Az eltűnt vonat nyomában

Tudom, hogy otthon mindenki szidja a MÁV jó édes anyukáját, és azt hiszitek, hogy itt kolbászból van a kerítés (vagy ahogy a svédek mondják, aranyból az út, és nagyon tetszett néhányaknak a kolbászos kitétel.

Amúgy ha már kitértem a közmondásokra, van sok, ami ugyanaz, és van, ami más. Amire magyarul a gatyád rámegy, arra svédül az inged).

Na de.

Mikor megépítették a Botteni-öböl menti vasútvonalat, ami Sundvall-Umeå között WP_20171121_14_32_12_Proközlekedik, az elején se ment valami jól, aztán kicsit jobban, aztán most kész katasztrófa. Ráadásul ki akarják építeni északabbra, biztos jól megy majd, ha itt is ennyire remek.

A vonatokat állítólag Dél-Európából vásárolták, most, mikor rákerestem, azt találtam, hogy helyi gyártmányok, de már nem vagyok biztos benne.

A lényeg a lényeg: a vonatok nem valók ebbe az időjárásba, ahol -20 fok van, jég van, méter hó van. A régebbi vonatok elején volt ilyen hóekeszerűség, hogy egyben tolta maga előtt a havat, ezen nincs.

Ezért aztán a téli szünet után akadozik a forgalom. De úgy igazán. Naponta több vonat késik, sőt, van, ami nem is megy. Pótlóbuszt vagy sikerül találni, vagy nem.

Feliratkoztam az sms információra, hogy tudjam folyamatosan, mi újság. Aki ezeket küldi… idézek néhányat:

“Az XY vonat ma nem közlekedik. Sajnáljuk, sajnáljuk.”

“Az XY vonat nem közlekedik. Nagyon nehéz buszt szerezni. Próbálkozunk”
fél óra múlva:
“Nincs busz, kérem, menjenek a következő vonattal.”

SMS délután négykor:
“A délután hármas vonat nem közlekedik.”

“A reggeli vonat nem közlekedik, mert odafagyott Sundsvallban a sínekhez.”  (esküszöm!)

“Az XY vonatot Sundsvalltól Härnösandig busz helyettesíti.”
Egy óra múlva:
“Az XY vonat vonatként közlekedik az egész útvonalon.” (még jó)

Minek köszönhető mindez?

  • Jég. Felgyűlik a kerekek között-alatt, aztán megfagy, és odafagy. A múltkori újságban volt egy cikk a szervízzel, ott mondták, hogy egy beérkező szerelvényt öt óra jégteleníteni.
  • Hó. Túl sok.
  • Hideg. Befagyott váltók, nem működő elektromos berendezések.
  • Állatok. Ha elüt egyet a vonat, olyan kár keletkezik, hogy muszáj bemennie szervízbe. Azt mondják, tavaly heti egy ilyen történt átlagosan, idén kb napi egy.
  • Nincs elegendő kocsi. Ha egy kiesik, akkor az kiesik. Nincs extra. És mivel folyamatos javítások vannak, a 12 vonatból 5-6 mindig bent áll, és ha eggyel elkészülnek, addigra jön egy-két másik. Mint a hidra.

Kicsit hisztisek vagyunk mind, akik ingázunk. 6 hétig kocsival jártunk, aztán meguntuk, és próbáltuk a vonatot, de még most, másfél hónappal később is iszonyatos késések vannak.

Ha sms-t kapok, az még hagyján.

De nem mindig kapok. Első dolgom, mikor megérkezem a munkahelyre, hogy megnyissam a közlekedési vállalat oldalát, amit folyamatosan frissítenek, látni, elindult-e a vonat, és épp merre jár.

Múltkor fél órát vártam reggel az állomáson, aztán inkább jöttem busszal. Igen ám, de a busz kétszer annyi idő, fél óra helyett egy óra.

Tegnap 2 perc volt vonatig, rohantam, és akkor persze időben volt.

Ma stresszeltem reggel, kértem Johant, induljunk korábban, nem akarok rohanni. Egész reggel néztem a honlapot, minden oké.

Mikor odaértem, kiderült, hogy a vonatot törölték. Állítólag azért, mert bő egy órával korábban elakadt az, amelyiknek fordulnia kellett, de abszurdum, hogy erről nem tájékoztatnak.

