Fredagsmys

Nahát, hogy lehet az, hogy erről a nagyon svéd jelenségről még nem írtam?

Fredagsmys, azaz… hát hogy is fordítsam… “pénteki kuckózás”. Amikor az emberek kirúgnak a hámból, megveszik a gumicukrot és a chipset, családilag összegyűlnek a kanapén filmet nézni, beszélgetni, játszani, egészségtelenségeket enni és inni.

Annak, aki nem svéd, ez fura lehet. Hallottam már külföldieket az iránt érdeklődni, hogy hogy lehet eldönteni előre, hogy a péntek este márpedig juszt is pihepuha lesz, meleg és bolyhos?

Pedig eldöntötték.

Miről jutott ez eszembe?

A házunkkal szemben, az út túloldalára felhúztak egy boltot. Kivágtak pár fát, de amúgy elég gyorsan és feltűnésmentesen dolgoztak. Csak mostanában kezdtük felfedezni, hogy lassan elkészülnek, mikor is felhúztak három igen magas, igen erős fényű lámpát, mindenféle védőelem nélkül, amik direkt bevilágítanak a házba, mint három szörny a Világok harcából. Johan írt is a kivitelezőnek, hogy nonszensz, hogy nem ülhet az ember békében a nappalijában, és másnap jött is a mentegetőző válasz, hogy mindenképp felszerelnek valami izéket, ami arra irányítja a fényt, amerre kell. Most, hogy hamarosan nyitnak, már a bolt oldalán a nagy zöld felirat is világít, szóval nem csak szörnyek, de zöld ufók is megszállták a nappalit.

De mi köze ennek a fredagsmys-höz?

Hát hogy mivel jövő csütörtökön nyitnak, tegnap kirakták facebookra, hogy fredagsmys-höz való kellékkel pakoltak meg 1300 (!) szatyrot, és most elmennek kiosztogatni a kerületben. Mindezt délután kettőkor írták, amikor senki sincs otthon, gondoltuk ennyit erről.

De nem! Mindenkit az ajtaja előtt várt egy zacskó, mire hazaért (legalábbi a mi utcánkban, és hát mi elég közel vagyunk a bolthoz).

Íme:

 

És a csomag tartalma? Egészségtelenségek pénteki nassoláshoz. És Christer, az üzletvezető.

 

Reklámok

Gusztáv Adolf napja

Lobogós ünnep november 6-a, Gusztáv Adolf napja. Itt is, meg Finnországban is. Ma reggel a vonat fényújságja azt is megírta, senkinek nincs ma névnapja, azt ünnepelünk, akit csak akarunk.

Mivel ma igazi novemberi sötétség és köd van egész nap, mikor az utcalámpákat már fél kettőkor felkapcsolják, én úgy döntöttem, magamat ünneplem, amint hazaérek, a kanapén, a plédem alatt, meleg itallal és a könyvemmel. És plusz egy dologgal, de erről a végén.

1632. november 6-án történt, hogy II. Gusztáv Adolf elesett a lützeni csatában. A Gergely-naptár szerint ugyan november 16-a a dátum, de ezt a svédek csak 1753-tól kezdték használni.

Az 1800-as évektől kezdve van emléknap, melyet különböző városok különbözőképp ünnepelnek.

Ami viszont elterjedt az egész országban, és amivel én is ünnepelni fogok, az a Gusztáv Adolf sütemény. Nincs megkötve, milyen süti legyen, minden cukrászda olyat csinál, amilyenhez kedve szottyan – itt Nordmalingban kétfélét is árultak. Az egyetlen megkötés, hogy az uralkodó csoki-képmása díszítse azt.

Íme. Ez itt épp csokis-narancsos sütike.

Lagom

Manapság, mikor minden csapból a skandináv életérzést reklámozó könyvek folynak – dán hygge, finn sisu, svéd lagom -, talán ideje lesz kicsit írni a témáról. De nem csak ezért, hanem mert korábban felkérést is kaptam rá, mennyire igaz ez, vagy vajon csak puszta marketing az egész?

Karácsonyra megkaptam Anna Brones: Lagom című könyvét, el is olvastam, hogy megtudjam, mire is hivatkoznak azok, akik a lagom életérzést propagálják.

