We like to – move it!

Június 19-én volt a napja, hogy beköltöztünk a szép új házunkba.

Ez egybeesett a nyári vakáció első napjával is, szóval pihenésről és fellélegzésről szó sem lehetett.

Az egész úgy kezdődött, hogy a június 19-ét megelőző hétre volt kitűzve két lakásmegtekintési lehetőség, tudjátok, már írtam róla, mikor mi eltávozunk otthonról, az ingatlanos meg fogadja az érdeklődőket. Hát fogadta volna, ha jöttek volna. Nem jött senki.

Beütött a depi, Johannak meggyőződése volt, hogy őszig el sem adjuk az egész kócerájt, mit csináljunk, béreljünk bele más bútorokat, és költözzünk át, jaj, mit csináljunk?

Közben telefonált az ingatlanos, hogy lenne itt egy érdeklődő pár, akik hétfőn jönnek a városba Doroteából, egy kisvárosból bő kétszáz méterrel arrébbról, esetleg hétfőn (ez 19-e) megnézhetnék-e. Sok reményt nem fűztünk hozzá, de azért mondtuk, hogy persze, Johan éjszakás volt előtte vasárnap, szóval ő a házba jött reggel hétkor lepihenni, én meg délelőtt átjöttem ide szintén.

Na, telefonál az ingatlanos, hogy érdekli őket, igen, megpróbálják megbeszélni, meg is veszik-e. A helyzet persze kedvezett a párnak, elvégre más érdeklődő híján nem kellett licitálni sem, biztosak lehettek benne, hogy ha igent mondanak, az övék lesz.

És az övék lett. Egy nyugdíjaskorú pár, akik unokázni jöttek, az egyik gyerekük a szomszéd negyedben lakik, a másik kicsit odébb, és hát akkor maradtak is.

Egyből aláírták a szerződést is.

Aztán megkérdeztük, mikor szabad a költöztetőbusz, mert ez benne van az árban. Hát aznap pont szabad volt, szóval délután négytől éjfélig pakoltuk ki a bútorokat, és hordtuk át ide.

Az utolsó két szekrénynél majdnem elsírtam magam, az maradt egyelőre. Aztán kidőlve estünk rá az össszecsukhatós ikeaágyakra, már rendbe rakni az ágyat nem volt erőnk.

Másnap Johan még mindig szabadnapos volt, kérdezte, mivel kezdjük. Úgy döntöttünk, csinálunk két helyiségben rendet, a konyha és a hálószoba, aztán a többi majd kialakul.

A hét további részében dolgozott, én addig pakolgattam, átköltöztettem az egész konyhát, a könyveket, mindenfélét. Szerencsére nem nulláról kezdtük, mivel már régóta megvolt a kulcs, egy ideje pakolgattunk.

Most már másfél hónapja lakunk itt, olyan, mintha nem is laktunk volna máshol. Van kis kertünk, Johan vett magának egy szép új grillt, gyakran vacsizunk grillezett ennivalót, játszunk, biciklizünk.

Két hete van Johan is szabadságon, még két hetünk van, megyünk a stugába a héten – holnap veszik át a lakást az újak – aztán pedig valószínűleg roadtrip lesz.

 

A természetes élőhelyem

Poszt sok-sok képpel!

UtcámWP_000461, a Terminalvägen, félig-meddig a világ végén van, ugyanakkor nem is, pont egy vonalban van az egyik “kerülettel”, csak ez itt egy kevésbé lakott utca. Mondhatni Martinon és rajtam kívül senki sem lakik itt.

Itt rögtön balra látható az utcába való lehajtás, egy körforgalomból. Azt kell tudni erről az utcáról, hogy boltok és cégek foglalják el véP1140633ges-végig. Kezdődik egy nagy élelmiszerbolttal, tőlem gyalog öt perc, meg egy mindenes bolttal, egy Jyskkel, aztán néhány kisebb bolt következik, aztán egy barkácsbolt, aztán végül pedig a Stisso, az a bolt, aminek a telkén én is lakom. Itt jobbra a bejárat hozzánk.

