Döda Fallet – A halott vízesés és más históriák

P11600591796. június 6-ról 7-re virradó éjszaka alatt négy óra alatt elfolyt a Ragunda-tó tartalma Jämtlandban, pusztítva mindent, ami az útjába került. Meghalni ugyan senki nem halt meg, de P1160123elképzelhető, mi maradt utána. Na de hogy sikerült ez, Svédország legnagyobb modernkori, félig-meddig ember által előidézett természeti katasztrófája?

Az 1700-as évek elejétől fogva problémát jelentett a fakitermelés után a farönkök szállítása. Ugyanis leutaztatták őket a folyón, csak utána következett egy körülbelül 35 méter magas vízesés, ahol sajnos a farönkök apró szilánkokra zúzódtak a köveken, és ezáltal kárbaveszett minden munka. P1160077

P1160073Magnus Huss érkezett egy nap tervekkel, hogy kicsit odébb ás egy elkerülő csatornát, amin le lehet majd szépen úsztatni a rönköket. Neki is láttak a munkának, és sajnos, mikor minden szépen és jól sikerült volna, szabotázsok történtek. Így érkeztünk el 1796 júniusába, amikor és erős volt az áradat, ráadásul egy murvás domboldalon ásott Huss, így a víz fogta magát és huss! (pun intended), letarolt mindent, kiürült a tó, oda a vízesés, és csak némi kisebb tavacska maradt a helyén. Huss pedig pár évvel később ugyanezen vizekbe belefulladt, bár sokan gyanítják, hogy igazából gyilkosság történt.

Mi van ennek a helyén ma? A helyi térképeken és légi felvételeken látszik, hogy pár évtizeddel ezelőtt sok volt a fa, de P1160111ma már csak a sziklák vannak, hogy lássuk, mi is volt itt, hogy nézett ki. A sziklákon fapalló vezet P1160106körbe-karikába, egy helyen az erdőbe is fel lehet menni. Valamint a látogatóközpontban finom fikát lehet enni, és van egy forgószínpada, ahol minden nyáron előadásokat lehet megnézni, főként Hussról.

Hogy kerültünk mi ide?

Johanban nagyon szeretem – többek között – hogy mindent, de mindent lehet csinálni vele. Frizbizünk a kertben, sétálunk, főzünk, vásárolunk, kirándulunk, sőt, a múltkor Wenjunék kertjét az út felől, hátulról közelítettük meg, majd ordítva kirohantunk a bokrokból, halálra rémítve az éppen füvet nyíró Jerryt. Tényleg, minden hülyeségre vevő ő is, meg én is, és ez így kerek.

A születésnapjára pedig megleptem egy romcsi hoteléjszakával, az ide durván 100 km-re levő Sollefteåba. Nem árultam el neki pontosan, hová megyünk, azt mondtam, hogy hozzon fürdőnadrágot. Ugyanis van kicsi spa-részleg. Erre rémüldözni kezdett, hogy ő nem úszik tengerben, meg különben is, nem túl nagy víz-fan, szemüveg nélkül nem sokat lát, meg hát ha Lappföldön nő fel az ember, nem épp az úszás az elsődleges kompetencia, amire szüksége lesz.

Annyit mondtam neki, hogy jöjjön szerda délelőtt ide, és akkor indulunk. (Mielőtt mindenki azt hinné, hogy P1160016munkakerülők vagyunk: ő műszakban dolgozik, így vannak szabad napjai, én meg kivettem párat, úgyis annyi van még). Felszedtem a vasútállomáson, és indultunk is. Nagyon kellemes út vezet a városba, lévén kicsit bentebb van, nem az autóúton kellett pöfögni, hanem erdők és mezők között. Mikor megérkeztünk, akkor még azt hitte, egy másik városban leszünk, de idővel elárultam, hogy nem. Ragyogott a nap, megebédeltünk egy kis étteremben egy park közepén, sétáltunk fel-alá, fikáztunk egy nagyon kellemes helyen. Ez azért volt különleges, mert a kávét általában mindenki magának tölti a kávézókban, és itt egy régi szekrényből lehetett válogatni rengeteg alakú-mintájú csésze közül, egy kis kosárban voltak a különféle kanalak, a benti berendezés meg mint a nagymamák szobája. Mi mondjuk kint ültünk, mert tényleg, olyan ritkán van ilyen szép idő.

Aztán felmentünk a szállodába, ami a sípálya mellett van, kicsit megdöntött üvegfalakkal a völgy felé – nem fotóztam valamiért odabent, meg onnan, de itt a honlapja, aki megnézné – pancsoltunk a spaban, vacsoráztunk, este meg feljebb sétáltunk a dombon és élveztük, hogy este 11 felé jár az idő, és még nem ment le a nap, hol sárga, hol vörös, hol lila, hol rózsaszín, hol naracsos – ide se vittünk fényképezőt, de nem is baj – megijesztettünk egy fecskepárt, akik az egyik síházban őrizték a tojásaikat, találtunk egy nagyon cukker cickányt, aztán pedig üldögéltünk kicsit a kilátásos lobbiban egy Irish coffee-val, mert élni tudni kell.

Reggel pedig reggeli, és bár lehet maradni a spaban, Johan mondta, hogy olyan régóta terveztük ezt a Döda fallet-P1160029dolgot, és most már csak 40 kilométerre vagyunk, menjünk inP1160033kább oda, neki egyelőre elég volt ennyi spa, majd még szokja a gondolatot. El is indultunk, és annyira jó a közös roadtripezés, az ember lát valamit, és megállunk, így kötöttünk ki a Thai Pavilonnál, ami Chulalongkorn király látogatásának emlékét őrzi. Kaptunk egy teljesenprivát idegenvezetést, ebédeltünk thai kaját Svédország közepében az erdőben, majd haladtunk tovább a DödP1160032a fallethez, a többit pedig tudjátok.

Ez ezúttal két nap volt, de egy hónap múlva megyünk kicsit hosszabb roadtripre is, már most látom, hogy csodálatos lesz! 


P1160093
P1160098

 

 

Advertisements

Csipogj te is

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s