God Jul!

wp_20161209_15_16_23_pro1wp_20161224_11_57_29_pro Boldog karácsonyt mindenkinek!

Az én karácsonyom nagyon boldog volt, meg az egész decemberem is, programokban és élményekben gazdag.

Minden hétvégére jutott valami program:

Advent első hétvégéjén karácsonyi vásárban jártunk. Mondjuk szerintem kissé nagyképű dolog volt vásárnak nevezni, a 6-8 eladós kis helyet, ahol minden csupa jég volt, dobtam is egy hátast, de itt vettünk báránykolbászkát karácsonyra. Valamint Johan anyukájától kaptunk pénzt a “julbord”-ra, ami karácsonyi asztalt jelent, azaz karácsonyi svédasztalt. Elég drága mulatság egy ilyen. Ahol ez a vásárka volt, ott volt egy kis étterem is, akik mindent maguk csináltak a svédasztalra. Bár nem terveztük, mégis maradtunk vacsorára.

A svéd julbord, ahogy később megtudtam, mikor a tanárokkal is ettünk a nordmalingi szálloda éttermében, hét tányérnyit kell enni, de az nem tudom, hogy jön ki.

Először a halfélékkel kell kezdeni, milliónyi fajta hering, lazac, füstölt-főtt-párolt, aztán a felvágottak, abból is mindenféle sonkák, itt konkrétan ettünk libát, jávorszarvast, medveszalámit is kóstoltunk. Aztán jönnek a főtt ételek, húsgolyó, céklasaláta, káposzta, minikolbász, Janson megkísértése, ami krumpli és ajóka rakottasa, borda. Aztán édességek, tejberizs, sütemények, csokik, mindenféle.

Szóval az ember “hatalmas szőnyegzabálást” tart, ahogy egy drága rokon bácsink mondta egyszer.

Az iskolában minden péntek reggel glögg (szigorúan alkoholmentes persze!) és mézeskalács várt minket. Ültünk mindig a félhomályban, gyertyák, karácsonyi zene, “mys”, azaz ilyen kis meghitt érzés, mire beüt a kultúrsokk, megérkezik a szomáliai kolléga, és felkapcsol minden lámpát.wp_20161127_11_23_47_pro

Itthon is kidekoráltunk mindent, felkerült a manós függöny, az erkélyre a világítás, csillagok az ablakba, mikulásvirág, később jácint – itt az nem húsvéti virág, hanem karácsonyi – mécsestartók, illatgyertyák, adventi koszorúk.

Kicsit azért beleköpött a levesünkbe, hogy a konyha valahogy beázott, de így Johan újult erővel kezdett padlót rakni a konyhában, és az összes pultot ki akarta szedni, és ki is fogja, de megkegyelmezett, és nem karácsony előtt tépte ki, hogy azért legyen vizünk.

Advent második hétvégéjén a múzeum karácsonyi vásárába mentünk egy magyar leányzóval, aki itt egwp_20161203_14_26_59_pro1yetemezik. Akkor elég hideg volt, -10 alatt, de azóta sem volt olyan hideg. Vettünk sajtot, halat – mindent fagyva árultak :)
Aztán nálunk vacsoráztunk jávorszarvast, és társasoztunk. Valamint megbeszéltünk a hét második felére egy közös sushi-evést is.

Advent harmadik hétvégéjén Sundsvallba autóztunk, Viviane, a brazil lány phd partijára. Útközwp_20161210_22_08_56_pro1ben megwp_20161211_13_18_31_pro1álltunk Örnsköldsvikben karácsonyi angyalkázni, beugrottunk Martinhoz és Emmához, hát úgy átalakították a kis házat, hogy meg sem ismertem a régi szobámat. Annelie-hez is beköszöntünk a boltba, aztán Birgitta és Lars-Håkan következett, üldögéltünk a finom, faillatú asztalosműhelyben. Annicához már csak beadtuk a csomagot, és autóztunk tovább Sundsvallba. Ott becsekkoltunk a szállodába, és elmentünk a vacsorára. Engem kért fel Viviane a toastmasteri feladatwp_20161211_13_21_59_pro1ok ellátáwp_20161213_09_25_40_prosára, és először csináltam ilyet, de azért ment. Finomat ettünk, beszélgettünk. A szálloda felé megnéztük a karácsonyi kivilágítást, aztán alvás, vasárnap meg sétálgattunk és vásároltunk a városban. Egy cuki kis kávézóban ebédeltünk meg, és utaztunk haza.

