Rövarby & Möhippa & Wheels

Ezzel a héttel végetért a pályafutásom az Alneskolanban. Jövő héten kellett volna dolgoznom még egy napot, egy keddet, de mivel annyi szabadnapom maradt, és olyan hülyeségnek tűnt csak kedden dolgozni, hogy órarend szerint pénteken és hétfőn is szabadnapos vagyok, hogy kivettem, elbúcsúztam.

Egyelőre nem érzem magam felkavarva, talán nem is leszek, talán ez volt a tanulópénzem, ez az iskola, ahol ért sok jó és sok rossz is. De sokat tanultam, az tény. A kollégáknak sütöttem egy tortát, az ötödikeseknek nem mondtam semmit, a napköziben igen, a harmadikosok felhördültek, hogy ilyen jó angoltanáruk nem lesz még egy – megnyugtattam őket, hogy de, jobb is, de tiltakoztak, néhány napközis pedig kicsit görbe szájjal nézett, ölelgettek, kaptam rajzokat, jó, hogy ezzekel az élményekkel távozhatok, és a kollégák is kedvesen köszöntek el nagyon, kaptam ajándék karkötőt is.

 

P1160179 Nade. Kedden volt a napközis kirándulás, amit még a julbazarban befolyt pénzből finanszíroztunk – ez itt a tradíció. Úticél pedig a Rövarby, azaz a Rablófalu nevű hely. Nem tudtam róla sokat, csak hogy mindenféle dolgokat lehet játszani ott, valami nagy játszótérnek képzeltem. Többé-kevésbé igazam P1160193lett.
40 km-t buszoztunk, aztán megérkeztünk a borongós, ködborította hegyek és tó mellett elterülő kicsi placcra, ahol szólt a zene egész nap. A következő dolgok közül lehetett választani: pici távirányítós kompot irányítani, mindenféle mászókákon mászni, trambulinon ugrálni, eltűnni fűbenalattjárókban (de tényleg, nem volt ott tenger), kicsi, elektromos autókat vezetni, körhintázni, kézzel hajtós hajóban csónakázni, bemenni egy nagy játszóbarlangba, ahol P1160163mindenféle járatokban lehetett kúszni-mászni-csúszdázni. P1160176

Mindenki nagyon élvezte, mi is, mert igazából nem igényelt konstans felügyeletet, elvoltak, mint a befőtt, néha valaki persze fejre esett, valaki elhagyta a cipőjét/kesztyűjét/nyakláncát, de több is veszett Mohácsnál ugyebár.
P1160170Ebédre hamburgert hoztunk, az egyik kolleganőm, sokszoros nagymama, mindenki nagymamája, pedig 110 gyerekre plusz 10 fő személyzetre legalább sütött háromféle süteményt, nekünk még külön tortát is.

Az egyetlen, ami bánatot okozott, az az volt, hogy a szellemkastélyról azt állították, nem üzemel. De megcsinálták, és üzemelt, két P1160164elsős lányka rohant oda hozzám – mert 12 gyerek mehetett be egyszerre, és akkor minden mozgott fel-alá meg rémisztő hangok meg ilyesmi – szóval hogy menjek be velük, bár az egyik igyekezett leszögezni, hogy ő nem fél, csak a másik. A másik viszont nagyon, kettővel voltam mögötte, mikor elkezdtek a csontvázak integetni, P1160165akkor felkiáltott, hogy Eszter!, aztán a karomba csimpaszkodott olyan erősen, hogy csak na, és az egész lányka dübörgött a szívverésétől, bár kint már váltig állította, hogy annyira nem is volt félelmetes.

 

 

 

 