Mi is a lagom? Valami, ami se nem túl sok, se nem túl kevés, éppen jó. Legyen akármiről szó, a svédek szerint lagom är bäst, azaz a lagom a legjobb. Ezt a mondatot hallani gyakran, és a szót is sűrűn használják.

Mire kell itt gondolni? Ha lagom kávét kérsz, akkor azt úgy gondolod, ne töltsék csurig a bögrét, de azért pár cseppnél több legyen (“egy kicsit többnek gondoltam azt a keveset”, mondja Micimackó). Ez teljesen ésszerű. Johan viszont az őrületbe tud kergetni, mikor a lagom választ adja arra, hogy hány krumplit kér a vacsorához. Lagom mihez képest? Persze csak bosszant, de akkor is érdekes, hogy még ilyen kérdésre is csípőből érkezik a lagom válasz.

Úgy gondoltam, követem a könyv fejezeteit, és elmondom az én meglátásaimat az én környezetemből.

Lagom a munkában

Ez így van. Senki sem dolgozza kifejezetten hülyére magát. Reggel a tanári pihenőszobában (ami nem egyenlő a tanári szobával, itt kanapék vannak, konyha és kávéfőző!) üldögélnek és kávézgatnak, senki sem rohan sehová. Figyelnek arra, hogy többször is visszatérjenek nap közben, és üldögéljenek és beszélgessenek egy fél órát.

Pont a múlt héten állított meg egy kolléganőm, hogy amikor csak lát, én mindig olyan sietősre veszem a figurát, miért nem lassítok le? Tényleg, miért nem?

25 nap szabadság mindenkinek jár egy évben minimum. Hosszú a gyes ideje is, ha jól tudom, két év. A munkahelyen is tekintettel vannak a magánéletre, még nem hallottam olyat, hogy valakit ne engedtek volna el nyaralni, pihenni, családdal ünnepelni, ha épp úgy hozta a sors.

Lagom otthon

Itt először is a természetes anyagokról beszél a könyv és a leegyszerűsített designről. Elég, ha annyit mondok, IKEA. De tényleg nagyon kedvelnek mindent, ami természetközeli, természetes alapanyagból készült.

Johannak is fontos, hogy a bútoraink harmonizáljanak egymással, és ő is szívesebben választ egyszerűbb, letisztult formákat, kevésbé élénk színeket. Szíve szerint mindent fehérre festene, és a konyhában a csempét is arra cserélné, mert az “fehér és friss”. Még sose gondoltam arra, hogy ezt a tulajdonságát lagom megközelítésből szemléljem, de akár úgy is lehet.

Szó van aztán az étkezésről, a kávészünetekről (fika) amit már a munkánál megemlítettem. Ezen felül lagom mindenből: az iskolai menzákon néha kitesznek egy képet a “tányér-modellről”, ami bemutatják, hogy lagom zöldség, köret, és főétel kerüljön a tányérra.

Az alkohol az, ami szerintem érdekes: hét közben tabu, gyakran szaladnak fel a szemöldökök, ha egy pohár bort innék a vacsorához egy kedden, de mikor eljön a péntek és szombat este, nincs megállás, hülyére isszák magukat, nem tudnak mértéket.

Lagom az egészségért

És igen, muszáj kiegyensúlyozni a munkaéletet. Az edzőtermek tömve, a természetben minden napfényes napon nyüzsögnek az emberek, bioételek árasztják el a boltokat, mindfullness, jóga és meditáció mindennapos témák még a munkahelyen is, próbálják adott esetben beépíteni. Minden munkahelynek van egészségügyi juttatása, ami vagy azt jelenti, hogy évi x összeget sportra fordíthatsz, és kifizeti neked a munkahely, vagy minden héten egy órát a munkaidődből fordíthatsz sportolásra, edzésre. Én az első variációt választottam, az edzőtermi bérletem egy részét a munkahely állta. Igaz, rég nem voltam, de nyáron inkább biciklizünk és kirándulunk, semmint bezárkózunk, nem?

Mondjuk szerintem ahogy a svédek művelik ezt, az már kibillenti a lagom mérleget, hajlamosak túlzásba esni.

Lagom és a környezet

Először is a környezetvédelem, ahogy már mondtam, a bioáruk, a helyi termékek, és a szelektív gyűjtés, majdnem minden lakóközösség rendelkezik szelektív kukákkal, amiért külön teherautók jönnek külön időpontokban.

