All play and no work

Igen, elhagytam ott a munkalétem taglalását, hogy befejeztem napközis tevékenykedésemet az Alneskolában. De hogy is lesz tovább, merülhet fel egyesekben a kérdés, és mivel már alig pár nap választ el tőle, ezért talán megoszthatom.

Az úgy volt, hogy én már márciustól kezdve vadásztam lelkesen állásra. Johan városában is, nálam is, küldem és küldtem, naponta 3-4-5-öt is alkalomadtán, de semmi. No, egy jelzett vissza Johan városából, napközis, interjúra is hívott, de ez még június legelején történt.

Nekem azt tanították a szüleim, hogy ha interjúra mész, öltözz ki, adj magadra, így a mekibe is kiskosztümben mennék, meg takarítónőnek is, így napközibe is úgy mentem, meg magassarkúban. Ahogy felálltam, máris 20 centivel magasabb lettem így az igazgatónéninél, aki értetlenkedett, mi ez a hacuka, nem napközis öltözet. Nem is, mondtam, állásinterjús, de csak nem akarta megérteni, meggyőződésévé vált, hogy én azért vagyok kiöltözve, mert délután angolórát megyek tartani ötödikbe. Jó, hát ezt is hiába magyarázom, akkor itt más az öltözködőkultúra, de ezzel nem tudok mit csinálni, magamat nem fogom megtagadni. Megbeszéltük, kit keres ő, ki vagyok én, majd körbevitt az egész iskolában, de nem viccelek, minden szembejövő kollégának bemutatott, úgyhogy gondoltam, most visszamegyünk az irodába, és megkapom a munkát. Fél évre szóló, 75%-os napközi, de tökéletes, gondoltam magamban.

Na, ehhez képest semmi, tájékoztatott, hogy ő a hét második felében nyaralni megy, és addig nem fog döntést hozni, de majd keres. Hmpf.

Malmoztam és malmoztam, semmi.

Június 30-án, a hó utolsó napján, azon a héten, mikor minden iskola bezárja kapuit, felhítt, hogy na, még mindig nem hozott döntést, de vannak-e referenciáim. Hogyne lennének, hőbörögtem magamban, ott voltak a tízoldalas pályázati anyagon, amit minden állásra be kell adni, de jó, elmondtam még egyszer. Akkor még keres. De már nem fél éves állás, csak két hónapos talán, esetleg, meg nem tudja, de majd ha igen, és hát na.

Na, mondom, remek. De állás, nem érdekel, én olyan nyarat akarok, ahol nem kell aggódni az állás miatt.

Másnap reggel csöng a telefon, de nem ő az. Az egyik öviki gimi igazgatója, angoltanár kéne neki, mégpedig sürgősen, még érdekel a dolog? Igen, érdekel. Akkor holnap mennék interjúra? Mennék.
A vicc az egészben az, hogy az az igazgató volt az, akivel anno, mikor ösztöndíjasként jöttem, még leveleztem, hogy hogy és mint lesz itt az életem, de aztán mire idekerültem, ő másik iskolába került.

Mondtam is neki, hogy hellyel-közzel ismerjük egymást, tud-e róla, emlékszik-e, mire nevetett, hogy épp ezt mesélte a kollégáknak, hogy vajon én emlékszem-e. Megvolt az interjú, röviden: egész évre, teljes állás, angol és csak angol. Kell-e, mert hogy igazából nekem adná, és mondjam meg minél előbb, és még emel is a fizetésemen, csak mondjam meg minél előbb. Rendben, mondtam neki, holnap péntek, még holnap megmondom, várok más választ is.

Na, hazamentem, konzultáltam mindenkivel, mert remek, itt senki nem szól bele, van svéd papírom az angoltanárságról, ehhez értek, tapasztalat, könnyebb lesz újra gimiben állást találni, sok pénz, teljes állás, egész év, mégis miért nem fogadtam el egyből, kérdezhetitek, hát azért, mert szeretnénk összeköltözni Johannal, ráadásul nála.

Közben a napközis dirinéni is telefonált, azt mondá, hogy megkapom, talán két hónapra, nagyon kicsi fizetéssel, mert papírom sincs, meg biztos elmegyek majd rendes tanárnak, na jó, mondom, ezt így nem lehet, ez nekem túl sok talán, a másik meg biztos, megmondtam neki is, hogy várok más választ, holnap visszahívom.

Osztottunk és szoroztunk Johannal, megbeszéltük, hogy tényleg kár lenne egy ilyen állást kihagyni, én meg magammal, hogy ennél Budapesten belül többet ingáztam, idő tekintetében mármint, szóval még aznap visszahívtam, és köszönettel elfogadtam az angoltanári posztot, majd másnap elutasítottam a napköziset.

Egyelőre megmarad a lakásom is, onnan kezdek dolgozni, aztán valamikor, majd meglátjuk, mikor, költözés is lesz. Nem pont a következő pár hétben, még vannak logisztikai és hasonló problémák, de egyszer majd csak-csak.

Augusztus 12., Nolaskolan Gymnasium, jövök!

nola

Advertisements

Csipogj te is

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s