Időjárási iszonyok

Mikor ezt írom, éppen -9 fok van odakint, nemrég értem haza, és nem éreztem annyinak. Az a jó fajta, téli, karácsony-érzésű hideg van, ami tiszta, ropogós, jószagú, szeretem.

Reggel nem szerettem.

De ne szaladjunk ennyire előre. Tegnapra ugye, havat ígértek, legalább 30 centit. Nos, nagy örömmel kelek fel, húzom fel a rolót, és akkor azt látom, hogy zuhog az eső. Hát, bosszankodtam, a fene egye meg, már úgy rákészültem a hóra. De gond egy szál se, munkahely felé félúton csodás átváltozás, esőből szakadó hó, el sem állt úgy este 10-ig, tehát legalább nettó 12 órát esett. Csodás, csodás, már szinte vártam a ma reggeli hajnali sétát, hogy majd andalgok a hóban reggel ötkor.

Aha, persze. Éjszaka nagyon hideg volt, és minden jól lefagyott. De hát még ezzel se lett volna bajom, mikor reggel megláttam, hogy -5 fok van, mondom mit nekem hideg, van sok ruhám, és a svédek takarítják az utakat, még az erdőben is, ez rémlett öt évvel ezelőttről. Hát nem. Tegnap este és éjszaka senkinek sem volt annyi esze, hogy letakarítsa a latyakot, a járdáról még hagyján, de az úttestről sem. Még itt a bolt udvarában is vastagon állt a jégborda a mindenféle vadon kószáló quadok, teherautók, villástargoncák után. Felvettem a beázhatatlan cipőm – tényleg nem ázott be! – meg az orkánnadrágot, meg a jégeralsót, meg a szőrös pulóvert, meg a mindent, és uccuneki. Izé, vánszorogjunk neki. Hol tükörjég, hol borda, és a járdára felmászó kiskocsik, amiknek gondolom én szórni kellett volna valamit, remek fagyott keréknyomokat hagytak, mást nem. Se só, se homok, se kavics. Hát, ez így hosszú lesz, juhúúúú, táncoló talpak a hajnali utcán, ide se lehet lépni, meg oda se, hova lépjek akkor.

Ekkor kezdte Meredith Brooks a fülembe énekelni, hogy “I hate the world today”, nem is tudod, milyen igazad van, öreglány, mondtam neki, aztán azzal a lendülettel kecsesen térdre estem. Nézelődtem egy darabig, richtig, hogy reggel fél hat előtt pont akkor járt arra három kocsi is, ezért úgy tettem, mint aki szemlélődik, és mint aki MINDIG térden szemlélődik, majd felkászálódtam, és indultam tovább. Olyan ez, mint a Forma 1 Monacóban az utcán, csak ez itt jégpálya az utcán, minden utcán, és mivel Övik dimbes-dombos, ezért extra kellemes volt hol lefelé csúszni, hol felfelé mászni.

De mit akarok, azon az egyen kívül többet nem estem pofára. Ki a kicsit nem becsüli, lopjon nagyobbat, ugye.

De aztán csak leértem a buszhoz. Ami még jéghideg volt, első járat, és még a jegycsipogtató se volt beüzemelve, a néni kedvesen azt mondta, hogy meghív erre az útra, na, legalább valami pozitív.

Aztán mikor felkelt a nap, akkor teljesen átváltozott minden, és a jégbordák is csodálatosnak tűntek.

 

P1140869P1140870P1140874

 

 

 

Reklámok

Csipogj te is

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s