Augusztus közepi vakáció

Ma van az első igazi, nagyon őszi nap, mikor éjszaka is többször arra ébredtem, hogy az eső veri az ablakot, és egész nap szakad, már vágytam egy ilyen kuckózós vasárnapra, filmmel, könyvvel, társasjátékkal (egyre csak nő a gyűjteményünk!).

Remek alkalom arra is, hogy visszarepüljünk egy hónapot az időben, és meséljek kicsit a nyaralásunkról.

A nyár első felét Johan munkája és a költözködés tette ki, a másodikat a lakás kitakarítása és átadása, majd a szokásos stugázás a sarkkörön túl.

Aztán volt maradék öt napunk, és azt Finnországban töltöttük. Szerdán szálltunk kompraP1180545 itt Umeå mellett, Holmsundben, reggel nyolckor volt P1180552indulás, de egy órával előbb kint kell lenni, mivel a beparkolás időt vesz igénybe. 4,5 óra az út, de Finnországban egy órával később van, ezért fél kettőkor érkeztünk meg ottani idő szerint.

A komp szép nagy, bár kicsit már koszlott, elkéne neki egy kis festék. Lehet kabint bérelni, sőt, ülőhelyet is, ellenkező esetben üldögélhet az ember valamelyik étteremben, bárban, vagy a folyosói székeken, sőt, akár a földön is, sokan aludtak.

Mi nem béreltünk semmit, és a korai indulás miatt úgy döntöttünk, a kompon reggelizünk, aztán üldögéltünk tovább az étterembP1180561en.

A komp Vaasába érkezik meg, első utunk egy meteorkrP1180563áterhez vezetett. 520 millió évvel korábban csapódott be egy meteor ide, most szántóföld az egész, táblákkal, és egy igen ritkán nyitva levő látogatóközponttal, vissza már nem jöttünk.

Aztán kempinget kerestünk magunknak, volt nálunk sátor meg mindenP1180566, de mégis kis faházat béreltünk egy Malax nevű helyen, nagyon kellemes, két éjszakát töltöttünk ott, P1180571volt egy barátságos macska is, meg egy bazipók a rönkház rönkjei között, aztán eltűnt egy lyukban, ennek annyira nem örültünk.

Egyik reggel a helyi pékségben vettünk reggelit, máskor meg nap közben, sőt, kolbászt is grilleztünk egyik este.

Miután lepakoltunk, vissza a városba, közben tankoltunk is, a benzinkút kP1180576is kávézója “Apuka óvoda” névre hallgatott, ültek sorban az ablakban a kamionsofőrök.

Aztán császkP1180572áltunk és estebédeltünk a városban, illetve megterveztük a maradék napokat az alapján, amit láttunk. Vacsorára meg a világ legnagyobb gombóc fagyijait fogyasztottuk.

 

 

Csütörtökön lógott az eső lába, de nem is baj, mert aznapra Finnország egyik legnagyobb bevásárlóközpontja volt betervezve, 20.000 m2-es, unikornis- és unikornispata tematikával, el tudjátok képzelni. Vagy nem? Várjatok, segítek.

 

 

Külön felhívnám a figyelmet a csillámunikornisos házasságkötőteremre, ahol a megfáradt vásárlók megesküdhetnek, vagy akár, ahogy a filmekben, mikor romantikusan, pont ugyanakkor nyúlsz a polcon a villanykörtéért, és egymásra néztek, akkor… akkor rájöttök, hogy vagy most összeházasodtok, vagy soha.

Itten balra pedig Johan látható, a Koskenkorva gyár előtt, ami mi mást gyártana, mint alkoholtartalmú italokat.

Látszik rajta, hogy szívesen bemenne körbeszaglászni. :)

Vettünk ezt-azt, de véleményem szerint túl sok időt töltöttünk odabent, én már nagyon kezdtem unni, és Johan még csak akkor jutott el a szerszámokig.

Este visszamentünk Vaasába, kultúrest volt, későn nyitva tartó múzeumokkal, megnéztünk egyet-kettőt, meg ettünk vacsit, sőt, karneváli hangulat is volt.

