Egy bizonyos októberi hétvége óta történtek

Vigyázat, hosszú!

Egy októberi szombat reggelen már hajnalok hajnalán fenn kukorékoltam, mert meg akartam bizonyosodni arról, amiben annyira reménykedtem – hogy nemsokára hárman folytatjuk a közös kalandokat.

Igazam lett. :)

Bővebben…

Reklámok

Erdei iskola

Erdei iskola, vagyis hát iskola a természetben, ahogy a svédek hívják.

A lagomnál már beszéltem arról, mennyire fontos a svédeknek a természet. Mikor a napköziben dolgoztam, ott is heti rendszerességgel kimentünk az erdőbe. És nem ám hogy azt higgyétek, hogy órákig kell buszozni az erdőhöz. Az itteni iskolák többsége rendelkezik “iskolai erdővel”, ahol például a testnevelés tantervbe foglalt tájékozódást is csinálják. Hogy a fővárosban és nagyobb városokban mit csinálnak, azt nem tudom, de eddigi általános iskolai tapasztalataim szerint itt északon mindig van ilyen.

Erre az erdei iskola kurzusra a vezetőség iratott be minket, tanárokat és két osztályt.

Következőképpen nézett ki a dolog.

Augusztusban, a tanév kezdete után nem sokkal volt a bevezető szeminárium csak tanároknak. Egy szép őszi délután, ráadásul Umeåban, végre nekem kedvezett a dolog, hogy hamar hazaértem utána. Nem csak mi voltunk, más iskolákból is érkeztek tanárok. Azért azt megjegyzem, elég fura banda. Rögtön erre az alkalomra valaki magával hozta a kutyáját, egy másik pedig a macskáját is. A macska elfeküdt egy sziklán és elvolt, de amint bementünk, nyávogott az ajtó előtt, hogy az illető tulajdonos nonstop kirohangált.

Megbeszéltük, hogy fog kinézni a félév. Csináltunk pár játékot az erdőben, amit diákokkal is lehet. Például terméseket gyűjteni, képeket kirakni, ilyesmit.

 

Aztán kaptunk fikát – mert anélkül nincs svéd továbbképzés! – és meghallgattunk egy előadást a témában. Nevezetesen, hogyan lehet nyelvet tanítani a természetben. A résztvevő iskolák nagy része bevándorlókkal dolgozik, volt pár alsós osztály tanára is, de a lényeg az, hogy svédet tanítsunk.

Kaptunk egy feladatgyűjteményt is, amiből lehet mazsolázni.

Ezt követte három alkalom, mikor kijöttek hozzánk az iskolába, és elmentünk a csoportokkal az iskolai erdőbe.

Az első alkalommal sajnos beteg voltam, nem tudom már pontosan, mit csináltak.

Második alkalommal különböző csomókat tanítottak meg a diákoknak, és hogy hogyan lehet kifeszíteni sátorponyvát rájuk. Valamint megtanították őket a kempingtűzhely használatára. Itt az alkohollal működő modell a divatos, amit össze lehet hajtogatni egymásba. Azon forraltak vizet, és főztek maguknak teát meg kávét.
Utána nyelvi játékok következtek. Például egy viaszosvászonra felírták az egész ABC-t, és minden betűhöz kellett találni valamit a természetből. M, mint moha, Á, mint áfonya, jó, ezt most magyarul mondom, de így. :)

Harmadik alkalommal a tűzrakáson volt a hangsúly, megtanították, milyen módokon lehet a fákat egymásra halmozni, mit használjanak gyújtósnak, mindenki kipróbálhatta magát fejszével és késsel, fémtálcákon apró tüzeket raktak. Sajnos aznap rossz idő volt, esett az eső is, az ismét felállított ponyvák alá bújtak be, és teáztak.

Nagyon élvezték, és ezt mi sem mutatja jobban, mint hogy az első két alkalommal sokan “elfelejtettek” iskolába jönni, de az utolsó alkalommal teljes volt a létszám, és azóta is vágynak ki, csak hát most már hideg van és sötét egyfolytában, de tavasszal mindenképp kimegyünk valamit csinálni.

A tanároknak is volt még két alkalom, ezek között elszórva.