P1160207 P1160217  Ez volt tehát az iskola. A következő program szerda este volt, Wenjun lánybúcsúja volt, amit én szerveztem. Ő ugyan váltig állította, hogy Amszterdamba akar menni, “nem a drogért, a szexért”, ennél szolidabbat szerveztem csak. Tizen voltunk összesen, ebből 8 akár az anyám is lehetne korosztályilag. A következő történt: Birgitta átment egy barátnőjével Wenjunhöz, mondván a barátnő még nem látta Wenjun házát. Üldögéltek, teáztak, aztán hirtelen Birgitta bekötötte Wenjun szemét, tehénjelmezt adott rá, és beültették egy nagyon brümmögős amcsi kocsiba, aztán elhozták a grillhelyre egy tóparton. Bekötött szemmel fel kellett ismernie mindenkit, aztán volt néhány feladat – P1160228feleség dolga, mennyit tudsz a párodról – és ettünk csomó salátát – vödörbe csinálták Annicáék, mert tehénnek az jár, grillkolbászt, pitét, és minden más jót. Még a feladat része lett volna, hogy szerdánként a veteránautók találkoznak ennél a helynél, és hogy P1160222tehénjelmezben kérjen engedélyt beülni hozzájuk és fotózkodni, de nem jöttek, mert esett. :( Így kicsit “uncsibb” volt. Aztán, mivel Wenjunnek nehezére esik kikapcsolódni, mindenkivel megbeszéltük, hogy hoz valamit, ami őt kikapcsolja, és azt adja ajándékba.

Kellemes volt, de nem olyan húde, nem voltam elégedett magammal. Bár Jerry este írt, hogy köszöni, hogy megcsináltam, Wenjun felfrissülve érkezett haza. :)

 

P1160246 P1160248    Aztán a hétvégét Johannal töltöttem, és szombaton a Wheels nevű eseményre akartunk elmenni, ami felsorakoztatja az összes, negyven évnél idősebb autót, be lehet menni, körbe lehet járni, minden tulaj ott ül mögötte a kis kempingszékében kutyával, vagy benne, és úgy néznek ki, mint Denny és Kenickie a Grease-ből, vannak korban passzolók is, meg vannak a némiképp idősödő hölgyek a pöttyös pörgősszoknyában, akik újra tizenhat évesnek érzik magunkat. Aztán vannak, akik odamennek a bírók elé megmutogatni az autójukat, meg ugrálnak vele.
P1160256Akartunk, mondom, mert nekivágtunk biciklivel némileg megkésve, és útba kellett ejtenünk Johan apját, aki épp itt volt a P1160251városban, aztán vele beszélgettünk, aztán végül nem vettünk belépőt, csak a kerítés mögül nézelődtünk.

 

 

P1160266Utána bicikliztünk tovább, Johan városa tele van meglepetésekkel, hol egy mező, hol egy erdei út, hol egy régi templom, hol a folyó,P1160265 hol kis örvények, én meg ismerkedek, és tetszik, amit látok. A mező közepén ebédeltünk, ahol is egy család a garázsukból bioéttermet csinált, finom salátát meg kecskesajtos szendvicset.

Aztán visszabicikliztünk a városba, és megnéztük, hogyan vonulnak fel az autók a város utcáin. Mindenki csak állt és nézett, mint a moziban, vicces volt.

 

Remélem, nemsokára tudok újabb dolgokról beszámolni, nekem már nyár van, Johannak még nem, csinálunk izgi dolgokat meg hétköznapiakat is, de amint van valami, jövök újra.

Reklámok

Midsommar

Ilyen ez a showbusiness, hol egyszerre történik minden, és elkényeztetlek titeket bejegyzésekkel, hol uborkaszezon van, és akkor hisztiztek  nem írok olyan gyakran.

Csütörtökön este hazajöttünk tehát, Johan viszont péntek-vasárnap 3×12 órát dolgozott, dolgozik, így nem tudott velem jönni ünnepelni. Koradélután tehát felszállt arra a vonatra, amiről Viviane leszállt – én mentem érte, értük, mert Hannah-val, a kislányával jött, ez roppant praktikusra sikeredett, és még csak össze sem beszéltek.

Aztán elmentünk Birgittáékhoz. Megrohantak az emlékek, a legutolsó és egyben eddig egyetlen Midsommart is velük töltöttem, öt évvel ezelőtt.

Az ünneplés maga Midsommar estéjén történik, ami pénteki nap minden évben, de a napja ma van. Az napközbeni DSCF1731ünneplés része felállítani a Majstångot, amit leginkább májusfának tudnék fordítani, és akörül táncikálnak főleg a gyerekek, a napköziben is volt ünneplés, amíg én a szállodában reggeliztem, de az embernek legyenek helyén a prioritásai. :D (Itt a mellékelt képen az izé, ez még öt évvel ezelőtti fénykép).

