Erdei iskola

Erdei iskola, vagyis hát iskola a természetben, ahogy a svédek hívják.

A lagomnál már beszéltem arról, mennyire fontos a svédeknek a természet. Mikor a napköziben dolgoztam, ott is heti rendszerességgel kimentünk az erdőbe. És nem ám hogy azt higgyétek, hogy órákig kell buszozni az erdőhöz. Az itteni iskolák többsége rendelkezik “iskolai erdővel”, ahol például a testnevelés tantervbe foglalt tájékozódást is csinálják. Hogy a fővárosban és nagyobb városokban mit csinálnak, azt nem tudom, de eddigi általános iskolai tapasztalataim szerint itt északon mindig van ilyen.

Erre az erdei iskola kurzusra a vezetőség iratott be minket, tanárokat és két osztályt.

Következőképpen nézett ki a dolog.

Augusztusban, a tanév kezdete után nem sokkal volt a bevezető szeminárium csak tanároknak. Egy szép őszi délután, ráadásul Umeåban, végre nekem kedvezett a dolog, hogy hamar hazaértem utána. Nem csak mi voltunk, más iskolákból is érkeztek tanárok. Azért azt megjegyzem, elég fura banda. Rögtön erre az alkalomra valaki magával hozta a kutyáját, egy másik pedig a macskáját is. A macska elfeküdt egy sziklán és elvolt, de amint bementünk, nyávogott az ajtó előtt, hogy az illető tulajdonos nonstop kirohangált.

Megbeszéltük, hogy fog kinézni a félév. Csináltunk pár játékot az erdőben, amit diákokkal is lehet. Például terméseket gyűjteni, képeket kirakni, ilyesmit.

 

Aztán kaptunk fikát – mert anélkül nincs svéd továbbképzés! – és meghallgattunk egy előadást a témában. Nevezetesen, hogyan lehet nyelvet tanítani a természetben. A résztvevő iskolák nagy része bevándorlókkal dolgozik, volt pár alsós osztály tanára is, de a lényeg az, hogy svédet tanítsunk.

Kaptunk egy feladatgyűjteményt is, amiből lehet mazsolázni.

Ezt követte három alkalom, mikor kijöttek hozzánk az iskolába, és elmentünk a csoportokkal az iskolai erdőbe.

Az első alkalommal sajnos beteg voltam, nem tudom már pontosan, mit csináltak.

Második alkalommal különböző csomókat tanítottak meg a diákoknak, és hogy hogyan lehet kifeszíteni sátorponyvát rájuk. Valamint megtanították őket a kempingtűzhely használatára. Itt az alkohollal működő modell a divatos, amit össze lehet hajtogatni egymásba. Azon forraltak vizet, és főztek maguknak teát meg kávét.
Utána nyelvi játékok következtek. Például egy viaszosvászonra felírták az egész ABC-t, és minden betűhöz kellett találni valamit a természetből. M, mint moha, Á, mint áfonya, jó, ezt most magyarul mondom, de így. :)

Harmadik alkalommal a tűzrakáson volt a hangsúly, megtanították, milyen módokon lehet a fákat egymásra halmozni, mit használjanak gyújtósnak, mindenki kipróbálhatta magát fejszével és késsel, fémtálcákon apró tüzeket raktak. Sajnos aznap rossz idő volt, esett az eső is, az ismét felállított ponyvák alá bújtak be, és teáztak.

Nagyon élvezték, és ezt mi sem mutatja jobban, mint hogy az első két alkalommal sokan “elfelejtettek” iskolába jönni, de az utolsó alkalommal teljes volt a létszám, és azóta is vágynak ki, csak hát most már hideg van és sötét egyfolytában, de tavasszal mindenképp kimegyünk valamit csinálni.

A tanároknak is volt még két alkalom, ezek között elszórva.

Umeåban volt mindkettő, egy-egy tónál. A második alkalmunkkal mi is megtanultunk csomózni és többféleképpen felrakni a ponyvákat, mi is csináltunk saját teát, és tanultunk némi elméletet a tűzrakásról és az ehhez kapcsolódó biztonsági intézkedésekről. Fika természetesen volt. :) Meg mi is csináltunk játékokat, amiket lehet majd a diákokkal. Például mindenkinek kellett gyűjteni ugyanolyan növényeket, amiket a vezetők tettek ki elénk, aztán meg kellett tanulni a nevüket is.

A harmadik és egyben utolsó alkalom öt percre tőlem volt, a közelünkben levő tónál. Igazán szerencsénk volt, idén körülbelül az volt az utolsó kellemes, napos nap.

