Iskola, iskola, ki a csoda jár oda

Akkor most mesélek nektek egy kicsit az új iskolámról, a Nolaskolanról.

Először is azt kell elmondanom, hogy ez tulajdonképpen nem is Nolaskolan, hanem Örnsköldsviks Gymnasium, ami két részből áll, Nolaskolan és Parkskolan. A svéd gimnázium három éves, kilencedik osztály után érkeznek ide a diákok, és mindenkinek választania kell egy irányvonalat. Ez lehet gyakorlati – építészet, autószerelés, fodrászat, vendéglátás, stb. – vagy elméleti – társadalomtudomány, természettudomány, esztéták (zene, tánc, rajz), stb.

Ami a svéd iskolák érdekessége, általánostól kezdve, hogy nem szükséges feltétlenül átmenned valamelyik tantárgyból ahhoz, hogy tovább tanulhass, de majd később jól megszívod, mikor tovább akarsz tanulni, mert bizonyos kurzusok teljesítése kötelező a felvételihez. Az is érdekes, hogy nem minden általad választott programmal lehet egyetemre felvételizni, ha például szakmait választottál, és közben meggondolod magad, bizonyos kurzusokat újra kell teljesíteni.

A munkaközösségek így hát nem szakok alapján alakulnak, hanem programok szerint. Minden programnak külön igazgatója van (jó, nem egy-egy programért felelősek, de kábé). Ideális esetben egy tanár csak egy adott programon belül tanít. Tanáriból sem egy nagy van, hanem sok kicsi, minden munkaközösségnek egy. Én vagyok itt az egyik kivétel, ugyanis az órarendem szerint, amit még jóval az iskola kezdete előtt megtaláltam a honlapon, tanítok elsős és másodikos esztétákat, egy társtud csoportot, és a gyerek és szabadidő nevűt. Ezen felül délutánonként fogok órákat tartani a fent említett pupákoknak, akik nem szereztek jegyet kellő időben.

Ezzel a háttértudással indultam meg augusztus 12-én, édesanyám névnapján (szerencsenap!) a Parkskolanba, mert ott volt a közös indulás. Kávézás és vegyülés az első programpont, hát remek, gondoltam, aki ismeri egymást, az bizonyára könnyen vegyül, de én szegény kicsi szerencsétlen mit csináljak? Kerestem hát egy hasonló szegény kicsi szerencsétlennek tűnőt, és bingó, ő is új volt, vele beszélgettünk, kávéztunk. Közben találkoztam egy régi, ösztöndíjas-iskolás kolleganővel, egy másikkal, aki a tavalyi suliból jött át, három napközis gyerek szülője is a kollégám lett ezúttal.

Utána az évnyitó “értekezleten” bemutatták az újakat – és negyvenöt helyett csak harminc percig tudott beszélni a dirinéni – rémes, mi? :) De legalább több idő maradt kávézni. Közös ebéd is volt, aztán meg a szárnyai alá vett az angolos tanárok vezetője – mert azért ilyenfajta munkaközösségek is vannak, leloholt még az első értekezlet után, hogy őt kell keresni, és délután pátyolgatott engem, meg a másik angolost, mi hol van, miből tanítunk majd, satöbbi.

Engem nagyon érdekelt az is, melyik munkaközösségbe fogok tartozni, mert egyszerre mintha sokba tudnék, de aztán mivel tanítási időben két esztétacsoportom lesz, hozzájuk kerültem, ráadásul a rajzos tanáriba, ahol csak hatan vagyunk, egy férfi és öt nő. A férfi matekos, a többiek rajzosok, és első nap nagy örömmel suttogta oda nekem, hogy milyen jó, hogy van itt még valaki, aki “rendes” tárgyat tanít, aztán kacsintott. :)
(Krister, Karin, Monica, Sandra, Tina és én. Annica és Birgitta hármat ismer közülök, plusz engem. Mindenkit ismernek. Közben Sandra projektet csinál, így a spanyolóráit Cecilia veszi át, aki Hondurasból érkezett).