Pénteken aztán jött a nagy kaland, a Power Park vidámpark! Vettünk egy napijegyet, amivel korlátlanul játszhattunk mindent. Voltak nagyon menő hullámvasutak, óriáskerék, körhinta, dodzsem, végül felültünk arra is, amelyik 0-100 km/h-ra gyorsul 1,9 másodperc alatt. Azt elég sokáig néztük, hogy fel akarunk-e ülni rá, de végül fel akartunk. Mivel fejjel lefelé is megy, ki kellett üríteni a zsebeket. Alig egy perc a menetidő, ültünk és vártuk az indulást, mikor is az egyik segéderő azt mondja Johannak, márpedig a szemüveget is le kell venni. Igen ám, de ő anélkül nem lát semmit, így már nem érezte annyira mókásnak, de addigra már mindegy volt. Ott, az a nagyon magas zöld az.

Aki menne vele egy kört, tessék parancsolni, nem saját készítésű, de azért film. Figyelem, szédítő!

 

Hazafelé az 1700-as évek piacára is betértünk, szerencsénk volt, hogy pont ezeken a napokon volt kultúrest és piac is, mikor arra jártunk. Vettünk nagyon finom kenyereket, meg egy gombócmécsestartót a szobába, amit az ablakba fogunk majd kiaggatni.

Aznap este a vaasai kempingben aludtunk, ami jóval nagyobb, de itt is faházban. Estére vettünk egy adag sültkrumplit, két sört, és biliárdoztunk a kemping kicsi restijében.

Szombaton természetjárás: kimentünk a kis szigetekre, menő hídon, ebédeltünk isteni lazaclevest és homoktövis-tortát (nagyon sok homoktövis van arrafelé), és ott túráztunk egy kört a tanösvényen, felmásztunk egy kilátóba, ahol a természetvédelmi terület munkatársai közül kettő is odafent várta a turistákat, hogy mesélhessen nekik a helyről. Miután a tanácsukat követve megkerestük a húsevő virágot is, meg meglestük a bocikat, szedtünk szamócát, még autóztunk körbe szép helyeket keresve és találva. Vacsorára fantasztikus sült halas szendvicset ettünk egy eldugott étteremben.

Aznap este szállodában aludtunk, mintegy a nyaralás megkoronázásaként, és szerencsénk volt itt is, épp kétnapos koncertsorozat volt, a szálloda vendégeként ingyen mehettünk oda is. Johnny Logan énekelt többek között, jó volt.

Az egyetlen, amivel nem volt szerencsénk, hogy vasárnap csak nyolctól adnak reggelit, mi pedig hatkor indultunk a komphoz, de erre az esetre van egy kis bár, ahol joghurtot, mini zacskó müzlit, szendvicset és salátát lehet magunkhoz venni, ezt fogyasztottuk el a hajón. Plusz nyertünk egy órát, a hazafelé időutazással.

Ahhoz képest, hogy négy nap volt, minden belefért: városnézés, kultúra, shopping, vidámpark, természet.

Elégedettek voltunk a mininyaralással, csak azzal nem, hogy másnap kezdődött mindkettőnknek a munka…

 

Reklámok

We like to – move it!

Június 19-én volt a napja, hogy beköltöztünk a szép új házunkba.

Ez egybeesett a nyári vakáció első napjával is, szóval pihenésről és fellélegzésről szó sem lehetett.

Az egész úgy kezdődött, hogy a június 19-ét megelőző hétre volt kitűzve két lakásmegtekintési lehetőség, tudjátok, már írtam róla, mikor mi eltávozunk otthonról, az ingatlanos meg fogadja az érdeklődőket. Hát fogadta volna, ha jöttek volna. Nem jött senki.

Beütött a depi, Johannak meggyőződése volt, hogy őszig el sem adjuk az egész kócerájt, mit csináljunk, béreljünk bele más bútorokat, és költözzünk át, jaj, mit csináljunk?

Közben telefonált az ingatlanos, hogy lenne itt egy érdeklődő pár, akik hétfőn jönnek a városba Doroteából, egy kisvárosból bő kétszáz méterrel arrébbról, esetleg hétfőn (ez 19-e) megnézhetnék-e. Sok reményt nem fűztünk hozzá, de azért mondtuk, hogy persze, Johan éjszakás volt előtte vasárnap, szóval ő a házba jött reggel hétkor lepihenni, én meg délelőtt átjöttem ide szintén.

Na, telefonál az ingatlanos, hogy érdekli őket, igen, megpróbálják megbeszélni, meg is veszik-e. A helyzet persze kedvezett a párnak, elvégre más érdeklődő híján nem kellett licitálni sem, biztosak lehettek benne, hogy ha igent mondanak, az övék lesz.

