God Jul!

wp_20161209_15_16_23_pro1wp_20161224_11_57_29_pro Boldog karácsonyt mindenkinek!

Az én karácsonyom nagyon boldog volt, meg az egész decemberem is, programokban és élményekben gazdag.

Minden hétvégére jutott valami program:

Advent első hétvégéjén karácsonyi vásárban jártunk. Mondjuk szerintem kissé nagyképű dolog volt vásárnak nevezni, a 6-8 eladós kis helyet, ahol minden csupa jég volt, dobtam is egy hátast, de itt vettünk báránykolbászkát karácsonyra. Valamint Johan anyukájától kaptunk pénzt a “julbord”-ra, ami karácsonyi asztalt jelent, azaz karácsonyi svédasztalt. Elég drága mulatság egy ilyen. Ahol ez a vásárka volt, ott volt egy kis étterem is, akik mindent maguk csináltak a svédasztalra. Bár nem terveztük, mégis maradtunk vacsorára.

A svéd julbord, ahogy később megtudtam, mikor a tanárokkal is ettünk a nordmalingi szálloda éttermében, hét tányérnyit kell enni, de az nem tudom, hogy jön ki.

Először a halfélékkel kell kezdeni, milliónyi fajta hering, lazac, füstölt-főtt-párolt, aztán a felvágottak, abból is mindenféle sonkák, itt konkrétan ettünk libát, jávorszarvast, medveszalámit is kóstoltunk. Aztán jönnek a főtt ételek, húsgolyó, céklasaláta, káposzta, minikolbász, Janson megkísértése, ami krumpli és ajóka rakottasa, borda. Aztán édességek, tejberizs, sütemények, csokik, mindenféle.

Szóval az ember “hatalmas szőnyegzabálást” tart, ahogy egy drága rokon bácsink mondta egyszer.

Az iskolában minden péntek reggel glögg (szigorúan alkoholmentes persze!) és mézeskalács várt minket. Ültünk mindig a félhomályban, gyertyák, karácsonyi zene, “mys”, azaz ilyen kis meghitt érzés, mire beüt a kultúrsokk, megérkezik a szomáliai kolléga, és felkapcsol minden lámpát.wp_20161127_11_23_47_pro

Itthon is kidekoráltunk mindent, felkerült a manós függöny, az erkélyre a világítás, csillagok az ablakba, mikulásvirág, később jácint – itt az nem húsvéti virág, hanem karácsonyi – mécsestartók, illatgyertyák, adventi koszorúk.

Kicsit azért beleköpött a levesünkbe, hogy a konyha valahogy beázott, de így Johan újult erővel kezdett padlót rakni a konyhában, és az összes pultot ki akarta szedni, és ki is fogja, de megkegyelmezett, és nem karácsony előtt tépte ki, hogy azért legyen vizünk.

Advent második hétvégéjén a múzeum karácsonyi vásárába mentünk egy magyar leányzóval, aki itt egwp_20161203_14_26_59_pro1yetemezik. Akkor elég hideg volt, -10 alatt, de azóta sem volt olyan hideg. Vettünk sajtot, halat – mindent fagyva árultak :)
Aztán nálunk vacsoráztunk jávorszarvast, és társasoztunk. Valamint megbeszéltünk a hét második felére egy közös sushi-evést is.

Advent harmadik hétvégéjén Sundsvallba autóztunk, Viviane, a brazil lány phd partijára. Útközwp_20161210_22_08_56_pro1ben megwp_20161211_13_18_31_pro1álltunk Örnsköldsvikben karácsonyi angyalkázni, beugrottunk Martinhoz és Emmához, hát úgy átalakították a kis házat, hogy meg sem ismertem a régi szobámat. Annelie-hez is beköszöntünk a boltba, aztán Birgitta és Lars-Håkan következett, üldögéltünk a finom, faillatú asztalosműhelyben. Annicához már csak beadtuk a csomagot, és autóztunk tovább Sundsvallba. Ott becsekkoltunk a szállodába, és elmentünk a vacsorára. Engem kért fel Viviane a toastmasteri feladatwp_20161211_13_21_59_pro1ok ellátáwp_20161213_09_25_40_prosára, és először csináltam ilyet, de azért ment. Finomat ettünk, beszélgettünk. A szálloda felé megnéztük a karácsonyi kivilágítást, aztán alvás, vasárnap meg sétálgattunk és vásároltunk a városban. Egy cuki kis kávézóban ebédeltünk meg, és utaztunk haza.

