Hétvégi kultúra és szórakozás

Beszéljünk kicsit a szabadidőről is.

A tegnapi napra sok program zsúfolódott össze, valahogy, mikor a jegyeket vettem, nem jutott el a tudatomig, hogy ugyanazon a napon lesz mind a két program.

Az egyik a Littfest, Umeå nemzetközi irodalmi fesziválja. Voltam már ott egyszer legalább (talán többször is?), aztán tudom, hogy mindig, mire észbe kaptam, elfogytak a jegyek. Hamar elfogynak. Ezért idén már novemberben megvettem, aznap, mikor elkezdték árulni. Háromnapos rendezvény, csütörtöktől szombatig, mindig a 11. héten.

A csütörtöki programok ingyenesek, idén csak szombatra vettem jegyet.

A honlap szerint Svédország legnagyobb irodalmi fesziválja, 70 programponttal és 150 meghívott vendéggel. 2007 óta rendezik meg.

Bővebben…

Reklámok

Egy bizonyos októberi hétvége óta történtek

Vigyázat, hosszú!

Egy októberi szombat reggelen már hajnalok hajnalán fenn kukorékoltam, mert meg akartam bizonyosodni arról, amiben annyira reménykedtem – hogy nemsokára hárman folytatjuk a közös kalandokat.

Igazam lett. :)

Bővebben…

Programok, programok

Idén korán jött a Jézuska, csomó programot hozott nekünk novemberre és decemberre. Volt, amelyiken közösen vettünk részt, és volt olyan is, ahová külön mentünk. De ez így is van jól. – Vigyázat, hosszú bejegyzés! Főzzetek mellé egy csésze kávét vagy teát. Van benne zene meg képek is. :)

Több eseményt Johan munkahelyének köszönhetünk. Vesznek mindig egy adag jegyet különböző eseményekre, meg lehet pályázni, és aki nyer, annak a felét ki kell fizetnie, de hát így is ketten megyünk egy áráért.

Az első esemény Johan munkahelyének hála november 10-én az Alcazar együttes 20 Év Disco című koncertje volt, búcsúkoncert, ez után a turné után már nem nagyon fognak fellépni. Már a közönség miatt megérte eljönni, imádtam az ötvenes, flitteres, csillogós tollboás nőciket. A koncert király volt, fények és jó duma, menő jelmezek. A hangosítással akadtak gondok, mondjuk mi lent ültünk a küzdőtéren, a 15. sorban, és pont előttünk volt a hangfal, torzított kicsit. De a lelátón ülő kolléganőm is egyetértett abban, hogy a ráadás nótába olyan basszusokat tettek, hogy többen, köztük én is, néha a fejünket fogva görnyedtünk össze.

De összességében jó volt, és retró :) Helyszínünk ezúttal egy sportcsarnok volt.

Íme, a ráadás nóta, ahogy 2009-ben adták elő az itteni Eurovíziós előválogatón.

 

A második esemény Mammas nya kille (Anya új pasija) című előadás karácsonyi kiadása volt, szintén Johan munkahelyének köszönhetően. November 17-én voltunk ott, ez közel volt hozzánk, az egyetem egyik nagy előadójában. A műsor eredetileg rádióműsor, humoros. Vagyis hát annak mondják, én nem sok humort véltem felfedezni benne, túlságosan is elment a beteg kategória felé. Biztos jobban élveztem volna, ha ismerem az eredeti rádióműsort, és a fellépő karaktereket. Vagy nem. Ez a második svéd humorelőadásom, és eddig egyik sem nyerte el a tetszésem.

 

Szintén Johan munkahelyének hála részt vehettünk a Jill Johnson nevű countryénekesnő karácsonyi koncertjén november 19-én, a művelődési ház színháztermében. Anders Berglund nevű művésztársával együtt készítették el karácsonyi lemezüket még 2017-ben, és egy big banddel együtt léptek fel. Varázslatosan szép volt, nagyon jól éreztük magunkat. (Kép copyright Johan)

 

A koncert és a lemez címe: Welcome to Christmas Island, és itt a címadó dal:

 

Járok ugye improvizációs színjátszócsoportba, aminek a vezetője benne van az orvosi egyetemisták nagy színjátszójában. Erről azt kell tudni, hogy egy nagyszabású színjátszócsoport, és igazából mindegy, mit tanulsz, részt vehetsz benne. November 22-én elmaradt hát a mi foglalkozásunk, de úgy döntöttünk csapatosan, elmegyünk megnézni Kallét, ahogy fellép a Mulanban. Ennek helyszíne a kultúrközpont színházterme volt. (Egész hihetetlen, hogy eddig minden esemény máshol volt!) Előtte még elmentünk csoportosan vacsizni.

