Istókhalma, székesfőváros

Mint mondottam, nem következik itt most a Lonely Planet vonatkozó fejezete. Egyrészt abszolút nem Lonely volt a dolog, másrészt meg tényleg, ez volt a karácsonyi ajándékom, Stockholm és egy csomó-csomó együtt töltött idő, úgyhogy ne haragudjatok, de igen kevésszer jutottatok eszembe. Leginkább utolsó nap este, mikor felsóhajtottam, hogy na, alig fotóztam, hogy fognak az olvasóim haragudni, mi lenne, ha akkor már nem is írnék, hát erre mondta Johan, hogy akkor biztos meg is lincseltek majd. (Ráadásul ő is olvassa a blogom. Legalábbis próbálja. Mert hát a google translate továbbra sem tud magyarul, így nem csak svéd regényeket fordítok, hanem a saját blogom is).

Csütörtökön este indultunk útnak, repültünk az ő városából, jó későn értünk a szállodába, de a legfelső emeleten kaptunk szobát, kilátással a kicsi parkra. A reggeli is a felső emeleten volt, hatalmas üvegablakokkal, mindenfelé háztetők, kellemes volt úgy üldögélni és eszegetni.
Stockholmot még nem nagyon láttam hó alatt, a kicsi park fáin állt a hó, mint itt északon szokott, mesébe illő volt már az odaérkezés is tehát. Meg aztán az egész hétvége.
VacsoráztuP1150122nk egy kellemes étteremben, aztán alvás.

Pénteken volt a fő attrakció, a motorkiállítás- és vásár. Mert az én Johanom nagP1150118y motoros, egy valódi Cool Rider (ld. Grease 2, Michelle Pfeiffer nótája, régebben sokat énekelgettem, most meg tényleg egész új értelmet nyert). Ingyenjegyünk volt ráadásul, mert mikor Martin meghallotta, hogy megyünk, adott nekünk kettőt, hogy egyemmeg. Ő is elutazott csütörtök-pénteken Stockholmba, a bolt ugyanis Hondákat forgalmaz, így neki is volt dolga a Honda-standon. Mikor bementünP1150114k a hatalmas csarnokba, mondtuk is, hogy na, látni fogjuk Martint? Á, nem, nagy hely ez. Na hát találjátok ki, hogy ki volt az első ember a tömegben, aki mellé odasodP1150112ródtunk. :)
Jó sok időt töltöttünk ott, Johan mindenre felmászott, és fotózzle-fotózzle, aztán sóhajtottam, hogy jó, felülök én is, na. És hát wow, én nem tudtam, hogy ez ilyen remek érzés. Felmásztunk együtt is. Az meg még jobb érzés.
Fotóztam is lelkesen, mennyire lelkes ő, olyannyira, hogy az elenyésző számú fényképeim 2/3-a itt készült.

Miután kigyönyörködtük magunkat autókban és motorokban, sietősre vettük a figurát. Vissza a hotelbe, átöltözés csinibe, legalopp az utcán, a színházba. Ronja, a rabló lánya. Az első felvonás mondjuk azzal telt, hogy a darab posztmodernitását próbáltam befogadni, a finnországi svédül beszélő főszereplőt (én csak azt hittem, eltúlzottan próbál kislányt játszani…), meg hogy mindenki dubstepre táncol, illetve a tahó svédeket, akik nem tudják, hogy kell színházban viselkedni, de a második felvonásra egészen megtetszett a dolog.

Utána elmentünk vacsorázni, és sétálgattunk kicsit még.

SzombatrP1150132a már ellustultunk, Johan sem akart rohanni a motorok közé… :) Így viszonylag későn hagytuk el a szállodát, és mentünk a Természettudományi múzeumba. Ahol is körbejártunk, illetve beültünk a kupolamoziba megnézni egy filmet a korallokról meg tengeri állatokról többek között.

Utána találkoztunk Johan barátaival, meg az ő babájukkal, aki igen jófej, és együtt ettünk egy fikát. P1150141
Majd céltalanul bóklásztunk egész este a városban, megittunk egy sört itt, egyet ott, vacsoráztunk, de ez szerintem sokkal, de sokkal jobb, mint célirányosan rohangálni ide-oda.

Vasárnap kicsekkoltunk a szállodából, és az előző esti hozzáállást folytattuk, rengeteget gyalogoltunk, Johan tegnap mondta, hogy úgy saccolja, volt az 12 km is. Ettünk semlát fikára, láttunk az ablakból egy tüntetést is. P1150146

Este pediglen a Fotómúzeumban császkáltunk, az egy igen remek múzeum, és külön tetszik, hogy este 11-ig nyitva van.
Aztán késő este repültünk haza, és mint Johan olvasta másnap, szerencsénk volt, mert az utánunk következő gépet visszafordították Stockholmba a köd miatt.