Továbbfejlesztettük a tűzrakást, nem csak fejszével hasogattunk és késsel farigcsáltunk, hanem három nagy botot összekötöttünk, és arról lógattuk le a fazekat, hogy vizet forraljunk. Ezen felül kaptunk kenyérke receptet, amit összehajthatós serpenyőn sütögettünk, mennyei volt!

Aztán játszottunk még egy kicsit, de a nap elbújt, és hideg lett.

Méltó lezárásképp a kollégákat meghívtam egy gulyásleves-partira otthonra, ha már ennyire közel voltunk hozzánk. Igaz, nem bográcsban főztem, de a végeredmény olyan ízű lett, mint Anyáé szokott lenni, és innen tudom biztosan, hogy jó lett. :)

Reklámok

Lagom

Manapság, mikor minden csapból a skandináv életérzést reklámozó könyvek folynak – dán hygge, finn sisu, svéd lagom -, talán ideje lesz kicsit írni a témáról. De nem csak ezért, hanem mert korábban felkérést is kaptam rá, mennyire igaz ez, vagy vajon csak puszta marketing az egész?

Karácsonyra megkaptam Anna Brones: Lagom című könyvét, el is olvastam, hogy megtudjam, mire is hivatkoznak azok, akik a lagom életérzést propagálják.

Mi is a lagom? Valami, ami se nem túl sok, se nem túl kevés, éppen jó. Legyen akármiről szó, a svédek szerint lagom är bäst, azaz a lagom a legjobb. Ezt a mondatot hallani gyakran, és a szót is sűrűn használják.

Mire kell itt gondolni? Ha lagom kávét kérsz, akkor azt úgy gondolod, ne töltsék csurig a bögrét, de azért pár cseppnél több legyen (“egy kicsit többnek gondoltam azt a keveset”, mondja Micimackó). Ez teljesen ésszerű. Johan viszont az őrületbe tud kergetni, mikor a lagom választ adja arra, hogy hány krumplit kér a vacsorához. Lagom mihez képest? Persze csak bosszant, de akkor is érdekes, hogy még ilyen kérdésre is csípőből érkezik a lagom válasz.

Úgy gondoltam, követem a könyv fejezeteit, és elmondom az én meglátásaimat az én környezetemből.

Lagom a munkában

Ez így van. Senki sem dolgozza kifejezetten hülyére magát. Reggel a tanári pihenőszobában (ami nem egyenlő a tanári szobával, itt kanapék vannak, konyha és kávéfőző!) üldögélnek és kávézgatnak, senki sem rohan sehová. Figyelnek arra, hogy többször is visszatérjenek nap közben, és üldögéljenek és beszélgessenek egy fél órát.

Pont a múlt héten állított meg egy kolléganőm, hogy amikor csak lát, én mindig olyan sietősre veszem a figurát, miért nem lassítok le? Tényleg, miért nem?

25 nap szabadság mindenkinek jár egy évben minimum. Hosszú a gyes ideje is, ha jól tudom, két év. A munkahelyen is tekintettel vannak a magánéletre, még nem hallottam olyat, hogy valakit ne engedtek volna el nyaralni, pihenni, családdal ünnepelni, ha épp úgy hozta a sors.

Lagom otthon

Itt először is a természetes anyagokról beszél a könyv és a leegyszerűsített designről. Elég, ha annyit mondok, IKEA. De tényleg nagyon kedvelnek mindent, ami természetközeli, természetes alapanyagból készült.

Johannak is fontos, hogy a bútoraink harmonizáljanak egymással, és ő is szívesebben választ egyszerűbb, letisztult formákat, kevésbé élénk színeket. Szíve szerint mindent fehérre festene, és a konyhában a csempét is arra cserélné, mert az “fehér és friss”. Még sose gondoltam arra, hogy ezt a tulajdonságát lagom megközelítésből szemléljem, de akár úgy is lehet.

Szó van aztán az étkezésről, a kávészünetekről (fika) amit már a munkánál megemlítettem. Ezen felül lagom mindenből: az iskolai menzákon néha kitesznek egy képet a “tányér-modellről”, ami bemutatják, hogy lagom zöldség, köret, és főétel kerüljön a tányérra.

Az alkohol az, ami szerintem érdekes: hét közben tabu, gyakran szaladnak fel a szemöldökök, ha egy pohár bort innék a vacsorához egy kedden, de mikor eljön a péntek és szombat este, nincs megállás, hülyére isszák magukat, nem tudnak mértéket.