Fontos, hogy a nagyobb kidobandó dolgokat is elvigyék a telepre, hosszú sorok szoktak állni a konténereknél, Johan szerint a svédek kedvenc vasárnapi elfoglaltsága. Ja, meg a hétvégi nagy piálások után az üvegvisszaváltó előtti sorbanállás.

Ki a természetbe, amikor csak lehet! Az erdőkben több grillhely is van, általában tűzifát is halmoz oda az adott önkormányzat, télen sífutó pályákat takarítanak, korcsolyáznak, de számomra a legérdekesebb, hogy szinte csak akkor mennek ki, ha süt a nap. De akkor kötelező jelleggel! Mert van az a mondás, hogy mi van, ha ma süt utoljára a nap idén? Még Thomas Ledin dala is erről szól, nem ám, hogy milyen szép a nyár, hanem hogy a nyár rövid, nagy részében esik az eső, és lehet, hogy csak ma süt a nap, és mindjárt itt az ősz. Ez a szemlélet, és ettől is néha hülyét kapok. Szerintem esőben is lehet sétálni, jó, nem a legoptimálisabb, de akkor is.

 

Hát így. Ma sütött a nap, szóval kimentünk az erdőbe.

 

Ha szívesen hallanátok még valami aspektusról, ha kihagytam valamit, csak szóljatok!

A király születésnapja – svéd népmese

Egyszer volt, hol nem volt, az Öresundi hídon is túl, ahol a kurta farkú rénszarvas sétál az autóúton, volt egy ország, a neve Svéd.

Ennek az országnak volt egy királya, akinek történetesen április 30-án, Walpurgis éjszakájának napján volt a születésnapja.

Kicsik és nagyok az ország minden területéről odaözönlöttek, hogy felköszönthessék.

Két kalandor is útnak indult a hűvös Északföldéről, részben egy hosszúhétvége végett, részben pedig mert melegre vágytak – a király születésnapja csak hab volt a tortán, nem cél, szánják-bánják.

A melegben csalódniuk kellett, hideg volt és eső, még ha a cseresznyefák virágoztak is a város egy pontján. Ezért hát múzeumokban tengették az idejüket, valamint kávézóként funkcionáló villamosban – vagy villamosként funkcionáló kávézóban?

Eljött aztán a király születésének napja, hőseink pedig bevetették magukat a tömegbe.

Először a mindenféle katonai zenekarok játszottak a király tiszteletére, itt meg is tekinthető az egyik (mármint remélem, megnyílik máshonnan is, nem csak Svédországból). Állítólag ez az uralkodó egyik kedvenc száma:

https://www.tv4.se/nyheterna/klipp/armens-musikk%C3%A5r-spelar-swedish-house-mafia-f%C3%B6r-kungen-3968689

Aztán felköszöntötték a királyt, 21 ágyúlövés, hurrázó tömeg, az ablakból figyelte őket az egész királyi család.

Utána következtek a gyermekek, akik virágot adtak át az uralkodónak, köztük is a kis cukorfalat, aki motorbiciklin érkezett, az én képemen alig látszik, de keresek egy jobbat más tollából. Ím, legfelül:

https://www.svenskdam.se/2018/04/live-sa-firas-kungen-pa-sin-fodelsedag/

Aztán a király is csatlakozott a családjához, és fentről integettek, míg a tömeg beözönlött az ablak elé a térre.

Ráadásul április 26-ával a király átlépte a bűvös határt, mostantól ő a legrégebb óta uralkodó uralkodó Svédországban.

Vándoraink ezek után elindultak hazafelé, kétszer kellett vonatot váltaniuk, az utolsót természetesen törölték, lásd korábbi bejegyzés a vonatokról. Így négy órát buszozhattak, micsoda öröm!

 

Ünnepek

Eltelt egy negyedév 2018-ból, és történt egy s más ünnepek és jeles napok tekintetében. Erről kívánok adni egy összefoglalót most, a teljesség igénye nélkül persze.

