Programok, programok

Idén korán jött a Jézuska, csomó programot hozott nekünk novemberre és decemberre. Volt, amelyiken közösen vettünk részt, és volt olyan is, ahová külön mentünk. De ez így is van jól. – Vigyázat, hosszú bejegyzés! Főzzetek mellé egy csésze kávét vagy teát. Van benne zene meg képek is. :)

Több eseményt Johan munkahelyének köszönhetünk. Vesznek mindig egy adag jegyet különböző eseményekre, meg lehet pályázni, és aki nyer, annak a felét ki kell fizetnie, de hát így is ketten megyünk egy áráért.

Az első esemény Johan munkahelyének hála november 10-én az Alcazar együttes 20 Év Disco című koncertje volt, búcsúkoncert, ez után a turné után már nem nagyon fognak fellépni. Már a közönség miatt megérte eljönni, imádtam az ötvenes, flitteres, csillogós tollboás nőciket. A koncert király volt, fények és jó duma, menő jelmezek. A hangosítással akadtak gondok, mondjuk mi lent ültünk a küzdőtéren, a 15. sorban, és pont előttünk volt a hangfal, torzított kicsit. De a lelátón ülő kolléganőm is egyetértett abban, hogy a ráadás nótába olyan basszusokat tettek, hogy többen, köztük én is, néha a fejünket fogva görnyedtünk össze.

De összességében jó volt, és retró :) Helyszínünk ezúttal egy sportcsarnok volt.

Íme, a ráadás nóta, ahogy 2009-ben adták elő az itteni Eurovíziós előválogatón.

 

A második esemény Mammas nya kille (Anya új pasija) című előadás karácsonyi kiadása volt, szintén Johan munkahelyének köszönhetően. November 17-én voltunk ott, ez közel volt hozzánk, az egyetem egyik nagy előadójában. A műsor eredetileg rádióműsor, humoros. Vagyis hát annak mondják, én nem sok humort véltem felfedezni benne, túlságosan is elment a beteg kategória felé. Biztos jobban élveztem volna, ha ismerem az eredeti rádióműsort, és a fellépő karaktereket. Vagy nem. Ez a második svéd humorelőadásom, és eddig egyik sem nyerte el a tetszésem.

 

Szintén Johan munkahelyének hála részt vehettünk a Jill Johnson nevű countryénekesnő karácsonyi koncertjén november 19-én, a művelődési ház színháztermében. Anders Berglund nevű művésztársával együtt készítették el karácsonyi lemezüket még 2017-ben, és egy big banddel együtt léptek fel. Varázslatosan szép volt, nagyon jól éreztük magunkat. (Kép copyright Johan)

 

A koncert és a lemez címe: Welcome to Christmas Island, és itt a címadó dal:

 

Járok ugye improvizációs színjátszócsoportba, aminek a vezetője benne van az orvosi egyetemisták nagy színjátszójában. Erről azt kell tudni, hogy egy nagyszabású színjátszócsoport, és igazából mindegy, mit tanulsz, részt vehetsz benne. November 22-én elmaradt hát a mi foglalkozásunk, de úgy döntöttünk csapatosan, elmegyünk megnézni Kallét, ahogy fellép a Mulanban. Ennek helyszíne a kultúrközpont színházterme volt. (Egész hihetetlen, hogy eddig minden esemény máshol volt!) Előtte még elmentünk csoportosan vacsizni.

A színjátszási formának Spex a neve, ami a spectacular rövidebb változata. De nem ám sima előadást képzeljetek! A közönség is szerepet játszik, be lehet kiabálni mindenfélét, úgymint “kezdd újra!”, “cserélj szerepet!”, “nyelves csók”, “norvégul!” és így tovább. Félig tehát rendes előadás, félig pedig improvizáció. Rengeteg munka van benne, mert ráadásul még musical is, ismert számok dallamára írtak szöveget. Általában az énekeket kérték, hogy kezdjék újra, és valami fantasztikus, hogy minden énekhez volt 2-3 extra a tarsolyukban.

A sztorit némiképp átírták, a kínai császárból Trump lett, ő volt Kalle. Először megriadtam, mert mikor rákérdeztem, kiderült, hogy 3,5 órás a darab, plusz még attól függ, mit akar a közönség. Mostanában ugyanis elég korán szoktam lefeküdni. De olyan szórakoztató volt a dolog, hogy meg se kottyant. (Jó, másnap reggel kicsit kába voltam, és ez egy csütörtöki napon történt, szóval dolgozni kellett utána).