13-án Lucia is megvolt, a templomban Nordmalingban.

Advent negyedik hétvégéjén ismét karácsonyi vásárban jártunk, ahol a múltkor is, ha emlékeztinstagramcapture_619be408-c871-48fe-bb6e-1d66a70a81b61ek még, ahol a krumpliföldön kellett parkolni. Már mindent beszereztünk, így csak sétálgattunk, sütiztünk, aztán haza.wp_20161217_13_08_01_pro

Utolsó héten megvettük a cuki karácsonyfánkat, mindent előkészítettünk. A Szentestét és karácsony napját együtt töltöttük, kettesben, délután háromkor megnéztük a svédeknél kötelező Disney összeállítást, aztán vacsoráztunk, aztán ajándékot bontottunk, aztán elmentünk misére. 25-én meg pihentünk és nagyon sokat társasoztunk.

Ma itt járt Johan gyerekkori wp_20161224_19_30_49_pro1barátja a családjával, és most az anyukája is itt van, mert Tallinban karácsonyozott Johan húgával, és holnap együtt utazunk hozzájuk Vittangiba, vasárnap haza, aztán jövő kedden meg Budapest!

Idén már nem írok, remélem, jól telt a karácsony, és mindenkinek nagyon szép lesz az új éve.

Egy kis sneak-peak a mi új évünkből: vettünk egy sorházi házat, februárban költözünk! Szóval ha nem írok, az azért lesz, mert dobozolunk.

 

Reklámok

Előzetes

Akik arra számítottak, hogy most itt egy komplett Stockholm útikönyv fog következni, azok most csalódni fognak. Az előbb töltögettem át a képeimet, és én voltam a legjobban meglepve, hogy milyen keveset csináltam. Csodálatos, fantasztikus hétvégém volt, és megéltem az egészet teljes mértékben, ezért került elő a kamera csak olyan kevésszer a táskámból.

Mindazonáltal persze beszámolok majd, hogy mit csináltunk, és illusztrálom a néhány képemmel. Elöljáróban annyit mutatok meg, hogy Stockholm tele van kásareklámmal, és felfedeztük ezt, ami rögtön megmagyarázta, Johan miért etet folyton kásával. (Annyi volt a reklám, hogy ma reggel egyenesen örültem, hogy azt kaptam! Tisztára megkívántam.)

Tessék:

P1150139

Bírj ölelkezni. Egyél több kását.

Ezennel a 2014. évi blogolást lezárom

Eltelt öt hónap, bizony, már ilyen rég, hogy ideköltöztem, és fel se tűnik. Minden egyszerre tűnik olyan közelinek és távolinak. Olyan soknak és kevésnek.

Ez a hét is nagyon gyorsan elszaladt, volt benne sok apróság elhintve itt-ott. Egyre jobb barátok leszünk Martinnal, úgy érzem, ha szükséges, elvisz a vonathoz, feljön csak úgy, leül, beszélget, jó ez így, mindig is ilyet akartam, mint az amerikai filmekben, hogy csak úgy be lehet “törni” a másikhoz, hol ő jön fel, hol én megyek le, akár úgP1140973y is, hogy nincs a lakásban, mert valami kell. Mindkettőnk ajtaja mindig nyitva.

Kedden Annicával és Birgittával tartottam csajos estet, átvittem a karácsonyi ajándékokat, és beszélgettünk, teáztunk, jókat nevettünk. Lehet valami abban, hogy ilyen fanclubja van a “nyomoromnak” itt a blogon, mert ha élőszóban is mesélek valami olyat, ami kellemetlenül érint, valahogy mindenki fetrengeni kezd a röhögéstől, hát nem tudom. De már sokadik emberek mondják, hogy írjak könyvet, még a végén írok. :)

Aztán Jerryhez is bementem, szintén ajándékkal, meg rossz lelkiismerettel, Wenjun ugyanis Kínában van a húga esküvőjén, Jerry pedig két hete egyedül volt, és oda se dugtam a nózim, szégyelljem magam. Vele is jót beszélgettem.