Lagom az egészségért

És igen, muszáj kiegyensúlyozni a munkaéletet. Az edzőtermek tömve, a természetben minden napfényes napon nyüzsögnek az emberek, bioételek árasztják el a boltokat, mindfullness, jóga és meditáció mindennapos témák még a munkahelyen is, próbálják adott esetben beépíteni. Minden munkahelynek van egészségügyi juttatása, ami vagy azt jelenti, hogy évi x összeget sportra fordíthatsz, és kifizeti neked a munkahely, vagy minden héten egy órát a munkaidődből fordíthatsz sportolásra, edzésre. Én az első variációt választottam, az edzőtermi bérletem egy részét a munkahely állta. Igaz, rég nem voltam, de nyáron inkább biciklizünk és kirándulunk, semmint bezárkózunk, nem?

Mondjuk szerintem ahogy a svédek művelik ezt, az már kibillenti a lagom mérleget, hajlamosak túlzásba esni.

Lagom és a környezet

Először is a környezetvédelem, ahogy már mondtam, a bioáruk, a helyi termékek, és a szelektív gyűjtés, majdnem minden lakóközösség rendelkezik szelektív kukákkal, amiért külön teherautók jönnek külön időpontokban.

Fontos, hogy a nagyobb kidobandó dolgokat is elvigyék a telepre, hosszú sorok szoktak állni a konténereknél, Johan szerint a svédek kedvenc vasárnapi elfoglaltsága. Ja, meg a hétvégi nagy piálások után az üvegvisszaváltó előtti sorbanállás.

Ki a természetbe, amikor csak lehet! Az erdőkben több grillhely is van, általában tűzifát is halmoz oda az adott önkormányzat, télen sífutó pályákat takarítanak, korcsolyáznak, de számomra a legérdekesebb, hogy szinte csak akkor mennek ki, ha süt a nap. De akkor kötelező jelleggel! Mert van az a mondás, hogy mi van, ha ma süt utoljára a nap idén? Még Thomas Ledin dala is erről szól, nem ám, hogy milyen szép a nyár, hanem hogy a nyár rövid, nagy részében esik az eső, és lehet, hogy csak ma süt a nap, és mindjárt itt az ősz. Ez a szemlélet, és ettől is néha hülyét kapok. Szerintem esőben is lehet sétálni, jó, nem a legoptimálisabb, de akkor is.

 

Hát így. Ma sütött a nap, szóval kimentünk az erdőbe.

 

Ha szívesen hallanátok még valami aspektusról, ha kihagytam valamit, csak szóljatok!

Tehén a láthatáron!

Lassan már egy hete, hogy végre kizöldült minden, ellepték a gereblyések az udvarokat, rügyeznek a mindenek, kihajtott a nárcisz, amit itt ugyan “húsvéti liliom”-nak hívnak, hát ehhez képest kissé megkésett a szentem. Babalevelek halványzöldködnek a fákon, és hát igen, kiengedik a teheneket is a nagy téli bezártságból.

Ezért a helyi farmerek/tehénpásztorok/gulyások meg szokták hirdetni, hogy “betessläpp”, azaz legelőre engedés lesz, tessék jönni megnézni, adunk hozzá mindenféle földi jót, és a tehenek is hogy fognak virgonckodni.

Mi kiválasztottuk a “Glassbonden” nevű helyet, azaz a “Fagyi Farmer”. (Egyszer már jártunk ott!) Épp időben érkeztünk, kiengedték a teheneket, akik valóban lelkesek voltak, futkároztak egy egész kört, majd hirtelen meglátták a domboldalnyi embert, és szó szerint bámultak, mint borjú az új kapura. Egyikük annyira megijedt, hogy kiszökött a kerítésen. :)

Ez mondjuk pont nem látszik:

 

 

Aztán kellett venni kis kék izét, és utána korlátlan mennyiségben ehettél fagyit, ha kibírtad a sorbanállást. Először én közöltem, hogy ugyan nem állok itt, rémes, de aztán jobb lett. Különböző helyeken különböző ízeket adtak, volt ingyen joghurtkóstoló, ingyen tej és fahéjas csiga, babanyúl, Frans és a lányok (lásd jobbra), bocik, nyúlugratás, you name it.

Mikor épp sorban álltunk az egyik fagyishoz, a mögöttünk álló férfihoz befutott két, 10-12 év körüli fiúcska, és azt mondták, apaaa, menjünk hazaaaa, ez nem vicces, és tényleg nem volt, de Johan kiröhögött, hogy olyan vagyok, mint a gyerekek.