Tökéletes hétvége volt.

Zárásként a kép, amit nagyon szeretek, de aki rajta van, azt még jobban (nem, nem engem!)

P1150124

 

Reklámok

Előzetes

Akik arra számítottak, hogy most itt egy komplett Stockholm útikönyv fog következni, azok most csalódni fognak. Az előbb töltögettem át a képeimet, és én voltam a legjobban meglepve, hogy milyen keveset csináltam. Csodálatos, fantasztikus hétvégém volt, és megéltem az egészet teljes mértékben, ezért került elő a kamera csak olyan kevésszer a táskámból.

Mindazonáltal persze beszámolok majd, hogy mit csináltunk, és illusztrálom a néhány képemmel. Elöljáróban annyit mutatok meg, hogy Stockholm tele van kásareklámmal, és felfedeztük ezt, ami rögtön megmagyarázta, Johan miért etet folyton kásával. (Annyi volt a reklám, hogy ma reggel egyenesen örültem, hogy azt kaptam! Tisztára megkívántam.)

Tessék:

P1150139

Bírj ölelkezni. Egyél több kását.

Egy kis autóvezetés, sok nagy boldogság

Most jöttem meg az iskolából, nagyon kellemes ám autózni itt a jégen, a kicsi autóm hol Julien királynak képzeli magát, és riszálja úgyis úgyis, hol szánkónak, és akkor csúszik lefelé az úton, hol sportolónak, aki helyben fut bemelegítés gyanánt, de meg kell hogy mondjam, elégedett vagyok magammal, jól kezelem a helyzeteket, azt meg, hogy visítok közben, senki nem hallja.

Johan is azt mondta nekem a múlt hét közepén, hogy igazából meg kell dicsérjen, mennyire higgadt, óvatos vezető lettem (ott helyben nem mondta volna ám!), de ezt is azért mondta csak, mert megkérdeztem, hogy mit gondol, autózzak-e el hozzá hétvégén, részben edzés gyanánt, részben meg Lilla My (azaz Kicsi My, tudjátok, a Muminból) is szeretne futni egy nagyot. (Ő az autóm, ha nem esett volna le). Ekkor mondta, hogy szerinte bátran, mert most már mintha lehet, hogy adaptálódtam volna a svéd vezetéshez, és tényleg, odavezettem meg vissza, ügyes vagyok!
Az autópályánál persze sokkal kellemetlenebb ez a jég, amit az előbb vázoltam, a két kis vájat, ami hol keskenyebb, hol szélesebb, hol dob egyet az autón, mert miért ne, és nem, azok nem óriási kátyúk az út közepén, hanem a jégbordából kiolvadt lékek, jó mélyek.

 

Odaautóztam hát, és nekem olyan Johanom van, aki meleg vacsorával vár, mert megsaccolja, mikor érek oda, aki mindig átnézi az autókámat, és pucol rajta ezt-azt, aki jávorszarvas-húsos lasagnét készít vacsorára, miközben engem fordítani küld, mert közeleg a határidő, aki segít megérteni, ha nem áll össze egy mondat a könyvben, és akitől karácsonyra egy stockholmi hétvégét kaptam, oda megyünk csütörtök este.
Rém szerencsésnek érzem magam.
De eleget dicsekedtem mára.

Határidők és Stockholm miatt a héten már nem jelentkezek, stockholmi beszámoló jövő héten, stay tuned.

A hómennyiségről

SOK. Nagyon sok. Ennyi hó nincs is. Két-három napja megállás nélkül havazik, tegnap is arra ébredtem, ahogy kedélyes kis gépek toszigatják a havat, néha neki a háznak, és akkor minden remeg, de hát mondjuk egy egy régi faház, ha a közeli autópályán eldübörög egy kamion, megrezeg a sütőrács.

Minden esteP1150099 üldögélek itt és fordítok, nézem, ahogy jön csak jön, csak jön, tegnap még szél is fújt hozzP1150094á, vízszintesen esett, ma hatalmas pelyhekben, tempósan. Olyannyira, hogy mikor munka után megérkeztem az autóhoz, és egyik oldalról elkezdtem söpörni a havat, és körbeértem, úgy nézett ki, mintha nem is csináltam volna semmit.