Hos20141217_105734szú nap volt az a keddi, de megérte.

Szerdán az iskolában “julbord” volt ebédre, tradicionális karácsonyi svéd ételek, meglepő módon az is svédasztalos formában van felszolgálva. Az ételek a következők: mindenféle hering, füstölt lazac, húsgolyó, minivirsli, főtt krumpli, céklasaláta, “sylta”, az valami aszpikos-préselt borjúhús, sonka mustárral, főtt tojás.

A konyha nagyon kitett magáért, úgy nézett ki az egész, mint valami csodás étterem. Kicsit homályos, de hátha látszik.

Aztán20141217_112650 a felsőtagozatnak mézeskalácsház-versenye is volt, körbe lehetett járni a kiállítottakat.

Tegnap és ma egész nap szakadt a hó, rengeteg esett, kicsit fáj is a szívem, hogy ezt most itthagyom, de majd még három hónapig élvezhetem – remélem.

Ma pedig a rendes iskola csak az ünnepség volt, tízkor mindenki hazamehetett, aki gyerek, meg aki ugye nincs napközibP1140970en. Tetszett nagyon a műsor. Minden évfolyam kiállt és énekelt valamit, volt néhány szóló is. Sokkal meghittebb és kedvesebb így szerintem, hogy mindenki hozzájárul a programhoz. A képen az elsősök láthatók.
Aztán megjelent a két igazgató, hogy rövid beszédet fognak tartani. Egyikük vezetéknevét el is kezdte skandálni a diákság, én meg elképzeltem… áh, hagyjuk. ;) Tényleg röviden beszéltek, egyikük megköszönte a műsort, a másik pedig elmesélte, hogy létezik a Mikulás, mert mindenkinek van titkos kívánsága, és ő nem kedves gyerekeket és kollégákat kért, mert olyat nem kell kérni, amink megvan, ő havat kért, és lám-lám.

Aztán kihirdették a mézeskalácsház verseny győztesét is, meg a “Félév barátja” címet is kiosztották, ez szerintem nagyon20141219_145136 kedves dolog.

Jelenleg épp a vonaton robogok Johan felé (közben már a konyhájában ülök, mert a vonatnak volt képe megérkezni, mielőtt befejeztem volna a blogolást), hétfőn pedig hazatérek, tehát legközelebb csak jövőre fogok írni.

Jó kis év volt ez, úgy érzem. :)
Nem is vágyom semmi karácsonyi ajándékra. Elégedett vagyok és boldog, mindenem megvan. Esetleg kis havat otthonra?

Boldog karácsonyt és boldog új évet minden kedves olvasómnak!

Mellékelve a csillagom és a jókívánságom az iskola udvaráról, ahol is ma három darab gyerekre vigyáztam fel. De olyankor lehet sokkal jobban megismerni őket.

P114097420141219_150235

Karácsonyi bazár receptek

Elmondom azért, mert tele van a szívem vele, hogy -10 fok van, zúzmara ül mindenen, közben rózsaszínes ragyogással jön fel a nap, és minden csillog. :)

Ezt pedig itt a köznek, mert a köz fontos!

Csokigolyók /Chokladbollar

Hozzávalók:
10 dkg vaj/margarin
1 dl cukor
1 teáskanál vaníliáscukor
2 ek kakaó
2 ek kávé
4 dl zabpehely

Összekeverjük a száraz hozzávalókat, majd összegyúrjuk a vajjal és a hideg (!) kávéval. Golyókat formázunk, és kókuszba vagy jégcukorba gurigázzuk őket.