Hazafelé meg megálltunk a “hällristningar”oknál, amik kábé sziklarajzok. Az odavezető kis fahíd történelmi idővonalként szolgált, rákerült Bíró László is, és a végén a rajzok, mivel nagyon sütött a nap, alig látszik, de aki figyelmes, meglátja a szarvast benne.

 

 

Bónuszként pedig itt az új utcánk naplementében. Nemsokára most már tényleg ott fogunk lakni!

 

Kisszínes

Főbb híreink röviden:

Lappsjukám van. “Lappbetegség”. Mikor az ember depressziós lesz attól, hogy egyfolytában hideg van, hó van, eső van, nap van, hó van, hó van, hó van, és nincs virág. Épp most mondta az időjárás, hogy téli időjárás lesz húsvétra, -10 fok is akár. Ah. Bár tegnap láttam krókuszokat! Szóval mikor múlt hétvégén, meg ezen a hétvégén, meg ma reggel szakadni kezdett a hó, én minden egyes alkalommal elbőgtem magam.

*

Johanra rátelefonált a virágbolt egyik nap, hogy este kap egy csokrot. Találgattuk egész nap, ki küldhette. Hát a bank küldte, amelyiktől a hitelt vettük fel, hogy sok szerencsét az új házunkhoz. Höhö, írhatták volna az igazat is: sok szerencsét a visszafizetéshez.

*

A síszünetben, március elején megjártuk Északot, és sooookat motorosszánoztam, nagyon megszerettem, és várom is mindig. Sok mást nem lehet ott csinálni, de a friss levegő… ja, meg először éreztem azt, hogy úgy megfagyott kezem-lábam, hogy leesik. Johan melegíteni akarta a lábam a hasán, de megmondtam, nincs az az Isten, hogy én levegyem a zoknijaimat. Mondjuk biztos neki volt igaza, de akkor is. Egyszerűbb megoldást választottunk végül: én vezettem, mert aki vezet, annak melegebb.

*

Azért mégis jöhet a tavasz, mert megjöttek a hattyúk, körbe-körbe szállnak, nagyon szépek. Megdőlt az európai rekord is, itt az Ume folyó deltájában több mint hatezret számoltak meg. Mikor suhan a vonat a lápos mellett, mindig látok sokat.

*

Éves szervizre vittük az autómat. Mikor érte mentünk, meglepődve tapasztaltam, hogy nem nyitja a pittyegő. Jó, lemerült az elem, mondja Johan, én meg, hogy na de pont akkor, mikor érte megyünk? Kisült, hogy az ablaktörlő sem működik, a távolsági fényszóró se, az index se, az ablakok se, égett a fék hibajelzője… valamelyik tehetséges nem dugott vissza valamit kábelt. És kivezette így a műhelyből, és átadta nekünk. Hát köszönjük szépen.
De hát szerviz után egy zacskó gumimaci is várt az autóban, akkor meg mit számít a nem működő index, ugye. :)

*

Terrortámadás volt Svédországban is… borús a hangulat.

*

A költözés igen lassacskán megy, a kulcsokat már megkaptuk, átköltöztettünk ezt azt, de mindent még nem… hogy miért, erről majd mesélek egy külön, hogyan költöznek és adnak el lakást a svédek bejegyzésben.

*

De mégiscsak tavasz lesz, mert holnap repülünk Magyarországra húsvétolni! ;)

 

A nyár utolsó morzsái

Elmúlt a nyári szünet, de olyan hipersebességgel, hogy nem is értek semmit. Hétfőn új munkahelyen kezdek, és majd arról is írok, de most akkor a morzsákról.

A nagyobb részekről nem fogok most beszámolni: volt 1 hét stuga fenn északon, volt 1 hét Bp+Balaton Johannal és a szüleivel, 1 hét Horvátország Johannal ketten, aztán 2 hét nekem otthon, amire már nagyon szükségem volt, hogy csak magyarul, mindent, ami hiányzik, és mindenkit, aki hiányzik (ez nyilván képtelenség, MINDENKI úgyse fér bele, de sokan belefértetek, köszönöm nektek).

