Ezennel a 2014. évi blogolást lezárom

Eltelt öt hónap, bizony, már ilyen rég, hogy ideköltöztem, és fel se tűnik. Minden egyszerre tűnik olyan közelinek és távolinak. Olyan soknak és kevésnek.

Ez a hét is nagyon gyorsan elszaladt, volt benne sok apróság elhintve itt-ott. Egyre jobb barátok leszünk Martinnal, úgy érzem, ha szükséges, elvisz a vonathoz, feljön csak úgy, leül, beszélget, jó ez így, mindig is ilyet akartam, mint az amerikai filmekben, hogy csak úgy be lehet “törni” a másikhoz, hol ő jön fel, hol én megyek le, akár úgP1140973y is, hogy nincs a lakásban, mert valami kell. Mindkettőnk ajtaja mindig nyitva.

Kedden Annicával és Birgittával tartottam csajos estet, átvittem a karácsonyi ajándékokat, és beszélgettünk, teáztunk, jókat nevettünk. Lehet valami abban, hogy ilyen fanclubja van a “nyomoromnak” itt a blogon, mert ha élőszóban is mesélek valami olyat, ami kellemetlenül érint, valahogy mindenki fetrengeni kezd a röhögéstől, hát nem tudom. De már sokadik emberek mondják, hogy írjak könyvet, még a végén írok. :)

Aztán Jerryhez is bementem, szintén ajándékkal, meg rossz lelkiismerettel, Wenjun ugyanis Kínában van a húga esküvőjén, Jerry pedig két hete egyedül volt, és oda se dugtam a nózim, szégyelljem magam. Vele is jót beszélgettem.

Hos20141217_105734szú nap volt az a keddi, de megérte.

Szerdán az iskolában “julbord” volt ebédre, tradicionális karácsonyi svéd ételek, meglepő módon az is svédasztalos formában van felszolgálva. Az ételek a következők: mindenféle hering, füstölt lazac, húsgolyó, minivirsli, főtt krumpli, céklasaláta, “sylta”, az valami aszpikos-préselt borjúhús, sonka mustárral, főtt tojás.

A konyha nagyon kitett magáért, úgy nézett ki az egész, mint valami csodás étterem. Kicsit homályos, de hátha látszik.

Aztán20141217_112650 a felsőtagozatnak mézeskalácsház-versenye is volt, körbe lehetett járni a kiállítottakat.

Tegnap és ma egész nap szakadt a hó, rengeteg esett, kicsit fáj is a szívem, hogy ezt most itthagyom, de majd még három hónapig élvezhetem – remélem.

Ma pedig a rendes iskola csak az ünnepség volt, tízkor mindenki hazamehetett, aki gyerek, meg aki ugye nincs napközibP1140970en. Tetszett nagyon a műsor. Minden évfolyam kiállt és énekelt valamit, volt néhány szóló is. Sokkal meghittebb és kedvesebb így szerintem, hogy mindenki hozzájárul a programhoz. A képen az elsősök láthatók.
Aztán megjelent a két igazgató, hogy rövid beszédet fognak tartani. Egyikük vezetéknevét el is kezdte skandálni a diákság, én meg elképzeltem… áh, hagyjuk. ;) Tényleg röviden beszéltek, egyikük megköszönte a műsort, a másik pedig elmesélte, hogy létezik a Mikulás, mert mindenkinek van titkos kívánsága, és ő nem kedves gyerekeket és kollégákat kért, mert olyat nem kell kérni, amink megvan, ő havat kért, és lám-lám.

Aztán kihirdették a mézeskalácsház verseny győztesét is, meg a “Félév barátja” címet is kiosztották, ez szerintem nagyon20141219_145136 kedves dolog.

Jelenleg épp a vonaton robogok Johan felé (közben már a konyhájában ülök, mert a vonatnak volt képe megérkezni, mielőtt befejeztem volna a blogolást), hétfőn pedig hazatérek, tehát legközelebb csak jövőre fogok írni.

Jó kis év volt ez, úgy érzem. :)
Nem is vágyom semmi karácsonyi ajándékra. Elégedett vagyok és boldog, mindenem megvan. Esetleg kis havat otthonra?

