Azok a csodálatos férfiak

Nyári meleg van az erkélyemen, mikor idesüt a nap – írta nekem Johan tegnap délután, így ez volt az, ami meggyőzött arról, hogy akkor most biciklire fel, és biciklizzük körbe a tavat edzésképpen. Ugyanis én már hetek óta kérem Martint, hogy vegye elő a biciklimet, amiről fogalmam sem volt, hová tette (ahol végül volt, annak a tárolónak a létezéséről nem is tudtam…), de mindig volt valami kifogása, “most fúj a szél, úgyse biciklizel”, “péntek este???”, “tudod, milyen vagyok, majd szólj még”. :) Kedvelek Martinnal közös házban lakni, mindig annyit lehet nevetni.

Szóval elővette a biciklimet. Meg a nyári gumikat. Ugyanis április közepe tájától – nem tudom épp a pontos dátumot – a szöges gumi csak akkor indokolt, ha az időjárás indokolja, de nem indokolja, ragyogón süt a nap (énekeljétek tovább), 10+ fokok vannak, virágok dugják ki a buksi fejüket itt-ott, így a nyári gumik felkerültek. Johan megtanított engem gumit cserélni, bár türelme nincs hozzám sok, miközben én még mindig ugyanazzal a két csavarral szenvedtem
(J: – Nem használhatod a masinát, csináld kézzel, mi lesz, ha az autópályán kell kereket cserélned?
E: (magától értetődőn) – Felhívlak?
J:(eltökélten) – Nem fogom felvenni.
E: – És honnan fogod tudni, hogy épp kereket kell cserélnem?!)
Szóval ugyanazzal a két csavarral szenvedtem, mert a jó munkához idő kell, a rosszhoz még több,  felsóhajtott, és elment a másik kereket csavarozni, a MASINÁVAL (hogy hívják ezt magyarul, ami úgy néz ki, mint egy hajszárító, brümmög, és csavarokat húz ki meg tol be?), és akkor mondtam, hogy háde hééé, nem úgy volt, hogy én csinálom? De, de lassú vagyok. Na szép. Ennyit a pedagógiáról.

Aztán fújni akartunk levegőt a biciklibe is, és akkor Johan meglátta, hogy milyen érdekesen áll a váltó kábele, én mondtam neki, hogy ne nyúljon hozzá, mert a múltkor is… paing, kábelszakadás. Aztán elbattyogott a szomszédos barkács- és mindenesboltba, vett egy váltókábelt, és megcsinálta szebbre, mint valaha is volt.
Így aztán tegnap körbebicikliztem a tavat. A váltó pedig valóban csodálatosan működik.

A zuhanyzással adódtak csak problémák utána, ugyanis szombat este Johan mondta, hogy nincs melegvíz. Mondom biztos elmosogattuk. Meg zuhanyoztam koradélután. De nem, az nem lehet, ennyitől nem fogy el. Nem is fogyott el, az egyik bojlerbiztosíték tönkrement. Kicseréltük. Továbbra sem volt melegvíz. Johan megszakértette a dolgot, és azt mondta, ez biz tönkrement. Szóval mentem Martinhoz, hogy Martiiiiin, nincs melegvíz, de Martin épp szomorú volt, mert nem indult be a motorbiciklije, és “Különben is, vasárnap nem a főbérlőd vagyok, hanem a barátod”, jelentette ki. Ekkor mondtam, hogy mint a barátom, nem volna-e kedves feljönni és intézkedni. Feljött, felhívta apucit, de vasárnap nincs mit tenni. Jó, akkor viszont nálad zuhanyzom. Rendben. Szóval mint a diákszállón, ahol a folyosón van a zuhany, elindultam törülközővel, papucskában, samponnal a hónom alatt Martinhoz zuhanyozni az este folyamán.

Tegnap reggel aztán elintéznivalóm akadt, mikor visszajöttem, Martin bukkant fel az autóm mellett, titokzatos mosollyal az arcán: “Egy tata van a lakásodban”.  És mit csinál? Szereli a bojlert.

Felmegyek a lakásba, valóban, egy fél tatát látok kilógni a szekrényből, aki a bojlert próbálja szerelni, és próbálta elég hosszú ideig, de nem ment, szóval megállapította, amit Johan már megállapított, hogy nem működik. Ennek ellenére Martin apukája visszaküldte szerelni, de kevés sikerrel. A bojler idősebb, mint Martin.
Szóval a tata azt mondta nekem – egyébként az egyik Stisso alkalmazott -, hogy délután elrendezik nekem az újat. Aha, persze. Hazajövök, sehol semmi. Elmentem biciklizni, visszajövök, sehol semmi. Martin tájékoztatott, hogy egy új bojler drága, úgyhogy beadták javítani az enyém. Mondom jól van, akkor mivel most jövök a biciklizésből, megint itt zuhanyzok.
– Micsodaaa, te hetente TÖBBSZÖR zuhanyzol? – játszotta a meglepettet Martin, de felvilágosítottam, hogy mivel tegnap vasárnap volt, ma meg hétfő, ez már egy teljesen másik hét.

Aztán vizet melegítettem a tűzhelyen és azzal mosogattam, utána kedvem lett volna megindulni ellátni a jószágot, de aztán rájöttem, hogy nincs jószág.

Csodálatos férfiak, azok vannak csak.

Reklámok

Csipogj te is

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s