13-án Lucia is megvolt, a templomban Nordmalingban.

Advent negyedik hétvégéjén ismét karácsonyi vásárban jártunk, ahol a múltkor is, ha emlékeztinstagramcapture_619be408-c871-48fe-bb6e-1d66a70a81b61ek még, ahol a krumpliföldön kellett parkolni. Már mindent beszereztünk, így csak sétálgattunk, sütiztünk, aztán haza.wp_20161217_13_08_01_pro

Utolsó héten megvettük a cuki karácsonyfánkat, mindent előkészítettünk. A Szentestét és karácsony napját együtt töltöttük, kettesben, délután háromkor megnéztük a svédeknél kötelező Disney összeállítást, aztán vacsoráztunk, aztán ajándékot bontottunk, aztán elmentünk misére. 25-én meg pihentünk és nagyon sokat társasoztunk.

Ma itt járt Johan gyerekkori wp_20161224_19_30_49_pro1barátja a családjával, és most az anyukája is itt van, mert Tallinban karácsonyozott Johan húgával, és holnap együtt utazunk hozzájuk Vittangiba, vasárnap haza, aztán jövő kedden meg Budapest!

Idén már nem írok, remélem, jól telt a karácsony, és mindenkinek nagyon szép lesz az új éve.

Egy kis sneak-peak a mi új évünkből: vettünk egy sorházi házat, februárban költözünk! Szóval ha nem írok, az azért lesz, mert dobozolunk.

 

Előadások és beszélgetések

Két héttel ezelőtt három előadást is meghallgathattam. Ebből az egyik inkább beszélgetés volt, a két előadás-előadásra pedig az iskolában került sor. (A 47. hétről van szó.)

Azon a héten tartották a kilencedikeseknek a kb. pályaorientációs hetet. Előadásokat hallgattak cégektől, különböző foglalkozású emberektől, egyik nap egész napos projektjük volt az egyik svéd bankkal, ilyesmi. A cél: megkönnyíteni a rohamléptekkel közeledő felvételit a gimnáziumba, hogy mindenki azt a programot választhassa, ami a legjobban megfelel

A mi diákjaink közül talán csak a harmadik csoportba tartozók közül párnak van esélye jövőre gimibe menni, és volt egy olyan gondolat is, hogy vegyenek részt az egész héten, de aztán néhány kolléga úgy gondolta, az ő Szent Órájáról ne hiányozzon senki, így maradt kettő előadás, de az az összes csoportnak.

Az első előadás hétfőn reggel volt, a Svenska Dagbladet egyik riportere mesélt arról, amikor a Földközi-tenger egyik szigetén, a “Sárga csónakok” mentőexpedíció keretében a gumicsónakkal érkező menekülteket próbálták biztonságba helyezni. Nagyon megrendítő volt, ahogy mesélték, hogy akiket egy sziklán találtak, azok közül a nagymama csak azt mondogatta, hogy most akkor ugye vissza kell menni, mert nem tudták, kik találták meg őket, hogy volt, mikor elkéstek, és egy gyereket már nem tudtak megmenteni.

A mi diákjainkat eléggé megviselte, különösen azokat, akik ilyen módon érkeztek.

 

Kedden egy beszélgetésen voltam Linn Ullmann írónővel, aki Ingmar Bergman és Liv Ullmann wp_20161122_19_46_29_pro1gyereke. Még nem olvastam tőle semmit, ezt szégyenkezve vallom be, de ismerem a nevét, és már rég várólistás néhány munkája, szóval ha lehetőségem van rá, akkor csak elmegyek írókkal találkozni. Umeåban van egy könyves kávézó, ami kávézó és könyvesbolt egyben, meg nagyon sok irodalmi eseményt szerveznek. Az est egy irodalmi kvízzel indult, 47 pontot lehetett elérni, nekem mindösszessen nyolcat sikerült, de arra is büszke voltam, mert nem voltak egyszerű kérdések, nem ismerem még annyira a kortárs skandináv irodalmat, meg csapatban sem voltam.