 

Johan nem jött velem Mulant nézni, más programja akadt: a munkahelyi motorosok elmentek a maradék tagdíjakból vacsorázni ugyanazon a napon. November 30-án pedig azzal a motoros bandával evett vacsorát, akikkel Norvégiában motorozott egy hetet, hogy megbeszéljék, merre viszi őket a jövő nyár. Majd az egyik kollégájánál is járt vacsorapartin december 1-jén.

 

December első hétvégéjén ismét Johan munkahelyének hála, moziban jártunk. Minden évben kibérelnek mozitermeket, és három filmből lehet választani kettőt. Ingyen! Még gumicukrot is adnak! Idén Grindelwaldot néztük meg, és a Lykko című svéd filmet.

 

December 5-én Jan Guillou író-olvasó találkozójára mentünk. Helyszín ezúttal ugyanaz volt, mint a Mulané. Jan Guillou újságíró és író, jelenleg az 1900-as évekről szóló regényfolyamán dolgozik, most jelent meg a nyolcadik kötet, még kettő van hátra, a 80-as és 90-es évek. Ilyen találkozón sem voltam még, ahol nem kérdezővel ült az író, hanem kiállt, és egyedül mesélt egy órát. Kis történelem, kis élettörténet (“már fiatalon eldöntöttem, hogy híres, kifinomult író leszek, akit senki sem olvas”), kis hogyan született meg a regényfolyam ötlete és hogy vágott bele a megvalósításába. Merthogy nehéz az 1900-as évekről írni, a háborúk és minden más miatt. De jól kitalálta például, hogy az első világháborút inkább afrikai helyszínen oldja meg, azt a perspektívát kevesebben ismerik, mint az európait, és különben is, ha az európai hadszíntérről írt volna, “az majdnem egy Ken Follett lett volna”.

Természetesen dedikált könyvvel távoztam.

 

December 6-án pedig komolyzenei koncertre mentünk, Bartókot és Brahmst hallgattunk az operaházban. Jó, most ne egy olyat képzeljetek el, mint a budapesti, de attól még opera. Előtte vacsiztunk az opera újonnan megnyitott éttermében. Ennek az operaháznak van az a szokása, hogy az előadás előtt tartanak egy intrót, azaz mesélnek a szerzőkről, opera esetén a darabról is, a fellépőkről, stb. Az opera saját szimfonikus zenekara játszott azon az estén, nagyon szép volt.

Ez itt az előtér a képen, ahol üldögéltem, míg Johanra vártam.

 

Advent második hétvégéjén volt a szokásos kedvenc karácsonyi vásárunk, a múzeum skanzen részében pakolnak ki az árusok, és lehet körbejárni, finomat enni, ajándékot venni. Aztán van ott egy pici templom is, ott adott koncertet az egyik helyi kórus, amiben tavaly az egyik színjátszós ismerősöm is benne volt, idén kiszállt, mert túl sok dolga volt. Varázslatos nap volt szombaton, esett a hó, úgy döntöttünk, gyalog megyünk oda – jó 45 perces séta. Körbejártunk, hatalmas volt a tömeg. De jó volt világosban is látni. Aztán meghallgattuk a koncertet, és mentünk még egy kört – immáron kevesebben voltak. Még vásároltunk ezt-azt, aztán hazasétáltunk.

 

Aznap este, azaz 8-án este volt Johan szokásos éves munkahelyi bulija, ahová a plusz egy fők is mehetnek. Vacsora, szórakoztató műsor, és a lényeg, hogy évente egyszer, de itt Johan szokott táncolni velem. :)

 

Kész szerencse, hogy ilyen nagyot sétáltunk, mert a mesés hóesésre ráesett a sokkal kevésbé mesés, szakadó eső egész advent második vasárnapján… Kár érte. Minden csupa latyak.

Ennek ellenére bementünk vasárnap a városba, finn nyelvű koncertet hallgatni, egy Anna Fält nevű művésznő adta elő, a haja a térdéig ér, a hangja pedig mesés, szinte földön túli, ilyen hang nincs is a világon.

Így:

 

Most már nincs sok a téli szünetig. Addig még előforduhat némi karácsonyi sütizés barátoknál, más karácsonyi vásár, a színjátszócsoport évadzárója, valamint mindketten hivatalosak vagyunk a munkánkból kifolyólag egy-egy julbordra, azaz karácsonyi svéd vacsorára, amiről korábban már írtam.

Tavaly vendégül láttuk az összes szülőnket, idén pedig megint mi látogatunk sorra mindenkit. A Szentestét Magyarországon töltjük, az új évet pedig Johan szüleinél.

Minden kedves olvasómnak áldott, békés, boldog karácsonyt, és még boldogabb 2019-et kívánok!

 

Reklámok