Aztán augusztussal együtt én is megjöttem Svédországba. Hűlnek a napok, este csak 9 fok volt, már sárga leveleket fúj a szél, néha jön egy-egy őszies eső is. Johan különféle műszakokban dolgozik, én készülgetek az iskolára, pihenek, fordítgatok. WP_20160803_15_55_19_Pro

Múlt héten viszont volt kettő szabadnapja, amikor is beültünk a kocsiba és elindultunk. Vindeln volt az elsődleges úticél. Útközben megálltunkWP_20160803_15_50_59_Pro egy kézműves szuveníreket áruló házacskánál, ahol isteni currys csirkét ettünk ebédre, aztán elmentünk a GlassBondenhez, azaz “Fagyi Farmer”, akik a teheneiket kizárólag a fagyigyártásra használják, csodás ízek vannak. (Balra fagyi, jobbra lent a tehenek.)

Mire Vindelnbe értünk, már későre járt (nincs messze, mi lustálkodtuk el a délelőttöt plusz álltunk meg kétszer WP_20160803_18_20_01_Pro WP_20160803_20_35_16_Pro ). Itt van egy vízimalom, ahol minden évben megrendezik a “Konst i Kvarn”, azaz Művészet a Malomban kiállításokat (de vicces, hogy magyarul is alliterál!). Ez a malom van balra. Minden héten más művészek aggatják ki képeiket, amiket meg lehet nézegetni, és meg lehet venni, meg közben egy régi malom rendszerét is végig lehet tanulmányozni. Ez a hét volt az utolsó kiállítós, ezért is siettünk oda.

Aztán felvertük a sátrunkat a folyóparton, és elindultunk egy 5-6 kilométeres körsétára, a folyó mentén, a folyón át, néha kicsi függőhidakon a zubogók fölött, közben málnát és áfonyát legeltünk az erdőben. WP_20160803_21_41_05_Pro

Nyugovóra tértünWP_20160803_21_11_43_Prok a sátorban, én kicsit fáztam, de aztán kiderült, hogy ha behúztam volna a külső cipzárat, kevésbé fáztam volna… Jó, hát kipróbáltuk, milyen együtt sátrazni, de szerintem még nem jutottunk végleges következtetésre.

Másnap reggel megreggeliztünk, aztán megtekintettük a Természet-kiállítást is. Ez a kemping oldalában álló szálloda aljában található, este már bezárt, mire mindennel végeztünk. Jó kis kiállítás volt, sok WP_20160803_21_10_47_Proérdekességet összegyűjtöttek a helyi természeti képződményekről, állatokról, növényekről, mikroszkópozni is lehetett (a virágok csodaszépek, a döglött légy még annál is undorítóbb).

Aztán felpakoltuk a holminkat, és beautóztunk Vindeln falucska központjába, mert itt készül a híres vindelni füstölésű sok finomság, vettünk is sonkát, szalonnát, husikát. A falu közepén áll a dolog, szóval biztos mindenki konstans éhes – esetleg utálja az egészet. WP_20160804_16_12_46_Pro

Aztán tovább autóztunk, Mårdsele volt az úticél ezúttal. Ott is sok a zubogó, meg a függőhíd. Le kell mászni a folyóvölgybe hozzá. Emlékeztek, mikor tavaly nyáron jártunk a “Döda Fallet”-nél, a halott vízesésnél? Ahogy Johan fogalmazott, ez ugyanaz, csak él.

WP_20160804_15_11_09_ProMielőtt elindultunk volna a folyókörtúrára, megebédeltünk valami zseniálisan finomat, rókagombás rizottót füstölt rénszarvashússal, hát nem véletlen ajánlja a TripAdvisor is, hogy ott egyél, meg akartam fürödni abban a rizottóban. WP_20160804_15_11_00_ProWP_20160804_16_12_15_ProWP_20160804_15_28_06_ProWP_20160804_15_30_29_Pro

Aztán körbecsászkáltunk a függőhidakon, köveken, de beszéljenek helyettem a képek, azok jobban szemléltetik, mint én.

Szép két nap volt nagyon.

Tipikus április

Tipikus április! – mondják kórusban mindazösszes svédek, mikor ki merek akadva lenni, hogy ez miez, hogy tegnap 10 fok volt, kék ég, nap, ma eső szakad, aztán utána meg a hó. Reggelente szállingózik a hó, mínuszok vannak, napközben 10 plusz, nap, aztán hazafelé szürkeség, eső, heti minimum egy hóvihar, tegnap gyönyörű pelyhekben esett a hó, aminek még örültem is volna, ha mondjuk december 23. van, de április volt.

Tipikus április.