Az írónő nagyon kedvesen és humorosan beszélt a családjáról, és a legújabb könyvéről, mely az apjával való közös projektje lett volna, beszélgetés az életéről, az életükről, csak addig szervezték, mesélte, míg Bergman már túl öreg lett. Erre akkor ébredt rá, mikor a pontosságáról híres apja 17 percet késett egy találkozóról. De a könyv elkészült, mi több, már magyarul is megjelent A nyugtalanok címmel. Egy másik könyvvel érkeztem oda, de a dedikálós sor elvezetett a könyves stand előtt, így véletlenül azt is megvettem, ha már.

 

Pénteken pedig ismét az iskolában volt előadás. Christina Rickardsson, egy Brazíliából származó nő tartotta, akit örökbefogadtak Svédországba.
Az egész 8:10-kor kezdődött volna, de Christina valahogy félreértette, és azt hitte, egy órával később kezdünk. Ott ül hát egy csapat 7-8-9-es diák, meg a mi osztályaink. Negyed kilenc, fél kilenc, a szervezők betesznek néhány zeneszámot, nyolcnegyven. Nem történik semmi. Fészkelődés, telefonok, egyre nagyobb hangerő.

Ekkor előlép az igazgató.

Alábbhagy a zaj. Én, az eddigi tapasztalataim alapján azt gondolnám, most jön a “lebazilikázás”, ahogy egy kolleganőm mondta egyszer. De nem. Halkan szól a mikrofonba, és azt mondja, képzeljük el, milyen kínos lehet az előadónak, hogy elnézte az időt. Így, mikor megjön, biztos stresszes lesz. Ha csak furcsán bámulunk rá, akkor valószínűleg egy sokkal rosszabb előadást hallgatunk majd, mint amilyet amúgy hallhattunk volna. Úgyhogy, mikor megjelenik, tapsoljunk.
És egyébként meg tudja, milyen vacak itt ülni már fél órája. Hallottunk már a Brain Breakről? Mert a legutóbbi továbbképzésén ilyesmiről volt szó. Hogy ha az ember ki akar kapcsolni és fel akarna töltődni, mozogni kell kicsit, “átverni a testet”, keresztbe tapsikolni meg ilyesmi. Frissüljünk fel, jó? Azzal berakta az All About That Bass-t, kérte, álljunk fel, és táncolni meg tapsikolni kezdett. Az igazgató. :D Annyira bírom. Aztán 2 perc után azt mondta, hát, ő ennyit tud, az egyik testitanárt kéri a színre, és folytattuk az ugrabugrát.

Közben befutott az előadó is, akit hatalmas tapsvihar fogadott, meg is illetődött.

Fantasztikus történetet mesélt. Az anyjával egy barlangban laktak a dzsungelben öt éves koráig, aztán beköltöztek Sao Paulóba, ahol utcagyerek lett belőle, míg az anyja takarítói munkákat keresett. Elképesztő dolgokat mesélt, kígyókról és skorpiókról a barlangban, vagy hogy hogyan lőtték le az utcagyerekeket a rendfenntartók, elvégre mi hasznuk van. Hét évesen örökbefogadta őt és az öccsét egy svéd pár, és mesélt egy kicsit a kulturális különbségekről, meg hogy hogyan illeszkedett be.

Annyira tetszett a története, hogy az ő könyvét is kénytelen voltam megvenni (“Nincs benned semmi önuralom”, mondott valami ilyesmit Johan aztán itthon… :D De egyébként csak hallgasson, mivel mióta együtt vagyunk, sokkal többet olvas. Nemrég befejezett egy könyvet este, amit nagyon megkedvelt, majd műszipogni kezdett.
– Nem akarom, hogy vége legyen!!! Egy könyv sem lesz már olyan jó, mint ez! – majd eltűnt a takaró alatt.)

Nemsokára érkezem karácsonyi bejegyzéssel is!

Nordmaling és SI

Ötödik hete dolgozom immáron újra, de csak most van időm írni róla – ez azért sok mindent elárul, gondolom. :)

Jó, mostanában igyekszem azért arra is odafigyelni, hogy többet pihenjek, kikapcsolódjak, időt szánjak magamra és Johanra.

Az élet közben alakul, például búcsút kellett mondjunk a kisautónak, Lilla My-nek, mert szegénykének annyi hibája volt már, hogy attól féltünk, ha meg is javítjuk, talán másnap más problémája lesz. Időnk se volt szegénykére, meg a vizsgán sem ment volna át, már május óta nem is szabad vezetni. De jó otthont találtunk neki, ráadásul öt percre lakik tőlünk – egy fiú akarja megjavítani a barátnőjének.