Boldog karácsonyt és boldog új évet minden kedves olvasómnak!

Mellékelve a csillagom és a jókívánságom az iskola udvaráról, ahol is ma három darab gyerekre vigyáztam fel. De olyankor lehet sokkal jobban megismerni őket.

P114097420141219_150235

Reklámok

A lány, akit Eszternek hívnak

A lány, akit Eszternek hívnak, nem is gondolta volna, hogy mennyi minden meglepetést tartogat neki Svédország, mikor úgy döntött, ideköltözik, szó sem volt Johanról meg Backmanról sem, aztán erre tessék.

A lány, akit Eszternek hívnak, pénteken felült a vonatra – a vonat késett, ezért a lány a peronon táncikált, míg a hó alatt orvul megbúvó jég miatt hanyatt nem esett, onnantól némiképp nyugodtabban várta a vonatot – aztán Johan leszedte a vonatról.

A lány, akit Eszternek hívnak, nyert egy társasjátékot is, ez a pénteki újságból derült ki. Még két héttel ez előtt a fiú, akit Johannak hívnak, fedezte fel a helyi lapban. Játszottam, nyertem, Alfapetem van, svéd scrabble, azaz kellemest a hasznossal, a svédem is fejlődik, bár Johan elég erőteljesen földbe szokott döngölni, de hát csal, elvégre svéd.
Mondjuk az újság szerkesztőségében a bácsi biztos teljesen hülyének nézett, hogy alig postázták ki a lapokat, már bedübörgök, hogy kéremkéremkérem, jajdeboldogvagyok, kéremkéremkérem.
P1140950
Szombaton elmentünk az egyik helyi gimnázium karácsonyi vásárára, 130 árus, hangulat szinte semmi, ráadásul parkolni a “krumpliföld közepén” kellett, hogy Johan szavaival éljek, de hát igaza volt, lásd kép. Csoda, hogy se autó, se ember nem süllyedt el a sárban, bár ki tudja. Ugyanis se hideg, se hó, meleg van és eső, fujj.
De nem baj, este elvitt engem vacsizni egy kellemes helyre, aztán kimentünk a főtérre, ahol lezárandó az év kulturális fővárosa címet, fényshow volt, koncertek, és a végén meglepetés tűzijáték.

Ez itt csak a fele, de azért megteszi, remélem.

Másnap pedig jött a nagy nap, mikor is találkozhatok Az Íróval, Akinek a Könyvét Lefordítottam (Fredrik Backman). A város friss-ropogós kultúrházában került sor az eseményre, ahol volt egy beszélgetés, aztán kérdezhettek a nézők is. Megtudtunk egy csomó mindent, hogy kamionsofőrként kezdte, aztán újságoknak írt, és hogy megjelenjen, nem kért érte pénzt, hogy az Ove nyitójelenete a számítógéppel az orra előtt történt meg, és akkor arra gondolt, milyen jó lenne ez egy P1140964nyitófejezetnek, mesélt egy kiállításról is, ahol egy magyar (!) festő nevén veszekedett egy svéd pár, és akkor a nő azt mondta a férfinak: – Kérlek, Ove, engedd el most már a témát! És hogy hát így áll össze egy regény.
Nagyon szórakoztató, élőszóban is pont olyan remekül mesél, mint a könyveiben. Mesélte azt is, hogy vannak emberek, akik évente csak egy könyvet olvasnak el, de akkor utánajárnak, hogy melyik a legjobb, és mit kell olvasni, és azt olvassák, főleg nyaraláson, aztán következő évre már másik műfaj kell.