A színjátszási formának Spex a neve, ami a spectacular rövidebb változata. De nem ám sima előadást képzeljetek! A közönség is szerepet játszik, be lehet kiabálni mindenfélét, úgymint “kezdd újra!”, “cserélj szerepet!”, “nyelves csók”, “norvégul!” és így tovább. Félig tehát rendes előadás, félig pedig improvizáció. Rengeteg munka van benne, mert ráadásul még musical is, ismert számok dallamára írtak szöveget. Általában az énekeket kérték, hogy kezdjék újra, és valami fantasztikus, hogy minden énekhez volt 2-3 extra a tarsolyukban.

A sztorit némiképp átírták, a kínai császárból Trump lett, ő volt Kalle. Először megriadtam, mert mikor rákérdeztem, kiderült, hogy 3,5 órás a darab, plusz még attól függ, mit akar a közönség. Mostanában ugyanis elég korán szoktam lefeküdni. De olyan szórakoztató volt a dolog, hogy meg se kottyant. (Jó, másnap reggel kicsit kába voltam, és ez egy csütörtöki napon történt, szóval dolgozni kellett utána).

 

Johan nem jött velem Mulant nézni, más programja akadt: a munkahelyi motorosok elmentek a maradék tagdíjakból vacsorázni ugyanazon a napon. November 30-án pedig azzal a motoros bandával evett vacsorát, akikkel Norvégiában motorozott egy hetet, hogy megbeszéljék, merre viszi őket a jövő nyár. Majd az egyik kollégájánál is járt vacsorapartin december 1-jén.

 

December első hétvégéjén ismét Johan munkahelyének hála, moziban jártunk. Minden évben kibérelnek mozitermeket, és három filmből lehet választani kettőt. Ingyen! Még gumicukrot is adnak! Idén Grindelwaldot néztük meg, és a Lykko című svéd filmet.

 

December 5-én Jan Guillou író-olvasó találkozójára mentünk. Helyszín ezúttal ugyanaz volt, mint a Mulané. Jan Guillou újságíró és író, jelenleg az 1900-as évekről szóló regényfolyamán dolgozik, most jelent meg a nyolcadik kötet, még kettő van hátra, a 80-as és 90-es évek. Ilyen találkozón sem voltam még, ahol nem kérdezővel ült az író, hanem kiállt, és egyedül mesélt egy órát. Kis történelem, kis élettörténet (“már fiatalon eldöntöttem, hogy híres, kifinomult író leszek, akit senki sem olvas”), kis hogyan született meg a regényfolyam ötlete és hogy vágott bele a megvalósításába. Merthogy nehéz az 1900-as évekről írni, a háborúk és minden más miatt. De jól kitalálta például, hogy az első világháborút inkább afrikai helyszínen oldja meg, azt a perspektívát kevesebben ismerik, mint az európait, és különben is, ha az európai hadszíntérről írt volna, “az majdnem egy Ken Follett lett volna”.

Természetesen dedikált könyvvel távoztam.

 

December 6-án pedig komolyzenei koncertre mentünk, Bartókot és Brahmst hallgattunk az operaházban. Jó, most ne egy olyat képzeljetek el, mint a budapesti, de attól még opera. Előtte vacsiztunk az opera újonnan megnyitott éttermében. Ennek az operaháznak van az a szokása, hogy az előadás előtt tartanak egy intrót, azaz mesélnek a szerzőkről, opera esetén a darabról is, a fellépőkről, stb. Az opera saját szimfonikus zenekara játszott azon az estén, nagyon szép volt.

Ez itt az előtér a képen, ahol üldögéltem, míg Johanra vártam.

