Kisszínes

Főbb híreink röviden:

Lappsjukám van. “Lappbetegség”. Mikor az ember depressziós lesz attól, hogy egyfolytában hideg van, hó van, eső van, nap van, hó van, hó van, hó van, és nincs virág. Épp most mondta az időjárás, hogy téli időjárás lesz húsvétra, -10 fok is akár. Ah. Bár tegnap láttam krókuszokat! Szóval mikor múlt hétvégén, meg ezen a hétvégén, meg ma reggel szakadni kezdett a hó, én minden egyes alkalommal elbőgtem magam.

*

Johanra rátelefonált a virágbolt egyik nap, hogy este kap egy csokrot. Találgattuk egész nap, ki küldhette. Hát a bank küldte, amelyiktől a hitelt vettük fel, hogy sok szerencsét az új házunkhoz. Höhö, írhatták volna az igazat is: sok szerencsét a visszafizetéshez.

*

A síszünetben, március elején megjártuk Északot, és sooookat motorosszánoztam, nagyon megszerettem, és várom is mindig. Sok mást nem lehet ott csinálni, de a friss levegő… ja, meg először éreztem azt, hogy úgy megfagyott kezem-lábam, hogy leesik. Johan melegíteni akarta a lábam a hasán, de megmondtam, nincs az az Isten, hogy én levegyem a zoknijaimat. Mondjuk biztos neki volt igaza, de akkor is. Egyszerűbb megoldást választottunk végül: én vezettem, mert aki vezet, annak melegebb.

*

Azért mégis jöhet a tavasz, mert megjöttek a hattyúk, körbe-körbe szállnak, nagyon szépek. Megdőlt az európai rekord is, itt az Ume folyó deltájában több mint hatezret számoltak meg. Mikor suhan a vonat a lápos mellett, mindig látok sokat.

*

Éves szervizre vittük az autómat. Mikor érte mentünk, meglepődve tapasztaltam, hogy nem nyitja a pittyegő. Jó, lemerült az elem, mondja Johan, én meg, hogy na de pont akkor, mikor érte megyünk? Kisült, hogy az ablaktörlő sem működik, a távolsági fényszóró se, az index se, az ablakok se, égett a fék hibajelzője… valamelyik tehetséges nem dugott vissza valamit kábelt. És kivezette így a műhelyből, és átadta nekünk. Hát köszönjük szépen.
De hát szerviz után egy zacskó gumimaci is várt az autóban, akkor meg mit számít a nem működő index, ugye. :)

*

Terrortámadás volt Svédországban is… borús a hangulat.

*

A költözés igen lassacskán megy, a kulcsokat már megkaptuk, átköltöztettünk ezt azt, de mindent még nem… hogy miért, erről majd mesélek egy külön, hogyan költöznek és adnak el lakást a svédek bejegyzésben.

*

De mégiscsak tavasz lesz, mert holnap repülünk Magyarországra húsvétolni! ;)

 

Reklámok

God Jul!

wp_20161209_15_16_23_pro1wp_20161224_11_57_29_pro Boldog karácsonyt mindenkinek!

Az én karácsonyom nagyon boldog volt, meg az egész decemberem is, programokban és élményekben gazdag.

Minden hétvégére jutott valami program:

Advent első hétvégéjén karácsonyi vásárban jártunk. Mondjuk szerintem kissé nagyképű dolog volt vásárnak nevezni, a 6-8 eladós kis helyet, ahol minden csupa jég volt, dobtam is egy hátast, de itt vettünk báránykolbászkát karácsonyra. Valamint Johan anyukájától kaptunk pénzt a “julbord”-ra, ami karácsonyi asztalt jelent, azaz karácsonyi svédasztalt. Elég drága mulatság egy ilyen. Ahol ez a vásárka volt, ott volt egy kis étterem is, akik mindent maguk csináltak a svédasztalra. Bár nem terveztük, mégis maradtunk vacsorára.

A svéd julbord, ahogy később megtudtam, mikor a tanárokkal is ettünk a nordmalingi szálloda éttermében, hét tányérnyit kell enni, de az nem tudom, hogy jön ki.

