Mindenszentek és Egyesült Nemzetek

Ez a hét, mint mondtam, mozgalmasabb, mint az előzőek voltak, van is miről beszámolnom.

Mivel jövő héten őszi szünet lesz, és a végén Mindenszentek ünnepe, az egyik helyi templom úgy döntött, meghívja néhány iskola ötödik osztályát, egy “Mindenszentek vándorlásra” a templomba. Hétfőn volt az első turnus, és mivel tanítok az ötödikben, és épp angol lett volna, velük mentem, ráadásul két turnust is végighallgattam, szóval már profi vagyok.

A templom előterében kezdődött, a halálról beszélgettünk, és összegyűjtöttünk, milyen szinonimákat és kifejezéseket tudunk mondani a halál helyett, és felírtuk egy táblára. Aztán meghallgattuk egy kitalált személy, Märta élettörténetét, aki nemrég halt meg, és az ő története alapján végigjártuk, mi is történik, ha meghal valaki. Bementünk a templomba, ott volt egy nyitott koporsó elöl, azt körül lehetett járni és meg lehetett tapogatni. (Kicsit hidegkirázós volt ez nekem, de a gyerekeknek tetszett). Aztán a lelkész elmesélte, hogy lehet koporsóban temetni, meg hamvasztani, az urnát is megnézhették, hogy néz ki, belülről is. Aztán mindenki kapott egy szál rózsát és leültünk. Elénekeltünk két zsoltárt a szertartásból, meg tovább mesélte, hogy ha igazi temetés lenne, tartana beszédet. Aztán mindenki elbúcsúzott Märtától, a koporsóra tették a szál rózsájukat, majd egy műanyag sírhoz mentünk, amin ott állt, hogy “Itt nyugszik Märta”, és ott meg mécsest gyújtottak.

Aztán bevonultunk a sekrestyébe (protestánséknál is így hívják?), ahol ki volt téve néhány szent és néhány jó életet élt ember képe. Teréz anya, Maximilan Kolbe, Gandhi, stb. Szerencsétlen Kolbét Hitlernek és Bill Gatesnek nézték a gyerekek, jó, ötödikesek, de mikor jó emberekről beszélünk, a Hitlert erősnek éreztem. Itt meghallgattuk, kik a szentek, mi a különbség a mindenszentek és a halottak napja között, majd mindenki felírthatta egy postitre, kit tart példaképének, és el is mesélhette. Volt, aki a szüleit, nagyszüleit írta, más két tanárt :) (nem engem, de akkoris), megint mások sportolókat, médiaszemélyiségeket.

Aztán pedig felmentünk az orgona mögött a karzatra, csupa fehér kanapé és párna közé, a közepén meg hatalmas gyümölcstál és gyertyák “Mint a mennyország”, mondta valaki, és nyilván ez volt a cél, ugyanis itt végighallgattuk, ki szerint mi történik a halál után, vagy mit szeretnének, mi történjen. És ettük a gyümölcsöt.

Két iskola ötödik osztályaival csinálták ezt, szerintem hasznos, azért a halálról kell beszélni, és nagyon tetszett, hogy egy kitalált emberen keresztül beszéltünk róla, meg aztán az ünnepekről is, alacsony itt az alapműveltség, semmiképp sem árt. Énnekem mondjuk néha erős volt, de én még mindig egy kicsit egy, az immáron másfél éve történt haláleset hatása alatt állok, biztos azért.

 

De menjünk is tovább. Pénteken ENSZ-nap van, és az egész iskola ENSZ lázban ég, minden órán ENSZ van, előkészítőtől kilencedikig minden nap. Ilyen feladatlap, olyan feladatlap. Mivel a kicsik még kicsik, ők inkább barátság-hétnek fogják fel a dolgot. Leginkább róluk tudok beszámolni, mert a napközi abba a munkaközösségbe esik.

Bár hétfőn nem vagyok a napköziben, tudom, hogy csoportokat csináltak, előkészítőtől negyedikig összekeverték a gyerekeket, és mindenféle közös versenyek, játékok voltak, hogy együttműködést tanítsanak. Kedd délelőtt békegalambokat vágtak ki órákon, délután meg az én vezényletem alatt hajót hajtogattunk a napköziben – ez itt valami szuperszkill, senki nem tud hajót hajtogatni, én meg csak azt tudok -, amiket elkereszteltek “békehajónak”, és dekoráció lesz belőle, majd lefotózom, ha el nem feledem. Szerdán tovább csináltuk a hajókat azokkal, akik nem készültek el.

hajóA csütörtöki program közös sütés volt, piskótatekercs készült, amit péntekre szántunk uzsonnára. Meg aznap sikerült összeszerelni a hajókból készült mobilt, íme. Bár elmagyaráztuk, hogy a mobil jelent ilyen lógós bigyót is, az egyik gyerek azzal jött oda hozzám, hogy “Mutasd azt a telefont!”

A pénteki nap reggelén – bár én nem voltam ott – mindenféle barátságról szóló dalokat énekeltek közösen a templomban, aztán meg együtt játszottak a kis csoportjaikban. Én mindeközben angolt tanítottam az ötödikben, de az iskola azért látványos dekorációs átalakuláson ment keresztül. ENSZ logók, zászlók, országok, törvénycikkek – mind-mind gyerekkéz alkotta – végig a falon. Igaz, hogy néha azt mondom, kevés alapműveltséget ad a svéd iskola, de néha meg egészen fantasztikus, fontos dolgokra fektet hangsúlyt.

Délután előkészítettük a speciális uzsonnát, az ebédlő helyett a konyhánkban, piskótatekerccsel aztán pedig következett a diszkó. Nagyon cukik voltak a kölkök. :)

Közben Halloween hangulat is beköszöntött, gumipókok, papírdenevérek, vattapókhálók és ilyesmik libegtek a folyosókon, mikor benyitottam a tanáriba, majdnem sikítottam, a kolléganőm olyan zseniális boszorkánynak öltöztette be magát. Ha ezt tudom, gyűjtöttem volna a HAT döglött egeret, és fellógattam volna itt-ott.

Az eső pedig napok óta szakad, de üzenem a rosszakaróimnak a barátaimnak, hogy tegnap és ma is a kolléganő magától mondta, hogy ilyen időben márpedig nem megyek busszal haza, és hazáig hozott, ma reggel meg Martin apukája vitt le a városba, úri dolgom van.

Most viszont mennem kell. Mindjárt jön a Johanom. Éééééés a KISÖCSÉM! :))))

 

Advertisements

Csipogj te is

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s