Sportlov

Ennyi idő után (lassan 8 hónap!) is minden reggel és minden este és minden csodálatos eseménynél rácsodálkozom, hogy jééé, én tényleg Svédországban lakom, tényleg látom minden reggel a síugrósáncot, a természetet, tényleg ott tudok lenni minden baráti találkozón, amiről csak álmodtam, egy vacsora itt – kínai dumplingkészítés Wenjunnél – , egy szülinap ott – Martinnal átmentünk tegnap este Emmához, Martin egyik barátjához – , és aaaah. Aztán az is látványos, hogy a svédtudásom roppantul megugrott – jó, nem meglepetés nyilván, de nekem nagyon fura, hogy svédül hamarabb eszembe jutnak a szavak, mint angolul, és a múltkor mikor ültem és hallgattam a számi sátorban ahogy mindenki beszél, és hogy milyen fura ez, hogy megértek egy nyelvet, és svédül álmodok, és gondolkodás nélkül beszélek, hogy működik ez tulajdonképp? Na mindegy is.

Síszünet volt a héten, amit itt sportszünetnek hívnak. Nagyon kedvelem ezt a svéd életstílust, hogyaszongya “megyünk a hegyekbe”, és soha, senki nem mondja meg, hogy hova pontosan, ha rákérdezek, értetlenül néz rám, hogy “hát a hegyekbe”. Johantól azt is megtudtam, hogy ne legyen minden szálloda tele, minden út zsúfolt, az országban be van osztva, melyik térségben mikor van ez a szünet. Ilyenkor tehát a többség elhúz a hegyekbe, ahol motorosszánozik (skoter, ejtsd: szkúter), síel, szánkázik, nem tudom.

IMG_6240Február végén Johan is elment három kollégájával egy ilyen skoter-hétvégére, itt egy copyright Johan képen látjátok, hogy néz ki egy ilyen állat (tényleg az, Arctic Cat márkájú, és hasonlít is valami macskafélére szerintem). Lehet vele száguldani, hegyoldalon fel-le, ugratni, felverni a porhavat. Majd velem is fog utazni, nem ilyen vadállaton, egy szelídebben, mikor egy hónap múlva meglátogatjuk a szüleit messzi északon (nem, én nem vagyok messzi északon, majd meglátjátok). (Ja, és izgulizgul, szülők, jajjaj).

A napközi ugye sosem tarthat zárva, ezért a héten dolgozni is kellett, de mivel 60%-ban vagyok napközis, meg lehetett csinálni, amit ősszel, hogy két nap szünet, három nap munka.

A hétvégét Johannál töltöttem, meg a hétfő-keddet is, dolgozgattam, míg ő dolgozott, együtt pedig főztünk, filmeket néztünk, beszélgettünk, a szokásos. Ja, meg hát kedvenc szenvedélyemnek is hódoltam, és ellátogattam a sürgősségi fogászatra, ó jesz.

A napköziben mindenféle programok voltak, hétfőn lemaradtam róla, hogy sütöttek, kedden pedig mini-Vasaloppet lett volna, de mivel kicsit híján vagyunk a hónak, csak kirándultak. 20150304_120617

Szerdán látogatóban voltunk egy másik iskolában, az egész udvar egy merő jég volt, kicsit ijesztő volt fel-alá mászkálni. Ott szocializálódtak a gyerekek a többivel, meg hamburgert grilleztünk kint ebédre. Itt látható copyright kolléganő három tantónéni, ahogy szemléli az eseményeket.

Tegnap pedig a KomTek nevű helyre mentek a gyerekek, ez egy ilyen bigyó, ahol lehet mindenfélét alkotni, és különböző korcsoportoknak szerveznek programokat. Nem volt sok gyerek a héten, ide 12-en mentek, 4 pedig maradt, mert a hatéveseket nem akarták fogadni. Én saját jószántamból a néggyel maradtam, mert olyan ragyogóan sütött a nap, hogy semmi kedvem nem volt egész délelőtt bezárva lenni és nézni, ahogy alkotnak. Helyette a néggyel játszótérre mentünk, uzsonnáztunk, ilyesmi. Aztán ebédre visszajött az egész banda, nyársat csináltak – a fogóját dekorálhatták ki, sálat, és ajakírt. Nagyon lelkesen mutogatták.

Ma pedig pusztán nyolc gyerek volt – öt tanárra! így amíg ők elfoglalták magukat, volt idő rendet rakni a szekrényekben például. Én mondjuk felolvastam vagy 3-4 könyvet, két oldalamon két kislánnyal, akik a vállamra hajtották a fejüket, úgy hallgattak, és hozták az újabb és újabb könyveket. Aztán meg a szekrényből előkerült puzzle-öket raktam ki többekkel, ellenőrizve, megvan-e minden darab. Hamar véget ért a nap, korán kezdtem, korán végeztem.

Most Johanra várok, aki nemsoká idevonatozik, estére koncertre megyünk, egy Queen tribute valamire, jó, tudom, nem az igazi, de nem úgy kell odamenni, hogy most meghallgatom a Queent, hanem hogy Queen zenét fogok hallgatni.

Sok minden van előirányozva márciusra, irodalmi fesztivál, magyar vacsora, amit ajándékba adtam a svéd szüleimnek, aztán nemsokára Johan szülei. Tovább Wenjunék esküvője júliusban lesz, azt is elkezdtük szervezni. Csodás, csodás.

Az időjárásról: az elmúlt három napban ragyogott a nap, pluszfokok vannak, ma a benzinkút hőmérője 14 fokot mutatott, napon, de akkor is. Aztán tegnap este esett a hó, minden csupa porcukor volt, délutánra viszont már nyoma sem maradt. Azt mondják, olyan nagyon kemény tél már nem jön, néha majd havazik egy kicsit, hogy megmutassa. De itt olyan rendes tavasz nincs, majd május felé hipp-hopp a csupasz fák egy hét alatt kizöldülnek. De már most látni a hótakaró alól kibukkanú zöldet itt-ott.

A csúszós utakat itt kavicsszórással szokták kezelni, kérdeztem is Johant, hogy ezzel az istentelen sok kaviccsal mi lesz, mondta, hogy összesöprik, átszitálják, és jövőre újra használják. És tényleg, ahol elolvadt a hó és a jég az utakról, onnan a kavics is eltűnik, még a Stisso udvaráról is. Én sose hittem volna, hogy ennyire fogok tudni örülni egy kis aszfaltnak.

A tavasz-tél küzdelemre pedig egy kép nektek.

20150306_071323

Reklámok

Csipogj te is

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s