Agyő, sorház!

Ma átadtuk a sorház kulcsait az új tulajdonosoknak. Bár jó érzés volt végre elengedni az egészet, nem rohangálni folyton oda és pakolni és költözni, mégis elkapott a nosztalgia.

Ez a sorházi ház volt az első közös otthonunk Johannal, amit együtt vásároltunk. Ide született Anna is. Szerettem azt a házat.

Január 3-án kaptuk meg ennek a háznak a kulcsait, akkorra már itt volt édesapám és az öcsém, avagy ahogy apa fogalmazott “A pesztra és a melós”. Szerintem remek Bud Spencer-Terence Hill filmcím lehetne.

Apa lett a pesztra, és őszintén mondom, nagyobb segítség volt Annát egy hétig lefoglalni, mint pakolni és cipekedni. A helyi IKEA egy appal működő utánfutó-kölcsönzős koprodukcióban fillérekért kölcsönöz utánfutót, olyat béreltünk többször is.

Hétfőn kaptuk a kulcsokat, és akkor el is kezdtünk pakolni, először a tárolót és a padlást (hétfőn Edvard barátom és Hanna barátnője is segítettek), aztán apránként mindent. Január 6-án, csütörtökön itt aludtunk az új helyen.

Aztán hétvégén hazament a segéderő, és megkezdődött Anna beszoktatása az új oviba. Betegség miatt kevés volt a személyzet, ezért épp csak egy órát töltött ott minden nap. Harmadik és negyedik napon jött az sms, hogy covidos járt az óvodában. Aztán hétvégére szépen megbetegedtünk mindannyian, elkaptuk a covidot. Két napig elég ramatyul voltam, aztán inkább hasonlított egy megfázásra. Így kiesett két hétvége a költözéssel, összességében másfél hét, és kissé megcsúsztunk. Mire Edvardék segítettek volna, ők is megbetegedtek.

De aztán sok esti körrel, főleg Johan kipakolt szépen mindent.

Az óvoda nagyon bevált, rengeteget vannak kint, hóviharban, szép időben, Anna is kezd hamarabb fáradni esténként, és talán leszokni arról, hogy késő éjszakáig rajtunk ugráljon (szó szerint).
A helyi busz kb fél óra alatt ér be a központba, és mivel ott dolgozom, nem is kell tovább mennem. A buszmegálló az óvoda mellett van, szóval leadom a gyereket és már megyek is. Kb 10 perccel ha több ez, mint a régi busz, és mindig van rajta hely, lehet kényelmesen olvasni.
A városban építettek egy hóerődöt, beépített csúszdákkal a főtérre. (Ez a kilátás a munkahelyemről!)

Covid-fronton az a helyzet, hogy február 9-én eltörölték a korlátozásokat, szóval szinte mindent lehet újra. A nyilvánosság tesztelése megszűnt, már csak az egészségügyi dolgozókat teszelik. Gyorstesztet persze használhat, akinek jól esik. Igaz, még mindig sok a megbetegedés, de pont ezért is, mert már nagyjából letarolt mindenkit az omikron.

Jó itt lakni, csönd van, jó levegő van, a szomszéd rendes, és a markológépével eltakarította a traktor által felépített hatalmas hófalat a feljárónkról.

A ház háromnegyede nagyjából rendben van, és most, hogy már nem kell a másik házzal gondolni, lehet rendezkedni.

Következzen itt egy kis gyűjtemény, Anna kis háza, a “spark”, amivel itt közlekedünk néha, a gyönyörű színek, a ház és a temérdek hó.