Először a halfélékkel kell kezdeni, milliónyi fajta hering, lazac, füstölt-főtt-párolt, aztán a felvágottak, abból is mindenféle sonkák, itt konkrétan ettünk libát, jávorszarvast, medveszalámit is kóstoltunk. Aztán jönnek a főtt ételek, húsgolyó, céklasaláta, káposzta, minikolbász, Janson megkísértése, ami krumpli és ajóka rakottasa, borda. Aztán édességek, tejberizs, sütemények, csokik, mindenféle.

Szóval az ember “hatalmas szőnyegzabálást” tart, ahogy egy drága rokon bácsink mondta egyszer.

Az iskolában minden péntek reggel glögg (szigorúan alkoholmentes persze!) és mézeskalács várt minket. Ültünk mindig a félhomályban, gyertyák, karácsonyi zene, “mys”, azaz ilyen kis meghitt érzés, mire beüt a kultúrsokk, megérkezik a szomáliai kolléga, és felkapcsol minden lámpát.wp_20161127_11_23_47_pro

Itthon is kidekoráltunk mindent, felkerült a manós függöny, az erkélyre a világítás, csillagok az ablakba, mikulásvirág, később jácint – itt az nem húsvéti virág, hanem karácsonyi – mécsestartók, illatgyertyák, adventi koszorúk.

Kicsit azért beleköpött a levesünkbe, hogy a konyha valahogy beázott, de így Johan újult erővel kezdett padlót rakni a konyhában, és az összes pultot ki akarta szedni, és ki is fogja, de megkegyelmezett, és nem karácsony előtt tépte ki, hogy azért legyen vizünk.

Advent második hétvégéjén a múzeum karácsonyi vásárába mentünk egy magyar leányzóval, aki itt egwp_20161203_14_26_59_pro1yetemezik. Akkor elég hideg volt, -10 alatt, de azóta sem volt olyan hideg. Vettünk sajtot, halat – mindent fagyva árultak :)
Aztán nálunk vacsoráztunk jávorszarvast, és társasoztunk. Valamint megbeszéltünk a hét második felére egy közös sushi-evést is.

Advent harmadik hétvégéjén Sundsvallba autóztunk, Viviane, a brazil lány phd partijára. Útközwp_20161210_22_08_56_pro1ben megwp_20161211_13_18_31_pro1álltunk Örnsköldsvikben karácsonyi angyalkázni, beugrottunk Martinhoz és Emmához, hát úgy átalakították a kis házat, hogy meg sem ismertem a régi szobámat. Annelie-hez is beköszöntünk a boltba, aztán Birgitta és Lars-Håkan következett, üldögéltünk a finom, faillatú asztalosműhelyben. Annicához már csak beadtuk a csomagot, és autóztunk tovább Sundsvallba. Ott becsekkoltunk a szállodába, és elmentünk a vacsorára. Engem kért fel Viviane a toastmasteri feladatwp_20161211_13_21_59_pro1ok ellátáwp_20161213_09_25_40_prosára, és először csináltam ilyet, de azért ment. Finomat ettünk, beszélgettünk. A szálloda felé megnéztük a karácsonyi kivilágítást, aztán alvás, vasárnap meg sétálgattunk és vásároltunk a városban. Egy cuki kis kávézóban ebédeltünk meg, és utaztunk haza.

13-án Lucia is megvolt, a templomban Nordmalingban.

Advent negyedik hétvégéjén ismét karácsonyi vásárban jártunk, ahol a múltkor is, ha emlékeztinstagramcapture_619be408-c871-48fe-bb6e-1d66a70a81b61ek még, ahol a krumpliföldön kellett parkolni. Már mindent beszereztünk, így csak sétálgattunk, sütiztünk, aztán haza.wp_20161217_13_08_01_pro

Utolsó héten megvettük a cuki karácsonyfánkat, mindent előkészítettünk. A Szentestét és karácsony napját együtt töltöttük, kettesben, délután háromkor megnéztük a svédeknél kötelező Disney összeállítást, aztán vacsoráztunk, aztán ajándékot bontottunk, aztán elmentünk misére. 25-én meg pihentünk és nagyon sokat társasoztunk.