Leadtam végre a határidős munkámat, így végre-végre be tudok számolni a húsvéti szünetről, ami lassan már egy hónapja volt. Elnézést, de minden, ami nem munka volt, lelkifurdalást okozott.

Nadeszóval. Rendhagyó húsvét.

Elautóztunk Vittangiba, egészen normális időben elindulva, amihez Johan nincs szokva, mert ha rajta múlik, egész délelőtt pakol. Kedvencem, hogy mikor már glédában állnak a táskák az ajtóban, akkor jut eszébe locsolni, levelet írni, kitakarítani, és mikor mégis elindulunk időben, ő van legjobban megdöbbenve, hogy nahááát, már este hatra hazaértünk, pedig legutóbb is éjfél volt. És még vacsizni is megálltunk a “Paltzeria” nevű helyen Piteåban. A palt az tulképp krumpligombóc, az alapverzió kerek, szalonnával töltött, olvasztott vajjal és vörösáfonyalekvárral tálalt. Itt volt mindenféle, mi laposat kértünk, így mellé járt a szalonna.

MegérkP1170875eztünk hát csütörtökön, Johan megszemlélte az új masinát, aztán pihentünk meg beszélgettünk. Pénteken mentünk egy próbakört, én ültem hátul, nagyon kényelmes kis fotele van.

Szombaton elmentünk lékhorgászni. Mint minden szombaton teszem azt, ugye :D Verseny volt, két órán át kellett ott ülni. Odamotorosszánoztunk a folyón, egy híd tövében tartották. Narancssárgabukósisakos rendőrök állítottak meg minden érkezőt, Johant is megszondáztatták, ellenőrizték, van-e mindenkin sisak, ami január elseje óta kötelező.

AztP1170879án ott már fúrták nagyban a lyukakat, és 1-2-3-ra mindenki berohant, keresett magának egy szimpi lyukat, aztán beeresztettük P1170877a zsinórt, és ültünk. Két. Órát. Nem mondom, poén volt az első húsz perc, de aztán… ráadásul a nap is elment. De hát nem értem én ezt, magyarázta a svéd szerelmesem, itt az a lényeg, hogy két óra relax. Nyert az első halat kifogó egy csomó pénzt, meg a legtöbb halat kifogó, mi nem fogtunk ki semmit, bár valami lecsócsált egy fél csontit a horogról. Éhes horgászokra is gondoltak, lehetett grillezett hambit venni, meg volt hotdogstand-elsősegély is, amit körbetaszigáltak. :)

Itten a vigyázz-kész-rajt-léket-keress videóm, Johan narancssárgában fut:

Balra látható a felszerelés, a kanál, amivel kimerjük a beleesett jeget, és aztán a zsinór. Lentebb balra ott egy fúró. Jobbra Johan kukacot tűz, én horgászok, és a hotdogstand.P1170887P1170885

Aztán tombola minden résztvevővel, volt vagy 100-150 ajándék, és mindenki kiválaszthatta, mit kér, szerintem ez tök jó, mert ahelyett, hogy megnyersz valami számodra teljesen hasznavehetetlen dolgot, aminek a másik örülne, itt befolyásod van rá. Minket nem húztak ki. Egy hókupac tetején várakoztunk, Johan minden Johan nyertesnél felkiáltott, hogy “ez közel volt!”. A hókupac tövében ült egy srác, ő is nyert, visszajött egy késkészlettel, valamint a “Pénzt akartam nyerni, te vén f@…” kitétellel az orra alatt, gondolkodtunk, vajon előveszi-e a kését, és tesz rendet, de szerencsére nem tette. A főnyeremény volt tudniillik pP1170903énz. De azt se mi nyertük. P1170895

Húsvétvasárnap meg sor került a 160 kilométeres motorosszánazásra. Először csak a jéghotelig akartunk menni. Csodálatos volt, átszelni tavakat, suhanó fenyvesek, itt-ott szarvasok, kék ég, egészen valószerűtlen. A jéghotelnél épp kutyaszánok indultak, mi a jégbárban ittunk egy virgin koktélt, aztán ebédeltünk is finomat. Johan pedig azt mondta, innen már igazán közel van Kiruna, mindig is oda akart szánazni… Hát szánazzunk.