Cserébe üdvözöltük a “családban” Mr Darcy-t, a pezsgőszínű, elegáns Mazdát. Johan azt mondta, fiú, mert spoilere van, és mivel tényleg elegáns, és kicsit fennhéjázó kinézete van, így lett Darcy.

Darcy jól jön iskolába járni is – na nem minden nap (bár az ember elkényelmesedik. Múlt héten meg voltam fázva, és a tömegközelkedés gondolata iswp_20160411_14_58_24_pro taszított, de autóval bejöttem, és hamar haza is értem).

Balra: Nordmaling templomwp_20160411_14_58_36_pro. Jobbra: nordmalingi szoborlibák

Az új munkahelyem Nordmalingban található, ami félúton van Övik és Umeå között. Vonattal járok nagyrészt azért továbbra is, fél óra az ingázás, plusz 10-15 perc reggel biciklivel az állomás, itt meg gyalog 20 perc az iskola. Hogy ezt lecsökkentsem, Darcy mellé még egy biciklit is beszereztem, egy újabbat, a régimet meg majd ideállítom – és akkor csak öt perc a suli! :)

wp_20160411_16_43_33_pro wp_20160411_16_43_42_proA vasútállomás szépen felújított (balra), ilyen mókás sirályokkal van telerakva.

Nordmaling egy község, bár a helyi “kommun” központi települése, ergo itt található meg az önkormányzat például. Meg két thai ételt áruló kocsi. :D 

Az iskolát Artediskolan-nak hívják, ez a felső tagozatot (6-9. osztály) tartalmazza, de a szomszédos épületekben megtalálhatók a kicsik is. Van sportcsarnok, uszoda (ahol múlt héten szívrohamban, úszás közben elhunyt egy bácsi…), ésésés a könyvtár az itt van benn az iskolában, szóval simán el lehet tűnni ott, ha unom a banánt. :D

Idén itt új prograwp_20160411_16_43_13_prom indult: az SI, azaz språkintroduktion. Ez a menekülteknek lett kitalálva, abból is a 16-20 éves wp_20160902_14_37_50_prokorosztálynak. A rendszer a következő: ha megérkezel menekültként, és még általános iskolai korú vagy (vagy hát kisebb) – azaz 6-15 év közötti, akkor jársz egy év előkészítőosztályba, ahol svédre oktatnak egy évig, aztán beintegrálnak a neked való osztályba. Ha viszont már elmúltál általános iskolás korú, és gimibe mennél, akkor kell ez a program. Itt kell megszerezned a 9 év tudását, jegyet kell kapj a 9. osztály követelményei szerint (ami ugye itt az utolsó általános iskolai év). Ez egyénenként változó, ki honnan jött, mennyit tanult otthon, stb. Van, aki rohamléptekkel halad, van, aki alig-alig, van, aki be se jár. Nehéz sorsúak mind.

Egyelőre 35-ewp_20160908_07_56_58_pron vannak, én “ofője” vagyok egy csoportnak, valamint angolt tanítok az összesben. De tanulnak még svédet, matekot, wp_20160915_07_38_03_protársadalom- és természettudományt, tesit, rajzot, technikát, éneket, meg az anyanyelvüket.

Ha valaki keveset, vagy szinte semmit nem tud svédül, akkor vannak anyanyelvi segítőink – többség wp_20160818_12_48_24_prohasonló sorsú, de iskolát már kijárt fiatal felnőtt.

Ha 20 éves korukig nem sikerül jegyet szerezniük, akkor nem mehetnek gimnáziumba, csak Komvux-ba, ami felnőttképzés.

Izgalmas feladat, más kultúrákkal dolgozni, más nyelveket hallani, mint amit megszoktál, és hogy értess meg szavakat, hawp_20160818_12_47_30_pro az illető nemhogy angolul, de svédül se nagyon tud… Igyekeznek, dolgoznak, tisztelem őket érte.

A negatívum az, hogy mivel új program, mindenki “kezdő”, még ha már tanított is olykor-olykor svédet idegen nyelvként például, az igazgató is kezdő ebben, sok a fogalmi zavar, nem egyértelmű rendelkezés és szabály.

wp_20160915_07_47_02_proItt a tanárim, balra ülök az ablaknál.