Mit is ünnepelnek ilyenkor? Pogány a hagyomány, a leghosszabb napját az évnek, tüzekkel, tánccal, melyik országban mivel. A kereszténység bejövetelével Keresztelő Szent János napja lett, de hát ezt nem igazán emlegeti senki.

Hogy ünneplünk mi? Birgittáéknál gyűltünk össze majdnem húszan, ki lett osztva, hogy ki mit hozzon, batyus bál.

HárP1160128omkor kezdtük koccintással és előétellel, aztán ettünk. A legtipikusabb ilyenkor a hering mindenféle formában, például volt heringpuding nevű sütőben sült izé is, meg az újkrumpli nagyon fontos, hogy végre itt a szezonja, és ennek örömködjön mindenki. Aztán az eper, szintén a nyár miatt.

Torta, fagylalt, meg olasz sajtok, mégpedig azért, mert Per-Elof Firenzében dolgozik ugyebár többnyire, és onnan hozta a barátnője, aki amerikai, és feljött látogatóba, nemzetköziség magasfokon, ehhez a brazil Vivian20150619_202305e, a kínaiak és én, szerintem ez valami csodálatos. P1160139

Beszélgettünk, mindenki csapódott mindenkihez, voltak a sajtok, volt a torta, volt minden, segítettünk kipakolni és elpakolni, aztán következett az est két játéka csapatokban, az egyikben lufikra kellett lődözni dartsnyilakkal, lődözött a 3,5 éves Hannah és lődözött Birgitta 88 éves anyukája is (ő még el is találta!), aztán pedig fadarabokat kellett hajigálni, szintén csapatosan, és feljutni a grillhelyig, a szemfülesebbek igen hamar belátták, hogy szó sincs játékról, a fifikás Lars Håkan szerette volna humorosabb keretek között felszállíttatni a fát a kert alsó részéből, hogy legyen mivel grillezni.

A tűz népszerűsége rohamosan nőtt ahogy előkerültek a szúnyogok, apró fekete felhők röpködtek az asztalok fölött, mindenki nyakig begombolva, kesztyűben, kapucnival, egyre morcosabb arccal mászkált, ráadásul bár nagyon szép idő volt egész nap, ekkorra már elbújt a nap egy felhő mögé, és kezdett hűvösödni. Így került mindenki a tűzhöz, mert ott nem voltak szúnyogok, meleg viszont volt.

Közben eszembe jutott, hogy felskypehívom a családot is, körbesétáltam velük és mindenkinek bemutattam őket, ámuldoztak, hogy milyen világos van, jó volt úgy csinálni, mintha itt lennének, de már csak egy bő hónap és tényleg itt lesznek!

Aztán kezdődött az éjszakai grillezés, és bár mindenki nyávogott, hogy nem éhes, seperc alatt eltűnt egy másfél kilós szűzpecsenye, egy sereg gomba és egy csomó kolbász, öblítésként krumplisalátával.

20150619_225133Aztán Annica ilyen kreatív módon kezdte gyűjteni a szúnyogokat, és már majdnem éjfél volt, úgyhogy kezdtünk szétszéledni. Bár kocsival mentem, de azért iszogattam kicsit, ezért az autót otthagytam, és hazasétáltam Annicáékkal, ott aludtam.

Lepakoltam a matracra, meg átvedlettem hálóingbe, aztán kimentem mosdóba, és bár már egy óra is elmúlt, társaságot találtam a konyhában, így elidőztem ott egy kicsit.20150620_010951

20150620_01151020150620_010904

P1160161Szombat reggel a képen látható kilátásra keltem, a kertben reggeliztünk, aztán átmentem az autóért. Az autókulcsot náluk hagytam, ha netántán útban lenne az autóm. 11-re mentünk át, Annica is jött, gondoltuk az már nem korán, de még az volt, feltelef  onáltuk Birgittát, aki álomittasan került elő, mondtuk is Annicával, hogy egészen olyan, mint egy átlagos ember. :)

Kaptunk kávét, aztán sorra felébredt még Per-Elof és a barátnője, beugrott még két tegnapi vendég valamiért, és ezt szeretem itt, hogy ilyen seperc alatt történik minden, és bár hárman ültünk a kertben és beszélgettünk, hirtelen heten ülünk a konyhaasztal körül és kávézunk.