Aztán jött a dedikálás, ott álltam dobogó szívvel és négy könyvvel, egy magyar Ove, egy svéd, és a két utóbbi könyve, Johannál is volt egy Ove, ugyanis annyit magyaráztam neki a könyvről, hogy megvette és elolvasta. :) Mikor ő került sorra, mondta is Backmannak, hogy ő pont az évi egy könyvet elolvasó típus, és magyarra fordítva valami ilyesmit kapott bele dedikálva: “Johannak. Te nyavalyás műfajváltó!”
A svéd Ovémba csak a nevét kértem, elvégre ez volt életem első könyve, amit lefordíthattam, a magyarba pedig azt írta – körülbelül fordítva – hogy (majdnem elsírtam magam, mikor utána elolvastam, de még Johan is meghatódott):

“Eszternek. Köszönöm, hogy kölcsönadod a szavaidat a könyveimhez.”
És rajzolt bele Saabot is! :) Johanéba is. Az én svédembe is. Szeret rajzolni, a második könyvébe is belerajzolt egy meselényt.

Fantasztikus élmény volt, találkozni egy íróval, akit ennyire szeretek olvasni, olyan ritkán adatik meg az embernek ilyesmi, mire felfedezek egy írót, általában már nem él… vagy pont azért fedezem fel.
De Backman él, fiatal, és remélem, jó sokat ír még!

Sankta Lucia

Luciaünneplés volt ma az iskolában, be is jöttem korábban, hogy megnézzem. Bár a svédek ugye protestánsok, és nincs valami hatalmas szentkultuszuk, Lucia valahogy belopakodott ide a télbe, fején gyertyakoszorúval, hogy világosságot hozzon a sötétségbe.

(A képekért elnézést, vakuval nem lett volna az igazi, így meg kicsit homályos, de legalább hangulatos).

A szokás nem új nekem, az egyetemen én is énekeltem egy ilyen ünnepen, sőt, az IKEA-ban is körbejártunk, és még az Ericssonhoz is bementünk, nem minden dolgozó tudott hova tenni minket, hogy az IKEA-ban karácsonyi vásárlók döbbent arcát ne is említsem. :)

A kilenP1140943cedikesek voltak felelősek a műsorért, először is bevonult Lucia, égő gyertyákkal a fején, mikor kivonult, természetesen csurom egy merő viasz volt a haja, de hát ez a price of fame. Fehér ruhában, piros övvel a derekán. Követte egy csapat lány, rajtuk is fehér, csak ezüst boa a derekukon, és a fejükön is ezüst koszorú.

A színpad előtt egy fotelben két mikulásfiú ült és várt, valamint a menetet két stjärngosse, azaz csillagfiú zárta, csúcsos sapkában.

Énekeltek kicsit a lányok, aztán mikor a fiúk dalára került a sor, bedübörgött még egy vagon stjärngosse, P1140947pont mögülem, szívinfarktust is kaptam szinte, és jót üvöltve énekeltek. Aztán az egyik miki felment a Luciához, a mikrofonzsinór beakadt mindenbe, az összes gyertyába a földön, azt rángatták egy kicsit, aztán a legbájosabb mégis az volt, mikor a szőke, kecses Lucia erőszakosan megragadta a miki kezét, amiben a papír volt, amin a szövege állt, és odarántotta maga elé, mert hát nem látta.

Aztán jött három mézeskalácsfiú énekelve, és mézeskalácsot szórva.

Az egész műP1140948sor szinte énekekből állt csak, egy csillagfiú, egy miki és egy mézeskalács elénekelték az All I want for Christmast, aztán egy miki szólóban a White Christmast, amit úgy kezdett:
“I’m dreaming of a white Christmas, with every Christmas card… NEM!!!”

 

Nehogy azt higgyétek, csak a rosszat látom és kritizálok, nagyon szép műsor volt, nagyon szép énekekkel, és ezek az apróságok sokkal emberközelibbé tették az egészet. P1140945

Utána megint adventi fika a tanáriban, és nemsokára utazom Johanhoz. Mi kellhetne még?

Bónuszként az egyik legszebb dal.

Örömdarabkák és egyéb sztorik

Épp az egyik nonstop karácsonyi zenéket játszó internetes rádió szól – bár az egyik svéd csatorna is ezt csinálja decemberben, csak hát túl sok benne a reklám, mézeskalácstésztát is begyúrtam, világít itt mellettem a csillagom, karácsonyi teát iszom, amit Stockholmból kaptam ajándékba még novemberben Johantól.