 

 

Hát meglátjuk. Egyelőre még néha így látom az egészet, ahogy a minap reggel az iskolát láttam:

wp_20160914_08_48_06_pro

Svédkezés

Kicsit bűntudatom van kedves olvasóimmal szemben, hogy  ennyire nem írok semmit (felesleges helyeselni, jó? Tudom magamtól is. Egyébként meg ti sem írtok blogot, hogy tudjam, mi van veletek, na, a fene egye meg, nem kell lelkifurdalást okozni még, elég!), de tényleg, most olyan mederben csordogálós időt élek, az iskolában sem történik semmi különleges – de majd nemsokára, a decemberrel jön sok érdekesség!

Ráadásul leköt Johan és leköt a fordítás (sőt, a fordításaim gondolata, már a következő könyvre is felkértek!), és úgy gondolom, most annak van itt az ideje, hogy éljek, és ezért feledkezem el néha arról, hogy írjak.

Azt meg, hogy hogyan érzem magam, és hogy milyen a táj, ha havas, azt se fotó, se szavak nem tudják visszaadni.

Így tehát következzék egy poszt a svéd étkezésről, már amennyire ismerem – mostani, és korábbi tapasztalatok alapján, különös hangsúlyt fektetve az iskolára.

Kezdjük hát a reggelivel. Én a magam kis magyar módján reggelizgettem jó sokáig, kis szendvics, kis tojás, kis ez-az. Szerdánként viszont én adok reggelit az iskolában, mikor nyitok. Az iskolai reggeliről azt kell tudni, hogy heti háromszor zabkása, kétszer meg “fil”, azaz valami aludttej-szerű dolog. Szerdánként zabkása. Meg persze szendvics, puha kenyér és knäckebröd, ami ugye a kemény kenyér, felvágott, sajt, uborka. Fel kell mérni a hűtőben, mi van, és aztán elküldeni a konyhára a kölköket kásáért meg a hiányzó elemekért. A zabkását lekvárral illetve fahéjas cukorral eszik, és felöntik tejjel. Pfuj, gondoltam magamban, aztán viszont berobbant az életembe Johan.

– Főzök zabkását – mondta az első hétvégén, amit az ő lakásában töltöttem. Mondom igazán ne fáradj. De, de, főz. Zabpehely, víz, csipet só, aztán feltenni rotyogni. Én gyanakodva néztem. Ő meg szélesen vigyorogva nézett engem. A vigyora még szélesebb lett, mikor kitálalta. Azóta tájékoztatott, hogy a fahéjas cukor a rizskásához való, nem a zabkásához. Tehát kaptam rá lekvárt, és felöntöttük tejjel, tiltakozott, hogy össze ne keverjem, egy kis kanál kása-tej-lekvár, így tökéletes. Aztán már szinte röhögött, hogy mindjárt levideóz, és feltesz a youtube-ra, hogy “A barátnőm zabkását eszik életében először.”
Most hétvégén meg azon röhögött, hogy “bajod van a zabkásával, de ZSÍRT azt simán kensz a kenyérre?”
(Ó, jössz te még Magyarországra, édes szívem! :) (Imádom a kultúrák összecsapását! :)
És tudjátok mi a legfurább? Azóta én is szoktam főzni. Mert ha főz, megeszem. Megszoktam, és nem is rossz.
Aztán pár héttel később rozsliszt-kását készített, hasonló módon, hasonló feltéttel, és határozottan ízlett. Bár a reflexből adott első kommentem után mindig azt kérdezi: “Zabkását főzzek, vagy ragasztót?”

Ha nem kása, akkor joghurt müzlivel, itt a joghurtokat egyliteres kiszerelésben árulják, mint a tejet. Esetleg a fent említett fil hasonlóképpen. A kása és ez után jöhet a szendvics is persze.

Én meg teljesen rászoktam erre a fajta étkezésre. Vígan kásázom – Johan nélkül is már! – , joghurtozom, aludttejezek és szedvicsezek reggelire.

Ebéd. A svédasztal kifejezés nem véletlen, csak itt “szendvicsasztalnak” nevezik, a legtöbb étterem déli kínálata ilyen alapokra van helyezve. De még az iskola is. Van mindig 3-4-5 féle saláta – zöld, reszelt répa, olajbogyó, bab, borsó, stb – meg maga az étel, általában rizs, krumpli, vagy tészta, és a hús vagy hal, hal mindenképp van, heti egyszer a menzán.
(Miután összedobtunk egy zöldséges-baconos-fetasajtos egytálételt, Johan: “Ehhez milyen köretet főzzünk?” Én: ???
Johan: “Svédországban vagy, mindenhez kell rizs, krumpli vagy tészta!”)