 

Lucacica / Lussekatter

Hozzávalók:
10 dkg vaj/margarin
3 dl tej
fél csomag élesztő
1,25 dl cukor
1 csipet só
1 tojás
sáfrány
6-12 dl liszt, amennyi kell

Megolvasztjuk a vajat/margarint, hozzáöntjük a tejet. Ezt ráöntjük egy fél csomag élesztőre, összekutyuljuk, majd mehet bele a cukor, a só, a sáfrány és egy tojás, aztán 6 dl liszt kezdetnek, utána annyi, amitől jó lesz a tészta állaga (a recept 12 dl-t ír, nekem elég volt kevesebb).  DSCF3785
Ezt hagyjuk kelni, minimum fél órát, utána kis gombócokra szedjük, azokat rudacskákra sodorjuk, és két oldalról feltekerjük, a két végébe egy-egy szem mazsola kerül.
Megint keljenek, háromnegyed órát, vagy amennyi kell, hogy dupla akkorák legyenek, aztán tojással bekenjük és sülhet! 
Viszonylag hamar megsül, kevesebb, mint 10 perc, 230 fokon.

(ez itt régi kép, de én csináltam őket!)

 

Mézeskalácskenyér / Pepparkaksbröd
Hozzávalók:
13 dl tej
2,5 dl szirup (ez itt ilyen sajátosság, mindenbe azt tesznek, van sötét meg világos, nem tudom, otthon mintha nem lenne, esetleg mézzel helyettesíthető…?)
5 dl cukor
16 dl liszt
12 dl rozsliszt
3 teáskanál fahéj
3 teáskanál őrölt gyömbér
3 teáskanál őrölt szegfűszeg
3 teáskanál szódabikarbóna
3 teáskanál sütőpor

Keverjünk össze minden száraz hozzávalót, majd adjuk hozzá a szirupot és a tejet.
Egy nagy, magas falú tepsiben süssük, 175 fokon, a sütő aljában, legalább egy órát.
Ők ezt itt kenyérnek eszik, a mézeskalácsukat is sajttal, kéksajttal, meg speciális, körtés vagy narancsos kéksajtkrémmel, ezt is azzal. De kávé mellé, magában is finom.

 

Málnabarlang / Hallongrottor

Hozzávalók:
25 dkg vaj/margarin
1,5 dl cukor
1,5 tk sütőpor
4,5 dl liszt
1 ek vaníliáscukor
málnalekvár / málna+cukor / bármilyen lekvár, bogyó

Gyúrjuk össze az összes hozzávalót a lekvár kivételével. Gyúrjunk kis golyókat, tegyük őket papírkapszliba, de vigyázat, nagyon megnőnek, ne legyenek túl nagyok! Mindegyik golyó tetejébe nyomjunk mélyedést az ujjunkkal, abba tegyünk egy kis lekvárt. 175 fokon, 11 percig sülnek a recept szerint, akkor jó, ha sápadtak.

Julbazar

ImmárP1140919on lassan másfél-két hónapja a karácsonyi bazár körül forgott a napközi élete. Mind a három csoport – alfa, béta, omega – lázban égett, süteményt sütött, kézműveskedett.

Alfának és Bétának konyhája van, így a sütisütés elsősorban odakoncentrálódott. Minden délután körülbelül fél négyig három tanár van minden osztályon – kivéve omegát, oP1140926tt mindig kettő, de a harmadikos-negyedikes gyerekek közül már nem marad olyan sok ott délutánP1140928ra – és egy sütött, egy kézműveskedett, egy pedig kiment az udvarra, esetleg bent maradt, az időjárástól függően.

Alfáról tudok részletesen beszámolni. Négyfélét sütöttünk, lucacicát, mézeskalácskenyeret, málnás barlangot és csokigolyót (szó szerinti fordításaimat hallhattátok). De nem ám egyszer, minden délután, P1140921mondom, két hónapon át. Aztán csináltunk mini mikulássapkát, saját készítésű édességkockákat, gumikarkötőt, fonálkulcstartót. A többiek pedig fenyőből meg farönkből télapót, gyufásskatulyát kidíszítve, ajándékkísérő kártyát, gyertyát mártottunk, gyertyát dekoráltuP1140930nk, volt itt minden, illetve a szülők és helyi éttermek-szervezetek felajánlásával lottóhúzás is lesz holnap.