Felültem a buszra, és hazamentem az autóért. A busz napi 1x közlekedik, ma az túl későn van, korán végzek. Mikor indulás után 25 perccel ismét otthon voltam, megfordult a fejemben, hogy inkább visszafekszem aludni, de hát, ha szólít a kötelesség.

 

 

Reklámok

Ősz

Észrevétlenül történt.

Mindenki örült, hogy ilyen enyhe őszünk van, ha már a nyár idén szokatlanul hűvösre sikeredett. Még október elején-közepén is vidáman lengedeztek a zöld levelek a fákon. Persze már átvette az uralmat a sárga és a piros, de még mindig akadt jócskán zöld is. Tíz fokos reggelek, napsütés, kellemes időjárás. Ősz eleji kabátka.

A napok sötétedtek, reggel már be kellett kapcsolni a biciklin a lámpát, de a vonatról leszállva már világos fogadott.

Szerda reggel jégvirágosak lettek az autóablakok, először, mióta véget ért a nyár. Aztán csütörtökön is. Pénteken is. Péntekre minden levél lehullott az almafáról.

Mínuszfokok reggel a hőmérőn. Thermopulcsi a kabát alatt. Könnyező szem a hajnali biciklizésben. Deres háztetők. Csúszós veranda.

 

Tehén a láthatáron!

Lassan már egy hete, hogy végre kizöldült minden, ellepték a gereblyések az udvarokat, rügyeznek a mindenek, kihajtott a nárcisz, amit itt ugyan “húsvéti liliom”-nak hívnak, hát ehhez képest kissé megkésett a szentem. Babalevelek halványzöldködnek a fákon, és hát igen, kiengedik a teheneket is a nagy téli bezártságból.

Ezért a helyi farmerek/tehénpásztorok/gulyások meg szokták hirdetni, hogy “betessläpp”, azaz legelőre engedés lesz, tessék jönni megnézni, adunk hozzá mindenféle földi jót, és a tehenek is hogy fognak virgonckodni.

Mi kiválasztottuk a “Glassbonden” nevű helyet, azaz a “Fagyi Farmer”. (Egyszer már jártunk ott!) Épp időben érkeztünk, kiengedték a teheneket, akik valóban lelkesek voltak, futkároztak egy egész kört, majd hirtelen meglátták a domboldalnyi embert, és szó szerint bámultak, mint borjú az új kapura. Egyikük annyira megijedt, hogy kiszökött a kerítésen. :)

Ez mondjuk pont nem látszik:

 

 

Aztán kellett venni kis kék izét, és utána korlátlan mennyiségben ehettél fagyit, ha kibírtad a sorbanállást. Először én közöltem, hogy ugyan nem állok itt, rémes, de aztán jobb lett. Különböző helyeken különböző ízeket adtak, volt ingyen joghurtkóstoló, ingyen tej és fahéjas csiga, babanyúl, Frans és a lányok (lásd jobbra), bocik, nyúlugratás, you name it.

Mikor épp sorban álltunk az egyik fagyishoz, a mögöttünk álló férfihoz befutott két, 10-12 év körüli fiúcska, és azt mondták, apaaa, menjünk hazaaaa, ez nem vicces, és tényleg nem volt, de Johan kiröhögött, hogy olyan vagyok, mint a gyerekek.

Hazafelé meg megálltunk a “hällristningar”oknál, amik kábé sziklarajzok. Az odavezető kis fahíd történelmi idővonalként szolgált, rákerült Bíró László is, és a végén a rajzok, mivel nagyon sütött a nap, alig látszik, de aki figyelmes, meglátja a szarvast benne.

 

 

Bónuszként pedig itt az új utcánk naplementében. Nemsokára most már tényleg ott fogunk lakni!

 

Kisszínes

Főbb híreink röviden:

Lappsjukám van. “Lappbetegség”. Mikor az ember depressziós lesz attól, hogy egyfolytában hideg van, hó van, eső van, nap van, hó van, hó van, hó van, és nincs virág. Épp most mondta az időjárás, hogy téli időjárás lesz húsvétra, -10 fok is akár. Ah. Bár tegnap láttam krókuszokat! Szóval mikor múlt hétvégén, meg ezen a hétvégén, meg ma reggel szakadni kezdett a hó, én minden egyes alkalommal elbőgtem magam.