Ami érdekes, hogy itt már 11 körül elkezdődik az ebédidő. Heti háromszor eszem a gyerekekkel a menzán, kétszer önellátok. Ebből kétszer 11-re megyek ebédelni, egyszer meg fél 11-re. Kicsi a menza, ezért kell korán enni, az elsősök már 10 után nem sokkal mennek. Elsőre ez szokatlan volt, de már megszoktam, és éhes is vagyok olyankor, ha nem vagyok iskolában, akkor is.

Itt kell szólnom az úgynevezett “tányérmodellről” is. A menzán ki van téve egy tányér, szépen elrendezve rajta az étel, hogy ez itt a referencia-adag, és ideális esetben ennyi zöldség-köret-hús van rajta. Nagyon komolyan veszik, néhány tanár vissza is küldi a kölyköt, hogy márpedig uccu, vegyél zöldséget is.

Szintén iskolai dolog, hogy a gyerekek magukkal csak gyümölcsöt hoznak és hozhatnak az iskolába. Amely gyümölcsöt vagy a szünetekben, vagy akár az órán is bátran el lehet nyammogni. És tényleg senki nem hoz semmi mást, igaz, hogy van, aki már tanítás kezdete után 10 perccel eszi, más meg elteszi ebéd utánra. A napköziben is fél 4 tájban gyümölcsosztás van, a konyháról kapjuk ezt is, először mindenki egy felet kap, aztán ha kevesebben vagyunk, vagy van igény, kapnak többet is.

Szintén napközis dolog a mellanmål, röviden mellis, szó szerint “köztes étkezés”, ami fél kettőkor van, ez az átmenet a tanítás és a napközi között. Ez általában egy szelet kenyér, sajt vagy felvágott, uborka vagy paradicsom. Szerdánként fil. Néha van melegszendvics vagy hotdog is, de az nagyon néha.

Tehát szerdán, mikor 6:30-16:30-ig bent vagyok, kapok reggelit negyed nyolckor, ebédet fél 11-kor, mellist fél kettőkor, gyümölcsöt fél négykor, mert igen, ez a tanároknak is jár természetesen.

Aztán ott van még a “fika”, amiről már írtam, kávészünet sütikével vagy szendviccsel, olyat is szoktam, szoktunk. A tanároknak minden pénteken van közös, amiről eddig lemaradtam, mert később kezdek dolgozni, de az adventire – ami most péntektől kezdődően van – majd benézek. :)

Kávét is jóval többet iszom. Néha már csak az íze kedvéért, borzasztó.

Amúgy más különlegességekről jelenleg nem tudok írni, a rohadt hering időszakról lemaradtam idén, valahogy nem is bánom, rákokról írtam. Sokkal több halat eszem itt, az is tény, nem csak a menza miatt, de hát itt nagyságrendekkel olcsóbb lazacot vagy tonhalat venni, mint otthon.

Ha valami különlegeset eszem, arról úgyis beszámolok.

A következő rész(ek) tartalmából: advent, karácsonyi készülődés, hétvégi programok, karácsonyi vásár.

Ez a csendes kis ház…

… tele volt emberekkel az elmúlt héten, kicsit elkényeztetettnek érzem magam, aztán meg jó meghökkentő volt megint egyedül maradni. Most épp vasárnap reggel van, majd este fejezem be ezt a posztot, a kettő között megint emberek várhatóak, de csak sorjában.

Pénteken hagytam el történetem fonalát, hogy északról és délről is fiatalemberek közelítenek felém, északról némiképp gyorsabban suhantak ide a csodás a kék autójukban. Aztán együtt nézegettük, hogy a délről érkező öcs vonata késik egy órát, ő is tájékoztatott minket folyamatosan, “lekapcsolták a fűtést”, “mentünk három métert, megint állunk”, meg ilyesmi.

Némiképp fáradtan érkezett meg, azért enni kért, és hát egészen fantasztikus, két reggeli két pasival, és elfogy annyi kaja, amennyit én egy-két hét alatt szoktam elfogyasztani, de igazán ez legyen a legkevesebb, elvégre szeretem őket.