Mindenki kedves és segítőkész. Én is. :) Krister megkért, hogy segítsek feltenni egy függönyt a matekteremben, én meg segítettem, 10 percbe sem tellett, de cserébe ma hozott nekem egy üveg termelői mézet a szomszédjától. Segítsetek ti is, látjátok, mi mindenre nem jó! :)P1170036

P1170033Nagyon kedves tanári ez, sárga székem van, fel lehet pumpálni a hátát, hogy kényelmes legyen a deréknak. Hatalmas íróasztal, rajta számítógép-állomás, amire a laptopot rá lehet ültetni, de van monitorom és billentyűzetem. Tanszerekkel is bőven el vagyunk látva. Szellős, világos szoba, pöttyös függönyei messze ellátszanak, ha nyitva az ajtó, és jó, hogy nem ilyen dobozokban ülünk, mint annyi más tanáriban. Kávét bármennyit lehet inni havi 50 koronáért. Ebéd csak a gyerekeknek jár, de mivel az iskola itt van a városban, oda is be lehet menni – heti egy ebéd Annicával már tuti. Sőt, haza is tudok ugrani ebédelni, ha épp úgy hozza kedvem.

Nem csak hogy számítógép, de minden gyerek és tanár kap egy iPadet is, billentyűzettel, tokkal-vonóval, ami engem kissé riaszt, én eléggé papír-toll ember vagyok, de vénségemre akkor csak kénytelen leszek képezni magamat.

Kiképeztek az elektronikus napló szerűségen, ami annál sokkal jobb, hiányzások, jegyek, feladatokat is lehet adni, leadási határidővel, és aki addig nem adja le, jaj annak! :)

Az épület is szép, világos, hatalmas aulával, és körfolyosóval, csigalépcsővel, nekem nagyon tetszik. Minden teremben kivetítő, 90%-ban aktívtábla is. P1170034

Nagyon befogadó, kedves a közösség itt a rajzosoknál – csak az a kár, hogy a másodikos esztétáim zenések, az ő tanáraik máshol ülnek. Örültek nekem, hogy nincs állandó tag itt soha, mindenki csak itt ül, de amúgy vándorol, és hogy végre, valaki részt kíván venni a munkában.

Az első héten mindenféle megbeszélések voltak, tartottak tájékoztatót az új kollégáknak – nagyon korrekt volt, mindent összeszedtek, sőt, odaadták egy lefűzhetős mappában az összes információt, hogy ne mP1170035int a hülye kelljen rohangáljak fogalmam sincs, kikhez, hanem itt le van írva minden.

Itt is dolgozni fogunk a “szisztematikus minőségi munkán”, hogy milyen fejlesztési területek vannak munkaközösségenként, de ez már a napköziben is nagyon menő volt. Mi arra fogunk koncentrálni, hogy csökkentsük a hiányzásokat, és visszaszorítsuk az iPadek felesleges használatát órán.

Múlt csütörtökön aztán megjöttek a gyerekek is, a négy csoportból hárommal semmi probléma – az egyikben fel is fedeztem egy régi diákot még Höglandból, és ő is emlékezett rám! –  a negyedik némi kihívások elé fog állítani, már most látom. A gyerek-szabadidő, nem értem, hogy miért ez az irány a gyűjtőhelye azoknak, akik máshová nem kerültek be – lévén nyilván, a szerényebb képességűek lássák majd el a gyerekeinket, logikus. De nem is a képesség, a hozzáállás. Johan szerint direkt osztották el így, hogy nehogy túl egyszerű legyen. A délutániakkal még nem találkoztam.

Ráadásul teljesül egy régi álmom – az osztályfőnökség! Igaz, itt némiképp intelligensebben van megoldva: nem egy tanár felel 30 gyerek minden óhajáért, sóhajáért, hasfájásáért, hanem be van osztva. Mivel az elsős osztály egyszerre zenés és rajzos, a rajzos feléből fogok kapni hatot. :))))

(Majd emlékeztessetek erre a pozitív hozzáállásra pár hónap múlva).

Az igazgatónk, Magnus is végtelenül kedves. Megbecsülnek, örülnek nekem, az órák is kellemesen telnek, jól érzem magam, és ez így is fog maradni, úgy döntöttem.

Advertisements

Csipogj te is

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s