Minden odalátogatót meghívtunk glöggre (helyi forralt bor), mézeskalácsra, és habcukor-mikulásra.

Mikor ma beértem, mindenki lelkesen csomagolt, én is beszálltam, aztán ebéd után átalakítottuk a konyhát bazárrá, ahol a gyerekek voltak az eladók.P1140923

Mondjuk ablakot nem lehetett nyitni, és a sok glögg megült a levegőben, mikor a végén már takarítottunk, kérdeztem is, hogy nem lehet-e, azt mondja nekem a kolleganő, minek. Minek, minek, hát nem kapok levegőt.

A befolyt pénP1140927zből pedig kirándulni megyünk tavasszal.

Szerintem jó móka volt. Megtöltötte tartalommal az őszi délutánokat, mindenki dolgozott valamiért, mindenki tett hozzá, mindenki látta, hogy amit ő készített, azt veszik, viszik, és nem csak a saját anyukája-apukája, hát a több száz süteménynél és mikulássapinál már nem is lehetett ugye tudni, melyiket ki csinálta.

A szülők is örültek, kis segítség az adventi fikákhoz, a gyerekek is élvezték, mi is élveztük, bár a végén a takarítás elég unalmas volt. 
Képek random sorrendben, mindenki jöjjön rá, mit ábrázol. :)

Svédkezés

Kicsit bűntudatom van kedves olvasóimmal szemben, hogy  ennyire nem írok semmit (felesleges helyeselni, jó? Tudom magamtól is. Egyébként meg ti sem írtok blogot, hogy tudjam, mi van veletek, na, a fene egye meg, nem kell lelkifurdalást okozni még, elég!), de tényleg, most olyan mederben csordogálós időt élek, az iskolában sem történik semmi különleges – de majd nemsokára, a decemberrel jön sok érdekesség!

Ráadásul leköt Johan és leköt a fordítás (sőt, a fordításaim gondolata, már a következő könyvre is felkértek!), és úgy gondolom, most annak van itt az ideje, hogy éljek, és ezért feledkezem el néha arról, hogy írjak.

Azt meg, hogy hogyan érzem magam, és hogy milyen a táj, ha havas, azt se fotó, se szavak nem tudják visszaadni.

Így tehát következzék egy poszt a svéd étkezésről, már amennyire ismerem – mostani, és korábbi tapasztalatok alapján, különös hangsúlyt fektetve az iskolára.

Kezdjük hát a reggelivel. Én a magam kis magyar módján reggelizgettem jó sokáig, kis szendvics, kis tojás, kis ez-az. Szerdánként viszont én adok reggelit az iskolában, mikor nyitok. Az iskolai reggeliről azt kell tudni, hogy heti háromszor zabkása, kétszer meg “fil”, azaz valami aludttej-szerű dolog. Szerdánként zabkása. Meg persze szendvics, puha kenyér és knäckebröd, ami ugye a kemény kenyér, felvágott, sajt, uborka. Fel kell mérni a hűtőben, mi van, és aztán elküldeni a konyhára a kölköket kásáért meg a hiányzó elemekért. A zabkását lekvárral illetve fahéjas cukorral eszik, és felöntik tejjel. Pfuj, gondoltam magamban, aztán viszont berobbant az életembe Johan.

– Főzök zabkását – mondta az első hétvégén, amit az ő lakásában töltöttem. Mondom igazán ne fáradj. De, de, főz. Zabpehely, víz, csipet só, aztán feltenni rotyogni. Én gyanakodva néztem. Ő meg szélesen vigyorogva nézett engem. A vigyora még szélesebb lett, mikor kitálalta. Azóta tájékoztatott, hogy a fahéjas cukor a rizskásához való, nem a zabkásához. Tehát kaptam rá lekvárt, és felöntöttük tejjel, tiltakozott, hogy össze ne keverjem, egy kis kanál kása-tej-lekvár, így tökéletes. Aztán már szinte röhögött, hogy mindjárt levideóz, és feltesz a youtube-ra, hogy “A barátnőm zabkását eszik életében először.”
Most hétvégén meg azon röhögött, hogy “bajod van a zabkásával, de ZSÍRT azt simán kensz a kenyérre?”
(Ó, jössz te még Magyarországra, édes szívem! :) (Imádom a kultúrák összecsapását! :)
És tudjátok mi a legfurább? Azóta én is szoktam főzni. Mert ha főz, megeszem. Megszoktam, és nem is rossz.
Aztán pár héttel később rozsliszt-kását készített, hasonló módon, hasonló feltéttel, és határozottan ízlett. Bár a reflexből adott első kommentem után mindig azt kérdezi: “Zabkását főzzek, vagy ragasztót?”