Szakadó eső volt péntek este is, szombaton is, ültünk itt a reggelink fölött, és méláztunk, mihez kezdjünk, aztán Wenjun telefonált, hogy jön a szomszédos boltba, beugorhatnak-e? Hát persze. Mi addig játszottunk egy kis társast, aztán megérkezett a kínai delegáció éhesen, szóval csináltunk nekik taco-ebédet, az itt nagyon népszerű, külön taco-polc van a boltokban.

Megbeszéltük, hogy estére átmegyünk vacsorára. Közben elállt az eső, sétáltunk egy kört, mert túl nagy volt már a bezártság. Aztán át, finom kínai vacsorát kaptunk, én Wenjunnel beszélgettem, a három fiúból egy (Jerry), a számítógépén matatott, a másik kettő svéd hercegnős mesét nézett tátott szájjal :)

A vacsora finom volt, mint mindig, utána meg mesét néztünk együtt, a Fel!-t. Kellemes nap lett végül, az eső ellenére.

Vasárnap megint jó késő volt, mire összeszedtük magunkat, aztán elmentünk az arénába valami kultúrdélutánra, ami nem volt olyan hajde, hallgattunk kis zenét, néztünk kis hastáncot, találkoztunk Annicával és Per-Eloffal is. Beszélgettünk meg ilyesmi. Aztán itthon vacsora, Johan pedig hazament.

Hétfő-kedd-szerdán dolgoztam, mert hát a napközi nem csuk be, a szülőknek nincs őszi szünete, és azért csak három napot dolgoztam, mert pókcsak 60%-ban vagyok napközis, így minden órámat betették akkorra. Volt gyertyamártogatás, pókkészítés, minden, meg kint játszás is. Nem kedveltem ezeket a napokat, egyszerűen hiányzott valami keret belőlük, és szétfolyt az egész.

Meg kicsit rossz lelkiismeretem is volt, hogy öcsikét egyedül hagyom. De hétfőn a várost fedezte fel, kedd-szerdán pedig Martint, a boltot és a műhelyt, szóval azért elvolt.

Cserébe hétfőn este elvittem a helyi fürdőbe (Svédország leghosszabb vízicsúszdája ugye, de az elkényezetett kölök nem volt lenyűgözve!), kedden pedig hokimeccsre mentünk, ahol szétverték apró darabokra a helyi csapatot, de felfedeztem, hogy a helyi csapatnak van egy Hári János (!!!) nevű magyar játékosa.

Szerdán fáradt voltam, 10 órát voltam bent, szóval fáradtan jöttem haza, vacsoráztunk, aztán megnéztünk egy thrillert Martinnal.

Csütörtök-péntek szabadnap volt. Csütörtökön a kedvenc helyi kínaimban ebédeltünk, aztán sétáltunk egy jót az erdőben. Szép idő volt, napsütés, azt hiszem, öcsikémnek is tetszett a svéd természet. Este megjött Johan, a péntek neki is szabad volt. Rántott husival vártuk, meg kP1140790ell mondjam, hogy kisöcsém valódi mesterszakács.P1140816

Pénteken pedig a Skeppsmalen nevű kicsi halászfaluhoz mentünk, ahol van egy világítótorony, meg sok szikla, meg tenger, hát fel-alá ugráltunk a köveken, sütött a nap, szépek voltak a színek, és ami a legfőbb, szélcsend volt, és ezért kellemes időjárás.

Estére ezúttal lángost komponáltam, életemben először, de meg kell mondjam, tökéletes lett.P1140793

 

P1140844  Szombat reggelre hó esett – aztán pár óra múlva el is olvadt – Johan pedig még reggel hazament, mert az apja jött hozzá látogatóba. Bár öcsikém utolsó napja volt, nem igazán tudtunk mit csinálni, mert ömlött az eső. Főzőcskéztünk, játszottunk, filmet néztünk, bevásároltunk, aztán hipp-hopp, már el is utazott. Most éreztem először igazán, hogy itt élek, mikor integettem neki, aztán fogtam magam, és hazajöttem.

Ma pedig – egP1140849y hónappal előrehozva – Hannah 3. szülinapját ünnepeltük Sundsvallban, egy játszóházban, volt sok torta, meg játék. Nem maradtunk sokat, de hát a szándék a fontos.