És az övék lett. Egy nyugdíjaskorú pár, akik unokázni jöttek, az egyik gyerekük a szomszéd negyedben lakik, a másik kicsit odébb, és hát akkor maradtak is.

Egyből aláírták a szerződést is.

Aztán megkérdeztük, mikor szabad a költöztetőbusz, mert ez benne van az árban. Hát aznap pont szabad volt, szóval délután négytől éjfélig pakoltuk ki a bútorokat, és hordtuk át ide.

Az utolsó két szekrénynél majdnem elsírtam magam, az maradt egyelőre. Aztán kidőlve estünk rá az össszecsukhatós ikeaágyakra, már rendbe rakni az ágyat nem volt erőnk.

Másnap Johan még mindig szabadnapos volt, kérdezte, mivel kezdjük. Úgy döntöttünk, csinálunk két helyiségben rendet, a konyha és a hálószoba, aztán a többi majd kialakul.

A hét további részében dolgozott, én addig pakolgattam, átköltöztettem az egész konyhát, a könyveket, mindenfélét. Szerencsére nem nulláról kezdtük, mivel már régóta megvolt a kulcs, egy ideje pakolgattunk.

Most már másfél hónapja lakunk itt, olyan, mintha nem is laktunk volna máshol. Van kis kertünk, Johan vett magának egy szép új grillt, gyakran vacsizunk grillezett ennivalót, játszunk, biciklizünk.

Két hete van Johan is szabadságon, még két hetünk van, megyünk a stugába a héten – holnap veszik át a lakást az újak – aztán pedig valószínűleg roadtrip lesz.

 

Születésnapi vigasságok

Nagyon szép születésnapom volt tegnap!

Egész más lesz mindennek a hangulata, ha az ember hétvégén ünnepel, egy egész napot lehet ünnepléssel megtölteni!

Johan péntek este a kollégákkal bulizott és későn ért haza, mégis volt ideje feldíszíteni a konyhát, és kipakolni az ajándékokat. :) Így mikor reggel beléptem, ez a látvány fogadott.

Reggeli közben három csomagot ki is bontottam, kaptam egy párnát az új olvasófotelemhez, egy Lilla My-s kiskanalat amit még tavasszal néztem ki magamnak a reptéren, és el is felejtettem, hogy kinéztem, meg egy könyvet, mert könyv nélkül nem ünnep az ünnep, ezt már megtanítottam neki. :)

Vicces sztorija van a könyvnek, ugyanis Johan szerint én már a világ összes könyvének a felét biztosan olvastam, ezért úgysem talál a boltban olyat, amit még ne olvastam volna. Viccesen megjegyeztem, hogy dehát a plázának a könyvesboltjában dolgozik a srác, aki benne van a könyvklubban, ahova járok, kérjen tőle tanácsot. Kért is. Aztán nagy nevetések közepette mesélte el, hogy először a fiú nem is tudta, kiről van szó, aztán ajánlott olyan könyveket, amiről Johan tudta, hogy nem pont az én ízlésem, de végül közös erővel kiválasztották Safran Foer új regényét, a Here I Am-et, aminek nagyon örültem, mert nemrég olvastam róla egy cikket, és nagy kedvem lett elolvasni.

Aztán felkerekedtünk Lycksele-be, mert szerettem volna autózni egy kicsit. Lycksele kb 130 km-re van ide, befelé, és nem is értem, hogy a volt kolléganőm hogy tud naponta oda ingázni dolgozni, kétszer két óra, elmebaj.

Lycksele “Lappföld Stockholmja”, minden ki van írva számi nyelven is. Nem túl nagy ugyanakkor.

Megérkeztünk, a kolleganőm ajánlása alapján egy pékségben ebédeltünk isteni salátát, aztán az ország egyik legjobb kávézójából vettünk magunknak kávét, úgy mentünk az állatkertbe.