*

Johanra rátelefonált a virágbolt egyik nap, hogy este kap egy csokrot. Találgattuk egész nap, ki küldhette. Hát a bank küldte, amelyiktől a hitelt vettük fel, hogy sok szerencsét az új házunkhoz. Höhö, írhatták volna az igazat is: sok szerencsét a visszafizetéshez.

*

A síszünetben, március elején megjártuk Északot, és sooookat motorosszánoztam, nagyon megszerettem, és várom is mindig. Sok mást nem lehet ott csinálni, de a friss levegő… ja, meg először éreztem azt, hogy úgy megfagyott kezem-lábam, hogy leesik. Johan melegíteni akarta a lábam a hasán, de megmondtam, nincs az az Isten, hogy én levegyem a zoknijaimat. Mondjuk biztos neki volt igaza, de akkor is. Egyszerűbb megoldást választottunk végül: én vezettem, mert aki vezet, annak melegebb.

*

Azért mégis jöhet a tavasz, mert megjöttek a hattyúk, körbe-körbe szállnak, nagyon szépek. Megdőlt az európai rekord is, itt az Ume folyó deltájában több mint hatezret számoltak meg. Mikor suhan a vonat a lápos mellett, mindig látok sokat.

*

Éves szervizre vittük az autómat. Mikor érte mentünk, meglepődve tapasztaltam, hogy nem nyitja a pittyegő. Jó, lemerült az elem, mondja Johan, én meg, hogy na de pont akkor, mikor érte megyünk? Kisült, hogy az ablaktörlő sem működik, a távolsági fényszóró se, az index se, az ablakok se, égett a fék hibajelzője… valamelyik tehetséges nem dugott vissza valamit kábelt. És kivezette így a műhelyből, és átadta nekünk. Hát köszönjük szépen.
De hát szerviz után egy zacskó gumimaci is várt az autóban, akkor meg mit számít a nem működő index, ugye. :)

*

Terrortámadás volt Svédországban is… borús a hangulat.

*

A költözés igen lassacskán megy, a kulcsokat már megkaptuk, átköltöztettünk ezt azt, de mindent még nem… hogy miért, erről majd mesélek egy külön, hogyan költöznek és adnak el lakást a svédek bejegyzésben.

*

De mégiscsak tavasz lesz, mert holnap repülünk Magyarországra húsvétolni! ;)

 

Hószobor

Välkommen, kedves olvasóim, és mint mondottam a legutóbbi blogbejegyzésben, sajnos ritkán érek rá írni, mert dolgozok, fordítok, és költözünk. A tetejébe Johan megsérült a kezén, és kissé alacsonyabb tempóban haladunk előre, mint terveztük, de azért haladunk. Másfél hét múlva megkapjuk a kulcsokat, de a lakást még nem adtuk el, az még hátravan.

Viszont múlt hétvégén sor került a szokásos umeåi hószobor-versenyre. Szerencséjük volt a nevezőknek, mert -10 fok volt, hószobrászkodásra ideális idő. Hétfőn már plusz 6 volt, tavaszillat, aztán megint mínusz, jég, locspocs, jég, locspocs, fejfájás.

Szombaton bementünk hát a városba, megnéztük a szobrokat, uzsonnáztunk (semla-idény van!).

Íme, az idei alkotások:

Ez az úr, aki egy teknősön hever.

wp_20170211_14_34_30_pro wp_20170211_14_34_58_pro

A híd:

wp_20170211_14_39_26_pro

A trollkirály:

wp_20170211_14_42_21_pro

A melegedő trollok:

wp_20170211_14_40_07_pro

Baglyok:

wp_20170211_14_41_20_pro

Mind in the Making (nem látszik jól, de minden sorba eggyel több puzzle darab került):

wp_20170211_14_54_22_pro

Az emberi élet különböző fázisai (ott hátul mászik a baba felfelé):

wp_20170211_14_55_26_pro

És a győztes: Go Green Like Me, You Must.

wp_20170211_14_43_15_pro

Tipikus április

Tipikus április! – mondják kórusban mindazösszes svédek, mikor ki merek akadva lenni, hogy ez miez, hogy tegnap 10 fok volt, kék ég, nap, ma eső szakad, aztán utána meg a hó. Reggelente szállingózik a hó, mínuszok vannak, napközben 10 plusz, nap, aztán hazafelé szürkeség, eső, heti minimum egy hóvihar, tegnap gyönyörű pelyhekben esett a hó, aminek még örültem is volna, ha mondjuk december 23. van, de április volt.

