Örömdarabkák és egyéb sztorik

Épp az egyik nonstop karácsonyi zenéket játszó internetes rádió szól – bár az egyik svéd csatorna is ezt csinálja decemberben, csak hát túl sok benne a reklám, mézeskalácstésztát is begyúrtam, világít itt mellettem a csillagom, karácsonyi teát iszom, amit Stockholmból kaptam ajándékba még novemberben Johantól.

A postaládámra Johan nagyon szép névcímkét nyomtatott, és mindig mosolygok, mikor elmegyek mellette.
– Itt legalább helyesen van leírva a neved – mondta, mert remekeket szórakozunk azon, hogy a nevemben az á betűt a huszonegyedik században nem tudják értelmezni, hol nemes egyszerűséggel szóközt írnak helyette, a múltkor két vesszőt írtak, hát nem tudom.
Johan amúgy az egyetlen, akinek a kezdetektől fogva nem okozott gondot az sem, hogy sz betű van a nevemben, hogy milyen sorrendben kell leírni, volt már írva s-sel, zs-vel, z-vel, legritkább esetben sz-szel. Persze, mondhatjuk, hogy elvégre sokat látta leírva, de akkor is, például ismerősök a facebookon, akik kommentet írnak a NEVEM ALÁ, nem tudják odamásolni. Neveletlenség, pun intended.

Ma egészen tanítónénis napom volt, az egyik kolleganő beteg, ezért ahol póttanár vagyok, ma sima tanár voltam, egész délelőtt. Harmadik osztály. Profi matektanár lettem ám itt pár hónap alatt. :)
Olyan jó bemenni a karácsonyi díszes termekbe, és hogy minden osztályban adventi várakozás van, minden nap más kap ajándékot, mézeskalácsot, ebben a harmadikban egy napocskába van foglalva minden gyerek neve, és a sugarak az osztálytársak mondatai, mi pozitív az adott személyben. Szép egyszerűen, és boldog lesz tőle az ember.
Aztán angoloztunk, itt végre elememben éreztem magam.
Aztán ebéd után – ami gulyásleves volt, ilyen is van ám, bizony! (a svédek sajtos szendvicset esznek a leves mellé, ezt is eltanultam már…) – az elsősöknél voltam, az ő tanítónénijük fogorvoshoz ment, ott szintén matekórát tartottam többek között. Mindkét osztályban fel is olvastam, mert ilyet is szoktak, ezt is szeretem.

A napköziben karácsonyi képeslapokat csináltunk, ragasztottunk, rajzoltunk, színeztünk. Ugyanis igencsak ocsmány idő volt ma, nem mentünk ki délután – csak délelőtt, a szünetben, fujj. Mert az úgy volt, hogy tegnap mikor hazajöttem este, mínusz tíz fok volt, gondoltam is, hogy majd reggel szép lesz kapargatni az autót háromnegyed hatkor, ugyanis a motormelegítőmhöz időzítőt – ti. hogy ne egész éjjel menjen, csak indulás előtt két órával – még nem sikerült vennem, a karácsonyi díszek miatt kifogyott a boltból. Erre mikor felkeltem, direkt baromi korán, akkor plusz három fok van, ömlik az eső és dühöng a szél. De persze azért cselesen csinálta ezt az időjárás, mert attól még kellemesen hideg volt, hála a szélnek, és hát az apró tócsák alatt vastagon állt a jég, szóval egészen különleges táncmozdulatokkal közelítettem meg az autót majd az iskolát, illetve hát a latyak se volt éppen egy életbiztosítás az utakon.
Gondolom, most mindenki rém szomorú, hogy nem gyalog sétáltam le a városba reggel ötkor, vagy biciklivel suhantam a jégtáblák közepette, ezért ennyivel kell beérnetek ma, hát bocsánat. ;)

Aztán hála ennek a csodás felhősségnek, töksötét volt egész nap, ezért hord itt mindenki fényvisszaverőt, nekem is van ám egy hópihém a hátizsákomon, úgy veri vissza a fényt, mint a csuda! Az elsősöknél aki kész volt a matekkal, fekete papírra rajzolhatott emberkét, és ragacsoltak neki fényvisszaverőt a bokájára meg csuklójára, aztán ki a falra, ez itt nagyon komolyan van véve, nagyon helyesen, én ugyan rendőrnek nézek mindenkit, miközben autózom, de nem, csak papa-mama-babakocsi-kutya mind fényt ver vissza.

Tegnap volt az év utolsó értekezlete, amiből egy óra értekezlet volt, kettő meg össznépi vacsorázás és karácsonyi ajándékokkal való játék. Azt úgy csinálják itt, hogy mindenki vesz maximum 25 koronáért (darabját) két ajándékot, becsomagolja. Aztán körbeülünk, dobókocka, és aki egyest vagy hatost dob, elvehet egy ajándékot. Mikor minden elkelt, kibontjuk, megmutatjuk, és ezúttal időre – 12 perc – megint dobókockázás, aki egyest vagy hatost dob, az rámutathat, hogy tőled kérem azt, és így tovább, mindenki megőrül, hatalmas nevetés, ajándékok kikapása egymás kezéből. A szabályokon lehet változtatni, hogy például mindenki ajándékkal térjen-e haza, meg mennyi idő, meg nem tudom, de nagyobb társaságban szerintem remek. :)

Pénteken meg Lucia-ünneplés lesz az iskolában, a kilencedikesek felelősek a műsorért. Bár ma az előkészítősök is csináltak sajátot, bájos volt, ahogy apró Luciák és manók masíroztak végig a folyosón reggel fél nyolckor.

Mikor hazaértem, a Stisso már zárva volt, de Martin bent ült még, és akartam valamit kérdezni, aminek aztán az lett a vége, hogy fél órát beszélgettünk és nevettünk.
Misztikus hely ez itt, a minap egy üres bőrönd hevert az udvar közepén szétnyitva, tegnap egy üres vécéülőkés dobozban estem majdnem hasra a lépcső tetején.

Reklámok

One thought on “Örömdarabkák és egyéb sztorik

Csipogj te is

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s