Ezennel a 2014. évi blogolást lezárom

Eltelt öt hónap, bizony, már ilyen rég, hogy ideköltöztem, és fel se tűnik. Minden egyszerre tűnik olyan közelinek és távolinak. Olyan soknak és kevésnek.

Ez a hét is nagyon gyorsan elszaladt, volt benne sok apróság elhintve itt-ott. Egyre jobb barátok leszünk Martinnal, úgy érzem, ha szükséges, elvisz a vonathoz, feljön csak úgy, leül, beszélget, jó ez így, mindig is ilyet akartam, mint az amerikai filmekben, hogy csak úgy be lehet “törni” a másikhoz, hol ő jön fel, hol én megyek le, akár úgP1140973y is, hogy nincs a lakásban, mert valami kell. Mindkettőnk ajtaja mindig nyitva.

Kedden Annicával és Birgittával tartottam csajos estet, átvittem a karácsonyi ajándékokat, és beszélgettünk, teáztunk, jókat nevettünk. Lehet valami abban, hogy ilyen fanclubja van a “nyomoromnak” itt a blogon, mert ha élőszóban is mesélek valami olyat, ami kellemetlenül érint, valahogy mindenki fetrengeni kezd a röhögéstől, hát nem tudom. De már sokadik emberek mondják, hogy írjak könyvet, még a végén írok. :)

Aztán Jerryhez is bementem, szintén ajándékkal, meg rossz lelkiismerettel, Wenjun ugyanis Kínában van a húga esküvőjén, Jerry pedig két hete egyedül volt, és oda se dugtam a nózim, szégyelljem magam. Vele is jót beszélgettem.

Hos20141217_105734szú nap volt az a keddi, de megérte.

Szerdán az iskolában “julbord” volt ebédre, tradicionális karácsonyi svéd ételek, meglepő módon az is svédasztalos formában van felszolgálva. Az ételek a következők: mindenféle hering, füstölt lazac, húsgolyó, minivirsli, főtt krumpli, céklasaláta, “sylta”, az valami aszpikos-préselt borjúhús, sonka mustárral, főtt tojás.

A konyha nagyon kitett magáért, úgy nézett ki az egész, mint valami csodás étterem. Kicsit homályos, de hátha látszik.

Aztán20141217_112650 a felsőtagozatnak mézeskalácsház-versenye is volt, körbe lehetett járni a kiállítottakat.

Tegnap és ma egész nap szakadt a hó, rengeteg esett, kicsit fáj is a szívem, hogy ezt most itthagyom, de majd még három hónapig élvezhetem – remélem.

Ma pedig a rendes iskola csak az ünnepség volt, tízkor mindenki hazamehetett, aki gyerek, meg aki ugye nincs napközibP1140970en. Tetszett nagyon a műsor. Minden évfolyam kiállt és énekelt valamit, volt néhány szóló is. Sokkal meghittebb és kedvesebb így szerintem, hogy mindenki hozzájárul a programhoz. A képen az elsősök láthatók.
Aztán megjelent a két igazgató, hogy rövid beszédet fognak tartani. Egyikük vezetéknevét el is kezdte skandálni a diákság, én meg elképzeltem… áh, hagyjuk. ;) Tényleg röviden beszéltek, egyikük megköszönte a műsort, a másik pedig elmesélte, hogy létezik a Mikulás, mert mindenkinek van titkos kívánsága, és ő nem kedves gyerekeket és kollégákat kért, mert olyat nem kell kérni, amink megvan, ő havat kért, és lám-lám.

Aztán kihirdették a mézeskalácsház verseny győztesét is, meg a “Félév barátja” címet is kiosztották, ez szerintem nagyon20141219_145136 kedves dolog.

Jelenleg épp a vonaton robogok Johan felé (közben már a konyhájában ülök, mert a vonatnak volt képe megérkezni, mielőtt befejeztem volna a blogolást), hétfőn pedig hazatérek, tehát legközelebb csak jövőre fogok írni.

Jó kis év volt ez, úgy érzem. :)
Nem is vágyom semmi karácsonyi ajándékra. Elégedett vagyok és boldog, mindenem megvan. Esetleg kis havat otthonra?

Boldog karácsonyt és boldog új évet minden kedves olvasómnak!

Mellékelve a csillagom és a jókívánságom az iskola udvaráról, ahol is ma három darab gyerekre vigyáztam fel. De olyankor lehet sokkal jobban megismerni őket.

P114097420141219_150235

Advertisements

One thought on “Ezennel a 2014. évi blogolást lezárom

Csipogj te is

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s