Minden út szélén sorfalat áll a hó, két kicsi vályúban lehet csak autózni az utakon, az udvarban álló utánfutók teljesen megteltek, én óvatosabb sofőr lettem, és a néhanapi popóriszálását a kisautómnak is jól kezelem.

KeddP1150089 reggel az iskolába vezető felfelé ösvény – kanyarog, v-alakban – nem volt eltakarítva, és három-négyszer annyi idő volt felérni a vádliig érő hóban, mint rendesen. A v-vonalakat le lehet vágni, a gyerekek előszeretettel csinálják is. Mivel hétfőn vettem magamnak végre télikabátot és sígatyát, a fél hatos zárás után körülnéztem, leültem az egyik rövid út tetején, és huss!!! végigszánkáztam. Annyira boldog lettem, de annyira, kacagtam öt percen át, míg azP1150092 autóm tisztogattam.

Ma pediglen hazajöttem, és lelapátoltam a havat az erkélyemről, 40 centi volt minimum, becsszó. Most is szitálgat.

Aztán még el akartam mesélni, hogy aki nem tudja, hogy az ilyen kellemes hőfokokban, mikor hol 30, hol 40 fok az eltérés a kinti hőmérséklet között (most csak 30), hogyan indulnak be az autók, hát úgy, hogy van nekik motormelegítőjük, és utastérmelegítőjük. A motormelegítő a motor alatt helyezkedik el, és ha bP1150096edugjuk a kocsit az oszlopba, akkor az bekapcsol, és melegít. Időzítve érdemes használni, főleg ha az ember reggel autózik. Ehhez a rendszerhez még hozzákapcsolódik az utastérmelegítő, tulajdonképp egy kicsi hősugárzó, annak meg az a feladata, hogy ne fagyjak oda azonnal, mikor beülök a kocsiba, meg hogy leolvassza az ablakokról a jeget. P1150097

(Néhány kép minőségéért elnézést kérekszépen.)

 

P1150093

Hóhahó

Visszatértem egészben, az ép és egészséges olyan szempontból nem működött csak, hogy kicsit megfázódtam vagy énnemtudom mit csináltam, de hát abnormális az időjárás Mo-on is, meg hát itt is.

Mikor Johan elment a szüleihez északra (én még éppcsak itt az ország közepén hogy vagyok, ahol a szülei la20150109_135507knak, naaa, az észak), szóval ott -32 fokkal kezdték, de aztán pár napon belül jött az olvadás. Aznap, mikor hazajöttem, eső esett, és Övik egyetlen hatalmas jégpálya volt. Eső csöpögött meg meleg volt, meg ilyesmi, annyira csalódott lettem, hogy a fene egye meg, elmegyek a hóban, és mire visszajövök, sehol semmi, ejnyeno.

Ám visszatért Johan, és visszatért a hó, mondjuk azóta is jojózik a hőmérséklet, mínuszok, pluszok, eső, hó, havaseső, lefagyás.

Szerda hajnalra akkora hó esett, hogy azt hittem, a kicsi Renault-m nem fogja magát elverekedni a kapuig – az utcát letakarították már, de reggel hatkor itt még senki nem takarított), de vette az akadályt. Miss Rallysofőr, szokta mondani nekem Johan, hát Svédországban vagy meg tél van, mit száguldozol? – Holott a szokásoshoz képest egy20150108_143249általán a közelébe sem vagyok a száguldozásnak, hopp, néha riszál egyet a popóján a kocsim, még ha nagyon lassan megyek is, de semmi probléma. Amennyiben masszázsra vágyom út közben, kiváló jégbordák állnak a rendelkezésemre. Ma nagyot nevettem hazafelé, az én utcámban ugyanis ugye jóformán csak én lakom, meg sok-sok bolt, mindig nagy a forgalom. Egy lejtő vezet lefelé az utcába. Szóval gurulok lefelé az úton, lefelé viszonylag tiszta, felfelé masszázs-kompatibilis, és akkor látom, hogy a sok kocsi a járdán kapaszkodik felfelé, mert elunták az ingyenszolgáltatást. Mert hát a járdákon is végig szoktak vonulni a kis hókotrók havazás után. :) 20150107_144552

A gyerekek az iskolaudvaron egész prérikutya-járatokat vájnak a hóba, nálam sokkal magasabb hóemberek épülnek, matracokon szánkáznak le a lejtőn, házakat építenek hóból, foteleket, vécét, you name it.

Other than that, nem nagyon van. Minden, ami Magyarországon történt, ködös, távoli múltnak tűnik, ahogy ott meg minden, ami Svédországban történt tűnt ködös, távoli múltnak.

Furcsa ez, gyerekek. 20150109_140708