Umeåban volt mindkettő, egy-egy tónál. A második alkalmunkkal mi is megtanultunk csomózni és többféleképpen felrakni a ponyvákat, mi is csináltunk saját teát, és tanultunk némi elméletet a tűzrakásról és az ehhez kapcsolódó biztonsági intézkedésekről. Fika természetesen volt. :) Meg mi is csináltunk játékokat, amiket lehet majd a diákokkal. Például mindenkinek kellett gyűjteni ugyanolyan növényeket, amiket a vezetők tettek ki elénk, aztán meg kellett tanulni a nevüket is.

A harmadik és egyben utolsó alkalom öt percre tőlem volt, a közelünkben levő tónál. Igazán szerencsénk volt, idén körülbelül az volt az utolsó kellemes, napos nap.

Továbbfejlesztettük a tűzrakást, nem csak fejszével hasogattunk és késsel farigcsáltunk, hanem három nagy botot összekötöttünk, és arról lógattuk le a fazekat, hogy vizet forraljunk. Ezen felül kaptunk kenyérke receptet, amit összehajthatós serpenyőn sütögettünk, mennyei volt!

Aztán játszottunk még egy kicsit, de a nap elbújt, és hideg lett.

Méltó lezárásképp a kollégákat meghívtam egy gulyásleves-partira otthonra, ha már ennyire közel voltunk hozzánk. Igaz, nem bográcsban főztem, de a végeredmény olyan ízű lett, mint Anyáé szokott lenni, és innen tudom biztosan, hogy jó lett. :)

Lagom

Manapság, mikor minden csapból a skandináv életérzést reklámozó könyvek folynak – dán hygge, finn sisu, svéd lagom -, talán ideje lesz kicsit írni a témáról. De nem csak ezért, hanem mert korábban felkérést is kaptam rá, mennyire igaz ez, vagy vajon csak puszta marketing az egész?

Karácsonyra megkaptam Anna Brones: Lagom című könyvét, el is olvastam, hogy megtudjam, mire is hivatkoznak azok, akik a lagom életérzést propagálják.

Mi is a lagom? Valami, ami se nem túl sok, se nem túl kevés, éppen jó. Legyen akármiről szó, a svédek szerint lagom är bäst, azaz a lagom a legjobb. Ezt a mondatot hallani gyakran, és a szót is sűrűn használják.

Mire kell itt gondolni? Ha lagom kávét kérsz, akkor azt úgy gondolod, ne töltsék csurig a bögrét, de azért pár cseppnél több legyen (“egy kicsit többnek gondoltam azt a keveset”, mondja Micimackó). Ez teljesen ésszerű. Johan viszont az őrületbe tud kergetni, mikor a lagom választ adja arra, hogy hány krumplit kér a vacsorához. Lagom mihez képest? Persze csak bosszant, de akkor is érdekes, hogy még ilyen kérdésre is csípőből érkezik a lagom válasz.

Úgy gondoltam, követem a könyv fejezeteit, és elmondom az én meglátásaimat az én környezetemből.

Lagom a munkában

Ez így van. Senki sem dolgozza kifejezetten hülyére magát. Reggel a tanári pihenőszobában (ami nem egyenlő a tanári szobával, itt kanapék vannak, konyha és kávéfőző!) üldögélnek és kávézgatnak, senki sem rohan sehová. Figyelnek arra, hogy többször is visszatérjenek nap közben, és üldögéljenek és beszélgessenek egy fél órát.

Pont a múlt héten állított meg egy kolléganőm, hogy amikor csak lát, én mindig olyan sietősre veszem a figurát, miért nem lassítok le? Tényleg, miért nem?

25 nap szabadság mindenkinek jár egy évben minimum. Hosszú a gyes ideje is, ha jól tudom, két év. A munkahelyen is tekintettel vannak a magánéletre, még nem hallottam olyat, hogy valakit ne engedtek volna el nyaralni, pihenni, családdal ünnepelni, ha épp úgy hozta a sors.

Lagom otthon

Itt először is a természetes anyagokról beszél a könyv és a leegyszerűsített designről. Elég, ha annyit mondok, IKEA. De tényleg nagyon kedvelnek mindent, ami természetközeli, természetes alapanyagból készült.

Johannak is fontos, hogy a bútoraink harmonizáljanak egymással, és ő is szívesebben választ egyszerűbb, letisztult formákat, kevésbé élénk színeket. Szíve szerint mindent fehérre festene, és a konyhában a csempét is arra cserélné, mert az “fehér és friss”. Még sose gondoltam arra, hogy ezt a tulajdonságát lagom megközelítésből szemléljem, de akár úgy is lehet.