Jó fáradt vagyok, még zárásképp egy hír, hogy ismét könyvet fordítok. :)   P1140853

Nemzetek konyhája

Mikor csak úgy beszélgettünk az állásinterjún, angolra váltva, elmeséltem, hogy szeretek főzni. Aztán megkérdezték, hogy és ha főzök, magyaros ételeket szoktam-e. Ezen elgondolkodtam egy pillanatra, aztán azt mondtam, hogy így explicite ezt nem lehet mondani. Egyrészt mert a magyar konyha sok paprikát használ, amit ugyan jóízűen megeszek, de nem a kedvenceim azok az igazán magyaros ételek, mint például a pörkölt.

Aztán elmeséltem azt is, hogy nagyon sok külföldi barátom van, és természetesen a velük eltöltött idő befolyásolja a főzési szokásaimat is. És ezen elgondolkodtam az interjú után. Hogy mennyire is szerencsés vagyok a nemzetiközi társasággal, amibe anno 5 éve (!!!) bekerültem. (Tényleg öt éve, 2009. augusztus 28-án érkeztem meg először ide Övikbe).

Aztán az ottani diákszállásos folyosón alkalmam volt barátkozni svédekkel, kínaiakkal, belgákkal, franciákkal, brazilokkal, németekkel, osztrákokkal, you name it. Ezeknek a barátságoknak a jó része hálistennek ugye, megmaradt. Aztán minél több időt tölt az ember – főleg a kínai, francia, brazil és svéd kapcsolat lett maradandó – ezekkel a barátaival, annál többet tanul.P1140582

Ez, meg valószínűleg a menza az iskolában, ránevelt arra, hogy márpedig amit kapsz, megeszed. Megkóstolod. Ha nem ízlik, nem ízlik, de megkóstolod. Így lett a múltkor a kräft, ma meg a kis rákocskák, de ők már egész régi ismerősök. Tegnap frissen vettük őket, nem fagyasztva, így egész más ízük van.

Ma pedig vendégségbe jött Wenjun kínai barátnője, akinek svéd férje van. A vacsora pediglen hotpot volt, Wenjun egyik kedvence. Jelen esetben csirkehúsleves volt az alap, amibe különböző dolgokat lehet megfőzni magunknak, amit akarunk, és amennyit akarunk (a készlet erejéig).

P1140587Még a hotpotozás előtt elmentünk gombát szedni, jött a kínai barátnő is. Mivel mostanában már elég hűs van, meg P1140595nedves meg ősz meg minden, szomorúan konstatáltam, hogy hacsak ki nem találunk valamit, nem tudok én erdőbe menni megfelelő cipő híján. Sebaj, itt van pár lépésre a mindenesbolt, és onnan lett perceken belül gumicsizmám. Igaz, nem masnis, nem virágos, nem pöttyös, nem kockás, de nagyon remek, és jól lehet átgázolni vele mindenen. Például ezen a puha, zöld izén, ami minden szőnyegnél kellemesebb.

P1140589Gombát találtunk hamar és sokat, meg hatalmasakat, főleg vargányát. Ezen felül nagyon örülök annak, hogy az áfonyák meghíztak, jó kövérek és szaftosak, szóval mindenképpen ki kell még menjek egy áfonya-körútra.

Szóval, a hotpot. Mint mondottam, jelenleg csirkehúsleves alapja volt, nem túl csípős, nem túl fűszeres, kellemes. Amíg a leves főtt, a tetején egy egész lepényhal párolódott, gyömbérrel, újhagymával fűszerezve.

A hotpotba választható dolgok a következők voltak: édesburgonya, burgonya, bacon, kínai kel, friss vargánya (az benne főtt), sertés bőrke, rákocska, csukából készült halgolyó (Wenjun saját gyártmánya). P1140608

P1140605A lepényhallal kezdtük, itt balra még nyersen látható, jobbra pedig már készen, isteni! (mikor a szemetet dobtam ki, akkor meg szemtelenül bámult rám a feje a kukából, “egy kicsit megijedtem”)

A hotpotos eljárás pedig a következő. Középen bugyog a csirkés-gombás leves, és mindenkinek van egy kis tányérja, abba tesz először is chilis alapot, fokhagymát, újhagymát, majd mer rá egy kis levest, összekeveri, és kész a fűszeres szósz, amibe aztán a hotpotból lehet vadászni először is gombát, majd bacont, majd mindenfélét, a lényeg, hogy a krumpli és a zöldség a végén jön.

Jesszum, mennyit ettünk!