Ma itt járt Johan gyerekkori wp_20161224_19_30_49_pro1barátja a családjával, és most az anyukája is itt van, mert Tallinban karácsonyozott Johan húgával, és holnap együtt utazunk hozzájuk Vittangiba, vasárnap haza, aztán jövő kedden meg Budapest!

Idén már nem írok, remélem, jól telt a karácsony, és mindenkinek nagyon szép lesz az új éve.

Egy kis sneak-peak a mi új évünkből: vettünk egy sorházi házat, februárban költözünk! Szóval ha nem írok, az azért lesz, mert dobozolunk.

 

Nordmaling és SI

Ötödik hete dolgozom immáron újra, de csak most van időm írni róla – ez azért sok mindent elárul, gondolom. :)

Jó, mostanában igyekszem azért arra is odafigyelni, hogy többet pihenjek, kikapcsolódjak, időt szánjak magamra és Johanra.

Az élet közben alakul, például búcsút kellett mondjunk a kisautónak, Lilla My-nek, mert szegénykének annyi hibája volt már, hogy attól féltünk, ha meg is javítjuk, talán másnap más problémája lesz. Időnk se volt szegénykére, meg a vizsgán sem ment volna át, már május óta nem is szabad vezetni. De jó otthont találtunk neki, ráadásul öt percre lakik tőlünk – egy fiú akarja megjavítani a barátnőjének.

Cserébe üdvözöltük a “családban” Mr Darcy-t, a pezsgőszínű, elegáns Mazdát. Johan azt mondta, fiú, mert spoilere van, és mivel tényleg elegáns, és kicsit fennhéjázó kinézete van, így lett Darcy.

Darcy jól jön iskolába járni is – na nem minden nap (bár az ember elkényelmesedik. Múlt héten meg voltam fázva, és a tömegközelkedés gondolata iswp_20160411_14_58_24_pro taszított, de autóval bejöttem, és hamar haza is értem).

Balra: Nordmaling templomwp_20160411_14_58_36_pro. Jobbra: nordmalingi szoborlibák

Az új munkahelyem Nordmalingban található, ami félúton van Övik és Umeå között. Vonattal járok nagyrészt azért továbbra is, fél óra az ingázás, plusz 10-15 perc reggel biciklivel az állomás, itt meg gyalog 20 perc az iskola. Hogy ezt lecsökkentsem, Darcy mellé még egy biciklit is beszereztem, egy újabbat, a régimet meg majd ideállítom – és akkor csak öt perc a suli! :)

wp_20160411_16_43_33_pro wp_20160411_16_43_42_proA vasútállomás szépen felújított (balra), ilyen mókás sirályokkal van telerakva.

Nordmaling egy község, bár a helyi “kommun” központi települése, ergo itt található meg az önkormányzat például. Meg két thai ételt áruló kocsi. :D 

Az iskolát Artediskolan-nak hívják, ez a felső tagozatot (6-9. osztály) tartalmazza, de a szomszédos épületekben megtalálhatók a kicsik is. Van sportcsarnok, uszoda (ahol múlt héten szívrohamban, úszás közben elhunyt egy bácsi…), ésésés a könyvtár az itt van benn az iskolában, szóval simán el lehet tűnni ott, ha unom a banánt. :D

Idén itt új prograwp_20160411_16_43_13_prom indult: az SI, azaz språkintroduktion. Ez a menekülteknek lett kitalálva, abból is a 16-20 éves wp_20160902_14_37_50_prokorosztálynak. A rendszer a következő: ha megérkezel menekültként, és még általános iskolai korú vagy (vagy hát kisebb) – azaz 6-15 év közötti, akkor jársz egy év előkészítőosztályba, ahol svédre oktatnak egy évig, aztán beintegrálnak a neked való osztályba. Ha viszont már elmúltál általános iskolás korú, és gimibe mennél, akkor kell ez a program. Itt kell megszerezned a 9 év tudását, jegyet kell kapj a 9. osztály követelményei szerint (ami ugye itt az utolsó általános iskolai év). Ez egyénenként változó, ki honnan jött, mennyit tanult otthon, stb. Van, aki rohamléptekkel halad, van, aki alig-alig, van, aki be se jár. Nehéz sorsúak mind.

