Fredagsmys

Nahát, hogy lehet az, hogy erről a nagyon svéd jelenségről még nem írtam?

Fredagsmys, azaz… hát hogy is fordítsam… “pénteki kuckózás”. Amikor az emberek kirúgnak a hámból, megveszik a gumicukrot és a chipset, családilag összegyűlnek a kanapén filmet nézni, beszélgetni, játszani, egészségtelenségeket enni és inni.

Annak, aki nem svéd, ez fura lehet. Hallottam már külföldieket az iránt érdeklődni, hogy hogy lehet eldönteni előre, hogy a péntek este márpedig juszt is pihepuha lesz, meleg és bolyhos?

Pedig eldöntötték.

Miről jutott ez eszembe?

A házunkkal szemben, az út túloldalára felhúztak egy boltot. Kivágtak pár fát, de amúgy elég gyorsan és feltűnésmentesen dolgoztak. Csak mostanában kezdtük felfedezni, hogy lassan elkészülnek, mikor is felhúztak három igen magas, igen erős fényű lámpát, mindenféle védőelem nélkül, amik direkt bevilágítanak a házba, mint három szörny a Világok harcából. Johan írt is a kivitelezőnek, hogy nonszensz, hogy nem ülhet az ember békében a nappalijában, és másnap jött is a mentegetőző válasz, hogy mindenképp felszerelnek valami izéket, ami arra irányítja a fényt, amerre kell. Most, hogy hamarosan nyitnak, már a bolt oldalán a nagy zöld felirat is világít, szóval nem csak szörnyek, de zöld ufók is megszállták a nappalit.

De mi köze ennek a fredagsmys-höz?

Hát hogy mivel jövő csütörtökön nyitnak, tegnap kirakták facebookra, hogy fredagsmys-höz való kellékkel pakoltak meg 1300 (!) szatyrot, és most elmennek kiosztogatni a kerületben. Mindezt délután kettőkor írták, amikor senki sincs otthon, gondoltuk ennyit erről.

De nem! Mindenkit az ajtaja előtt várt egy zacskó, mire hazaért (legalábbi a mi utcánkban, és hát mi elég közel vagyunk a bolthoz).

Íme:

 

És a csomag tartalma? Egészségtelenségek pénteki nassoláshoz. És Christer, az üzletvezető.

 

Reklámok

Erdei iskola

Erdei iskola, vagyis hát iskola a természetben, ahogy a svédek hívják.

A lagomnál már beszéltem arról, mennyire fontos a svédeknek a természet. Mikor a napköziben dolgoztam, ott is heti rendszerességgel kimentünk az erdőbe. És nem ám hogy azt higgyétek, hogy órákig kell buszozni az erdőhöz. Az itteni iskolák többsége rendelkezik “iskolai erdővel”, ahol például a testnevelés tantervbe foglalt tájékozódást is csinálják. Hogy a fővárosban és nagyobb városokban mit csinálnak, azt nem tudom, de eddigi általános iskolai tapasztalataim szerint itt északon mindig van ilyen.

Erre az erdei iskola kurzusra a vezetőség iratott be minket, tanárokat és két osztályt.

Következőképpen nézett ki a dolog.

Augusztusban, a tanév kezdete után nem sokkal volt a bevezető szeminárium csak tanároknak. Egy szép őszi délután, ráadásul Umeåban, végre nekem kedvezett a dolog, hogy hamar hazaértem utána. Nem csak mi voltunk, más iskolákból is érkeztek tanárok. Azért azt megjegyzem, elég fura banda. Rögtön erre az alkalomra valaki magával hozta a kutyáját, egy másik pedig a macskáját is. A macska elfeküdt egy sziklán és elvolt, de amint bementünk, nyávogott az ajtó előtt, hogy az illető tulajdonos nonstop kirohangált.

Megbeszéltük, hogy fog kinézni a félév. Csináltunk pár játékot az erdőben, amit diákokkal is lehet. Például terméseket gyűjteni, képeket kirakni, ilyesmit.

 

Aztán kaptunk fikát – mert anélkül nincs svéd továbbképzés! – és meghallgattunk egy előadást a témában. Nevezetesen, hogyan lehet nyelvet tanítani a természetben. A résztvevő iskolák nagy része bevándorlókkal dolgozik, volt pár alsós osztály tanára is, de a lényeg az, hogy svédet tanítsunk.

Kaptunk egy feladatgyűjteményt is, amiből lehet mazsolázni.