Tipikus április.

Leadtam végre a határidős munkámat, így végre-végre be tudok számolni a húsvéti szünetről, ami lassan már egy hónapja volt. Elnézést, de minden, ami nem munka volt, lelkifurdalást okozott.

Nadeszóval. Rendhagyó húsvét.

Elautóztunk Vittangiba, egészen normális időben elindulva, amihez Johan nincs szokva, mert ha rajta múlik, egész délelőtt pakol. Kedvencem, hogy mikor már glédában állnak a táskák az ajtóban, akkor jut eszébe locsolni, levelet írni, kitakarítani, és mikor mégis elindulunk időben, ő van legjobban megdöbbenve, hogy nahááát, már este hatra hazaértünk, pedig legutóbb is éjfél volt. És még vacsizni is megálltunk a “Paltzeria” nevű helyen Piteåban. A palt az tulképp krumpligombóc, az alapverzió kerek, szalonnával töltött, olvasztott vajjal és vörösáfonyalekvárral tálalt. Itt volt mindenféle, mi laposat kértünk, így mellé járt a szalonna.

MegérkP1170875eztünk hát csütörtökön, Johan megszemlélte az új masinát, aztán pihentünk meg beszélgettünk. Pénteken mentünk egy próbakört, én ültem hátul, nagyon kényelmes kis fotele van.

Szombaton elmentünk lékhorgászni. Mint minden szombaton teszem azt, ugye :D Verseny volt, két órán át kellett ott ülni. Odamotorosszánoztunk a folyón, egy híd tövében tartották. Narancssárgabukósisakos rendőrök állítottak meg minden érkezőt, Johant is megszondáztatták, ellenőrizték, van-e mindenkin sisak, ami január elseje óta kötelező.

AztP1170879án ott már fúrták nagyban a lyukakat, és 1-2-3-ra mindenki berohant, keresett magának egy szimpi lyukat, aztán beeresztettük P1170877a zsinórt, és ültünk. Két. Órát. Nem mondom, poén volt az első húsz perc, de aztán… ráadásul a nap is elment. De hát nem értem én ezt, magyarázta a svéd szerelmesem, itt az a lényeg, hogy két óra relax. Nyert az első halat kifogó egy csomó pénzt, meg a legtöbb halat kifogó, mi nem fogtunk ki semmit, bár valami lecsócsált egy fél csontit a horogról. Éhes horgászokra is gondoltak, lehetett grillezett hambit venni, meg volt hotdogstand-elsősegély is, amit körbetaszigáltak. :)

Itten a vigyázz-kész-rajt-léket-keress videóm, Johan narancssárgában fut:

Balra látható a felszerelés, a kanál, amivel kimerjük a beleesett jeget, és aztán a zsinór. Lentebb balra ott egy fúró. Jobbra Johan kukacot tűz, én horgászok, és a hotdogstand.P1170887P1170885

Aztán tombola minden résztvevővel, volt vagy 100-150 ajándék, és mindenki kiválaszthatta, mit kér, szerintem ez tök jó, mert ahelyett, hogy megnyersz valami számodra teljesen hasznavehetetlen dolgot, aminek a másik örülne, itt befolyásod van rá. Minket nem húztak ki. Egy hókupac tetején várakoztunk, Johan minden Johan nyertesnél felkiáltott, hogy “ez közel volt!”. A hókupac tövében ült egy srác, ő is nyert, visszajött egy késkészlettel, valamint a “Pénzt akartam nyerni, te vén f@…” kitétellel az orra alatt, gondolkodtunk, vajon előveszi-e a kését, és tesz rendet, de szerencsére nem tette. A főnyeremény volt tudniillik pP1170903énz. De azt se mi nyertük. P1170895

Húsvétvasárnap meg sor került a 160 kilométeres motorosszánazásra. Először csak a jéghotelig akartunk menni. Csodálatos volt, átszelni tavakat, suhanó fenyvesek, itt-ott szarvasok, kék ég, egészen valószerűtlen. A jéghotelnél épp kutyaszánok indultak, mi a jégbárban ittunk egy virgin koktélt, aztán ebédeltünk is finomat. Johan pedig azt mondta, innen már igazán közel van Kiruna, mindig is oda akart szánazni… Hát szánazzunk.