Szó van aztán az étkezésről, a kávészünetekről (fika) amit már a munkánál megemlítettem. Ezen felül lagom mindenből: az iskolai menzákon néha kitesznek egy képet a “tányér-modellről”, ami bemutatják, hogy lagom zöldség, köret, és főétel kerüljön a tányérra.

Az alkohol az, ami szerintem érdekes: hét közben tabu, gyakran szaladnak fel a szemöldökök, ha egy pohár bort innék a vacsorához egy kedden, de mikor eljön a péntek és szombat este, nincs megállás, hülyére isszák magukat, nem tudnak mértéket.

Lagom az egészségért

És igen, muszáj kiegyensúlyozni a munkaéletet. Az edzőtermek tömve, a természetben minden napfényes napon nyüzsögnek az emberek, bioételek árasztják el a boltokat, mindfullness, jóga és meditáció mindennapos témák még a munkahelyen is, próbálják adott esetben beépíteni. Minden munkahelynek van egészségügyi juttatása, ami vagy azt jelenti, hogy évi x összeget sportra fordíthatsz, és kifizeti neked a munkahely, vagy minden héten egy órát a munkaidődből fordíthatsz sportolásra, edzésre. Én az első variációt választottam, az edzőtermi bérletem egy részét a munkahely állta. Igaz, rég nem voltam, de nyáron inkább biciklizünk és kirándulunk, semmint bezárkózunk, nem?

Mondjuk szerintem ahogy a svédek művelik ezt, az már kibillenti a lagom mérleget, hajlamosak túlzásba esni.

Lagom és a környezet

Először is a környezetvédelem, ahogy már mondtam, a bioáruk, a helyi termékek, és a szelektív gyűjtés, majdnem minden lakóközösség rendelkezik szelektív kukákkal, amiért külön teherautók jönnek külön időpontokban.

Fontos, hogy a nagyobb kidobandó dolgokat is elvigyék a telepre, hosszú sorok szoktak állni a konténereknél, Johan szerint a svédek kedvenc vasárnapi elfoglaltsága. Ja, meg a hétvégi nagy piálások után az üvegvisszaváltó előtti sorbanállás.

Ki a természetbe, amikor csak lehet! Az erdőkben több grillhely is van, általában tűzifát is halmoz oda az adott önkormányzat, télen sífutó pályákat takarítanak, korcsolyáznak, de számomra a legérdekesebb, hogy szinte csak akkor mennek ki, ha süt a nap. De akkor kötelező jelleggel! Mert van az a mondás, hogy mi van, ha ma süt utoljára a nap idén? Még Thomas Ledin dala is erről szól, nem ám, hogy milyen szép a nyár, hanem hogy a nyár rövid, nagy részében esik az eső, és lehet, hogy csak ma süt a nap, és mindjárt itt az ősz. Ez a szemlélet, és ettől is néha hülyét kapok. Szerintem esőben is lehet sétálni, jó, nem a legoptimálisabb, de akkor is.

 

Hát így. Ma sütött a nap, szóval kimentünk az erdőbe.

 

Ha szívesen hallanátok még valami aspektusról, ha kihagytam valamit, csak szóljatok!

HÁBORÚ KÉSZÜL

Egyből mindenki idekattintott, mi? Mert hogy háború lesz! Hol, mikor, hova bújjak?

Van annak valami diszkrét bája, mikor a honi média “álhírek ellen is kellene kiadvány” címen álhíreket közöl, és “félelemkeltés Svédországban” címmel félelmet kelt mindenkiben, aki esetleg eddig nem félt. Mert ugyebár mindenki tud a svédeket ért menekült-helyzetről, de ennek ellenére még él az emberben az itt bizony kolbászból van a kerítés, meg jóléti állam képe, úgyhogy helyénvaló lehet egy jól irányzott ütéssel a maradék reményt is darabokra törni.

Mert a svéd állam ugye, “háborúra készíti fel a svédeket”, kiadványokat küldenek haza, hogy mitévők legyenek, mikor eljön a harmadik világháború, az apokalipszis és az űrlények. Ésatöbbi. Hogy a gyűlöletkeltő szövegeket már ne is említsem.

 

Pedig miről is van szó?