Miközben ettünk, kint, Johan felhívta a figyelmem, mivel töltik el a helyi menő csávók a hétvégéjüket. “Cruising”-olnak, azaz a menő retro kocsijukban, vagy a lenyithatós tetejűben, vagy a kismotoron, vagy akármin, csigalassan haladnak az utcákon és utakon, nézik a járókelőket, a kávézókat, Johan szerint ez egy formája a társkeresésnek. És tényleg, míg megettük a salit, legalább ötször elment mellettünk ugyanaz a piros kocsi. Vicces :)

Az állatkert Skandinávia állatait gyűjti össze, mást nem. Mikor megjöttünk, nem sokkal később volt a ragadozók etetése. A farkasok úgy kértek kaját, mint a kutyák, összeverekedtek rajta. A sarki rókák ugattak, mint valami zsebkutya, igen mókásan néztek ki, ugyanis épp a téli bundájukat vedlik, ezért fekete-fehérek. A rozsomákok is furcsa hangon tették helyre egymást, íme:

 

Aztán kapott enni Flisan, a rókalány is, aki állítólag nagyon szelíd, szereti, ha a látogatók megsimizik. A hiúz nem akart előbújni, a nagy maci megfürdött.

Amiért meg még különösen jó alkalmat választottunk jönni, hogy szinte mindegyiknek volt kicsinye. Láttunk ici-pici farkast, három medvebocsot, kicsi rénszarvasokat, kis kecskét.

Aztán a fókák kaptak enni egy órával később, nagyon ügyesek, tudnak énekelni, gurulni, igent és nemet inteni, puszit adni egymásnak, a gondozónak, visszahozni a labdát, ugrálni.

A sirályok versenyeztek a fókákkal, ki kapja el hamarabb a gondozók által dobált halakat :)

Akadt még pézsmatulok, az ilyen jópofán néz ki:

Aztán sajnos már négykor zártak, és a hód sem mutatta meg magát, micsoda szégyen.

Utána megvacsiztunk egy kiülős helyen, grillezett husikat a folyóparton. Mivel viszonylag korán ettünk, és jó sokat, majd’ kipukkadtunk, szóval sétát indítványoztam. Találtunk is egy skanzen-szerű helyet a folyóparton, ami már ugyan zárva volt, de körbe lehetett járkálni, bekukkantani az ablakokon. Erdei múzeum is van ott, szóval mindenképp visszamegyünk még egyszer oda körülnézni.

Este pedig kaptam finom citromtortát, és kibontottam az utolsó két ajándékot, egy lámpást és belevaló gyertyát, amit a ház elé szerettem volna az új helyen.

Ennyire szép születésnapot, ugye?

Kisszínes

Főbb híreink röviden:

Lappsjukám van. “Lappbetegség”. Mikor az ember depressziós lesz attól, hogy egyfolytában hideg van, hó van, eső van, nap van, hó van, hó van, hó van, és nincs virág. Épp most mondta az időjárás, hogy téli időjárás lesz húsvétra, -10 fok is akár. Ah. Bár tegnap láttam krókuszokat! Szóval mikor múlt hétvégén, meg ezen a hétvégén, meg ma reggel szakadni kezdett a hó, én minden egyes alkalommal elbőgtem magam.

*

Johanra rátelefonált a virágbolt egyik nap, hogy este kap egy csokrot. Találgattuk egész nap, ki küldhette. Hát a bank küldte, amelyiktől a hitelt vettük fel, hogy sok szerencsét az új házunkhoz. Höhö, írhatták volna az igazat is: sok szerencsét a visszafizetéshez.

*

A síszünetben, március elején megjártuk Északot, és sooookat motorosszánoztam, nagyon megszerettem, és várom is mindig. Sok mást nem lehet ott csinálni, de a friss levegő… ja, meg először éreztem azt, hogy úgy megfagyott kezem-lábam, hogy leesik. Johan melegíteni akarta a lábam a hasán, de megmondtam, nincs az az Isten, hogy én levegyem a zoknijaimat. Mondjuk biztos neki volt igaza, de akkor is. Egyszerűbb megoldást választottunk végül: én vezettem, mert aki vezet, annak melegebb.

*

Azért mégis jöhet a tavasz, mert megjöttek a hattyúk, körbe-körbe szállnak, nagyon szépek. Megdőlt az európai rekord is, itt az Ume folyó deltájában több mint hatezret számoltak meg. Mikor suhan a vonat a lápos mellett, mindig látok sokat.