Kiruna a bányaváros, ugye, amit épp költöztetnek odébb, mielőtt elnyeli a bánya. Nagyon szép, fekete hó van ott, hála a bányának. Körbeszánaztunk, és észrevettük, hogy a vezérműszíj darabkákat ereszt magából, de goP1170916ndoltuk, hátha kibírja. Na, uccu, vezettem én is hazafelé egész sokat, a jéghotelnél megálltunk, hogy cseréljünk szíjat vagy ne? Hát mondom, inkább itt, mint mikor nyakig süllyedünk a hóban P1170921az erdőben. Oké, így Johan, te jártál kurzusra, hogy kell? Elmondom. Neeeeeem, ő máshogy tudja. Próbálja. Én a vállam vonogattam. Najó, mégis hol csavaroznál akkor? – kérdezi. Itt. Jéééé, neked igazad volt végig.
Nahát. Ki hitte volna.

Balra lent Kiruna, jobbra Kiruna és én a szánon.

De aztán hazaértünk, bár közben sötét lett, és Johan olyan helyeken vezetett, ahol alig volt jég meg hó, közel volt a víz, néha meggyőződésem volt, hogy ottpusztulunk, de végül aztán mégsem.

Hétfőn P1170931napocska volt, a vadászkunyhóban grilleztünk és néztük a madarakat, mint legutóbb. Keddre pedig leszakadt az eső, minden olvadt, pedig még el akartunk menni a hegyekbe vezetni, de ez most kimaradt. Majd jövőre.kiruna

Szerdán haza.

Csütörtökön meg Magyarországra, úgy, hogy a szüleimnek nem szóltam. Kisöcsém vitt haza minket a reptérről, és besettenkedtünk, aztán beugrottunk a nappaliba, ahol mindketten ültek éppen. Hát azok az arcok filmbe illőek voltak. :)

Csak három napot maradtunk, ezért tudtak róla kevesen. Leginkább tavaszt akartam, jóillatot, virágokat a hó után. Voltunk állatkertben meg a belvárosban, több nem is kell.

Az iskolában meg itt az évvége, de erről majd később. Addig is élvezem a tipikus áprilisi plusz három fokot, ragyogó napot, virágokat itt-ott, még egy kör biciklizésre is elmentem az előbb.

 

A természet és mi

2.fejezet – Dö ritörn of dö nyugdíjasiz

Elmaradt bejegyzés, millió bocsánat

Az előző részek tartalmából: Annicával egy félig katasztrofális nyugdíjaskirándultunk, Johan aztán pedig utat nyert Åréba, szintén a turistaegyesület szervezésében. Így érdeklődve vártam, hogy lesz…

Hát, első nap, csütörtök Martin kivitt minket a buszhoz, mi már napok óta aggódtunk, hogy nem vagyunk jó kondiban, hogy fogjuk bírni a túrázást, ráadásul Johan beteg is volt kicsit. Mikor felmásztunk a buszra, megnyugodtunk, lévén tele volt nyugdíjasokkal, a szokásos, múltkori bandából néhányan, meg újak. Én voltam a legfiatalabb, utánam Johan, utána 11 évvel Jörgen, a nem-hivatalos-túravezető, ő még fontos szereplő lesz a történetben. A buszról letekintve megpillantottuk az utolsó résztvevőt is, egy olyan gurulós járókerettel érkező nénit, és akkor felsóhajtottunk, hogy hát, igen, ha minden kötél szakad, vele még mindig lóghatunk.

Elindult a busz, mindenki örvendett, hogy végre friss vér érkezett a bandába, egyik nénitől megtudtuk egyik nap, P1170168hogy ő 25 éve minden kiránduláson itt van. Voltak vetélkedők is, ebédszünet, aztán megálltunk az Åre csokigyárban, ahol igazából egyetlen ablakon át lehet bekukucskálni, mit is csinálnak, egyébként csokibolt, jól be is vásárolt mindenki.

P1170160Aztán felbuszoztunk a Copperhill Mountain Lodge-hoz – Twin Peaks név – fotóztunk kis kilátást, majd a nyugdíjasok körbefotózták Zlatan villáját is, aztán a szállásra mentünk.

Ott kipakoltunk, lepakoltunk, egy régi élelmiszerboltból alakult át turistaszállóvá a hely, így a P1170179szobáknak nem volt ablaka, csak a folyosó felé, azzal meg sokra megyünk. Vacsora után pedig két órás városnézésre mentünk, idegenvezetéssel. Jobbra: sikló P11702301910-ből.

 

Kicsi hely Åre, és leginkább csak télen él, síelni járnak ide a népek, de a bácsi minden sarkon tudott valamit mesélni.