Svédországban tavaly óta rendeznek egy krisberedskapsveckan-t, azaz egy krízisre felkészítő hetet. De ez sem teljesen új, a hatóság, amely a társadalom védelmével és a készenléttel foglalkozik már egy évtizede, előtte is volt egy másik, ami a védelmi minisztériumból vált ki.

Mi történik egy ilyen héten?

Az iskolákba előadók jönnek például. A mi iskolánkban van egy “biztonsági nap” például, mikor a rendőrség, a mentők, a tűzoltók kijönnek, megmutatják az autóikat, a felszereléseiket, elmesélik, mikor és mivel lehet hozzájuk fordulni, vagy éppen arról számolnak be, hogyan járnak el egyes ügyekben. Idén a netes biztonságról is lesz szó. A hatóság tananyagot küld minden iskolának.

Milyen célból?

Hogy elmondják, te, mint egy darab polgár, mit tehetsz, ha valóban beüt a krach.

A minden háztartásba kiküldött füzetet egyelőre nem kaptuk meg, de a honlapról letölthető, lássuk, mit tartalmaz.

A kisebb információs füzet csak összefoglalja a tényeket.

Hogyaszongya, a svédek 85%-a tudja, hogy krízis esetén saját felelősséget kell vállalnia, de pusztán 35% van vele tisztában, mit is kell tennie, ezzel kezdődik.

Aztán beszámolnak arról, hogy akarnak minél több önkormányzat bevonásával minden több emberhez eljutni az információjukkal. Tavaly például a vasútállomáson is osztogattak csomagot reggel, kaptam ezt a kettőt (meg biztos valami csokit is. 

A baloldali egy mini elsősegélydoboz, van benne egy fertőtlenítőkendő, géz és sebtapasz – szimbolikus, persze.

A jobboldali viszont nagyon menő, egy kézzel hajtható zseblámpa, ha azt a két szürkét nyomorgatom két oldalt, lesz fény. Elem nem kel, nem tud lemerülni.

 

A másik, ami ugye a háborúra készít fel, a “Krízis vagy háború esetére” címet viseli, és a főbb témák, amivel foglalkozik:

  • nincs víz, nincs áram, nincs meleg, nincs étel, nincs gyógyszer, nincs tömegközlekedés, nincs pénz
  • terrorcselekmény
  • a svéd honvédelem

Aztán pedig különböző checklist-eket ad:

  • Alapvető élelmiszerek, amik legyenek otthon (pl krumpli, káposzta, tubusos termékek, csoki, rizs, konzerv, lekvár, stb)
  • Mennyi vizet tároljunk és miben (vödör, palack, azok a nagy izék csappal, stb.)
  • Ha nem működne a fűtés, mi legyen otthon (takarók, gyapjúholmi, hálózsák, gyertya, stb.)
  • Ha több kommunikációs csatorna is összeomlik, mi marad (elemek, rádió, papíron vezetett telefonszámlista)
  • Egyéb (gyógyszer, fertőtlenítő, betét, készpénz – ez fontos, a svédek már alig használnak készpénzt!)

Beszámol a különböző hangjelzésekről, amellyel katasztrófa esetén jeleznek:

Hogyaszongya: ha ezt hallod, menj be a házba, csukj be ajtót-ablakot, aztán pedig hallgasd meg a rádión, hogy miről van szó, vagy nézd meg az önkormányzat honlapján. Évente 4x tesztelik, meg is mondják, mikor, akkor nem kell bemenni.

Hát nagyjából ennyi. Meg hogy legyen valami óvóhelyszerűség, vagy tudjuk, hogy hol van biztonságos hely a környéken.

Ezenfelül tavaly például még fotóversenyt is tartottak az iskolám kerületében: a 72 órás ládáról. A legfontosabb, állítólag, hogy 72 órán át el tudd látni magad mimimum. Vannak készen vásárolható ilyenek, vagy összeállíthat az ember magának is. Nyilván volt, aki poénra vette, és plédet, kávéscsészét és egy halom könyvet fotózott. :)

De itt egy példa, svédül van ugyan, de a képek magukért beszélnek:

http://www.rodastjarnan.com/krislada

 

Most hirtelen ennyi, jövő héten lesz ez a hét, esetleg még visszatérhetek újabb részletekkel, de azt hiszem, a lényeget elmondtam. Lakossági tájékoztatás. Felkészült svédek. Tiszta ciki, nem?