Először is, a farsangi időben a svédek nem fánkot esznek, hanem semlát. Igaz, megoszlanak a nézetek, hogy egész farsangi időben lehet-e enni, vagy csak húshagyó kedden, mi mindenesetre szeretjük, és amint árulni kezdik, fikázzuk lelkesen. Az alapreceptet például itt is meg lehet találni, persze minden évben jönnek új kísérletek, más alakban árulják, semmel-wrap, fánktésztában, nutellás, lazacos, amit csak akarsz, szóval a cikkben említett őrködés az erkölcsösség fölött nem teljesen állja meg a helyét.

 

Idén valaki ezzel a jobb oldalival rukkolt elő (kép forrása: svt.se), amely krumplipürének és kolbásznak néz ki, de valójában a püré a tejszínhab, a kolbász a tészta, és közötte meg van töltve mandulamasszával. :)

Az iskolában néhány diák meg ennek a fordítottját készítette el, egy vastagabb kolbászt elvágtak kettőbe, megtöltötték reszelt sajttal és krumplipürével, az meg úgy nézett ki, mint a sütike.

 

Aztán részt vettünk a kínai új év ünneplésén is. A kutya éve köszöntött ránk, és mivel tagjai vagyunk az Örnsköldsviki Kínai Társaságnak – Wenjunék miatt, meg mert sok jó programot szerveznek – jött a meghívó az ünneplésre. Dumplingot készítettünk ipari mennyiségben, egyik kínai néni vezénylete alatt, néha látszott rajta, hogy legszívesebben elsírná magát. Volt marhahúsos és sertéshúsos, aztán másféle kínai ételek is, miután dagasztottunk, nyújtottunk, töltöttünk, főztünk, hatalmas lakomát csaptunk.

 

A svédeknek van ez a jó szokása, hogy mindenféle édességnek saját ünnepet tartanak, a fahéjas csiga napja például október 4, a Gyümölcsoltó boldogasszony, március 25. pedig a gofri-nap. Hogy a kettő hogy került egy napra, én magam sem értem. De csak nem hagyunk figyelmen kívül egy ilyen jeles napot, Johan készített is vacsora után gofrit, amit itt lekvárral és tejszínhabbal szokás enni, aztán hogy csak egymásra tornyozva, vagy szétkenve, az már ízlés dolga.

 

S akkor hát elérkeztünk a húsvéthoz, ami a svédeknél egyáltalán nem egyházi ünnep. A legtöbb svéd már egyáltalán nem vallásos, a húsvét itt egyet jelent a friss levegővel és a téli sportokkal. Mivel ilyenkor még elég nagy mennyiségben van hó, viszont a kegyetlen hidegek kezdik megadni magukat, néhány plusz fokra is számítani lehet, no meg ragyogó napra, a többség elporzik a hegyekbe, ahol síelés, snowboard, motorosszán várja őket vagy a saját hegyi nyaralójuknál, vagy a rokonoknál, vagy valami szállodában.

Pont hallottam erről egy viccet a rádióban:
– Te Móricka, tudod, mi történt húsvétkor Jézussal?
– Nem, nem voltam itt, síelni voltam a szüleimmel.

Hát körülbelül.

Meg az étkezés is fontos, sok édesség, és a szokásos svéd kaják, amit minden ünnepkor esznek, plusz tojás. Sonka, hering, krumpli, ilyesmi.

A nagypéntek ennek ellenére itt is ünnepnap, sőt, nagycsütörtökön is vannak, akik nem dolgoznak, mások meg csak fél napot, például mi is az iskolában.

A nagycsütörtökhöz kötődik még a húsvéti boszorkányok hagyománya errefelé. Ez olyasmi, mint a halloween, csütörtök este beöltöznek a gyerekek boszorkánynak, és házról házra járnak édességért kuncsorogni. A hagyomány szerint a boszorkányok nagycsütörtök este repülnek el Blåkullára, hogy találkozzanak a Sátánnal, és partizzanak egy jót. Seprűn repülnek, melyre kávéskanna is van akasztva, azt még nem sikerült megtudnom senkitől, hogy miért. Az egyik körforgalomban is hatalmas boszorkány volt kirakva, mikor tegnap autóztunk. Itt mellékelve Johan szüleinek ablakában lógó boszikát láthatjátok elöl- és hátulnézetből. :)

Húsvéti dekorációt látni, tojások, vagy tollakkal feldíszített ágak, sőt, az egyik városban gigantikus csirkét és tyúkot is láttunk egy parkban, de nem sikerült jó minőségű képet csinálni róluk elhaladtunkban.