 

Advent második hétvégéjén volt a szokásos kedvenc karácsonyi vásárunk, a múzeum skanzen részében pakolnak ki az árusok, és lehet körbejárni, finomat enni, ajándékot venni. Aztán van ott egy pici templom is, ott adott koncertet az egyik helyi kórus, amiben tavaly az egyik színjátszós ismerősöm is benne volt, idén kiszállt, mert túl sok dolga volt. Varázslatos nap volt szombaton, esett a hó, úgy döntöttünk, gyalog megyünk oda – jó 45 perces séta. Körbejártunk, hatalmas volt a tömeg. De jó volt világosban is látni. Aztán meghallgattuk a koncertet, és mentünk még egy kört – immáron kevesebben voltak. Még vásároltunk ezt-azt, aztán hazasétáltunk.

 

Aznap este, azaz 8-án este volt Johan szokásos éves munkahelyi bulija, ahová a plusz egy fők is mehetnek. Vacsora, szórakoztató műsor, és a lényeg, hogy évente egyszer, de itt Johan szokott táncolni velem. :)

 

Kész szerencse, hogy ilyen nagyot sétáltunk, mert a mesés hóesésre ráesett a sokkal kevésbé mesés, szakadó eső egész advent második vasárnapján… Kár érte. Minden csupa latyak.

Ennek ellenére bementünk vasárnap a városba, finn nyelvű koncertet hallgatni, egy Anna Fält nevű művésznő adta elő, a haja a térdéig ér, a hangja pedig mesés, szinte földön túli, ilyen hang nincs is a világon.

Így:

 

Most már nincs sok a téli szünetig. Addig még előforduhat némi karácsonyi sütizés barátoknál, más karácsonyi vásár, a színjátszócsoport évadzárója, valamint mindketten hivatalosak vagyunk a munkánkból kifolyólag egy-egy julbordra, azaz karácsonyi svéd vacsorára, amiről korábban már írtam.

Tavaly vendégül láttuk az összes szülőnket, idén pedig megint mi látogatunk sorra mindenkit. A Szentestét Magyarországon töltjük, az új évet pedig Johan szüleinél.

Minden kedves olvasómnak áldott, békés, boldog karácsonyt, és még boldogabb 2019-et kívánok!

 

Fredagsmys

Nahát, hogy lehet az, hogy erről a nagyon svéd jelenségről még nem írtam?

Fredagsmys, azaz… hát hogy is fordítsam… “pénteki kuckózás”. Amikor az emberek kirúgnak a hámból, megveszik a gumicukrot és a chipset, családilag összegyűlnek a kanapén filmet nézni, beszélgetni, játszani, egészségtelenségeket enni és inni.

Annak, aki nem svéd, ez fura lehet. Hallottam már külföldieket az iránt érdeklődni, hogy hogy lehet eldönteni előre, hogy a péntek este márpedig juszt is pihepuha lesz, meleg és bolyhos?

Pedig eldöntötték.

Miről jutott ez eszembe?

A házunkkal szemben, az út túloldalára felhúztak egy boltot. Kivágtak pár fát, de amúgy elég gyorsan és feltűnésmentesen dolgoztak. Csak mostanában kezdtük felfedezni, hogy lassan elkészülnek, mikor is felhúztak három igen magas, igen erős fényű lámpát, mindenféle védőelem nélkül, amik direkt bevilágítanak a házba, mint három szörny a Világok harcából. Johan írt is a kivitelezőnek, hogy nonszensz, hogy nem ülhet az ember békében a nappalijában, és másnap jött is a mentegetőző válasz, hogy mindenképp felszerelnek valami izéket, ami arra irányítja a fényt, amerre kell. Most, hogy hamarosan nyitnak, már a bolt oldalán a nagy zöld felirat is világít, szóval nem csak szörnyek, de zöld ufók is megszállták a nappalit.

De mi köze ennek a fredagsmys-höz?

Hát hogy mivel jövő csütörtökön nyitnak, tegnap kirakták facebookra, hogy fredagsmys-höz való kellékkel pakoltak meg 1300 (!) szatyrot, és most elmennek kiosztogatni a kerületben. Mindezt délután kettőkor írták, amikor senki sincs otthon, gondoltuk ennyit erről.

De nem! Mindenkit az ajtaja előtt várt egy zacskó, mire hazaért (legalábbi a mi utcánkban, és hát mi elég közel vagyunk a bolthoz).

Íme:

 

És a csomag tartalma? Egészségtelenségek pénteki nassoláshoz. És Christer, az üzletvezető.