*

Éves szervizre vittük az autómat. Mikor érte mentünk, meglepődve tapasztaltam, hogy nem nyitja a pittyegő. Jó, lemerült az elem, mondja Johan, én meg, hogy na de pont akkor, mikor érte megyünk? Kisült, hogy az ablaktörlő sem működik, a távolsági fényszóró se, az index se, az ablakok se, égett a fék hibajelzője… valamelyik tehetséges nem dugott vissza valamit kábelt. És kivezette így a műhelyből, és átadta nekünk. Hát köszönjük szépen.
De hát szerviz után egy zacskó gumimaci is várt az autóban, akkor meg mit számít a nem működő index, ugye. :)

*

Terrortámadás volt Svédországban is… borús a hangulat.

*

A költözés igen lassacskán megy, a kulcsokat már megkaptuk, átköltöztettünk ezt azt, de mindent még nem… hogy miért, erről majd mesélek egy külön, hogyan költöznek és adnak el lakást a svédek bejegyzésben.

*

De mégiscsak tavasz lesz, mert holnap repülünk Magyarországra húsvétolni! ;)

 

Hószobor

Välkommen, kedves olvasóim, és mint mondottam a legutóbbi blogbejegyzésben, sajnos ritkán érek rá írni, mert dolgozok, fordítok, és költözünk. A tetejébe Johan megsérült a kezén, és kissé alacsonyabb tempóban haladunk előre, mint terveztük, de azért haladunk. Másfél hét múlva megkapjuk a kulcsokat, de a lakást még nem adtuk el, az még hátravan.

Viszont múlt hétvégén sor került a szokásos umeåi hószobor-versenyre. Szerencséjük volt a nevezőknek, mert -10 fok volt, hószobrászkodásra ideális idő. Hétfőn már plusz 6 volt, tavaszillat, aztán megint mínusz, jég, locspocs, jég, locspocs, fejfájás.

Szombaton bementünk hát a városba, megnéztük a szobrokat, uzsonnáztunk (semla-idény van!).

Íme, az idei alkotások:

Ez az úr, aki egy teknősön hever.

wp_20170211_14_34_30_pro wp_20170211_14_34_58_pro

A híd:

wp_20170211_14_39_26_pro

A trollkirály:

wp_20170211_14_42_21_pro

A melegedő trollok:

wp_20170211_14_40_07_pro

Baglyok:

wp_20170211_14_41_20_pro

Mind in the Making (nem látszik jól, de minden sorba eggyel több puzzle darab került):

wp_20170211_14_54_22_pro

Az emberi élet különböző fázisai (ott hátul mászik a baba felfelé):

wp_20170211_14_55_26_pro

És a győztes: Go Green Like Me, You Must.

wp_20170211_14_43_15_pro

God Jul!

wp_20161209_15_16_23_pro1wp_20161224_11_57_29_pro Boldog karácsonyt mindenkinek!

Az én karácsonyom nagyon boldog volt, meg az egész decemberem is, programokban és élményekben gazdag.

Minden hétvégére jutott valami program:

Advent első hétvégéjén karácsonyi vásárban jártunk. Mondjuk szerintem kissé nagyképű dolog volt vásárnak nevezni, a 6-8 eladós kis helyet, ahol minden csupa jég volt, dobtam is egy hátast, de itt vettünk báránykolbászkát karácsonyra. Valamint Johan anyukájától kaptunk pénzt a “julbord”-ra, ami karácsonyi asztalt jelent, azaz karácsonyi svédasztalt. Elég drága mulatság egy ilyen. Ahol ez a vásárka volt, ott volt egy kis étterem is, akik mindent maguk csináltak a svédasztalra. Bár nem terveztük, mégis maradtunk vacsorára.

A svéd julbord, ahogy később megtudtam, mikor a tanárokkal is ettünk a nordmalingi szálloda éttermében, hét tányérnyit kell enni, de az nem tudom, hogy jön ki.

Először a halfélékkel kell kezdeni, milliónyi fajta hering, lazac, füstölt-főtt-párolt, aztán a felvágottak, abból is mindenféle sonkák, itt konkrétan ettünk libát, jávorszarvast, medveszalámit is kóstoltunk. Aztán jönnek a főtt ételek, húsgolyó, céklasaláta, káposzta, minikolbász, Janson megkísértése, ami krumpli és ajóka rakottasa, borda. Aztán édességek, tejberizs, sütemények, csokik, mindenféle.

Szóval az ember “hatalmas szőnyegzabálást” tart, ahogy egy drága rokon bácsink mondta egyszer.