A postaládámra Johan nagyon szép névcímkét nyomtatott, és mindig mosolygok, mikor elmegyek mellette.
– Itt legalább helyesen van leírva a neved – mondta, mert remekeket szórakozunk azon, hogy a nevemben az á betűt a huszonegyedik században nem tudják értelmezni, hol nemes egyszerűséggel szóközt írnak helyette, a múltkor két vesszőt írtak, hát nem tudom.
Johan amúgy az egyetlen, akinek a kezdetektől fogva nem okozott gondot az sem, hogy sz betű van a nevemben, hogy milyen sorrendben kell leírni, volt már írva s-sel, zs-vel, z-vel, legritkább esetben sz-szel. Persze, mondhatjuk, hogy elvégre sokat látta leírva, de akkor is, például ismerősök a facebookon, akik kommentet írnak a NEVEM ALÁ, nem tudják odamásolni. Neveletlenség, pun intended.

Ma egészen tanítónénis napom volt, az egyik kolleganő beteg, ezért ahol póttanár vagyok, ma sima tanár voltam, egész délelőtt. Harmadik osztály. Profi matektanár lettem ám itt pár hónap alatt. :)
Olyan jó bemenni a karácsonyi díszes termekbe, és hogy minden osztályban adventi várakozás van, minden nap más kap ajándékot, mézeskalácsot, ebben a harmadikban egy napocskába van foglalva minden gyerek neve, és a sugarak az osztálytársak mondatai, mi pozitív az adott személyben. Szép egyszerűen, és boldog lesz tőle az ember.
Aztán angoloztunk, itt végre elememben éreztem magam.
Aztán ebéd után – ami gulyásleves volt, ilyen is van ám, bizony! (a svédek sajtos szendvicset esznek a leves mellé, ezt is eltanultam már…) – az elsősöknél voltam, az ő tanítónénijük fogorvoshoz ment, ott szintén matekórát tartottam többek között. Mindkét osztályban fel is olvastam, mert ilyet is szoktak, ezt is szeretem.

A napköziben karácsonyi képeslapokat csináltunk, ragasztottunk, rajzoltunk, színeztünk. Ugyanis igencsak ocsmány idő volt ma, nem mentünk ki délután – csak délelőtt, a szünetben, fujj. Mert az úgy volt, hogy tegnap mikor hazajöttem este, mínusz tíz fok volt, gondoltam is, hogy majd reggel szép lesz kapargatni az autót háromnegyed hatkor, ugyanis a motormelegítőmhöz időzítőt – ti. hogy ne egész éjjel menjen, csak indulás előtt két órával – még nem sikerült vennem, a karácsonyi díszek miatt kifogyott a boltból. Erre mikor felkeltem, direkt baromi korán, akkor plusz három fok van, ömlik az eső és dühöng a szél. De persze azért cselesen csinálta ezt az időjárás, mert attól még kellemesen hideg volt, hála a szélnek, és hát az apró tócsák alatt vastagon állt a jég, szóval egészen különleges táncmozdulatokkal közelítettem meg az autót majd az iskolát, illetve hát a latyak se volt éppen egy életbiztosítás az utakon.
Gondolom, most mindenki rém szomorú, hogy nem gyalog sétáltam le a városba reggel ötkor, vagy biciklivel suhantam a jégtáblák közepette, ezért ennyivel kell beérnetek ma, hát bocsánat. ;)

Aztán hála ennek a csodás felhősségnek, töksötét volt egész nap, ezért hord itt mindenki fényvisszaverőt, nekem is van ám egy hópihém a hátizsákomon, úgy veri vissza a fényt, mint a csuda! Az elsősöknél aki kész volt a matekkal, fekete papírra rajzolhatott emberkét, és ragacsoltak neki fényvisszaverőt a bokájára meg csuklójára, aztán ki a falra, ez itt nagyon komolyan van véve, nagyon helyesen, én ugyan rendőrnek nézek mindenkit, miközben autózom, de nem, csak papa-mama-babakocsi-kutya mind fényt ver vissza.

