Vízi vidámpark

Igazából most nincs jókedvem. Egyáltalán. Ezért most aztán inkább röhögök az egészen, és magamon, hátha elmúlik tőle.

Az úgy volt, hogy múlt héten defektes lett ugye a biciklim. Martin megígérte, hogy megjavítja, de csak nem, csak nem, és közeledett a szerda, amikor is a hajnalok hajnalára nekem szükségem van a biciklire. Bár lelkileg már készültem, hogy ma reggel ötkor majd túrázni fogok le a városba, tegnap este Martin beugrott, hogy elmondja: kész a bicikli. Na, megörültem, akkor lehet azzal menni. Igaz, esőt mondanak, de hát majd akkor csak a belvárosba gurulok le – 15 perc – és megyek tovább busszal.

Hát, az eső azért esett, de inkább olyan angolos szitálás volt, bukósisakban fel se tűnt, meg nem volt hideg, hát nem keseredtem el nagyon. Azért gondoltam, biztos ami biztos, megyek csak a városig. Mondjuk egyre kevésbé ismerek magamra, Eszter nem szokott reggel fél hatkor biciklizni, reggel fél hatkor esőben meg pláne nem, na hát de na, ez van.

Le is gurultam a városba, bár belefutottam két útjavításba és egy útelterelésbe is – metropolisz ez a javából – és az út felénél a dinamóm egyszerűen nem világított, természetesen tette ezt egy olyan úton, amelyet éppen javítottak, ezért nem volt közvilágítás. Itt azért már gyanakodhattam volna, hogy nem ez lesz a kedvenc napom, de nem tettem. Milyen kis optimista vagyok.

Lezártam a biciklit, lesétáltam a buszhoz, ott találkoztam kolleganővel is, aztán nyitottam a napközit, minden ment-ment, aztán két óra múlva olyan ólmos fáradtság vett erőt rajtam, hogy na.

Tegnap mondta a kollegina, akinél mint póttanerő vagyok bent szerdánként, hogy arra gondoltak, hogy a délelőtti nagyszünetben esetleg legyek kint felügyelő, mert nincs épp. Most mit mondjak erre, persze, leszek. De a franc se gondolta, hogy
a) szakadni fog az eső
b) jeges szél fog fogócskázni az E alakú épület szárai között
c) ennek ellenére mindenkinek kötelező kimenni.

A ravasz róka munkatársak persze beöltöztek vízállóba, nekem a dzsekim mondjuk az, de nadrágom nem volt, és nem is gumicsizmában bicikliztem az iskoláig (de nem is értem, miért nem?)

Szóval, hol itt álltam egy csoport gyerekkel, hol ott, hol esernyő alatt, hol eresz alatt, hol körbe sétáltam, és közben fáztam, fáztam, fáztam, vizes voltam, be akartam menni. A gyerekek fele is be akart menni. De nem lehet ezt csak így megúszni, hova is gondoltam.

A gyerekek másik fele, aki szintén beöltözött vízállóba, ellenben nem akart bemenni. Némelyek egy térdig érő pocsolyában ugráltak fel-alá, mások a térdig érő pocsolyába ugráltak egy bazi kőről bombát, megint mások a lejtős udvaron vízelvezető árkot ástak, a legzseniálisabb mégis az a banda volt, akik felmásztak a csúszdára, aminek a tövében állt a víz, lecsúsztak, kacsáztak egyet a vízen, és még seggencsúsztak másfél métert a sárban.

Volt nálam váltásruha, mindig van, ha biciklizek, de nem elég. A gyerekekért meg senki ne aggódjon, szárítószekrények tömkelege van elhelyezve az iskola több pontján is, egy idő után becsempésztem oda a cipőmet is, de akár ne csempésztem volna, na de nem spoilerezek.

Valahogy csak eltelt a nap, bár egyre rémültebben láttam, hogy az eső csak szakad (És a víz-víz-víz csak jött-jött-jött – Segítség! Malacka (én) ), a szél is egyre jobban dühöng.

Na de, lebuszoztam a városba, gondoltam, ott majd döntést hozok a bicikliről, bár úgyis tudtam előre, hogy sajnálnám szegényt ázni hagyni a város közepén, a bicikliknek is jár a törődés, vagy mi.

De azért betértem két sportboltba is vízálló ruháért, nadrágot sajnos nem találtam jót, de találtam egy bazijó kabátot és pulóvert, amiket kábé ingyen adtak, utolsó darabokként.

Némiképp töprengve álltam meg a biciklim mellett, ami sajnos szélvédett helyen volt, így erre fogom azt, hogy milyen idióta döntést hoztam, na de mindegy is. Minden ruha fel, meg az esőponcsó is, és uccu neki.

Ahogy átgurultam a zebrán és menetirányba álltam, rájöttem, hogy ez hiba volt. De mindegy, mondom, elvégre 15 perc hazatekerni, és minden napra esőt mond, ilyen alapon majd jól soha nem fogom visszahozni a biciklit. Szóval azért volt hiba, mert olyan jeges szél vágott az arcomba, hogy még. Az esőcseppeket akupunktúrás kezelésként is mind-mind beleszurkálta az arcomba, orromba, szemembe, ahol érte. Nem baj, mentem rendületlenül.

A legrövidebb és legkevésbé lejtős út a várost átszelő autópálya-autóút mellett megy, na most, akkor kezdtem már a végén hangosan ordítani, mikor megláttam, hogy a kamion, ami jön, egész saját kis permetkaput “hordoz” magával, szóval nagylevegő, és alámerültem a permetbe. Aztán még párszor.

Mikor kissé feljebb értem, a szél még erősebb lett, és ki akarta próbálni, vajon vissza tud-e tolni engem hátrafelé, mikor én előre tekerek, hát ha azt nem is, de voltak momentumok, mikor szinte egy helyben tekertem, szobabicikli a szakadó esőben, tényleg csodálatos. A poncsót vagy felfújta olyan Marilyn Monroe-san, vagy oldalra söpörte, a nadrágom az már rég átázott, azzal nem is törődtem. Ami poncsó még rajtam volt rendesen, az természetesen a cipőmre csorgatta az összes begyűjtött vizet, hát hova máshova?

A maradék öt perces úton ilyen toligatósat játszottam a széllel, és nagyon kedveseket mondtam neki félhangosan és magyarul, de ezt most már nézze el nekem mindenki legyen szíves.

Az utcámban, ami lefele lejt, és ezért huss, végigsuhanok rajta, csigalassúsággal gurultam, szintén a drága szélnek köszönhetően. Az utolsó tíz méteren levő bazi pocsolyába akkor már dafke belehajtottam, valami apró öröm azért nekem is kell.

Egy kellemes, meleg zuhany után most itt ülök, megy minden radiátor, a szél pajtásom kedélyesen bezörget néha az ablakon, aztán ha nem reagálok, az eső segítségével kicsit agresszívabban is bekopog, közben magyar, zacskós húslevest eszem (köszi, Apa!), és azon gondolkodom, hogy én innen most egy hétig legalább nem akarok kimenni sehova.

(Tényleg jobb lett a kedvem egy hangyányit. :)

Advertisements

5 thoughts on “Vízi vidámpark

Csipogj te is

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s