Egyelőre 35-ewp_20160908_07_56_58_pron vannak, én “ofője” vagyok egy csoportnak, valamint angolt tanítok az összesben. De tanulnak még svédet, matekot, wp_20160915_07_38_03_protársadalom- és természettudományt, tesit, rajzot, technikát, éneket, meg az anyanyelvüket.

Ha valaki keveset, vagy szinte semmit nem tud svédül, akkor vannak anyanyelvi segítőink – többség wp_20160818_12_48_24_prohasonló sorsú, de iskolát már kijárt fiatal felnőtt.

Ha 20 éves korukig nem sikerül jegyet szerezniük, akkor nem mehetnek gimnáziumba, csak Komvux-ba, ami felnőttképzés.

Izgalmas feladat, más kultúrákkal dolgozni, más nyelveket hallani, mint amit megszoktál, és hogy értess meg szavakat, hawp_20160818_12_47_30_pro az illető nemhogy angolul, de svédül se nagyon tud… Igyekeznek, dolgoznak, tisztelem őket érte.

A negatívum az, hogy mivel új program, mindenki “kezdő”, még ha már tanított is olykor-olykor svédet idegen nyelvként például, az igazgató is kezdő ebben, sok a fogalmi zavar, nem egyértelmű rendelkezés és szabály.

wp_20160915_07_47_02_proItt a tanárim, balra ülök az ablaknál.

 

 

Hát meglátjuk. Egyelőre még néha így látom az egészet, ahogy a minap reggel az iskolát láttam:

wp_20160914_08_48_06_pro

Sose lesz évvége

Ezzel kapcsolatban kitettem a múltkor egy képet a facebookra, valahogy úgy hangzott, hogy “Miért üresek az óratervek? – Ez az utolsó hat hét, örülök, ha élek!”, mire egyik otthoni kollégám megkérdezte, ez itt is ilyen-e, de hát ez mindig ilyen.

Aminek örülni lehet, de nem iskola: magyar káposztát vettem, és nagyon nyami salátát csináltam belőle!

Amire furcsán lehet nézni: hamarosan betöltöm a harmincat, a helyi újságok meg küldtek nekem egy blankettát, miszerint gratulálnak, és óhajtok-e benne lenni egy vagy több újságban a szülinapommal, akkor ezt a lapot küldjem vissza, hát megőrülök :D
(nem, nem óhajtok).

Na de vissza a suliban.

Tavaly megismertem az általános iskolát és a napközit, idén végre gimiben voltam, ahol sokkal otthonosabban érzem magam.

A legnagyobb eltérésekről és érdekességekről talán már szóltam:

Sokkal könnyebb úgy menedzselni egy nagy csoportot, hogy feladatok kiadása után mindenki egyénileg dolgozik ott és ahol akar, de ennek hátulütője, hogy be kell járjam az egész sulit. Testmozgásnak azért nem utolsó. :) De nagyon sokan csinálják így, és ha az ember bekér egy dokumentomot az óra végére, még biztosítja is magát, hogy tényleg dolgozni fognak.

Még ha van is határidő, igazából nincs – a svéd iskolák a Második Esélyről szólnak. Egy szót sem szólhatok, ha az októberi beadandó májusban érkezik, és leszek szíves azonnal javítani, különben még ÉN járok rosszul. Jakérem. De ugyanakkor nem rohangálok utánuk, hogy ez meg az nincs leadva. Ha nincs leadva, nem feltétlen kell tudjak jegyet adni.

A jegyadás. Nem feladatokra, csak év végén. A-F-ig, F a bukás. Az iskolahivatalnak vagy minek nagyon szép, ámde nagyon érthetetlen követelményrendszere (tele olyan szavakkal, mint relatív, bizonyos, megfelelő, elég jó), hát sakkozd ki. De mivel csak év végén jegyadás, vezesd magadnak mindenki minden eredményét, különben sosem jutsz a végére.