A tojásos fa Umeå központjában áll, a tollas ágak pedig Johan szüleinél. 

Mert hogy tegnap munka után, éjféltájban megérkeztünk ide fel, a sarkkör fölé, hogy egyrészt a családdal legyünk, másrészt téli sportoljunk. Tudjátok, korábban is írtam már az ilyenkor esedékes motoros szánozásról.

Ráadásul most frissítettünk a repertoáron, ugyanis beruháztunk sífutó-felszerelésre, amiről már évek óta mondogatjuk, hogy kellene. Johan, bár itt nőtt fel, a rossz egyensúlyára hivatkozva ellógta a tesiórákat, mikor síeltek, én pedig kétszer próbáltam, mikor 2009-2010-ben Övikben voltam ösztöndíjjal.

Ma tehát ez volt a harmadik alkalom, kimentünk a folyó jegére, aztán a tóra is, ott jobb volt, mert a folyón sok motorsszán jár, az nem ideális síelni rajta. Ahhoz képest, hogy egész kezdőszámba megyünk mindketten, egész jól ment. :)

Holnap folytatás, motorosszánnal a lékhorgászversenyre, mint két éve, aztán még sok-sok kintlevés a napsütésben, sín, szánon, gyalog.

 

Áldott ünnepeket mindenkinek!

Tehén a láthatáron!

Lassan már egy hete, hogy végre kizöldült minden, ellepték a gereblyések az udvarokat, rügyeznek a mindenek, kihajtott a nárcisz, amit itt ugyan “húsvéti liliom”-nak hívnak, hát ehhez képest kissé megkésett a szentem. Babalevelek halványzöldködnek a fákon, és hát igen, kiengedik a teheneket is a nagy téli bezártságból.

Ezért a helyi farmerek/tehénpásztorok/gulyások meg szokták hirdetni, hogy “betessläpp”, azaz legelőre engedés lesz, tessék jönni megnézni, adunk hozzá mindenféle földi jót, és a tehenek is hogy fognak virgonckodni.

Mi kiválasztottuk a “Glassbonden” nevű helyet, azaz a “Fagyi Farmer”. (Egyszer már jártunk ott!) Épp időben érkeztünk, kiengedték a teheneket, akik valóban lelkesek voltak, futkároztak egy egész kört, majd hirtelen meglátták a domboldalnyi embert, és szó szerint bámultak, mint borjú az új kapura. Egyikük annyira megijedt, hogy kiszökött a kerítésen. :)

Ez mondjuk pont nem látszik:

 

 

Aztán kellett venni kis kék izét, és utána korlátlan mennyiségben ehettél fagyit, ha kibírtad a sorbanállást. Először én közöltem, hogy ugyan nem állok itt, rémes, de aztán jobb lett. Különböző helyeken különböző ízeket adtak, volt ingyen joghurtkóstoló, ingyen tej és fahéjas csiga, babanyúl, Frans és a lányok (lásd jobbra), bocik, nyúlugratás, you name it.

Mikor épp sorban álltunk az egyik fagyishoz, a mögöttünk álló férfihoz befutott két, 10-12 év körüli fiúcska, és azt mondták, apaaa, menjünk hazaaaa, ez nem vicces, és tényleg nem volt, de Johan kiröhögött, hogy olyan vagyok, mint a gyerekek.

Hazafelé meg megálltunk a “hällristningar”oknál, amik kábé sziklarajzok. Az odavezető kis fahíd történelmi idővonalként szolgált, rákerült Bíró László is, és a végén a rajzok, mivel nagyon sütött a nap, alig látszik, de aki figyelmes, meglátja a szarvast benne.

 

 

Bónuszként pedig itt az új utcánk naplementében. Nemsokára most már tényleg ott fogunk lakni!

 

A svéd ingatlanpiacról

Hát akkor most beavatlak titeket a Nagy Misztériumba, avagy hogyan adjunk el és vásároljunk lakóhelyet Svédországban, és milyen szokások dívnak.

Először is, hol lakhatunk?