Döda Fallet – A halott vízesés és más históriák

P11600591796. június 6-ról 7-re virradó éjszaka alatt négy óra alatt elfolyt a Ragunda-tó tartalma Jämtlandban, pusztítva mindent, ami az útjába került. Meghalni ugyan senki nem halt meg, de P1160123elképzelhető, mi maradt utána. Na de hogy sikerült ez, Svédország legnagyobb modernkori, félig-meddig ember által előidézett természeti katasztrófája?

Az 1700-as évek elejétől fogva problémát jelentett a fakitermelés után a farönkök szállítása. Ugyanis leutaztatták őket a folyón, csak utána következett egy körülbelül 35 méter magas vízesés, ahol sajnos a farönkök apró szilánkokra zúzódtak a köveken, és ezáltal kárbaveszett minden munka. P1160077

P1160073Magnus Huss érkezett egy nap tervekkel, hogy kicsit odébb ás egy elkerülő csatornát, amin le lehet majd szépen úsztatni a rönköket. Neki is láttak a munkának, és sajnos, mikor minden szépen és jól sikerült volna, szabotázsok történtek. Így érkeztünk el 1796 júniusába, amikor és erős volt az áradat, ráadásul egy murvás domboldalon ásott Huss, így a víz fogta magát és huss! (pun intended), letarolt mindent, kiürült a tó, oda a vízesés, és csak némi kisebb tavacska maradt a helyén. Huss pedig pár évvel később ugyanezen vizekbe belefulladt, bár sokan gyanítják, hogy igazából gyilkosság történt.

Mi van ennek a helyén ma? A helyi térképeken és légi felvételeken látszik, hogy pár évtizeddel ezelőtt sok volt a fa, de P1160111ma már csak a sziklák vannak, hogy lássuk, mi is volt itt, hogy nézett ki. A sziklákon fapalló vezet P1160106körbe-karikába, egy helyen az erdőbe is fel lehet menni. Valamint a látogatóközpontban finom fikát lehet enni, és van egy forgószínpada, ahol minden nyáron előadásokat lehet megnézni, főként Hussról.

Hogy kerültünk mi ide?

Johanban nagyon szeretem – többek között – hogy mindent, de mindent lehet csinálni vele. Frizbizünk a kertben, sétálunk, főzünk, vásárolunk, kirándulunk, sőt, a múltkor Wenjunék kertjét az út felől, hátulról közelítettük meg, majd ordítva kirohantunk a bokrokból, halálra rémítve az éppen füvet nyíró Jerryt. Tényleg, minden hülyeségre vevő ő is, meg én is, és ez így kerek.

A születésnapjára pedig megleptem egy romcsi hoteléjszakával, az ide durván 100 km-re levő Sollefteåba. Nem árultam el neki pontosan, hová megyünk, azt mondtam, hogy hozzon fürdőnadrágot. Ugyanis van kicsi spa-részleg. Erre rémüldözni kezdett, hogy ő nem úszik tengerben, meg különben is, nem túl nagy víz-fan, szemüveg nélkül nem sokat lát, meg hát ha Lappföldön nő fel az ember, nem épp az úszás az elsődleges kompetencia, amire szüksége lesz.

Annyit mondtam neki, hogy jöjjön szerda délelőtt ide, és akkor indulunk. (Mielőtt mindenki azt hinné, hogy P1160016munkakerülők vagyunk: ő műszakban dolgozik, így vannak szabad napjai, én meg kivettem párat, úgyis annyi van még). Felszedtem a vasútállomáson, és indultunk is. Nagyon kellemes út vezet a városba, lévén kicsit bentebb van, nem az autóúton kellett pöfögni, hanem erdők és mezők között. Mikor megérkeztünk, akkor még azt hitte, egy másik városban leszünk, de idővel elárultam, hogy nem. Ragyogott a nap, megebédeltünk egy kis étteremben egy park közepén, sétáltunk fel-alá, fikáztunk egy nagyon kellemes helyen. Ez azért volt különleges, mert a kávét általában mindenki magának tölti a kávézókban, és itt egy régi szekrényből lehetett válogatni rengeteg alakú-mintájú csésze közül, egy kis kosárban voltak a különféle kanalak, a benti berendezés meg mint a nagymamák szobája. Mi mondjuk kint ültünk, mert tényleg, olyan ritkán van ilyen szép idő.