Tegnap volt az év utolsó értekezlete, amiből egy óra értekezlet volt, kettő meg össznépi vacsorázás és karácsonyi ajándékokkal való játék. Azt úgy csinálják itt, hogy mindenki vesz maximum 25 koronáért (darabját) két ajándékot, becsomagolja. Aztán körbeülünk, dobókocka, és aki egyest vagy hatost dob, elvehet egy ajándékot. Mikor minden elkelt, kibontjuk, megmutatjuk, és ezúttal időre – 12 perc – megint dobókockázás, aki egyest vagy hatost dob, az rámutathat, hogy tőled kérem azt, és így tovább, mindenki megőrül, hatalmas nevetés, ajándékok kikapása egymás kezéből. A szabályokon lehet változtatni, hogy például mindenki ajándékkal térjen-e haza, meg mennyi idő, meg nem tudom, de nagyobb társaságban szerintem remek. :)

Pénteken meg Lucia-ünneplés lesz az iskolában, a kilencedikesek felelősek a műsorért. Bár ma az előkészítősök is csináltak sajátot, bájos volt, ahogy apró Luciák és manók masíroztak végig a folyosón reggel fél nyolckor.

Mikor hazaértem, a Stisso már zárva volt, de Martin bent ült még, és akartam valamit kérdezni, aminek aztán az lett a vége, hogy fél órát beszélgettünk és nevettünk.
Misztikus hely ez itt, a minap egy üres bőrönd hevert az udvar közepén szétnyitva, tegnap egy üres vécéülőkés dobozban estem majdnem hasra a lépcső tetején.

Karácsonyi bazár receptek

Elmondom azért, mert tele van a szívem vele, hogy -10 fok van, zúzmara ül mindenen, közben rózsaszínes ragyogással jön fel a nap, és minden csillog. :)

Ezt pedig itt a köznek, mert a köz fontos!

Csokigolyók /Chokladbollar

Hozzávalók:
10 dkg vaj/margarin
1 dl cukor
1 teáskanál vaníliáscukor
2 ek kakaó
2 ek kávé
4 dl zabpehely

Összekeverjük a száraz hozzávalókat, majd összegyúrjuk a vajjal és a hideg (!) kávéval. Golyókat formázunk, és kókuszba vagy jégcukorba gurigázzuk őket.

 

Lucacica / Lussekatter

Hozzávalók:
10 dkg vaj/margarin
3 dl tej
fél csomag élesztő
1,25 dl cukor
1 csipet só
1 tojás
sáfrány
6-12 dl liszt, amennyi kell

Megolvasztjuk a vajat/margarint, hozzáöntjük a tejet. Ezt ráöntjük egy fél csomag élesztőre, összekutyuljuk, majd mehet bele a cukor, a só, a sáfrány és egy tojás, aztán 6 dl liszt kezdetnek, utána annyi, amitől jó lesz a tészta állaga (a recept 12 dl-t ír, nekem elég volt kevesebb).  DSCF3785
Ezt hagyjuk kelni, minimum fél órát, utána kis gombócokra szedjük, azokat rudacskákra sodorjuk, és két oldalról feltekerjük, a két végébe egy-egy szem mazsola kerül.
Megint keljenek, háromnegyed órát, vagy amennyi kell, hogy dupla akkorák legyenek, aztán tojással bekenjük és sülhet! 
Viszonylag hamar megsül, kevesebb, mint 10 perc, 230 fokon.

(ez itt régi kép, de én csináltam őket!)

 

Mézeskalácskenyér / Pepparkaksbröd
Hozzávalók:
13 dl tej
2,5 dl szirup (ez itt ilyen sajátosság, mindenbe azt tesznek, van sötét meg világos, nem tudom, otthon mintha nem lenne, esetleg mézzel helyettesíthető…?)
5 dl cukor
16 dl liszt
12 dl rozsliszt
3 teáskanál fahéj
3 teáskanál őrölt gyömbér
3 teáskanál őrölt szegfűszeg
3 teáskanál szódabikarbóna
3 teáskanál sütőpor

Keverjünk össze minden száraz hozzávalót, majd adjuk hozzá a szirupot és a tejet.
Egy nagy, magas falú tepsiben süssük, 175 fokon, a sütő aljában, legalább egy órát.
Ők ezt itt kenyérnek eszik, a mézeskalácsukat is sajttal, kéksajttal, meg speciális, körtés vagy narancsos kéksajtkrémmel, ezt is azzal. De kávé mellé, magában is finom.

