Főbb híreink röviden

Rendben, tudom, nem írok.

És ami még ennél is rosszabb: alamuszi nyuszi vagyok, aki hazalátogatott Magyarországra Johanostul anélkül, hogy tájékoztatta volna erről a blogolvasó közönséget. De mivel ti ott éltek, gondoltam, senkit nem hozna lázba egy budapesti beszámoló, különös tekintettel arra, hogy ez egy Svédországról szóló blog. Az okaim, hogy miért nem szóltak, sokrétűek, először is a családnak vittem bemutatni a fiatalembert, és úgy gondoltam, ez pont elég lesz neki, másrészt még nem járt Európának ezen a részén, szóval nem akartam rászabadítani mindenkit, bocsánat. Ami a fő, hogy jól sikerült, mindenkinek tetszett mindenki, Johannak is a város, én is nagyon jól éreztem magam a sok zöldben és virágban, itt minden még csak most jön, most veszik elő a fák szégyellősen a pici, halványzöld leveleiket, a városközpontban kihajtottak a tulipánok, a fű zöld, hol eső szakad, hol jég, hol a szél fúj, hol a nap süt, hol leégek a játszótéren két óra alatt – tipikus áprilisi svéd időjárás májusban. Tehát az elmúlt két hétben ezért nem írtam, mert ott voltunk.

Aztán mi történik éppen itt, apró morzsák: az iskolában Operation Dagsverke nevezetű program volt, amikor ötödik osztálytól fölfelé egy napra mindenki otthon maradhat, hogy elvégezzen valami házi, ház körüli munkát, amiért a szülőktől fizetést kap (nem kötelező, aki nem csinál ilyet, jöhet iskolába). Ez általában valami jó ügyre megy, a mi iskolánk esetében Haitira, ugyanis van egy “örökbefogadott gyereke” az iskolának, és neki küldjük mindig a pénzt, jelen esetben asztalokra kell nekik a helyi iskolába. Szerintem ez egy nagyon szép gondolat.

Két hét múlva lesz PRAO is, amikor a gyerekek kipróbálhatják egy napra vagy egy hétre – korosztálytól függően – milyen dolgozni. Az ötödikeseim még csak egy napra, a nagyobbak egy hétre, ez is nagyon jó program, és hasznos.

Ezen felül hétvégén voltunk segíteni Wenjunéknek festeni – nem sokat tudtunk csinálni, mert nem csiszolták le az ajtókat, amiket festeni kellett volna, ezért Johan csiszolt, én lemostam, aztán festettünk is, jutalmul kínai grillezést kaptunk, az meg mindig nagyon finom.

Kedden volt Johan születésnapja, megleptem, tortával állítottam be hozzá úgy, hogy nem is szóltam róla neki – elcserélgettem néhány órányi munkaidőt, hogy összejöjjön, ő úgy tudta, későn végzek és korán kezdek, ezért biztos nem megyek, meg is lepődött nagyon, meghívtam étterembe is, és úgy láttam, nagyon boldog, bár a megilletődöttségtől nem tudott sok mindent mondani egész délután. :)

Ma pedig ünnep van itt, Áldozócsütörtök ki van adva pirosbetűsnek, cserébe a pünkösdhétfő nem, és péntekre is elcserélgettem néhány munkaórát, így akkor se kell dolgozóba menni. Helyette itt vannak Johan szülei, mármint egyelőre csak Johannál, de holnap idevonatoznak látogatóba, megnézik a várost, és kapnak tőlem vacsorát, aztán együtt megyünk vissza.

Így ma van időm készülni és pihenni is, behozni magam mindennel, munkával, főzőcskével, takarítással, pihenéssel.

Az iskolából már csak négy hét van hátra, a napköziből még plusz kettő és fél, és ott lejár a szerződésem, szóval immáron két hónapja keresek lázasan új munkát, drukkoljatok!

Advertisements

Csipogj te is

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s