A “nationella prov”, azaz nemzeti vizsga. Két-három tárgyból, angolból mindig. Ezért van nekem 130x Writing, Reading and listening, másoknak meg semmi. Svéd egyenlőség my ass. Globálisan mér, szövegértést és szövegalkotást, svédben is, a többi tárgyat nem tudom, és csak támpont a jegyadáshoz, nem kell ezt a jegyet adni. Ja, meg 130 szóbeli produkciót is meghallgattam. Amire nem kaptam külön időt, én szuszakoljam, cserélgessem, igyekezzek, hogy legyen rá időm. Köszike.
Az írásbeliknél viszont kapok 1 nap/csoport javítási időt, amit megválaszthatok, hogy itthon vagy a suliban töltöm el. :)

Persze pozitív, hogy van aktívtábla minden teremben, kivetítő, minden gyereknek ipadje, lehet researchelni, nem kell ezer handout, csak felrakod a rendszerbe a fájlt, ott adják le a házit is, begyűjti maga a rendszer, nem kell keresgélned, meg is adhatsz határidőt – de mint mondtam ugye, minek… Annyit fénymásolhatsz, amennyi tetszik, van szépirodalom, és kell is olvasni.

Nem 45-15 perces stressz van, vannak rövidebb órák, hosszabbak, több órás szünetek, hogy tervezhess, igazából többnyire minden belefér, és nagyon ritkán jövök munkával haza. Jó, most pont hosszúhétvége volt, az első adag writingot ezért hazahoztam, de úgyis van rá egy egész napom.

Viszont hogy a svédek nagyon kényelmesek, az látszik, nagyon hülyén szoktak nézni rám, mikor pörgök, és megcsinálok valamit negyed órával egy mail kiküldése után.

De ilyenkor mindig ez jut eszembe:

http://satwcomic.com/all-work-and-no-play

Most hirtelen ennyi, kérdezzetek!

You – Me – Oh

P1170384 P1170389     Ez egy vicces, norrlandi térképről származik, ahol is angolos kiejtéssel vannak lejegyezve a helységnevek. Ez lenne ugye Umeå, angolul kiejtve, de a helyzetünket tekintve szerintem nagyon is találó.

Sambo-k lettünk ugyanis, ez svédül azt az embert jelenti, akivel együtt élsz. Sammanboendeär, ez volt az eredeti hosszú szó, ebből a samman a közösen, a bo a lakni, a többi meg képző meg ilyesmi. Papíron is együtt lakunk, bizony! P1170393

P1170410Annak minden szépségével és nehézségével. Jó érzés, mikor várnak a vonatnál, vagy találkozunk egy sétára a városban, vagy egy kávéra, egy fikára. Társasjátékokat veszünk, játszunk, főzünk, hétvégente is sétálunk.
A nehézségek meg ilyesmik mellett kit izgatnak?

P1170403Itt a folyóparton álló csipesz, a kórház helikopterleszállója, a kórház mögötti kacsaúszta-tó, P1170409  teknősök a parkban, októberi virágokat szaglászó én, egy modern svéd templom harangtornya, és végül, de nem utolsósorban, a maffia-kacsák.

Tessenek összekötni a megfelelő képekkel.

 

 

 

A természet és mi

2.fejezet – Dö ritörn of dö nyugdíjasiz

Elmaradt bejegyzés, millió bocsánat

Az előző részek tartalmából: Annicával egy félig katasztrofális nyugdíjaskirándultunk, Johan aztán pedig utat nyert Åréba, szintén a turistaegyesület szervezésében. Így érdeklődve vártam, hogy lesz…

Hát, első nap, csütörtök Martin kivitt minket a buszhoz, mi már napok óta aggódtunk, hogy nem vagyunk jó kondiban, hogy fogjuk bírni a túrázást, ráadásul Johan beteg is volt kicsit. Mikor felmásztunk a buszra, megnyugodtunk, lévén tele volt nyugdíjasokkal, a szokásos, múltkori bandából néhányan, meg újak. Én voltam a legfiatalabb, utánam Johan, utána 11 évvel Jörgen, a nem-hivatalos-túravezető, ő még fontos szereplő lesz a történetben. A buszról letekintve megpillantottuk az utolsó résztvevőt is, egy olyan gurulós járókerettel érkező nénit, és akkor felsóhajtottunk, hogy hát, igen, ha minden kötél szakad, vele még mindig lóghatunk.

