Ez a csendes kis ház…

… tele volt emberekkel az elmúlt héten, kicsit elkényeztetettnek érzem magam, aztán meg jó meghökkentő volt megint egyedül maradni. Most épp vasárnap reggel van, majd este fejezem be ezt a posztot, a kettő között megint emberek várhatóak, de csak sorjában.

Pénteken hagytam el történetem fonalát, hogy északról és délről is fiatalemberek közelítenek felém, északról némiképp gyorsabban suhantak ide a csodás a kék autójukban. Aztán együtt nézegettük, hogy a délről érkező öcs vonata késik egy órát, ő is tájékoztatott minket folyamatosan, “lekapcsolták a fűtést”, “mentünk három métert, megint állunk”, meg ilyesmi.

Némiképp fáradtan érkezett meg, azért enni kért, és hát egészen fantasztikus, két reggeli két pasival, és elfogy annyi kaja, amennyit én egy-két hét alatt szoktam elfogyasztani, de igazán ez legyen a legkevesebb, elvégre szeretem őket.

Szakadó eső volt péntek este is, szombaton is, ültünk itt a reggelink fölött, és méláztunk, mihez kezdjünk, aztán Wenjun telefonált, hogy jön a szomszédos boltba, beugorhatnak-e? Hát persze. Mi addig játszottunk egy kis társast, aztán megérkezett a kínai delegáció éhesen, szóval csináltunk nekik taco-ebédet, az itt nagyon népszerű, külön taco-polc van a boltokban.

Megbeszéltük, hogy estére átmegyünk vacsorára. Közben elállt az eső, sétáltunk egy kört, mert túl nagy volt már a bezártság. Aztán át, finom kínai vacsorát kaptunk, én Wenjunnel beszélgettem, a három fiúból egy (Jerry), a számítógépén matatott, a másik kettő svéd hercegnős mesét nézett tátott szájjal :)

A vacsora finom volt, mint mindig, utána meg mesét néztünk együtt, a Fel!-t. Kellemes nap lett végül, az eső ellenére.

Vasárnap megint jó késő volt, mire összeszedtük magunkat, aztán elmentünk az arénába valami kultúrdélutánra, ami nem volt olyan hajde, hallgattunk kis zenét, néztünk kis hastáncot, találkoztunk Annicával és Per-Eloffal is. Beszélgettünk meg ilyesmi. Aztán itthon vacsora, Johan pedig hazament.

Hétfő-kedd-szerdán dolgoztam, mert hát a napközi nem csuk be, a szülőknek nincs őszi szünete, és azért csak három napot dolgoztam, mert csak 60%-ban vagyok napközis, így minden órámat betették akkorra. Volt gyertyamártogatás, pókkészítés, minden, meg kint játszás is. Nem kedveltem ezeket a napokat, egyszerűen hiányzott valami keret belőlük, és szétfolyt az egész.

Meg kicsit rossz lelkiismeretem is volt, hogy öcsikét egyedül hagyom. De hétfőn a várost fedezte fel, kedd-szerdán pedig Martint, a boltot és a műhelyt, szóval azért elvolt.

Cserébe hétfőn este elvittem a helyi fürdőbe (Svédország leghosszabb vízicsúszdája ugye, de az elkényezetett kölök nem volt lenyűgözve!), kedden pedig hokimeccsre mentünk, ahol szétverték apró darabokra a helyi csapatot, de felfedeztem, hogy a helyi csapatnak van egy Hári János (!!!) nevű magyar játékosa.

Szerdán fáradt voltam, 10 órát voltam bent, szóval fáradtan jöttem haza, vacsoráztunk, aztán megnéztünk egy thrillert Martinnal.

Csütörtök-péntek szabadnap volt. Csütörtökön a kedvenc helyi kínaimban ebédeltünk, aztán sétáltunk egy jót az erdőben. Szép idő volt, napsütés, azt hiszem, öcsikémnek is tetszett a svéd természet. Este megjött Johan, a péntek neki is szabad volt. Rántott husival vártuk, meg kell mondjam, hogy kisöcsém valódi mesterszakács.

Pénteken pedig a Skeppsmalen nevű kicsi halászfaluhoz mentünk, ahol van egy világítótorony, meg sok szikla, meg tenger, hát fel-alá ugráltunk a köveken, sütött a nap, szépek voltak a színek, és ami a legfőbb, szélcsend volt, és ezért kellemes időjárás.

Estére ezúttal lángost komponáltam, életemben először, de meg kell mondjam, tökéletes lett.

 

  Szombat reggelre hó esett – aztán pár óra múlva el is olvadt – Johan pedig még reggel hazament, mert az apja jött hozzá látogatóba. Bár öcsikém utolsó napja volt, nem igazán tudtunk mit csinálni, mert ömlött az eső. Főzőcskéztünk, játszottunk, filmet néztünk, bevásároltunk, aztán hipp-hopp, már el is utazott. Most éreztem először igazán, hogy itt élek, mikor integettem neki, aztán fogtam magam, és hazajöttem.

Ma pedig – egy hónappal előrehozva – Hannah 3. szülinapját ünnepeltük Sundsvallban, egy játszóházban, volt sok torta, meg játék. Nem maradtunk sokat, de hát a szándék a fontos.

Jó fáradt vagyok, még zárásképp egy hír, hogy ismét könyvet fordítok. :)