 

Málnabarlang / Hallongrottor

Hozzávalók:
25 dkg vaj/margarin
1,5 dl cukor
1,5 tk sütőpor
4,5 dl liszt
1 ek vaníliáscukor
málnalekvár / málna+cukor / bármilyen lekvár, bogyó

Gyúrjuk össze az összes hozzávalót a lekvár kivételével. Gyúrjunk kis golyókat, tegyük őket papírkapszliba, de vigyázat, nagyon megnőnek, ne legyenek túl nagyok! Mindegyik golyó tetejébe nyomjunk mélyedést az ujjunkkal, abba tegyünk egy kis lekvárt. 175 fokon, 11 percig sülnek a recept szerint, akkor jó, ha sápadtak.

Julbazar

ImmárP1140919on lassan másfél-két hónapja a karácsonyi bazár körül forgott a napközi élete. Mind a három csoport – alfa, béta, omega – lázban égett, süteményt sütött, kézműveskedett.

Alfának és Bétának konyhája van, így a sütisütés elsősorban odakoncentrálódott. Minden délután körülbelül fél négyig három tanár van minden osztályon – kivéve omegát, oP1140926tt mindig kettő, de a harmadikos-negyedikes gyerekek közül már nem marad olyan sok ott délutánP1140928ra – és egy sütött, egy kézműveskedett, egy pedig kiment az udvarra, esetleg bent maradt, az időjárástól függően.

Alfáról tudok részletesen beszámolni. Négyfélét sütöttünk, lucacicát, mézeskalácskenyeret, málnás barlangot és csokigolyót (szó szerinti fordításaimat hallhattátok). De nem ám egyszer, minden délután, P1140921mondom, két hónapon át. Aztán csináltunk mini mikulássapkát, saját készítésű édességkockákat, gumikarkötőt, fonálkulcstartót. A többiek pedig fenyőből meg farönkből télapót, gyufásskatulyát kidíszítve, ajándékkísérő kártyát, gyertyát mártottunk, gyertyát dekoráltuP1140930nk, volt itt minden, illetve a szülők és helyi éttermek-szervezetek felajánlásával lottóhúzás is lesz holnap.

Minden odalátogatót meghívtunk glöggre (helyi forralt bor), mézeskalácsra, és habcukor-mikulásra.

Mikor ma beértem, mindenki lelkesen csomagolt, én is beszálltam, aztán ebéd után átalakítottuk a konyhát bazárrá, ahol a gyerekek voltak az eladók.P1140923

Mondjuk ablakot nem lehetett nyitni, és a sok glögg megült a levegőben, mikor a végén már takarítottunk, kérdeztem is, hogy nem lehet-e, azt mondja nekem a kolleganő, minek. Minek, minek, hát nem kapok levegőt.

A befolyt pénP1140927zből pedig kirándulni megyünk tavasszal.

Szerintem jó móka volt. Megtöltötte tartalommal az őszi délutánokat, mindenki dolgozott valamiért, mindenki tett hozzá, mindenki látta, hogy amit ő készített, azt veszik, viszik, és nem csak a saját anyukája-apukája, hát a több száz süteménynél és mikulássapinál már nem is lehetett ugye tudni, melyiket ki csinálta.

A szülők is örültek, kis segítség az adventi fikákhoz, a gyerekek is élvezték, mi is élveztük, bár a végén a takarítás elég unalmas volt. 
Képek random sorrendben, mindenki jöjjön rá, mit ábrázol. :)

Adventi fények

Szimbolikusan, meg úgy igazából is.P1140906

A város már egy-két hete elkezdett fényruhába öltözni, fénylampionok, füzérek mindenfelé. A hegytetőn levő zászlórudakról aláhulló fényfüzérek azt a benyomást keltik, három hatalmas karácsoP1140898nyfa áll odafent. Minden ablakban díszek, fények, a karácsonyfa is megjelent a főtéren.