Az iskolában minden péntek reggel glögg (szigorúan alkoholmentes persze!) és mézeskalács várt minket. Ültünk mindig a félhomályban, gyertyák, karácsonyi zene, “mys”, azaz ilyen kis meghitt érzés, mire beüt a kultúrsokk, megérkezik a szomáliai kolléga, és felkapcsol minden lámpát.wp_20161127_11_23_47_pro

Itthon is kidekoráltunk mindent, felkerült a manós függöny, az erkélyre a világítás, csillagok az ablakba, mikulásvirág, később jácint – itt az nem húsvéti virág, hanem karácsonyi – mécsestartók, illatgyertyák, adventi koszorúk.

Kicsit azért beleköpött a levesünkbe, hogy a konyha valahogy beázott, de így Johan újult erővel kezdett padlót rakni a konyhában, és az összes pultot ki akarta szedni, és ki is fogja, de megkegyelmezett, és nem karácsony előtt tépte ki, hogy azért legyen vizünk.

Advent második hétvégéjén a múzeum karácsonyi vásárába mentünk egy magyar leányzóval, aki itt egwp_20161203_14_26_59_pro1yetemezik. Akkor elég hideg volt, -10 alatt, de azóta sem volt olyan hideg. Vettünk sajtot, halat – mindent fagyva árultak :)
Aztán nálunk vacsoráztunk jávorszarvast, és társasoztunk. Valamint megbeszéltünk a hét második felére egy közös sushi-evést is.

Advent harmadik hétvégéjén Sundsvallba autóztunk, Viviane, a brazil lány phd partijára. Útközwp_20161210_22_08_56_pro1ben megwp_20161211_13_18_31_pro1álltunk Örnsköldsvikben karácsonyi angyalkázni, beugrottunk Martinhoz és Emmához, hát úgy átalakították a kis házat, hogy meg sem ismertem a régi szobámat. Annelie-hez is beköszöntünk a boltba, aztán Birgitta és Lars-Håkan következett, üldögéltünk a finom, faillatú asztalosműhelyben. Annicához már csak beadtuk a csomagot, és autóztunk tovább Sundsvallba. Ott becsekkoltunk a szállodába, és elmentünk a vacsorára. Engem kért fel Viviane a toastmasteri feladatwp_20161211_13_21_59_pro1ok ellátáwp_20161213_09_25_40_prosára, és először csináltam ilyet, de azért ment. Finomat ettünk, beszélgettünk. A szálloda felé megnéztük a karácsonyi kivilágítást, aztán alvás, vasárnap meg sétálgattunk és vásároltunk a városban. Egy cuki kis kávézóban ebédeltünk meg, és utaztunk haza.

13-án Lucia is megvolt, a templomban Nordmalingban.

Advent negyedik hétvégéjén ismét karácsonyi vásárban jártunk, ahol a múltkor is, ha emlékeztinstagramcapture_619be408-c871-48fe-bb6e-1d66a70a81b61ek még, ahol a krumpliföldön kellett parkolni. Már mindent beszereztünk, így csak sétálgattunk, sütiztünk, aztán haza.wp_20161217_13_08_01_pro

Utolsó héten megvettük a cuki karácsonyfánkat, mindent előkészítettünk. A Szentestét és karácsony napját együtt töltöttük, kettesben, délután háromkor megnéztük a svédeknél kötelező Disney összeállítást, aztán vacsoráztunk, aztán ajándékot bontottunk, aztán elmentünk misére. 25-én meg pihentünk és nagyon sokat társasoztunk.

Ma itt járt Johan gyerekkori wp_20161224_19_30_49_pro1barátja a családjával, és most az anyukája is itt van, mert Tallinban karácsonyozott Johan húgával, és holnap együtt utazunk hozzájuk Vittangiba, vasárnap haza, aztán jövő kedden meg Budapest!

Idén már nem írok, remélem, jól telt a karácsony, és mindenkinek nagyon szép lesz az új éve.

Egy kis sneak-peak a mi új évünkből: vettünk egy sorházi házat, februárban költözünk! Szóval ha nem írok, az azért lesz, mert dobozolunk.

 

A nyár utolsó morzsái

Elmúlt a nyári szünet, de olyan hipersebességgel, hogy nem is értek semmit. Hétfőn új munkahelyen kezdek, és majd arról is írok, de most akkor a morzsákról.

