Mekk Mester, a főbérlőm

Mivel tudom, hogy nagyon szeretitek a nyomorúságos történeteimet, ezért megosztok veletek ismét egy olyat. Tudom, tudom, nem a nyomoromon röhögtök, de mióta itt vagyok, nem szeretek és nem is nagyon tudok stresszelni, ezért inkább ironikusan igyekszem felfogni az életet, ha nehézségeket hoz.

Háttérinfó: megengedtem a főbérlőknek, hogy lakásszerelési céllal bármikor feljöjjenek, akár itt vagyok, akár nem, nincs itt semmi, amit nem kéne látniuk, és így hátha előremozdítom a sebességet. Mondjuk inkább hátra sikerült, de mindegy.

Hát ugye, pénteken reggel elindultam iskolába, délután meg át Johanhoz, még jól is jött ki, korán végeztem, és az ő városában el tudtam intézni némi adminisztratív dolgot. Hétfőn reggel tértem vissza Övikbe, mentem egyenesen iskolába, majd délután 4 felé érkeztem meg haza. Hát ez kábé azért négy nap távollét.

Sétálok fel vígan a lépcsőn a bevásárolt holmikkal. A konyha oldalfala mögött rejtőzik az elektromos szekrény, az tárva-nyitva, és ahhoz, hogy azt kinyissák, minden konyha gépecskémet félre kell toszigálni, hát félre is volt toszigálva. A zuhanyból úgy csöpög a víz, mint még soha. A hálószobában a radiátor apró darabokra szedve héderezik a földön. Hát, mondom, ezt nyilván nem betörő csinálta, ez olyan Martinos dolog, de nézzünk be a fürdőbe. Lámpa felkapcs – semmi. Szemöldök összevon. Másik lámpával próbálkozom, semmi.

Táskát és szatyrot szanszét hajigálva indultam lefelé a hálistennek még nyitva levő boltba, Martin anyukájához. Csókolom, mondom neki, miért nincs áram a lakásban, és miért héderezik a radiátor a földön. Óóó, hát ez a fránya Martin, így anyuka, és már telefonált is a tőle körülbelül 10 méterre, udvarban szerelgető fiának.
– Martin, Eszter hazajött, nincs áram, nincs radiátor, azonnal feltakarodsz és megcsinálod, szegény halálra fog fagyni! Mi az, hogy összeraktad, azt gondolod, Eszter itt áll és hazudik?
Telefon letesz, majd rám néz: Mééé, te csak most jössz haza? – Igen, most, közöd? Miért, mikor lett ez szétszedve? – Hát pénteken.

Azzal feljön körbenézni. Megállapítja, hogy hm, valóban szét van szedve a radiátor (még jó, hogy elhitte, és Martint le is cseszte, hogy ő meg nem hiszi). És jé, a zuhany is csöpög. Jéé, nem mondod, alig másfél hónapja mondtam, hogy a zuhany csöpög. Majd ránéz a hűtőre, ami nekem teljesen kiment a fejemből, és jelentőségteljesen végigméri az alján összegyűlt szivárványszín pocsolyát.
– Ó, sok dolgod volt a hűtőben? De nézd a jó oldalát! Spóroltál egész hétvégén az árammal, hihihi – balra el. Strike 1.

A hűtő, hát persze. Az árammal működik. A hűtőben nem volt mondjuk sokminden, épp feléltem mindent, de a fagyasztót rosszat sejtve nyitottam ki. Ott lapult a sok bogyó, amit még augusztusban szedtem, és amit lefagyasztottam, hogy majd télen vitaminhoz jussak. Meg volt vagy 6-7 adagnyi húsom, ilyen egyszemélyes vacsorákhoz, némi kenyér is. Na most, ezek szépen kiolvadtak és kifolytak a fagyasztóból. Kellemes rohadt hús illat terjengett a konyhában.

Martin feltrappol, majd azt mondja, Jé, tényleg szét van szedve a radiátor (milyen jó, hogy ezt mindenki ilyen ügyesen megállapítja), és összerakja. Kérdezem tőle, hogy esetleg azért csöpög a zuhany, mert megpróbáltad megjavítani? – Pfff, dehogy, tudod ám, Eszter, mi a zuhany baja, hogy újat kell vegyek. De hát nem vettem. – Strike 2.

Fortyogva mentem vissza a konyhába kárfelmérni, és mondom a kifele galoppozó Martinnak, hogy most nézd meg, mit csináltál. – Nem én kapcsoltam ki az áramot, hanem az édesanyám  a vén boszorkány (sic!), azzal el.

Én meg ott maradtam. Áram nélkül. Mert mindkettő feljött és lement anélkül, hogy áramot csinált volna. Strike 3.

Kihajigáltam a húsokat és a kenyeret, a bogyókat megmentettem, lekvár lett belőlük, de most már azt is tudom, hogy a skandináv krimiírók nyilván lekvár és szörpfőzés, illetve leolvadt fagyasztók takarítása közben szerzik az ihletet, úgy nézett ki a konyha, mintha lemészároltam volna néhány embert, köszi ribizli.

Ezek után visszamentem, hogy ugyanmár, lennének olyan drága cukorborsók, hogy visszakapcsolják az áramot, tudom, sok elvárásom van, de na.

A vén boszorkány Martin anyja feljött, és visszakapcsolta – mégiscsak egy faház, nem fogok elkezdeni a kapcsolótáblán játszadozni magam -, és feltekerte a radiátort, de azért mondta, hogy gyújtsak gyertyát, hogy hátha úgy meleg lesz, strike 4, és itt is hagy, mert látja, hogy van takarítanivalóm, nézett a hűtőre, strike 5, de amúgy örüljek, milyen jó is a finom gyümölcs, stikre 6, és ő mossa kezeit, mindez Martin hibája.

O tempora, o mores, o svéd családi szeretet.

A cseresznye a napi habon a szekrényben elhelyezett egérfogóban megtalált ötödik döglött egér volt, én nem értem ezeket, bejönnek a pincében, és miafészkeskínkeservnek nem mennek inkább Martinhoz havajozni, minek kell nekik feltétlen emeletre mászni?

Reklámok

Csipogj te is

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s