 

A király születésnapja – svéd népmese

Egyszer volt, hol nem volt, az Öresundi hídon is túl, ahol a kurta farkú rénszarvas sétál az autóúton, volt egy ország, a neve Svéd.

Ennek az országnak volt egy királya, akinek történetesen április 30-án, Walpurgis éjszakájának napján volt a születésnapja.

Kicsik és nagyok az ország minden területéről odaözönlöttek, hogy felköszönthessék.

Két kalandor is útnak indult a hűvös Északföldéről, részben egy hosszúhétvége végett, részben pedig mert melegre vágytak – a király születésnapja csak hab volt a tortán, nem cél, szánják-bánják.

A melegben csalódniuk kellett, hideg volt és eső, még ha a cseresznyefák virágoztak is a város egy pontján. Ezért hát múzeumokban tengették az idejüket, valamint kávézóként funkcionáló villamosban – vagy villamosként funkcionáló kávézóban?

Eljött aztán a király születésének napja, hőseink pedig bevetették magukat a tömegbe.

Először a mindenféle katonai zenekarok játszottak a király tiszteletére, itt meg is tekinthető az egyik (mármint remélem, megnyílik máshonnan is, nem csak Svédországból). Állítólag ez az uralkodó egyik kedvenc száma:

https://www.tv4.se/nyheterna/klipp/armens-musikk%C3%A5r-spelar-swedish-house-mafia-f%C3%B6r-kungen-3968689

Aztán felköszöntötték a királyt, 21 ágyúlövés, hurrázó tömeg, az ablakból figyelte őket az egész királyi család.

Utána következtek a gyermekek, akik virágot adtak át az uralkodónak, köztük is a kis cukorfalat, aki motorbiciklin érkezett, az én képemen alig látszik, de keresek egy jobbat más tollából. Ím, legfelül:

https://www.svenskdam.se/2018/04/live-sa-firas-kungen-pa-sin-fodelsedag/

Aztán a király is csatlakozott a családjához, és fentről integettek, míg a tömeg beözönlött az ablak elé a térre.

Ráadásul április 26-ával a király átlépte a bűvös határt, mostantól ő a legrégebb óta uralkodó uralkodó Svédországban.

Vándoraink ezek után elindultak hazafelé, kétszer kellett vonatot váltaniuk, az utolsót természetesen törölték, lásd korábbi bejegyzés a vonatokról. Így négy órát buszozhattak, micsoda öröm!

 

Augusztus közepi vakáció

Ma van az első igazi, nagyon őszi nap, mikor éjszaka is többször arra ébredtem, hogy az eső veri az ablakot, és egész nap szakad, már vágytam egy ilyen kuckózós vasárnapra, filmmel, könyvvel, társasjátékkal (egyre csak nő a gyűjteményünk!).

Remek alkalom arra is, hogy visszarepüljünk egy hónapot az időben, és meséljek kicsit a nyaralásunkról.

A nyár első felét Johan munkája és a költözködés tette ki, a másodikat a lakás kitakarítása és átadása, majd a szokásos stugázás a sarkkörön túl.

Aztán volt maradék öt napunk, és azt Finnországban töltöttük. Szerdán szálltunk kompraP1180545 itt Umeå mellett, Holmsundben, reggel nyolckor volt P1180552indulás, de egy órával előbb kint kell lenni, mivel a beparkolás időt vesz igénybe. 4,5 óra az út, de Finnországban egy órával később van, ezért fél kettőkor érkeztünk meg ottani idő szerint.

A komp szép nagy, bár kicsit már koszlott, elkéne neki egy kis festék. Lehet kabint bérelni, sőt, ülőhelyet is, ellenkező esetben üldögélhet az ember valamelyik étteremben, bárban, vagy a folyosói székeken, sőt, akár a földön is, sokan aludtak.

Mi nem béreltünk semmit, és a korai indulás miatt úgy döntöttünk, a kompon reggelizünk, aztán üldögéltünk tovább az étterembP1180561en.

A komp Vaasába érkezik meg, első utunk egy meteorkrP1180563áterhez vezetett. 520 millió évvel korábban csapódott be egy meteor ide, most szántóföld az egész, táblákkal, és egy igen ritkán nyitva levő látogatóközponttal, vissza már nem jöttünk.