A svéd ingatlanpiacról

Hát akkor most beavatlak titeket a Nagy Misztériumba, avagy hogyan adjunk el és vásároljunk lakóhelyet Svédországban, és milyen szokások dívnak.

Először is, hol lakhatunk?

  1. Lakhatunk házban, akkor a ház mienk, simán, ahogy otthon is lenne.
  2. Lakhatunk bérlakásban, amit itt nem magánszemélyek birtokolnak, hanem van egy nagyobb cég sok házzal, és tőlük lehet. Ez esetben fizeted a lakbért, amiben általában benne van a közüzem meg az internet is.
  3. Van “lakhatási jogod” egy lakásban, ami kvázi ugyanazt jelenti, mintha a tied lenne, de közben mégsem pont a tied. Merthogy egy egyesület birtokolja, és te kvázi csak a lakhatási joggal rendelkezel szabadon, ami igazából olyan, mintha a tiéd lenne, eladhatod meg minden, de a számlákon kívül fizetsz bele a közösbe. Ez a közös általában az az összeg, amit az egyesület felvett a házak felépítésére. Minden résztulajdonos törleszt tehát a lakás méretével arányosan. Értitek? Én nem teljesen, de körülbelül ez a lényeg.

A lakás, amiben lakunk, Johané. Mármint a lakhatási joga ugye.  Ezt tehát most már lassan eladjuk, és átköltözhetünk a házunkba. Már két hónapja megkaptuk a kulcsokat, de még mindig nem hurcolkodtunk át. Miért? A bemutató miatt.

Ha az ember el akarja adni a lakását/házát, az úgy történik, hogy:

  • Keresel egy ingatlanost, amelyik szimpi. Az átjön hozzád, és felbecsüli, mennyiért lehet meghirdetni.
  • Az ingatlanos átküld egy stylistot, aki “megrendezi” szépre a lakást, kipaterolja a fele bútort, hogy szellősnek tűnjön, kiegészítőket javasol, ágytakarót, tál gyümölcsöt, égő gyertyát, mittomén. Nézzen ki úgy, mint egy múzeumi lakás, hogy mindenki belelássa a saját ízlését.
  • Mikor szépnek ítélik, lefotózzák a szobákat, és csinálnak belőle hirdetést a netre, meg kis prospektust.
  • A netes hirdetést végiggörgetve meg lehet nézni az összes képet, az alapárat, minden adatot, valamint, hogy mikor lehet jönni megnézni. 2-3×1 óra szokott lenni.
  • Mikor jönnek a vevők megnézni, te addig ne legyél otthon. Az ingatlanos fogadja őket, válaszol a kérdésekre, prospektusokat osztogat, ha pedig valaki komolyan érdeklődik, felírja magát.
  • Miután lementek a megnézős-körök, az ingatlanos felhív mindenkit, aki felírta magát, hogy továbbra is érdeklődnek-e, és elmondja, mikor lesz a licit.
  • SMS-licit. Ez a legnagyobb ostobaság, amit valaha is hallottam :D De attól még így van. Kisorsol egy véletlenszerű sorrendet az érdeklődők között, kiküldi, hány licitáló van, és felhívja az elsőt.
    – Csókolom, Mr Svensson, megadja a kikiáltási árat?
    – Meg.
    Ekkor az ingatlanos körsms-t küld mindenkinek. Első licit: kikiáltási ár. Aztán telefonál tovább.
    – Csókolom, Mr Johansson, emeli a licitet?
    – Igen, 10.000 koronával.
    Sms. Új licit: ennyi. Maradtak a licitben: ennyien.
    – Csókolom, Miss Göransson, emeli?
    – Igen. 5.000 koronával.
    Sms. Maradtak ennyien.
    – Csókolom, Mrs Bergman, emeli?
    – Nem.
    Sms. Maradtak ennyien mínusz egy.
  • Stb. míg egyetlen marad, aki nyert. Ha megfelel az eladónak is, és rendben vannak az illető megveszi. Szerződéskötés, költözési dátum, takarítás.
  • Ha vevő vagy: licit előtt kérdezd meg a bankot, kapsz-e kölcsön, mert ha nincs róla papírod, nem veheted meg a lakást/házat.

Gratulálunk, máris van egy új lakásod/házad! Boldog költözést.

Hát ezért nem költöztünk még el, mert kellenek a bútorok a bemutatóra. Johan meg az utolsókat simítja, hogy még tetszetősebb legyen a lakáska a vásárlóknak.