  1. Lakhatunk házban, akkor a ház mienk, simán, ahogy otthon is lenne.
  2. Lakhatunk bérlakásban, amit itt nem magánszemélyek birtokolnak, hanem van egy nagyobb cég sok házzal, és tőlük lehet. Ez esetben fizeted a lakbért, amiben általában benne van a közüzem meg az internet is.
  3. Van “lakhatási jogod” egy lakásban, ami kvázi ugyanazt jelenti, mintha a tied lenne, de közben mégsem pont a tied. Merthogy egy egyesület birtokolja, és te kvázi csak a lakhatási joggal rendelkezel szabadon, ami igazából olyan, mintha a tiéd lenne, eladhatod meg minden, de a számlákon kívül fizetsz bele a közösbe. Ez a közös általában az az összeg, amit az egyesület felvett a házak felépítésére. Minden résztulajdonos törleszt tehát a lakás méretével arányosan. Értitek? Én nem teljesen, de körülbelül ez a lényeg.

A lakás, amiben lakunk, Johané. Mármint a lakhatási joga ugye.  Ezt tehát most már lassan eladjuk, és átköltözhetünk a házunkba. Már két hónapja megkaptuk a kulcsokat, de még mindig nem hurcolkodtunk át. Miért? A bemutató miatt.

Ha az ember el akarja adni a lakását/házát, az úgy történik, hogy:

  • Keresel egy ingatlanost, amelyik szimpi. Az átjön hozzád, és felbecsüli, mennyiért lehet meghirdetni.
  • Az ingatlanos átküld egy stylistot, aki “megrendezi” szépre a lakást, kipaterolja a fele bútort, hogy szellősnek tűnjön, kiegészítőket javasol, ágytakarót, tál gyümölcsöt, égő gyertyát, mittomén. Nézzen ki úgy, mint egy múzeumi lakás, hogy mindenki belelássa a saját ízlését.
  • Mikor szépnek ítélik, lefotózzák a szobákat, és csinálnak belőle hirdetést a netre, meg kis prospektust.
  • A netes hirdetést végiggörgetve meg lehet nézni az összes képet, az alapárat, minden adatot, valamint, hogy mikor lehet jönni megnézni. 2-3×1 óra szokott lenni.
  • Mikor jönnek a vevők megnézni, te addig ne legyél otthon. Az ingatlanos fogadja őket, válaszol a kérdésekre, prospektusokat osztogat, ha pedig valaki komolyan érdeklődik, felírja magát.
  • Miután lementek a megnézős-körök, az ingatlanos felhív mindenkit, aki felírta magát, hogy továbbra is érdeklődnek-e, és elmondja, mikor lesz a licit.
  • SMS-licit. Ez a legnagyobb ostobaság, amit valaha is hallottam :D De attól még így van. Kisorsol egy véletlenszerű sorrendet az érdeklődők között, kiküldi, hány licitáló van, és felhívja az elsőt.
    – Csókolom, Mr Svensson, megadja a kikiáltási árat?
    – Meg.
    Ekkor az ingatlanos körsms-t küld mindenkinek. Első licit: kikiáltási ár. Aztán telefonál tovább.
    – Csókolom, Mr Johansson, emeli a licitet?
    – Igen, 10.000 koronával.
    Sms. Új licit: ennyi. Maradtak a licitben: ennyien.
    – Csókolom, Miss Göransson, emeli?
    – Igen. 5.000 koronával.
    Sms. Maradtak ennyien.
    – Csókolom, Mrs Bergman, emeli?
    – Nem.
    Sms. Maradtak ennyien mínusz egy.
  • Stb. míg egyetlen marad, aki nyert. Ha megfelel az eladónak is, és rendben vannak az illető megveszi. Szerződéskötés, költözési dátum, takarítás.
  • Ha vevő vagy: licit előtt kérdezd meg a bankot, kapsz-e kölcsön, mert ha nincs róla papírod, nem veheted meg a lakást/házat.

Gratulálunk, máris van egy új lakásod/házad! Boldog költözést.

Hát ezért nem költöztünk még el, mert kellenek a bútorok a bemutatóra. Johan meg az utolsókat simítja, hogy még tetszetősebb legyen a lakáska a vásárlóknak.

De közben már festettünk-tapétáztunk az új helyen, vettünk ezt-azt, kezd otthon jellege lenni. Gereblyéztük a minifüvünket, grilleztünk a kertben, jó lesz nagyon. :)