Pénteken délelőtt az iskola melletti közösségi házban volt egy kis adventi megemlékezés, mi is az advent, versek, énekek, például ez:

 

minden osztályterem átalakult karácsonyivá, fenyővel, díszekkel, gyertyákkal, süteménnyel, új ülésrenddel, amivel mindenki kicsit közelebb kerül egymáshoz. Süteményillat leng a folyosókon, sütit sütünk minden délután az eheti bazárra. Pénteken zártam a napközit, ezért láttam a sok kollégát sürögni-forogni, ezüstboákkal, fenyőágakkal, gömbökkel, adventi naptárral.
Megmelegedett tőle az ember szíve.

Az én egyik ablakomban is áll egy piramis. De azóta már más is. A megmelegedett szívem még tovább melegedett, mikor is elmentem Johanomért a vasútállomásra. Egy hatalmas szatyrot cipelt, amiből először is elővarázsolt nekem egy ülésmeleP1140915gítőt az autóba. Ugyanis azt kell tudni a svéd kocsikról, hogy mindegyikhez “jár” ülésmelegítés az első két üléshez. Az én kicsikocsim viszont régi, nincs benne, és egyszer viccesen meg is jegyeztem, hogy na, na milyen kár. Ő segített nekem autót szerezni, és saját magát konstans kritizálja, hogy mennyivel jobb is lehetett volna, és ezt megjegyezte. Aztán meg elővarázsolt egy csodálatosan becsomagolt ajándékot is. Mondom ezt meg mire. Adventre, meg hogy már régóta vagyunk egymásnak. Kinyitom, és egy csodás, adventi ablakcsillag. Mert hogy csak az egyik ablakomban van. És mert olyan szép. És mert akartam kislámpát, és ennek a talpát lehet annak használni később. Mindent megjegyez, amit mondok neki. :)
Ő a szimbolikus fényem, aki mindent beragyog.

Szombaton a helyi múzeumban volt karácsonyi vásár, oda sétáltunk le, és találkoztunk Wenjunékkel is. Sütikéztünk, az egyik kolléganőm árult sütit, kávéztunk, nevettünk, beszélgettünk, maga a vásár része nem volt olyan hajde, de hát kicsi hely ez, és a hangulat a fő. A téren se volt sok minden, úgyhogy hazafelé vettük az irányt, de még előtte vacsiztunk is Wenjunékkel.

Másnap pedig Birgittának a műhelyében volt kiállítás, meg lehetett nézni az ő bútorait és Per-Elof festményeit, amikről már meséltem. Beugrottunk Martinhoz a műhelyébe, hogy megnézzük, mit csinál –  épp egy hómarót szerelt – és kérdezte, mi a terv, és elmondtuk, meg hogy jöjjön, ha akart, és akart. :) Körbejárkáltuk a műhelyet, beszélgettünk Birgittával és Annicával, aztán meg, ha már ott voltunk, rácsörögtem Lars Håkanra, hogy bemehetünk-e. Bemehettünk, persze, kaptunk kávét mindhárman, és jó két-két és fél órát beszélgettünk. LH-nak nagyszerű történetei vannak, jól is adja elő, Johan teljesen le volt nyűgözve, attól meg aztán főképp, hogy én csendben ültem és hallgattam, mi az, hogy nem beszélek, kérdezte, hát ez igen furcsa. :)

Mindkét nap nálam volt ugyan a fényképgépem, de valahogy elmaradtak a képek.

Itt nem divat az adventi koszorú, egy sorban állnak az általában meg is számozott gyertyák. Viszont nekem koszorú KELLETT, vagy valami hasonló. Így elcsórtam a térről egy fenyőágat, letettem középre, és vettem három lila és egy rózsaszín mécsestartót, hozzá kicsi gyertyát, és már kész is van a koszorúm.

Búcszásként álljon itt a szakszerű, svéd jégkaparásról készült oktatókép.    P1140917