Ezt követte három alkalom, mikor kijöttek hozzánk az iskolába, és elmentünk a csoportokkal az iskolai erdőbe.

Az első alkalommal sajnos beteg voltam, nem tudom már pontosan, mit csináltak.

Második alkalommal különböző csomókat tanítottak meg a diákoknak, és hogy hogyan lehet kifeszíteni sátorponyvát rájuk. Valamint megtanították őket a kempingtűzhely használatára. Itt az alkohollal működő modell a divatos, amit össze lehet hajtogatni egymásba. Azon forraltak vizet, és főztek maguknak teát meg kávét.
Utána nyelvi játékok következtek. Például egy viaszosvászonra felírták az egész ABC-t, és minden betűhöz kellett találni valamit a természetből. M, mint moha, Á, mint áfonya, jó, ezt most magyarul mondom, de így. :)

Harmadik alkalommal a tűzrakáson volt a hangsúly, megtanították, milyen módokon lehet a fákat egymásra halmozni, mit használjanak gyújtósnak, mindenki kipróbálhatta magát fejszével és késsel, fémtálcákon apró tüzeket raktak. Sajnos aznap rossz idő volt, esett az eső is, az ismét felállított ponyvák alá bújtak be, és teáztak.

Nagyon élvezték, és ezt mi sem mutatja jobban, mint hogy az első két alkalommal sokan “elfelejtettek” iskolába jönni, de az utolsó alkalommal teljes volt a létszám, és azóta is vágynak ki, csak hát most már hideg van és sötét egyfolytában, de tavasszal mindenképp kimegyünk valamit csinálni.

A tanároknak is volt még két alkalom, ezek között elszórva.

Umeåban volt mindkettő, egy-egy tónál. A második alkalmunkkal mi is megtanultunk csomózni és többféleképpen felrakni a ponyvákat, mi is csináltunk saját teát, és tanultunk némi elméletet a tűzrakásról és az ehhez kapcsolódó biztonsági intézkedésekről. Fika természetesen volt. :) Meg mi is csináltunk játékokat, amiket lehet majd a diákokkal. Például mindenkinek kellett gyűjteni ugyanolyan növényeket, amiket a vezetők tettek ki elénk, aztán meg kellett tanulni a nevüket is.

A harmadik és egyben utolsó alkalom öt percre tőlem volt, a közelünkben levő tónál. Igazán szerencsénk volt, idén körülbelül az volt az utolsó kellemes, napos nap.

Továbbfejlesztettük a tűzrakást, nem csak fejszével hasogattunk és késsel farigcsáltunk, hanem három nagy botot összekötöttünk, és arról lógattuk le a fazekat, hogy vizet forraljunk. Ezen felül kaptunk kenyérke receptet, amit összehajthatós serpenyőn sütögettünk, mennyei volt!

Aztán játszottunk még egy kicsit, de a nap elbújt, és hideg lett.

Méltó lezárásképp a kollégákat meghívtam egy gulyásleves-partira otthonra, ha már ennyire közel voltunk hozzánk. Igaz, nem bográcsban főztem, de a végeredmény olyan ízű lett, mint Anyáé szokott lenni, és innen tudom biztosan, hogy jó lett. :)

Gusztáv Adolf napja

Lobogós ünnep november 6-a, Gusztáv Adolf napja. Itt is, meg Finnországban is. Ma reggel a vonat fényújságja azt is megírta, senkinek nincs ma névnapja, azt ünnepelünk, akit csak akarunk.

Mivel ma igazi novemberi sötétség és köd van egész nap, mikor az utcalámpákat már fél kettőkor felkapcsolják, én úgy döntöttem, magamat ünneplem, amint hazaérek, a kanapén, a plédem alatt, meleg itallal és a könyvemmel. És plusz egy dologgal, de erről a végén.

1632. november 6-án történt, hogy II. Gusztáv Adolf elesett a lützeni csatában. A Gergely-naptár szerint ugyan november 16-a a dátum, de ezt a svédek csak 1753-tól kezdték használni.

Az 1800-as évektől kezdve van emléknap, melyet különböző városok különbözőképp ünnepelnek.

Ami viszont elterjedt az egész országban, és amivel én is ünnepelni fogok, az a Gusztáv Adolf sütemény. Nincs megkötve, milyen süti legyen, minden cukrászda olyat csinál, amilyenhez kedve szottyan – itt Nordmalingban kétfélét is árultak. Az egyetlen megkötés, hogy az uralkodó csoki-képmása díszítse azt.

Íme. Ez itt épp csokis-narancsos sütike.