Kiruna a bányaváros, ugye, amit épp költöztetnek odébb, mielőtt elnyeli a bánya. Nagyon szép, fekete hó van ott, hála a bányának. Körbeszánaztunk, és észrevettük, hogy a vezérműszíj darabkákat ereszt magából, de goP1170916ndoltuk, hátha kibírja. Na, uccu, vezettem én is hazafelé egész sokat, a jéghotelnél megálltunk, hogy cseréljünk szíjat vagy ne? Hát mondom, inkább itt, mint mikor nyakig süllyedünk a hóban P1170921az erdőben. Oké, így Johan, te jártál kurzusra, hogy kell? Elmondom. Neeeeeem, ő máshogy tudja. Próbálja. Én a vállam vonogattam. Najó, mégis hol csavaroznál akkor? – kérdezi. Itt. Jéééé, neked igazad volt végig.
Nahát. Ki hitte volna.

Balra lent Kiruna, jobbra Kiruna és én a szánon.

De aztán hazaértünk, bár közben sötét lett, és Johan olyan helyeken vezetett, ahol alig volt jég meg hó, közel volt a víz, néha meggyőződésem volt, hogy ottpusztulunk, de végül aztán mégsem.

Hétfőn P1170931napocska volt, a vadászkunyhóban grilleztünk és néztük a madarakat, mint legutóbb. Keddre pedig leszakadt az eső, minden olvadt, pedig még el akartunk menni a hegyekbe vezetni, de ez most kimaradt. Majd jövőre.kiruna

Szerdán haza.

Csütörtökön meg Magyarországra, úgy, hogy a szüleimnek nem szóltam. Kisöcsém vitt haza minket a reptérről, és besettenkedtünk, aztán beugrottunk a nappaliba, ahol mindketten ültek éppen. Hát azok az arcok filmbe illőek voltak. :)

Csak három napot maradtunk, ezért tudtak róla kevesen. Leginkább tavaszt akartam, jóillatot, virágokat a hó után. Voltunk állatkertben meg a belvárosban, több nem is kell.

Az iskolában meg itt az évvége, de erről majd később. Addig is élvezem a tipikus áprilisi plusz három fokot, ragyogó napot, virágokat itt-ott, még egy kör biciklizésre is elmentem az előbb.

 

Kalandozások reloaded

Megjártuk Rómát a síszünetben. Tavaszi volt, langymeleg, teraszonreggelizős, naponhajatszárítós, virágos, sokatzabálós, lábatlejárós.

P1170784 P1170810P1170801

Hazajöttünk, itt azóta havazgat, meg -14 fokos a reggel. Sóhaj.

A hétvégén viszont elmentünk vásárolni, megnéztük a frissen nyitott IKEÁt, meg a hozzá tartozó, egészen pesti színvonalú plázát. :)

No meg vettünk motorosszán-felszerelést. Most van menő kantáros gatyám, dzsekim, szemüvegem, kesztyűm és neonsárga sisakom. A neonsárga sisak vásárlása közben a nőci lelkesen mondta, hogy ez védi a fogaim, ha lefejelem a fát, és a drágább nadrágot javasolja, mert az segít a felszínen maradni, mikor beszakad alattam a jég. Ezek után Johan igen szélesen vigyorogva szemlélte a pánikbaesett szemeimet a sisakon keresztül, mikor is mondtam neki, hogy neeeem, én igazából otthon maradnék fordítani.

De most van minden. Johan régi csizmáját is megkapom hozzá, ami kicsit nagyobb, mint az én tappancsom, de üsse kavics.
Johan és az apja közösen vettek egy új, menő szánt, háttámlás hátsó üléssel, és hátul is kézmelegítővel. Most utazhatunk kalandokra ketten sokkal kényelmesebben, mint tavaly húsvétkor, van is tervbe véve ez-az, ha meg a környéken csatangolunk, akkor mehetünk kettővel. Izgi. Félek.

Ilyesmi a sznómobájl, majd fotózom a helyszínen az eredetit.

skoter

Mostantól ugyanis húsvéti szünet van. Itt Svédországban be van osztva, melyik hét a síszünet, hogy ne legyen tumultus a hegyekben, ahova mindenki elmegy szánozni meg síelni. Így most nekem másfél hét volt két szünet között.

Holnap indulás Vittangiba. Megfázva bár, de törve nem.