De közben már festettünk-tapétáztunk az új helyen, vettünk ezt-azt, kezd otthon jellege lenni. Gereblyéztük a minifüvünket, grilleztünk a kertben, jó lesz nagyon. :)

Studenten

Hát kiröpültek a végzősök és a nem végzősök is, lassan de biztosan csak véget ér ez a tanév, akárhogy is kételkedtem az előző bejegyzésben.

Kijavítottam a 3 x 130 dolgozatot, nem a sajátomat, mert az objektivitás jegyében cserélgetünk, de aztán visszakapod a sajátod, azt nézd át, hátha túl objektív volt az illető, aztán egy közös napon csak dolgozatokat olvasunk, és akkor akár meg is változtathatjuk az objektív jegyet. Értelmes, és egyáltalán nem időpocsékolás, nem…

Múlt szombaton volt az iskolai bál, itt megnézhetitek őket, ahogy érkeznek kocsival és traktorral, mint az amerikai filmekben, legnagyobb hír a srác volt, aki úgy határozott, magassarkú piros cipőben érkezik, hogy nyomot hagyjon maga után. A nemek szerinti sztereotipizálás a svédek szerint rémes nagy bűn, és ezért ilyen dolgokat csinálnak folyton, szerény véleményem szerint kissé nagyon túllihegik, de váljék egészségükre.

Aztán csütörtökön végeztek az elsős és másodikos diákok – itt ugye 3 éves a gimnázium. Az én munkaközösségem sütizést tartott, a gyerekek adták a sütit, mi a kávét és teát, kellemes volt. Aztán évzáró a nagyteremben, énekléssel, beszédekkel, eredményhirdetésekkel. A nap véget is ért háromnegyed 11-kor. Aztán kollégákkal elmentünk ebédelni, utána pedig megünnepeltek engem, mert bár pénteken volt a szülinapom, aznap zsúfolt nap elébe néztünk.

Ilyen szép tortát kaptam ni:

WP_20160609_13_40_26_Pro

Pénteken pedig jött a Studenten. Ez a neve neki. A végzősök még korábban kapnak egy ilyen satyit (kép a netről), aminek az elejébe bele van hímezve a nevük. Mindenkinek van, Johannak is otthon.

mössa

A fiúk öltönyben, a lányok fehér ruhában és ebben a sapiban jelennek meg a Studenten napján. Volt egy évzáró műsor, ösztöndíjakat osztott egy csomó szervezet, beszéltek az igazgatók, volt énekkar, aztán az énekkar és a végzősök együtt is énekelték a Celebration-t a Kool and the Gangtől.

Mivel nagyon sokan hajlamosak leinni magukat, voltak igazi security bácsik is, de mindenki viselkedett. Elénekelték a studentsångot is, ez így hangzik:

Aztán zászlók elöl, mögötte a gyerekek, ezt énekelve. Főbejárat kinyílik, ők pedig kiszaladnak az iskolából, maguk mögött hagyva.

Az iskola előtt a szülők várják őket, egy babakori képüket egy bazi táblára rakva. Ott összegyűlnek, aztán felmásznak egy-egy teherautóra. Minden osztálynak saját teherautója van, aminek a platóján állva, zenére ugrálva körbeautózzák a várost. A teherautók oldalán lepedőkre mindenféle szalonképes és -képtelen szövegek vannak felírva (Idén pl a közgazdász osztály teherautóján: “Släng din kondom WP_20160610_11_22_31_Pro– det kan bli en ekonoWP_20160610_11_22_26_Prom”, azaz “Dobd el az óvszert – akár közgazdász is lehet”).

A bibi most csak annyi volt, hogy 6 fok volt és szakadó eső, de ez nem tette tönkre a partit.
Kirunában a hó esett, mit zavartatnánk magunkat.

Itt van néhány kép, ahogy kirohangálnak, szülők táblákkal, háttérben teherautók. Illetve a jobboldali képen felhívnám a figyelmet jobbra hátul a Ting1 fantázianevű épületre, ami eléggé megosztja az övikieket, szép-e vagy sem. :)

Meg a hangulat:

Hát. Jövő héten már csak diáktalan dolgok vannak.

És hát utána én is befejezem karrierem a Nolaskolanban. Egy éves szerződésem volt, nem hosszabbították meg. De már van új hely, arról majd írok akkor, ha beindul augusztusban.