Elindult a busz, mindenki örvendett, hogy végre friss vér érkezett a bandába, egyik nénitől megtudtuk egyik nap, P1170168hogy ő 25 éve minden kiránduláson itt van. Voltak vetélkedők is, ebédszünet, aztán megálltunk az Åre csokigyárban, ahol igazából egyetlen ablakon át lehet bekukucskálni, mit is csinálnak, egyébként csokibolt, jól be is vásárolt mindenki.

P1170160Aztán felbuszoztunk a Copperhill Mountain Lodge-hoz – Twin Peaks név – fotóztunk kis kilátást, majd a nyugdíjasok körbefotózták Zlatan villáját is, aztán a szállásra mentünk.

Ott kipakoltunk, lepakoltunk, egy régi élelmiszerboltból alakult át turistaszállóvá a hely, így a P1170179szobáknak nem volt ablaka, csak a folyosó felé, azzal meg sokra megyünk. Vacsora után pedig két órás városnézésre mentünk, idegenvezetéssel. Jobbra: sikló P11702301910-ből.

 

Kicsi hely Åre, és leginkább csak télen él, síelni járnak ide a népek, de a bácsi minden sarkon tudott valamit mesélni.

Második napra egy 10 km-es út volt betervezve, 500 m szintkülönbséggel, harmadikra meg busszal megkerülni a hegyet, éP1170243s felmászni a tetejére, az Åreskutanra. Hát, cidriztünk rendesen, főleg a hegytetőre mászástól, 1000 méter szinttel. Pláne, hogy szombatra rosszabb időt mondtak, és JörP1170248gen fel akarta cserélni a napokat.

Végül nem cserélte meg, és nagy lelkesen, felszerelkezve mindennel, nekiindultunk a hegynek. Ilyenkor, mikor nem síelők népesítik be, mountain bike-okkal suhannak lefelé a népek, annyira kedvet kaptam hozzá, hogy egyszer P1170273muszáj leszek kipróbálni.

Mentünk is jó hegymenetben egy bő kilométert, mikor is sílift építés miatt P1170275visszafordítottak bennünket. Jörgen szentségelt egy sort, hogy most oda a nap, menjünk vissza a szállásra, kész, vége. Közben többször is leleplezte magát, hogy a térképolvasás nem tartozik a special skilljei közé, de Johannak odatartozik, így kisegítette mindig.

P1170290Aztán alább adott a sértődöttségéből, és vett nekünk jegyet a nagy felvonóra, ami felvont minket majdnem a hegy tetejére, a maradék, hegytetei házikóhoz bő 1 km-t bő egy óra alatt másztunk meg, nagy volt a szintkülönbség, és nehéz a terep. Ott végre P1170312megebédeltünk, és találkoztam volt kollégával is – kicsi a világ. Miután kigyönyörködtük magunkat a kilátásban, és havat is találtunk, elindultunk lefelé, és összeszedtem egy Johan által talált sálat a kő alól, úgy döntöttünk, ha ott lesz, mikor lefele megyünk, megtartom. Szép, meleg sál, kedvelem.

 

P1170302

Aztán lementünk a lifttel, ami lefelé ingyenes :) és utána pihenés következett, mert Johan nem volt még mindig teljesen jól.

Harmadik nap így ugye már nem kellett a hegytetőre másznunk. Helyette elindultunk a “troll-ösvényen”, ami P1170319meseösvény, a fáknak szeme volt, néha hangszóróból szóltak hozzánk a trollok, és mindenféle mitologikus lényekről szóló táblak voltak itt-ott elszórva, néha még illusztrációval is.

Aztán mentünk tovább, a Björnen, azaz A Medve nevű falu felé. Mivel Jörgen egyik P1170326alkalommal ösvény helyett a város felé indult meg lefelé a lejtőn, kissé megrendült a bizodalom benne, ráadásul hol lemaradt, hol eltűnt. Egy kisebb csoporttal sétáltunk, egyszer rossz felé kanyarodva. Johan megmutatta a térképen, hogy hol vagyunk, a telefonos GPS-ével is összehasonlította. Ezen a ponton az összes nyuggernéni szerelembe esett, körbedongták, elmondták, milyen ügyes, tanítsa meg őket is GPS-ezni, és mi lett volna velünk, ha ő nincs.

