Kalandozások reloaded

Megjártuk Rómát a síszünetben. Tavaszi volt, langymeleg, teraszonreggelizős, naponhajatszárítós, virágos, sokatzabálós, lábatlejárós.

P1170784 P1170810P1170801

Hazajöttünk, itt azóta havazgat, meg -14 fokos a reggel. Sóhaj.

A hétvégén viszont elmentünk vásárolni, megnéztük a frissen nyitott IKEÁt, meg a hozzá tartozó, egészen pesti színvonalú plázát. :)

No meg vettünk motorosszán-felszerelést. Most van menő kantáros gatyám, dzsekim, szemüvegem, kesztyűm és neonsárga sisakom. A neonsárga sisak vásárlása közben a nőci lelkesen mondta, hogy ez védi a fogaim, ha lefejelem a fát, és a drágább nadrágot javasolja, mert az segít a felszínen maradni, mikor beszakad alattam a jég. Ezek után Johan igen szélesen vigyorogva szemlélte a pánikbaesett szemeimet a sisakon keresztül, mikor is mondtam neki, hogy neeeem, én igazából otthon maradnék fordítani.

De most van minden. Johan régi csizmáját is megkapom hozzá, ami kicsit nagyobb, mint az én tappancsom, de üsse kavics.
Johan és az apja közösen vettek egy új, menő szánt, háttámlás hátsó üléssel, és hátul is kézmelegítővel. Most utazhatunk kalandokra ketten sokkal kényelmesebben, mint tavaly húsvétkor, van is tervbe véve ez-az, ha meg a környéken csatangolunk, akkor mehetünk kettővel. Izgi. Félek.

Ilyesmi a sznómobájl, majd fotózom a helyszínen az eredetit.

skoter

Mostantól ugyanis húsvéti szünet van. Itt Svédországban be van osztva, melyik hét a síszünet, hogy ne legyen tumultus a hegyekben, ahova mindenki elmegy szánozni meg síelni. Így most nekem másfél hét volt két szünet között.

Holnap indulás Vittangiba. Megfázva bár, de törve nem.

Reklámok

A jedi, az

Az hamarabb visszatért, mint én. :)

De most az van, hogy nincs kedvem írni, mert annyi a tennivaló. És annyi az élnivaló. Nem is magyarázkodom emiatt, írok, ha sikerül.

Kicsit összefoglalom azért, mi történt velünk azóta.

Volt egy közös karácsonyunk itthon, karácsonyfával, a szokásos délután hármas Donald kacsával, mert itt az 12834981_1741699022726278_1821220122_n a menő. Megmondom, kicsit csalódtam benne, mert azt hittem, csak karácsonyi meséket válogatnak bele, de nem. Aztán svédes karácsonyi vacsora volt, húsgolyóval, kolbásszal, heringgel, salátákkal, sonkával, lazaccal. Másnap csináltam a szokásos rántotthal-krumplisali kombót.

Még az ünnep előtt elmentünk Övikbe, játszottunk Wenjunékkel, és ott is aludtunk, másnap a kolleganőmnél és a férjénél reggeliztünk, ott is társasoztunk, aztán még beugrottunk boldog karácsonyt kívánni Birgittáékhoz, Birgitta anyukájához, Annicához nem tudtunk, mert nem volt otthon.

27-én útrakeltünk Magyarországra, ott voltunk egy hetet, és bepréseltem majdnem minden fontos embert, kivéve Sárit, aki beteg volt. :( Legközelebb! Jó volt kicsit otthon lenni, otthoni ízek, család.

12825281_1741698329393014_386064891_nAztán haza, és nem sokkal később még Vittangiba is elugrottunk Johan szüleihez, ahol túl hideg volt most, érkezésünk előtti napon -42 fok, de mire odaértünk, már csak -35, és másnapra olvadás jóformán, -18. De még így se volt melegünk. Ilyenkor lehet az úgynevezett “spark”-kal közlekedni (kb. rúgást jelent, mert ilyen szánkóroller), állsz a két oldalán, lefelé csúszol, amúgy meg hajtod magadat. Nekem annyira nem jött be, lásd illusztráció.

A január elrohant, rengeteg volt a munka a suliban, februárnak is nyoma veszett. A vonatoknak volt egy két hete, mikor egyfolytában késtek, különösen ha egyáltalán elindultak, de ez is rendeződni látszik.

Valentin-nap alkalmával voltunk egy Bo Kaspers Orkester koncerten, az nagyon kellemes volt, a humorprogram viszont, amire Johan nyert jegyet – egy tévéshow színpadi változata – inkább volt kínos semmint vicces.

Azért történt még ez-az, például elvégeztem a motorosszán-tanfolyam gyakorlati részét és le is vizsgáztam, szóval IMG_6240P1150281mostantól fogva vezethetek legálisan. Akik 2000 előtt csinálták a jogsijukat autóra, azoknak nem kell, de akik utána, azoknak kell tanfolyam és vizsga, minimum 16 éves kell legyél hozzá, de ez persze nem mindenkit zavar, Johan is kiskora óta vezetett, itt az emberek ezzel nőnek fel északon, nem a biciklivel. Emlékeztetőül, itt egy motorsszán. Jobbra az újabb fajtából, erősebb, ez Johan képe, mikor egy éve elment egy ilyen hétvégére, balra pedig a családja kisöregje.

A vizsga egy tesztből állt, a gyakorlati részen meg egy némiképp emelkedős, behavazott szántóföldön kellett különböző dolgokat csinálni, gyorsítani, fékezni, szlalomolni, tolatni.

Úgy vagyok vele, hogy jó, oké, értem, menő, de azért nem csinálnám minden hétvégén ezt, kicsit ijesztő is, meg sose tudod, mi van a hó alatt, elbír-e a jég… majdnem minden hétre jut minimum egy balesetről szóló híradás, hol komolyabb, hol kevésbé komoly következményekkel.

Most, hogy jogsim lett, az apja végre talált ürügyet, miért vegyen újat. Már évek óta akar, de Johan lebeszélte, úgyis ritkán megy oda, blabla, de most, most muszáj! Mert ha jogsim van, akkor kettő kell! Biza! Johan is belelkesült, meg neki mindig kell valami, amit böngészhet, a múltkor fülhallgatókat hasonlított össze és választotta ki a tökéleteset, most ez, meg a római szállást is hat órán át kereste…

Ja, hogy mi? Holnap irány Róma! Síszünet van, és különben is Loreal. :D Megérdemlem. Érdemeljük.

Először megyünk ketten egy hosszabb utazásra úgy, hogy az nem valamelyikünk szüleinek meglátogatását jelenti! :)