Ha nem kása, akkor joghurt müzlivel, itt a joghurtokat egyliteres kiszerelésben árulják, mint a tejet. Esetleg a fent említett fil hasonlóképpen. A kása és ez után jöhet a szendvics is persze.

Én meg teljesen rászoktam erre a fajta étkezésre. Vígan kásázom – Johan nélkül is már! – , joghurtozom, aludttejezek és szedvicsezek reggelire.

Ebéd. A svédasztal kifejezés nem véletlen, csak itt “szendvicsasztalnak” nevezik, a legtöbb étterem déli kínálata ilyen alapokra van helyezve. De még az iskola is. Van mindig 3-4-5 féle saláta – zöld, reszelt répa, olajbogyó, bab, borsó, stb – meg maga az étel, általában rizs, krumpli, vagy tészta, és a hús vagy hal, hal mindenképp van, heti egyszer a menzán.
(Miután összedobtunk egy zöldséges-baconos-fetasajtos egytálételt, Johan: “Ehhez milyen köretet főzzünk?” Én: ???
Johan: “Svédországban vagy, mindenhez kell rizs, krumpli vagy tészta!”)

Ami érdekes, hogy itt már 11 körül elkezdődik az ebédidő. Heti háromszor eszem a gyerekekkel a menzán, kétszer önellátok. Ebből kétszer 11-re megyek ebédelni, egyszer meg fél 11-re. Kicsi a menza, ezért kell korán enni, az elsősök már 10 után nem sokkal mennek. Elsőre ez szokatlan volt, de már megszoktam, és éhes is vagyok olyankor, ha nem vagyok iskolában, akkor is.

Itt kell szólnom az úgynevezett “tányérmodellről” is. A menzán ki van téve egy tányér, szépen elrendezve rajta az étel, hogy ez itt a referencia-adag, és ideális esetben ennyi zöldség-köret-hús van rajta. Nagyon komolyan veszik, néhány tanár vissza is küldi a kölyköt, hogy márpedig uccu, vegyél zöldséget is.

Szintén iskolai dolog, hogy a gyerekek magukkal csak gyümölcsöt hoznak és hozhatnak az iskolába. Amely gyümölcsöt vagy a szünetekben, vagy akár az órán is bátran el lehet nyammogni. És tényleg senki nem hoz semmi mást, igaz, hogy van, aki már tanítás kezdete után 10 perccel eszi, más meg elteszi ebéd utánra. A napköziben is fél 4 tájban gyümölcsosztás van, a konyháról kapjuk ezt is, először mindenki egy felet kap, aztán ha kevesebben vagyunk, vagy van igény, kapnak többet is.

Szintén napközis dolog a mellanmål, röviden mellis, szó szerint “köztes étkezés”, ami fél kettőkor van, ez az átmenet a tanítás és a napközi között. Ez általában egy szelet kenyér, sajt vagy felvágott, uborka vagy paradicsom. Szerdánként fil. Néha van melegszendvics vagy hotdog is, de az nagyon néha.

Tehát szerdán, mikor 6:30-16:30-ig bent vagyok, kapok reggelit negyed nyolckor, ebédet fél 11-kor, mellist fél kettőkor, gyümölcsöt fél négykor, mert igen, ez a tanároknak is jár természetesen.