Aztán felmentünk a szállodába, ami a sípálya mellett van, kicsit megdöntött üvegfalakkal a völgy felé – nem fotóztam valamiért odabent, meg onnan, de itt a honlapja, aki megnézné – pancsoltunk a spaban, vacsoráztunk, este meg feljebb sétáltunk a dombon és élveztük, hogy este 11 felé jár az idő, és még nem ment le a nap, hol sárga, hol vörös, hol lila, hol rózsaszín, hol naracsos – ide se vittünk fényképezőt, de nem is baj – megijesztettünk egy fecskepárt, akik az egyik síházban őrizték a tojásaikat, találtunk egy nagyon cukker cickányt, aztán pedig üldögéltünk kicsit a kilátásos lobbiban egy Irish coffee-val, mert élni tudni kell.

Reggel pedig reggeli, és bár lehet maradni a spaban, Johan mondta, hogy olyan régóta terveztük ezt a Döda fallet-P1160029dolgot, és most már csak 40 kilométerre vagyunk, menjünk inP1160033kább oda, neki egyelőre elég volt ennyi spa, majd még szokja a gondolatot. El is indultunk, és annyira jó a közös roadtripezés, az ember lát valamit, és megállunk, így kötöttünk ki a Thai Pavilonnál, ami Chulalongkorn király látogatásának emlékét őrzi. Kaptunk egy teljesenprivát idegenvezetést, ebédeltünk thai kaját Svédország közepében az erdőben, majd haladtunk tovább a DödP1160032a fallethez, a többit pedig tudjátok.

Ez ezúttal két nap volt, de egy hónap múlva megyünk kicsit hosszabb roadtripre is, már most látom, hogy csodálatos lesz! 


P1160093
P1160098

 

 

Ünnepek

Végre elmúlt, ennek is vége, az iskola udvara üresen áll… de senkinek sem volt igazán évvége-hangulata, biztos azért, mert a napközi még nyitva van három hétig. Meg mert – kis svéd-kritika – itt igazán nem számít, az ember milyen eredményt ér el az iskolában, menetelhet tovább egészen az egyetemig, ahová aztán bekerül, és ahol aztán meglepve tapasztalják a professzorok, hogy a kicsi Göran nem tud számolni, írni meg olvasni, de azért tanárképzésre jár. Ezérttartittezazország. 

Visszatérve: bizonyítványosztás mint olyan itt nincs, jegyeket csak hatodik osztálytól kapnak. Ma lehetőségem volt választani, hogy a napközis, vagy a felső tagozatos évzáróra megyek-e. Mivel több időt töltöttem a napköziben, és több volt év végefelé a pozitív élményem – néhány ötödikes gyermek elég csúful tudott viselkedni velem – ezért a napköziset választottam.

A közösségi házban volt – mint anno az adventi műsor – és minden évfolyam énekelt egy vagy két dalt, közben a lelkésznő is beszélt egy kicsit, hogy mindenki pihenjen és játsszon eleget a nyári szünetben, és ennek szemléltetésére hozott is egy párnát és egy buborékfújót. Még egy kis svéd kritika, hogy mivel a tanórákon sem szükséges senkinek nyugodtan a popóján ülni, ezért a bő félórás ünnepségen sem ment a normális magaviselet, de hát láthatólag ez rajtam kívül senkit nem zavart, én kérek elnézést.

Aztán a gyerekek nagy része szülőkkel együtt távozott, hét gyermekkel folytattuk a napot tízkor, nekem kell zárni fél hatkor elvileg, de háromnegyed négyre elment az összes, így mehetek én is haza.