A nagyobb részekről nem fogok most beszámolni: volt 1 hét stuga fenn északon, volt 1 hét Bp+Balaton Johannal és a szüleivel, 1 hét Horvátország Johannal ketten, aztán 2 hét nekem otthon, amire már nagyon szükségem volt, hogy csak magyarul, mindent, ami hiányzik, és mindenkit, aki hiányzik (ez nyilván képtelenség, MINDENKI úgyse fér bele, de sokan belefértetek, köszönöm nektek).

Aztán augusztussal együtt én is megjöttem Svédországba. Hűlnek a napok, este csak 9 fok volt, már sárga leveleket fúj a szél, néha jön egy-egy őszies eső is. Johan különféle műszakokban dolgozik, én készülgetek az iskolára, pihenek, fordítgatok. WP_20160803_15_55_19_Pro

Múlt héten viszont volt kettő szabadnapja, amikor is beültünk a kocsiba és elindultunk. Vindeln volt az elsődleges úticél. Útközben megálltunkWP_20160803_15_50_59_Pro egy kézműves szuveníreket áruló házacskánál, ahol isteni currys csirkét ettünk ebédre, aztán elmentünk a GlassBondenhez, azaz “Fagyi Farmer”, akik a teheneiket kizárólag a fagyigyártásra használják, csodás ízek vannak. (Balra fagyi, jobbra lent a tehenek.)

Mire Vindelnbe értünk, már későre járt (nincs messze, mi lustálkodtuk el a délelőttöt plusz álltunk meg kétszer WP_20160803_18_20_01_Pro WP_20160803_20_35_16_Pro ). Itt van egy vízimalom, ahol minden évben megrendezik a “Konst i Kvarn”, azaz Művészet a Malomban kiállításokat (de vicces, hogy magyarul is alliterál!). Ez a malom van balra. Minden héten más művészek aggatják ki képeiket, amiket meg lehet nézegetni, és meg lehet venni, meg közben egy régi malom rendszerét is végig lehet tanulmányozni. Ez a hét volt az utolsó kiállítós, ezért is siettünk oda.

Aztán felvertük a sátrunkat a folyóparton, és elindultunk egy 5-6 kilométeres körsétára, a folyó mentén, a folyón át, néha kicsi függőhidakon a zubogók fölött, közben málnát és áfonyát legeltünk az erdőben. WP_20160803_21_41_05_Pro

Nyugovóra tértünWP_20160803_21_11_43_Prok a sátorban, én kicsit fáztam, de aztán kiderült, hogy ha behúztam volna a külső cipzárat, kevésbé fáztam volna… Jó, hát kipróbáltuk, milyen együtt sátrazni, de szerintem még nem jutottunk végleges következtetésre.

Másnap reggel megreggeliztünk, aztán megtekintettük a Természet-kiállítást is. Ez a kemping oldalában álló szálloda aljában található, este már bezárt, mire mindennel végeztünk. Jó kis kiállítás volt, sok WP_20160803_21_10_47_Proérdekességet összegyűjtöttek a helyi természeti képződményekről, állatokról, növényekről, mikroszkópozni is lehetett (a virágok csodaszépek, a döglött légy még annál is undorítóbb).

Aztán felpakoltuk a holminkat, és beautóztunk Vindeln falucska központjába, mert itt készül a híres vindelni füstölésű sok finomság, vettünk is sonkát, szalonnát, husikát. A falu közepén áll a dolog, szóval biztos mindenki konstans éhes – esetleg utálja az egészet. WP_20160804_16_12_46_Pro

Aztán tovább autóztunk, Mårdsele volt az úticél ezúttal. Ott is sok a zubogó, meg a függőhíd. Le kell mászni a folyóvölgybe hozzá. Emlékeztek, mikor tavaly nyáron jártunk a “Döda Fallet”-nél, a halott vízesésnél? Ahogy Johan fogalmazott, ez ugyanaz, csak él.

WP_20160804_15_11_09_ProMielőtt elindultunk volna a folyókörtúrára, megebédeltünk valami zseniálisan finomat, rókagombás rizottót füstölt rénszarvashússal, hát nem véletlen ajánlja a TripAdvisor is, hogy ott egyél, meg akartam fürödni abban a rizottóban. WP_20160804_15_11_00_ProWP_20160804_16_12_15_ProWP_20160804_15_28_06_ProWP_20160804_15_30_29_Pro

Aztán körbecsászkáltunk a függőhidakon, köveken, de beszéljenek helyettem a képek, azok jobban szemléltetik, mint én.

Szép két nap volt nagyon.