Második napra egy 10 km-es út volt betervezve, 500 m szintkülönbséggel, harmadikra meg busszal megkerülni a hegyet, éP1170243s felmászni a tetejére, az Åreskutanra. Hát, cidriztünk rendesen, főleg a hegytetőre mászástól, 1000 méter szinttel. Pláne, hogy szombatra rosszabb időt mondtak, és JörP1170248gen fel akarta cserélni a napokat.

Végül nem cserélte meg, és nagy lelkesen, felszerelkezve mindennel, nekiindultunk a hegynek. Ilyenkor, mikor nem síelők népesítik be, mountain bike-okkal suhannak lefelé a népek, annyira kedvet kaptam hozzá, hogy egyszer P1170273muszáj leszek kipróbálni.

Mentünk is jó hegymenetben egy bő kilométert, mikor is sílift építés miatt P1170275visszafordítottak bennünket. Jörgen szentségelt egy sort, hogy most oda a nap, menjünk vissza a szállásra, kész, vége. Közben többször is leleplezte magát, hogy a térképolvasás nem tartozik a special skilljei közé, de Johannak odatartozik, így kisegítette mindig.

P1170290Aztán alább adott a sértődöttségéből, és vett nekünk jegyet a nagy felvonóra, ami felvont minket majdnem a hegy tetejére, a maradék, hegytetei házikóhoz bő 1 km-t bő egy óra alatt másztunk meg, nagy volt a szintkülönbség, és nehéz a terep. Ott végre P1170312megebédeltünk, és találkoztam volt kollégával is – kicsi a világ. Miután kigyönyörködtük magunkat a kilátásban, és havat is találtunk, elindultunk lefelé, és összeszedtem egy Johan által talált sálat a kő alól, úgy döntöttünk, ha ott lesz, mikor lefele megyünk, megtartom. Szép, meleg sál, kedvelem.

 

P1170302

Aztán lementünk a lifttel, ami lefelé ingyenes :) és utána pihenés következett, mert Johan nem volt még mindig teljesen jól.

Harmadik nap így ugye már nem kellett a hegytetőre másznunk. Helyette elindultunk a “troll-ösvényen”, ami P1170319meseösvény, a fáknak szeme volt, néha hangszóróból szóltak hozzánk a trollok, és mindenféle mitologikus lényekről szóló táblak voltak itt-ott elszórva, néha még illusztrációval is.

Aztán mentünk tovább, a Björnen, azaz A Medve nevű falu felé. Mivel Jörgen egyik P1170326alkalommal ösvény helyett a város felé indult meg lefelé a lejtőn, kissé megrendült a bizodalom benne, ráadásul hol lemaradt, hol eltűnt. Egy kisebb csoporttal sétáltunk, egyszer rossz felé kanyarodva. Johan megmutatta a térképen, hogy hol vagyunk, a telefonos GPS-ével is összehasonlította. Ezen a ponton az összes nyuggernéni szerelembe esett, körbedongták, elmondták, milyen ügyes, tanítsa meg őket is GPS-ezni, és mi lett volna velünk, ha ő nincs.

P1170341Na, mondom, kész konkurencia, és hamarosan puccs lesz, Johant meg kikiáltják új Jörgennek.

Ez az út sem volt több, mint öt kilométer. Felvett minket a busz, és elvitt egy bányavároska maradványaihoz, meg a bányáéhoz, de minden zárva volt (halkan megjegyzem, lehetett volna idetelefonálni és kinyittatni, minden bizonnyal…), de azért körbejártunk.

Este pedig elmentünk csobbanni a helyi szálloda aquaparkos-szaunavilágos izéjébe, Johan, aki “utál vízicsúszdázni”, mint a kis gyalogkakukk rohant fel egymásután háromszor velem, aztán még háromszor egyedül. Az igazán vicces volt, ülni lent a medencénél, és hallgatni, hogy visszhangzik az egész cső az ordításától. :)
Megvacsoráztunk szálloda helyett egy amcsi bárban, aztán egy francia palacsintázóban ettünk desszertet, úri dolgunk volt.

P1170377Negyedik nap összepakolás, majd rövid buszút Svédország Legnagyobb Vízeséséhez, a táblák szerint. Nicolas-val
már jártam itt egyszer, mikor hó volt meg jég. Mindenképp gyönyörű, itt képek összehasonlításhoz.

 

P1170365

DSCF0276

Aztán még megálltunk megnézni egy régi épületegyüttest – szintén zárva -, majd ebéd, és haza.

Túléltük tehát, három napra összesen jutott körülbelül 10 km, ami, lássuk be, teljesíthető.

Jó nekünk ez a nyugdíjas-tempó.