Aztán kempinget kerestünk magunknak, volt nálunk sátor meg mindenP1180566, de mégis kis faházat béreltünk egy Malax nevű helyen, nagyon kellemes, két éjszakát töltöttünk ott, P1180571volt egy barátságos macska is, meg egy bazipók a rönkház rönkjei között, aztán eltűnt egy lyukban, ennek annyira nem örültünk.

Egyik reggel a helyi pékségben vettünk reggelit, máskor meg nap közben, sőt, kolbászt is grilleztünk egyik este.

Miután lepakoltunk, vissza a városba, közben tankoltunk is, a benzinkút kP1180576is kávézója “Apuka óvoda” névre hallgatott, ültek sorban az ablakban a kamionsofőrök.

Aztán császkP1180572áltunk és estebédeltünk a városban, illetve megterveztük a maradék napokat az alapján, amit láttunk. Vacsorára meg a világ legnagyobb gombóc fagyijait fogyasztottuk.

 

 

Csütörtökön lógott az eső lába, de nem is baj, mert aznapra Finnország egyik legnagyobb bevásárlóközpontja volt betervezve, 20.000 m2-es, unikornis- és unikornispata tematikával, el tudjátok képzelni. Vagy nem? Várjatok, segítek.

 

 

Külön felhívnám a figyelmet a csillámunikornisos házasságkötőteremre, ahol a megfáradt vásárlók megesküdhetnek, vagy akár, ahogy a filmekben, mikor romantikusan, pont ugyanakkor nyúlsz a polcon a villanykörtéért, és egymásra néztek, akkor… akkor rájöttök, hogy vagy most összeházasodtok, vagy soha.

Itten balra pedig Johan látható, a Koskenkorva gyár előtt, ami mi mást gyártana, mint alkoholtartalmú italokat.

Látszik rajta, hogy szívesen bemenne körbeszaglászni. :)

Vettünk ezt-azt, de véleményem szerint túl sok időt töltöttünk odabent, én már nagyon kezdtem unni, és Johan még csak akkor jutott el a szerszámokig.

Este visszamentünk Vaasába, kultúrest volt, későn nyitva tartó múzeumokkal, megnéztünk egyet-kettőt, meg ettünk vacsit, sőt, karneváli hangulat is volt.

Pénteken aztán jött a nagy kaland, a Power Park vidámpark! Vettünk egy napijegyet, amivel korlátlanul játszhattunk mindent. Voltak nagyon menő hullámvasutak, óriáskerék, körhinta, dodzsem, végül felültünk arra is, amelyik 0-100 km/h-ra gyorsul 1,9 másodperc alatt. Azt elég sokáig néztük, hogy fel akarunk-e ülni rá, de végül fel akartunk. Mivel fejjel lefelé is megy, ki kellett üríteni a zsebeket. Alig egy perc a menetidő, ültünk és vártuk az indulást, mikor is az egyik segéderő azt mondja Johannak, márpedig a szemüveget is le kell venni. Igen ám, de ő anélkül nem lát semmit, így már nem érezte annyira mókásnak, de addigra már mindegy volt. Ott, az a nagyon magas zöld az.

Aki menne vele egy kört, tessék parancsolni, nem saját készítésű, de azért film. Figyelem, szédítő!

 

Hazafelé az 1700-as évek piacára is betértünk, szerencsénk volt, hogy pont ezeken a napokon volt kultúrest és piac is, mikor arra jártunk. Vettünk nagyon finom kenyereket, meg egy gombócmécsestartót a szobába, amit az ablakba fogunk majd kiaggatni.

Aznap este a vaasai kempingben aludtunk, ami jóval nagyobb, de itt is faházban. Estére vettünk egy adag sültkrumplit, két sört, és biliárdoztunk a kemping kicsi restijében.

Szombaton természetjárás: kimentünk a kis szigetekre, menő hídon, ebédeltünk isteni lazaclevest és homoktövis-tortát (nagyon sok homoktövis van arrafelé), és ott túráztunk egy kört a tanösvényen, felmásztunk egy kilátóba, ahol a természetvédelmi terület munkatársai közül kettő is odafent várta a turistákat, hogy mesélhessen nekik a helyről. Miután a tanácsukat követve megkerestük a húsevő virágot is, meg meglestük a bocikat, szedtünk szamócát, még autóztunk körbe szép helyeket keresve és találva. Vacsorára fantasztikus sült halas szendvicset ettünk egy eldugott étteremben.