Aztán ott van még a “fika”, amiről már írtam, kávészünet sütikével vagy szendviccsel, olyat is szoktam, szoktunk. A tanároknak minden pénteken van közös, amiről eddig lemaradtam, mert később kezdek dolgozni, de az adventire – ami most péntektől kezdődően van – majd benézek. :)

Kávét is jóval többet iszom. Néha már csak az íze kedvéért, borzasztó.

Amúgy más különlegességekről jelenleg nem tudok írni, a rohadt hering időszakról lemaradtam idén, valahogy nem is bánom, rákokról írtam. Sokkal több halat eszem itt, az is tény, nem csak a menza miatt, de hát itt nagyságrendekkel olcsóbb lazacot vagy tonhalat venni, mint otthon.

Ha valami különlegeset eszem, arról úgyis beszámolok.

A következő rész(ek) tartalmából: advent, karácsonyi készülődés, hétvégi programok, karácsonyi vásár.

Kräftskiva – A rákünnep

A KP1140575räftskivához, azaz rákünnephez még sosem volt szerencsém, és igazából most se lesz IGAZÁN, csak annak apropóján jutott eszembe írni róla, hogy ma rákot vacsoráztunk.

Az ünnep ideje általában késő nyár, kora ősz, amikor a rákszezon kezdődik. De nem csak a rák egyébként, most van a premierje a surströmmingnek is, a rohadt heringnek, amit anno volt szerencsém megkóstolni. Ilyenkor “friss”, már amennyire a rohasztott heringre azt lehet mondani, a múltkor volt is a főtéren ezzel kapcsolatban valami össznépi kajálás, de lemaradtam, későn láttam.
Négy évvel ezelőtt volt szerencsém surströmminghez, azt a lent már említett tunnbrödbe tekerve eszik, paradicsommal, hagymával, főtt krumplival. Érdekes élmény volt, de hát nem kívántam meg azóta sem.

Tehát rendes kräftskiván még nem voltam. A szó onnan ered, hogy kräft, azaz a rák, plusz skiva, ami lemezt, lapot jelent, jelen esetben azt a büféasztalt, ahonnan kiszolgálja magát az ember. Roppant mókás, én csak a boltokat ilyenkor elárasztó felszereléseket látom, lampionok, kis papírcsákók, partedli, meg ami kell.

Ha az ember elmegy egy ilyen ünnepre, ott nem csak rákot talál a büféasztalon – amely rák főtt, általában kaporral fűszerezik -, hanem más ételeket is, húsgolyót, heringet, krumplit, amely fogások minden alkalommal megtalálhatók az ilyen büféasztalos ünnepekkor, például karácsonykor.P1140572

Rákot ilyet én még nem ettem, kisebbeket már igen, nem is igazán tudtam, hogy kell hozzáfogjak. Emlékeimben még elevenen él, mikor anno, 4 éve, valami ilyesmi rák volt vacsorára, és elfordultam valakivel beszélni, és mire visszafordultam, drága Nicolas-m a fejemtől fél centire   lebegtetett egyet, én meg akkorát visítottam, hogy öröm volt hallgatni, aztán feladtam, úgy döntöttem, nem eszem belőle.

Azóta viszont “felnőttem”, olyan értelemben, hogyha valamit elém raknak, én azt megkóstolom, legyen az csiga, vagy akármilyen csodákat varázsol itt Wenjun az asztalra. Tehát megkóstoltam. És nem is volt rossz, sőt! Igaz, van egy olyanfajta hozzáállásom, hogy én nem szeretek a vacsorámmaP1140576l hadakozni, ezért az ilyen páncélos dolgok nem tartoznak a kedvenceim közé, hogy az alamuszi szálkás verziókról ne is beszéljünk.

Ezek itt a dobozban kínai rákocskák voltak – tehát szezontól annyira nem függtek-, de az elkészítés ugyanaz: már megfőve lehet őket venni, kaporral vannak ízesítve (nem kedvenc az se, de Wenjun csinált hozzá chilis szószt, úgy máris más volt), és igenis, nem ijedtem meg tőlük. Bár az egyik a páncélkájával orvul megszúrt, de hát igazán ez a legkevesebb azok után, hogy milyen aljas mód megeszegettük őket.