P1170341Na, mondom, kész konkurencia, és hamarosan puccs lesz, Johant meg kikiáltják új Jörgennek.

Ez az út sem volt több, mint öt kilométer. Felvett minket a busz, és elvitt egy bányavároska maradványaihoz, meg a bányáéhoz, de minden zárva volt (halkan megjegyzem, lehetett volna idetelefonálni és kinyittatni, minden bizonnyal…), de azért körbejártunk.

Este pedig elmentünk csobbanni a helyi szálloda aquaparkos-szaunavilágos izéjébe, Johan, aki “utál vízicsúszdázni”, mint a kis gyalogkakukk rohant fel egymásután háromszor velem, aztán még háromszor egyedül. Az igazán vicces volt, ülni lent a medencénél, és hallgatni, hogy visszhangzik az egész cső az ordításától. :)
Megvacsoráztunk szálloda helyett egy amcsi bárban, aztán egy francia palacsintázóban ettünk desszertet, úri dolgunk volt.

P1170377Negyedik nap összepakolás, majd rövid buszút Svédország Legnagyobb Vízeséséhez, a táblák szerint. Nicolas-val
már jártam itt egyszer, mikor hó volt meg jég. Mindenképp gyönyörű, itt képek összehasonlításhoz.

 

P1170365

DSCF0276

Aztán még megálltunk megnézni egy régi épületegyüttest – szintén zárva -, majd ebéd, és haza.

Túléltük tehát, három napra összesen jutott körülbelül 10 km, ami, lássuk be, teljesíthető.

Jó nekünk ez a nyugdíjas-tempó.

 

Az új barátom és a tökéletes szombat

-Új barátom van! – újságoltam Johannak tegnap délután.
– Ki az? – kérdezett vissza.
– A város!

Itt aztán belementünk egy elméleti fejtegetésbe, miszerint lehetséges-e barátnak lenni egy várossal, de szerintem csak kukacoskodni akart, mert igenis lehet.

A helyzet a következő: én ugye Örnsköldsvik nagy rajongója vagyok, és ott képzeltem el az életet, mikor Svédországba költözködtem át. De hát mikor Johan megérkezett – jövő héten lesz egy éve! – akkor kicsit átalakultak a dolgok, és tavasszal már azt terveztük, hogyan lakjunk együtt. Nála, mert a lehetőségek ott a jobbak.
Ezért kerestem munkát is az ő városában, Umeåban, de hát mint írtam, összejött, ami most van, és azt meg tényleg kár lett volna kihagyni.

Umeåban többször is jártam még régebben, kirándulni, erasmusozó kispajtit meglátogatni, és igen, nagyobb, egyetem van, meg több kimozdulásra való lehetőség, van tó, van erdő, van minden, csak hegyek nincsenek. Pedig azokat úgy megszerettem. Övikben kezdődik a Höga Kusten, a magas part a magas hegyeivel, és mikor Narvikban meg Åréban jártunk, akármilyen kicsi városkák is, a föléjük tornyosuló hegyek miatt rögtön beléjük szerettem.

Itt meg sík az egész. Biciklizni pont jó, biciklizik is az egész város, mi is, meg görkorizni próbálok megtanulni több-kevesebb sikerrel, ahhoz is pont ideálisak a körülmények. De valahogy mégis, kicsit mindig húztam a számat, hogy szép-szép, de nem Övik.

Most viszont, hogy félig-meddig itt lakom már, nem ártott összebarátkozni vele. Nagyvároshiányom van ugyanis, ilyen dolgokra vágyom, hogy villamosozni akarok, éjfélkor enni akarok a városban, teaházakat akarok, kevésbé mosogatólé kávét akarok, de villamos nincs, éjfélkor maximum a magammal hurcolt elemózsiát nyammoghatom.

De mégis, esély mindenkinek jár. Szombaton Johan lakógyűlt, benne van a vezetőségben ugyanis, itt csak évi egyszer gyűlik mindenki, egyébként csak a vezetőség. Én meg kitaláltam, hogy úgyis el kell hozzak egy könyvet a könyvtárból, meg akkor akár egy másikat vissza is adhatok, és majd csatangolok kicsit. Bebuszoztam a városban, mert az ingázós vonatjegyemmel nem csak vonatozni szabad bármennyit, de Övikben és Umeåban is buszozni.