Aznap este szállodában aludtunk, mintegy a nyaralás megkoronázásaként, és szerencsénk volt itt is, épp kétnapos koncertsorozat volt, a szálloda vendégeként ingyen mehettünk oda is. Johnny Logan énekelt többek között, jó volt.

Az egyetlen, amivel nem volt szerencsénk, hogy vasárnap csak nyolctól adnak reggelit, mi pedig hatkor indultunk a komphoz, de erre az esetre van egy kis bár, ahol joghurtot, mini zacskó müzlit, szendvicset és salátát lehet magunkhoz venni, ezt fogyasztottuk el a hajón. Plusz nyertünk egy órát, a hazafelé időutazással.

Ahhoz képest, hogy négy nap volt, minden belefért: városnézés, kultúra, shopping, vidámpark, természet.

Elégedettek voltunk a mininyaralással, csak azzal nem, hogy másnap kezdődött mindkettőnknek a munka…

 

We like to – move it!

Június 19-én volt a napja, hogy beköltöztünk a szép új házunkba.

Ez egybeesett a nyári vakáció első napjával is, szóval pihenésről és fellélegzésről szó sem lehetett.

Az egész úgy kezdődött, hogy a június 19-ét megelőző hétre volt kitűzve két lakásmegtekintési lehetőség, tudjátok, már írtam róla, mikor mi eltávozunk otthonról, az ingatlanos meg fogadja az érdeklődőket. Hát fogadta volna, ha jöttek volna. Nem jött senki.

Beütött a depi, Johannak meggyőződése volt, hogy őszig el sem adjuk az egész kócerájt, mit csináljunk, béreljünk bele más bútorokat, és költözzünk át, jaj, mit csináljunk?

Közben telefonált az ingatlanos, hogy lenne itt egy érdeklődő pár, akik hétfőn jönnek a városba Doroteából, egy kisvárosból bő kétszáz méterrel arrébbról, esetleg hétfőn (ez 19-e) megnézhetnék-e. Sok reményt nem fűztünk hozzá, de azért mondtuk, hogy persze, Johan éjszakás volt előtte vasárnap, szóval ő a házba jött reggel hétkor lepihenni, én meg délelőtt átjöttem ide szintén.

Na, telefonál az ingatlanos, hogy érdekli őket, igen, megpróbálják megbeszélni, meg is veszik-e. A helyzet persze kedvezett a párnak, elvégre más érdeklődő híján nem kellett licitálni sem, biztosak lehettek benne, hogy ha igent mondanak, az övék lesz.

És az övék lett. Egy nyugdíjaskorú pár, akik unokázni jöttek, az egyik gyerekük a szomszéd negyedben lakik, a másik kicsit odébb, és hát akkor maradtak is.

Egyből aláírták a szerződést is.

Aztán megkérdeztük, mikor szabad a költöztetőbusz, mert ez benne van az árban. Hát aznap pont szabad volt, szóval délután négytől éjfélig pakoltuk ki a bútorokat, és hordtuk át ide.

Az utolsó két szekrénynél majdnem elsírtam magam, az maradt egyelőre. Aztán kidőlve estünk rá az össszecsukhatós ikeaágyakra, már rendbe rakni az ágyat nem volt erőnk.

Másnap Johan még mindig szabadnapos volt, kérdezte, mivel kezdjük. Úgy döntöttünk, csinálunk két helyiségben rendet, a konyha és a hálószoba, aztán a többi majd kialakul.

A hét további részében dolgozott, én addig pakolgattam, átköltöztettem az egész konyhát, a könyveket, mindenfélét. Szerencsére nem nulláról kezdtük, mivel már régóta megvolt a kulcs, egy ideje pakolgattunk.

Most már másfél hónapja lakunk itt, olyan, mintha nem is laktunk volna máshol. Van kis kertünk, Johan vett magának egy szép új grillt, gyakran vacsizunk grillezett ennivalót, játszunk, biciklizünk.

Két hete van Johan is szabadságon, még két hetünk van, megyünk a stugába a héten – holnap veszik át a lakást az újak – aztán pedig valószínűleg roadtrip lesz.