 

A Stisso egy házaspár tulajdona, a házzal együtt, Stig és Anneli a P1140637nevük. Ők nem itt laknak, a fiuk, Martin lakik ugye a ház földszintjén.

A bolt profilja elég sokféle, quad, hómobil, fűnyíró, alkatrész, utánfutó, minden, amit akarsz. Ha felsétálsz a felhajtón, balra a hosszú épüleP1140636t a bolt (itt is balra), és jobbra pedig először is áll egy nagy hangárféleség, Martin mindenféle autójával, aztán pedig a házacskánk. Ha megkerülöd, akkor hátul megtalálod a műhelyet is, amire a nappali ablakából látok, ahol egész nap folyik a munka, még zárás után is, mert Martinnak mindig akad valami barkácsolnivalója, épp pár napja hozott haza valami P1140644tragacsot, amivel  majd versenyezni fog, mesélte nekem lelkesen ma reggel.

A telek határa az tulajdonképpen az E4-es autópálya, ami egész a finn határig felkúszik itt a parton. A kertben meg mindenféle utánfutók állnak össze vissza, meg mikor mi, sosem tudod, mit találsz a ház előtt/mellett, mikor reggel felkelsz. Látjátok, ott P1140640a trailer, meg az elhúzó kocsika, na az már az autópálya. Hogy hangos-e? Egy kicsit, de nincs rajta olyan hatalmas forgalom, és megszoktam már, hogy huss-huss, elhúznak itt, mint az X-wing fighterek, nem zavar.

Ha még hátrább P1140642megyünk, van egy kis ligetecske, ami “Wenjun Gombavilága”, itt szedett össze egy vagon vargányát első körben pár héttel ezelőtt.

P1140645

A bolt mellett még ott ez a kis védett beálló, ott lapul a biciklim az árnyékban, mögötte meg a fenyves, erre látok rá a konyhaablakból, például most is.

 

Íme, a ház!

P1140639

 

NaP1140648 de tessék, tessék, lépjünk be itt az ajtón. Ha beléptünk, három irányba lehet menni, le a pincébe, jobbra be Martinhoz, vagy balra fel a lépcsőn, így ni. Már ki is aggattam sok kedves ember képeslapját.

P1140649

 

 

 

 

Ha fP1140650elsétálunk, a konyhába érkezünk. Még van természetesen hűtő is, meg az asztal, amiről már meséltem. A hűtő jelenleg mögöttam van, onnan fotózok, az asztal meg ezzel a pulttal szemben, de az látszik is a lépcsős képemen.

Innen tovább lehet haladni a nappali felé, a balraP1140652 látszó ajtó a fürdőszoba, ami nem túl nagy, akkorka, mint egy szekrény. De van benne minden, ami kell, és hát természetesen a svéd szokás, hogy nem kell zuhanytálca meg semmi, egy sarok van elkerítve a zuhanynak, közepén lefolyóval, ahova elvileg le kéne folyni a víznek, gyakorlatilag nem teljesen jó a konstrukció, de kicsit lehet neki segíteni egy ilyen autós ablaktörlőszerűséggel, odaterelgetni.

… aztáP1140653n a nappali, tessék parancsolni, itt jobbra a falban van egy akasztós szekrény, mögöttem meg egy komód, amiben a ruháim tartom. Balra látszik egy tévéasztal csücske, tévém nincs, otthon se volt, de lehet, hogy filmnézési célzattal majd egyszer veszek egyet.

P1140654

…. és végül a hálószoba a kis terasszal. Még a sarokban van egy fotel, de hát egyelőre kicsit szegényes, de nembaj, tökéletes, nem is kell jobb. A teraszról meg már biztos láttatok naplementés képeket.

 

Házunk fölött pedig büszkén lobog a svéd Honda zászló. A konyhaablak meg nyitva van, itthon vagyok!

P1140647