Addig is nyárvannyáááár, röpke lepke, stuga, Magyarország, és egyéb nyalánkságok.

És a kötelező évzáró dal:

 

Sose lesz évvége

Ezzel kapcsolatban kitettem a múltkor egy képet a facebookra, valahogy úgy hangzott, hogy “Miért üresek az óratervek? – Ez az utolsó hat hét, örülök, ha élek!”, mire egyik otthoni kollégám megkérdezte, ez itt is ilyen-e, de hát ez mindig ilyen.

Aminek örülni lehet, de nem iskola: magyar káposztát vettem, és nagyon nyami salátát csináltam belőle!

Amire furcsán lehet nézni: hamarosan betöltöm a harmincat, a helyi újságok meg küldtek nekem egy blankettát, miszerint gratulálnak, és óhajtok-e benne lenni egy vagy több újságban a szülinapommal, akkor ezt a lapot küldjem vissza, hát megőrülök :D
(nem, nem óhajtok).

Na de vissza a suliban.

Tavaly megismertem az általános iskolát és a napközit, idén végre gimiben voltam, ahol sokkal otthonosabban érzem magam.

A legnagyobb eltérésekről és érdekességekről talán már szóltam:

Sokkal könnyebb úgy menedzselni egy nagy csoportot, hogy feladatok kiadása után mindenki egyénileg dolgozik ott és ahol akar, de ennek hátulütője, hogy be kell járjam az egész sulit. Testmozgásnak azért nem utolsó. :) De nagyon sokan csinálják így, és ha az ember bekér egy dokumentomot az óra végére, még biztosítja is magát, hogy tényleg dolgozni fognak.

Még ha van is határidő, igazából nincs – a svéd iskolák a Második Esélyről szólnak. Egy szót sem szólhatok, ha az októberi beadandó májusban érkezik, és leszek szíves azonnal javítani, különben még ÉN járok rosszul. Jakérem. De ugyanakkor nem rohangálok utánuk, hogy ez meg az nincs leadva. Ha nincs leadva, nem feltétlen kell tudjak jegyet adni.

A jegyadás. Nem feladatokra, csak év végén. A-F-ig, F a bukás. Az iskolahivatalnak vagy minek nagyon szép, ámde nagyon érthetetlen követelményrendszere (tele olyan szavakkal, mint relatív, bizonyos, megfelelő, elég jó), hát sakkozd ki. De mivel csak év végén jegyadás, vezesd magadnak mindenki minden eredményét, különben sosem jutsz a végére.

A “nationella prov”, azaz nemzeti vizsga. Két-három tárgyból, angolból mindig. Ezért van nekem 130x Writing, Reading and listening, másoknak meg semmi. Svéd egyenlőség my ass. Globálisan mér, szövegértést és szövegalkotást, svédben is, a többi tárgyat nem tudom, és csak támpont a jegyadáshoz, nem kell ezt a jegyet adni. Ja, meg 130 szóbeli produkciót is meghallgattam. Amire nem kaptam külön időt, én szuszakoljam, cserélgessem, igyekezzek, hogy legyen rá időm. Köszike.
Az írásbeliknél viszont kapok 1 nap/csoport javítási időt, amit megválaszthatok, hogy itthon vagy a suliban töltöm el. :)

Persze pozitív, hogy van aktívtábla minden teremben, kivetítő, minden gyereknek ipadje, lehet researchelni, nem kell ezer handout, csak felrakod a rendszerbe a fájlt, ott adják le a házit is, begyűjti maga a rendszer, nem kell keresgélned, meg is adhatsz határidőt – de mint mondtam ugye, minek… Annyit fénymásolhatsz, amennyi tetszik, van szépirodalom, és kell is olvasni.

Nem 45-15 perces stressz van, vannak rövidebb órák, hosszabbak, több órás szünetek, hogy tervezhess, igazából többnyire minden belefér, és nagyon ritkán jövök munkával haza. Jó, most pont hosszúhétvége volt, az első adag writingot ezért hazahoztam, de úgyis van rá egy egész napom.

Viszont hogy a svédek nagyon kényelmesek, az látszik, nagyon hülyén szoktak nézni rám, mikor pörgök, és megcsinálok valamit negyed órával egy mail kiküldése után.

De ilyenkor mindig ez jut eszembe:

http://satwcomic.com/all-work-and-no-play

Most hirtelen ennyi, kérdezzetek!