Leszálltam a központban, csodás, napfényes őszi nap volt, fele fák még zöldek, a többi sárga, kint volt mindenki, finom őszillat terjengett, tudjátok, süt a nap, meleg, de már nem az igazi. Leslattyogtam a könyvtárba, ami az új Kultúrközpontban kap helyet több emeleten. Van csomó zeg-zug, meseszoba gyerekeknek, ilyen fotel, olyan kanapé, idegen nyelvű szekció, magyar mesekönyv szekció, mindenféle magyar könyvük van, a polcon most épp az Árpád-házi királyok integettek rám, alig győztem betelni.

A könyvvisszaadás meg fantasztikus, rárakom egy kis futószalagra, ami bemegy a szomszédos szobába, de üvegfal van, így láthatom, ahogy végigutazik, és a megfelelő kategóriájú kiskocsinál leugrik oldalt a szalagról. Felírogattam, hogy miket akarok olvasni, mert nem akarom nyakló nélkül kihozni, csak a stressz van vele, aztán elsétáltam a könyvesboltba, vettem egy új naplót, mert a régi nemsoká megint betelik, ki volt közszemlére téve egy felnőtt színező, kiszíneztem benne egy ház tornyát, mert ki lehetett próbálni, de pont elég is volt.

Aztán ebédre vettem egy hotdogot, ami “ebédkolbász” névre hallgatott, egy igen kedves bácsitól, és én is leültem a főtér közepén nézelődni, miközben eszegettem. Utána kávézózni akartam, de olyan szép idő volt, hogy sajnáltam, így frozen yoghurt lett belőle, amit a folyóparton ücsörögve kanalaztam be.

Majd buszra pattantam, hogy elmenjek a társasjáték boltba a megrendelésünkért. Ugyanis rájöttünk, hogy mindketten szeretünk játszani, de a legtöbb játékhoz sok ember kell, itt meg egyelőre nincs sok ember. Mit tesz ilyenkor Johan és Eszter, hát kikeresik, mit lehet ketten játszani, így a múltkor Johan hívott meg minket két társasra, most én.

Elmentem érte, és aztán hazasétáltam, mert Johan volt olyan cuki, és rajzolt nekem térképet, mindenféle jelekkel és színekkel, hogy hazataláljak, mert Umeåval az a nagy bajom eddig, hogy vannak helyek és vannak térképek, csak még nem állnak össze, na most ez a városrész is összeállt.

Mikor Johan befejezte a lakógyűlést, biciklire pattantunk, és elsöpörtünk valami megnyitó-izére meghallgatni egy koncertet, ami pont a helyi múzeumhoz volt közel, és mivel a kávézás kimaradt, kértem Johant, vegyen nekem a múzeum kávézójában egy cappuccinót, mert arra vágytam egész nap, és egyszer már fikáztunk ott, és nagyon hangulatos hely.

De ha már itt vagyunk, mondta Johan, nem nézzük meg a legújabb kiállításokat? Hát dehogynem! – pláne, hogy mert bár nem mondtam, egész héten múzeumba vágytam, és épp ki akartam keresni, melyikben nem jártunk még, csak közben elfeledtem, hogy mindnek változó a kiállítása. Megvolt a cappuccinó is, beszélgettünk sokat.

Íme, én, ahogy kihátráltam a challenge-ből, hogy felfedezzem Umeåt a föld alatt, túl ijesztően kanyargott a cső. (© Johan)

cső

Hazajöttünk, lazacvacsorát készítettünk, aztán nekiálltunk megtanulni egy-egy játék szabályát. Rém komikus lehetett, hol egyikünk szentségelt, hol a másikunk, 12 oldalas szabályok, nem értettünk semmit, így megelégedtünk az olvasással és a lazacvacsorával. Johan még morgott valamit, hogy “holnap rakom fel a netre eladni”, miközben elcsomagolta a játék dobozát, de egyelőre még a miénk. :)

Este még megnéztünk egy filmet is.

Én meg egész nap mosolyogtam, mert barátok lettünk Umeåval ezen a szép, őszi napon.