Még közben volt egy évzáró fika az összes személyzettel, amit a vezetőség állt, a híres-neves smörgåstårtával lettünk megkínálva, ami nem más, mint szendvicstorta. Úgy néz ki, mint egy torta, kenyértészta, kencék, lazac, tojás, rák, sonka, tudom, bizarrul hangzik, de baromi finom. Keressetek rá, majd leltek képeket. Na és mivel mondom, az utolsó pár hét nem volt jó élmény az angolos részében a munkámnak, annál jobb élmény volt, hogy miután az igazgató elbúcsúztatott két kollégát ajándékkal, előugrott az iskolatitkár is, hogy ő is szeretne ajándékot osztani, például valakinek, akire lehetett számítani, mikor kiestek a kollégák és bejárt helyettesíteni, és ez én voltam (meg még valaki), és én annyira meghatódtam, mert annyira kellett egy kis pozitív is a lelki békémhez, ráadásul én nem is gondoltam volna, hogy ennyire sokat segítettem, nekem nem érződött az a 3-4-5 alkalom olyan vészesnek, de olyan nagyon ritkán ismerik el a pozitívat, annyira boldog voltam. Nagyon szép mécsestartót kaptam.

pitypangA nyári szünet kitörésére való örömmel a nyár is kitört (kopkopkop), meleg van odakint, és szép idő, minden kizöldült és kivirágzott most már rendesen.

Az ünnepek kategóriában kell említést tennem a születésnapomról is, ami most szerdán következett be. Fél ötig dolgoztam, délután négykor Johan sms-t küldött, hogy majd haszn2hazaértem, hívjam fel, hogy elmondja, hová rejtette az ajándékomat. Mikor hazaértem, és felsétáltam a lépcsőn, a konyhaasztalon torta, ajándékok, a konyhapulton vacsora, keresztben egy home-made születésnapi jókívánság, a belső szobában meg egy nevető Johan, és annyira, de annyira boldog voltam!

Ettünk, aztán este még átjött Martin, Wenjun és Jerry, tortázni és társasozni, tökéletes sszn1zületésnap volt!

Mostan megyek, kiélvezem a vakációt kicsit, bár még jövök vissza dolgozni – 5 napot fogok még napközizni – aztán meg vár a Nagy Ismeretlen.

Anekdota az autókulcsról

Szombaton, hazatérvén a sziklánolvasásból, valóban meg is találtam az Intersport szatyrot az ajtóm előtt, Martin hazaszállította, ahogy kértem, mert Martin rendes gyerek, és így én is fesztelenebbül csatangolhattam az erdőben. (De még milyen szerencse, hogy csatangoltam, tegnap is szakadt az eső, bár a mai esőt látva igazából tegnap csak szemerkélt).

Én, mint a rend mintaképe, letettem az Intersport szatyrot a sarokba, gondoltam, ellesz az ott hétfőig, tudniillik hétfőnként szoktam mosni. És az új cuccaimat én mindig kimosom.
Így is volt, a szatyor békésen végigüldögélte a vasárnapot a sarokban, csak néha mászott ki a lában elé, gondolom, panaszkodni, hogy akár mosok, akár nem, igazán kipakolhatnék, morogta szemrehányóan, de én mindig gyengéden visszatessékeltem a sarokba.

Tegnap este kicibáltam a négy ruhadarabot, hogy levagdossam a címkéket, és betegyem őket a mosnivaló holmik közé. A szatyrot kecsesen visszahajítottam a kanapéra, lévén este 10, ugyan, kit zavar az ott reggelig. Senkit, nyilván. Reggel viszont már zavart a saját rendetlenségem, felkaptam a szatyrot, kiráztam belőle a blokkot, és hajtogatnám össze, mikor azt érzem, hogy gyanúsan nehéz ez. Rázom ki jobban, mire a kezembe pottyan egy kulcs. Egy autókulcs.

Döbbenten pislogtam rá, először azt hittem, a sajátom, aztán rájöttem, hogy nekem nem ilyen a kulcstartóm. Meg az autómárka sem stimmel. Hétfő reggel volt, az agyam lázasan dolgozott. Hogy kerül ez ide? Az eladó tette bele? Aztán színpadias homlokracsapás (csak a lelkem mélyén, valójában nem), hát Volkswagen, hát kinek van Volkswagene, és mégis milyen autó hozta vissza a zacskóm ide? A Transporter. Aki ugye egy Volkswagen.

Megyek ki a házból, épp Martin csónakázik megy keresztül az udvaron a szakadó esőben.
– Martin, te adtál nekem egy autót? Köszönöm szépen, én is nagyon, de nagyon szeretlek!

Martin arcán a döbbenet, majd a megkönnyebbülés.

– A szatyorban volt, mi? Te ne tudd meg, mennyit kerestem.