Élvezik, jó nézni.

Múlt héten volt egy napközis-munkaközösségi workshop, hogy mi az, amit fejleszteni kéne, így éves szinten. Az igazgató kihangsúlyozta, hogy ne gondoljunk nagy, világmegváltó dolgokra, csak olyanokra, amiket mi magunk meg tudunk valósítani. Ez máris annyira megnyugtató volt. Végül ilyen ötleteink lettek, hogy napközis tanács – ezt itt nagyon nyomatják, osztálytanács, iskolatanács, kajatanács, you name it -, hogy az uzsonna legyen hangulatos, és hogy tegyünk ki magunkról képet, hogy a szülők tudják, ki vigyáz a gyerekre reggel meg délután. És ennyi. Jobb lesz tőle? Valószínűleg. Belegebedünk? Kötve hiszem.

Az iskoláról még nem mondtam, hogy néhány kis szobája egy valóságos miniápisz, bemegyek, és mappák, füzetek minden méretben, tollak, ceruzák, ragasztók, akármik, színes papír, dosszié, és mindenki annyit vesz, amennyire igénye van. Fénymásolási korlát sincs. A diákok által kölcsönözhető laptopok rá vannak kötve a nyomtatókra, hogy óra végén kézbe lehessen venni a munka eredményét.

P1140684Iskolán kívül: hétvégén ételfesztivál volt, meg nagy happening, tengeralattjáró állt a kikötőben, sorba állt az egész város, én végül nem mentem fel, van is eszemben órákat állni sorba, mikor süt a nap. Megtudtam a kajafesztiválon, hogy az étkezési kultúra fegyver (sic!), láttam versenyző szakácsnövendékeket, bár mikor 10 percen át répát pucoltak, feladtam, és úgy döntöttem, tényleg nem érdekel, mit főznek. Lehetett kóstolni húst, lazacot, sütikét.

Ezen felül megint fordítottam, rövid határidővel, szóval nem volt sok időm másra.

Biztos megint kihagytam a felét annak, amit le akartam írni, de hát legalább marad anyag a következő bejegyzésre. :)

Reklámok

One thought on “Hosszú skandináv biciklizések

Csipogj te is

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s