Mars (nem felszólítás, március svédül)

Tudom, hogy azt mondtam, hogy nincs időm írni, és igazából nincs is. Csak az a helyzet, hogy mikor már úgy érzem, végre, a dolgok végére kezdek érni, akkor a nyakamba szakad egy csomó új. És mire most végeztem a nagy részükkel, este fél 11 van, álmos vagyok, pedig még dolgozni akartam, de hát nyilván nem fogok így, szóval írok nektek. Mit magyarázkodom egyáltalán, tessék örülni, és kész!

Apróságokról mesélek megint, össze-vissza, ahogy eszembe jut. Még annyit az elhavazódottságom okáról, hogy közelít egy határidő, ami egyben egy utazási időpont is – majd erről később, valami izgalmat csak kell h20150318_061526agyni, fenntartani az érdeklődést, Stephen King is így csinálja – tehát mindenképpen készen akarok lenni a könyv fordításával, esélyt látok rá, stresszt is látok, jó sokat, juhú. Aztán az iskolában is mindig minden egyszerre jön össze, mindenki utolsó pillanatban szól, mert az úgy az igazi! Ezen felül nem tudom, rám jött a tavaszi nagytakaríthatnék is, persze pont most, tényleg pont ez a legalkalmasabb időpont.

Ha már tavasz, az időjárás elég szélsőségeket mutat egy napon belül, reggel, este és éjszaka mínuszok vannak, napközben plusz 5-8 is lehet simán, napon még több. Egyik nap verőfényes nap, kék ég, felhő egy szál se, másnap leszáll a köd, nyirkosság, két napig fel se száll, a maradék jég hol megolvad, hol visszafagy. Aztán hallottam, a tegnapi 20150317_195510sarki fény – hatalmas, csodás! – még hazáig is ellátszódott, tudom, hogy a múltkor sem hitte nekem senki, hogy láttam, és most sincs róla fényképes bizonyítékom, ennek az az oka, hogy tegnap volt Birgitta születésnapja, ott töltöttem az estét, meglepiből mentem – én és a fél város… – aztán mikor hazajöttem, akkor fedeztem fel, és csak álltam az udvarban és néztem, néztem, és nem akartam bemenni a kamerámért, mert csak az enyém volt.
Itten Birgitta meg az ajándéka, lehet tippelni, mit kapott? (Nem tőlem, a férjeurától).

A főutak már nem jegesek általában, tűnnek el a kavicsok, mint írtam, az iskolaudvaron pedig kemény gyermekmunka folyik – tegyem hozzá, mindenki saját jószántából csinálja. Szünetekben kimasíroznak a kölkök, fogják a kislapátot, nagylapátot, kistalicskát, partvist, és söprik az udvar szélére a kavicsot, mert őket is zavarja már, ők is a tavaszt akarják, a szép udvart. Elég mókás, mindig embermagasságú a porfelhő, a csiszorálástól egymás hangját se halljuk, de olyan cukik.

Az időjárás szélsőségének köszönhető volt az is, hogy Johan azzal az ötlettel állt elő múlt hétvégén, hogy menjünk biciklizni, és meWP_20150314_15_04_06_Prontünk, én az ő régi biciklijén, amit még gimis korában vett. :) Kibicikliztünk a tengerig meg vissza, útközben történtek izgalmas dolgok, például az erdőben az út menti sziklákon apró házikók ültek, néha manó is volt bennük, simogattam lovat (Johan nem, ő távolról preferálja őket), aztán kipróbáltam milyen jégen biciklizni – ijesztő és vicces, mikor a kerék erre csúszott, a bicikli meg arra dőlt, kissé felgyorsult a WP_20150314_15_57_45_Proszívverésem, de miután nyeregben maradtam és két keréken, annyira nevettem, de annyira, míg Johan be nem ért, és azt kiabálta: “Ijesztő volt, I-JESZ-TŐ!”, ugyanis ő mögöttem jött, és hátulról nézte végig az akrobatamutatványom, meggyőződve arról, hogy hamarosan véget ér a biciklitúra, és áttérek a repülésre. Aztán mi volt még, sok napsütés, napon meleg, félig befagyott víz, félig nem, és hát boldogság, de sok. (Biciklis képek ©Johan)

Pénteken meg irodalmi fesztivál volt, nagy lelkesen mentem rá, lévén ott lesz az írónő, akit fordítani fogok, és meghallgathatom, mit mond a könyvéről, és még két szót is válthatok vele, és tényleg! Nagyon szép helyen volt, és nem csak őt hallgattam meg, hanem összesen három előadást, volt ingyensütemény és ingyenkávé, voltak olcsó könyvek is, úgyhogy a könyvespolcom lassan-lassan, de töltődik (pici még szegényke, de hát valahogy 20150313_111424el kell kezdeni).
Az írónő kedves volt és közvetlen, felajánlotta, hogy ha kérdésem van, bátran jelentkezzek, nevettünk egy jót, hogy úgy hívnak, mint a regénye főhősét. Jó volt, szeretek néha kultúrát ebédelni.

Hát ennyi mostan, hétvégére magyar vacsora van előirányozva a két svéd családomnak, ez még a karácsonyi ajándékuk volt/lesz, aztán majd idegösszeroppanok kicsit a fordítástól, szóval egy darabig nem hiszem, hogy jövök most. :( :)

Advertisements

Csipogj te is

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s