Kisszínes

Főbb híreink röviden:

Lappsjukám van. “Lappbetegség”. Mikor az ember depressziós lesz attól, hogy egyfolytában hideg van, hó van, eső van, nap van, hó van, hó van, hó van, és nincs virág. Épp most mondta az időjárás, hogy téli időjárás lesz húsvétra, -10 fok is akár. Ah. Bár tegnap láttam krókuszokat! Szóval mikor múlt hétvégén, meg ezen a hétvégén, meg ma reggel szakadni kezdett a hó, én minden egyes alkalommal elbőgtem magam.

*

Johanra rátelefonált a virágbolt egyik nap, hogy este kap egy csokrot. Találgattuk egész nap, ki küldhette. Hát a bank küldte, amelyiktől a hitelt vettük fel, hogy sok szerencsét az új házunkhoz. Höhö, írhatták volna az igazat is: sok szerencsét a visszafizetéshez.

*

A síszünetben, március elején megjártuk Északot, és sooookat motorosszánoztam, nagyon megszerettem, és várom is mindig. Sok mást nem lehet ott csinálni, de a friss levegő… ja, meg először éreztem azt, hogy úgy megfagyott kezem-lábam, hogy leesik. Johan melegíteni akarta a lábam a hasán, de megmondtam, nincs az az Isten, hogy én levegyem a zoknijaimat. Mondjuk biztos neki volt igaza, de akkor is. Egyszerűbb megoldást választottunk végül: én vezettem, mert aki vezet, annak melegebb.

*

Azért mégis jöhet a tavasz, mert megjöttek a hattyúk, körbe-körbe szállnak, nagyon szépek. Megdőlt az európai rekord is, itt az Ume folyó deltájában több mint hatezret számoltak meg. Mikor suhan a vonat a lápos mellett, mindig látok sokat.

*

Éves szervizre vittük az autómat. Mikor érte mentünk, meglepődve tapasztaltam, hogy nem nyitja a pittyegő. Jó, lemerült az elem, mondja Johan, én meg, hogy na de pont akkor, mikor érte megyünk? Kisült, hogy az ablaktörlő sem működik, a távolsági fényszóró se, az index se, az ablakok se, égett a fék hibajelzője… valamelyik tehetséges nem dugott vissza valamit kábelt. És kivezette így a műhelyből, és átadta nekünk. Hát köszönjük szépen.
De hát szerviz után egy zacskó gumimaci is várt az autóban, akkor meg mit számít a nem működő index, ugye. :)

*

Terrortámadás volt Svédországban is… borús a hangulat.

*

A költözés igen lassacskán megy, a kulcsokat már megkaptuk, átköltöztettünk ezt azt, de mindent még nem… hogy miért, erről majd mesélek egy külön, hogyan költöznek és adnak el lakást a svédek bejegyzésben.

*

De mégiscsak tavasz lesz, mert holnap repülünk Magyarországra húsvétolni! ;)

 

Hószobor

Välkommen, kedves olvasóim, és mint mondottam a legutóbbi blogbejegyzésben, sajnos ritkán érek rá írni, mert dolgozok, fordítok, és költözünk. A tetejébe Johan megsérült a kezén, és kissé alacsonyabb tempóban haladunk előre, mint terveztük, de azért haladunk. Másfél hét múlva megkapjuk a kulcsokat, de a lakást még nem adtuk el, az még hátravan.

Viszont múlt hétvégén sor került a szokásos umeåi hószobor-versenyre. Szerencséjük volt a nevezőknek, mert -10 fok volt, hószobrászkodásra ideális idő. Hétfőn már plusz 6 volt, tavaszillat, aztán megint mínusz, jég, locspocs, jég, locspocs, fejfájás.

Szombaton bementünk hát a városba, megnéztük a szobrokat, uzsonnáztunk (semla-idény van!).

Íme, az idei alkotások:

Ez az úr, aki egy teknősön hever.

wp_20170211_14_34_30_pro wp_20170211_14_34_58_pro

A híd:

wp_20170211_14_39_26_pro

A trollkirály:

wp_20170211_14_42_21_pro

A melegedő trollok:

wp_20170211_14_40_07_pro

Baglyok:

wp_20170211_14_41_20_pro

Mind in the Making (nem látszik jól, de minden sorba eggyel több puzzle darab került):

wp_20170211_14_54_22_pro

Az emberi élet különböző fázisai (ott hátul mászik a baba felfelé):

wp_20170211_14_55_26_pro

És a győztes: Go Green Like Me, You Must.

wp_20170211_14_43_15_pro

God Jul!

wp_20161209_15_16_23_pro1wp_20161224_11_57_29_pro Boldog karácsonyt mindenkinek!

Az én karácsonyom nagyon boldog volt, meg az egész decemberem is, programokban és élményekben gazdag.

Minden hétvégére jutott valami program:

Advent első hétvégéjén karácsonyi vásárban jártunk. Mondjuk szerintem kissé nagyképű dolog volt vásárnak nevezni, a 6-8 eladós kis helyet, ahol minden csupa jég volt, dobtam is egy hátast, de itt vettünk báránykolbászkát karácsonyra. Valamint Johan anyukájától kaptunk pénzt a “julbord”-ra, ami karácsonyi asztalt jelent, azaz karácsonyi svédasztalt. Elég drága mulatság egy ilyen. Ahol ez a vásárka volt, ott volt egy kis étterem is, akik mindent maguk csináltak a svédasztalra. Bár nem terveztük, mégis maradtunk vacsorára.

A svéd julbord, ahogy később megtudtam, mikor a tanárokkal is ettünk a nordmalingi szálloda éttermében, hét tányérnyit kell enni, de az nem tudom, hogy jön ki.

Először a halfélékkel kell kezdeni, milliónyi fajta hering, lazac, füstölt-főtt-párolt, aztán a felvágottak, abból is mindenféle sonkák, itt konkrétan ettünk libát, jávorszarvast, medveszalámit is kóstoltunk. Aztán jönnek a főtt ételek, húsgolyó, céklasaláta, káposzta, minikolbász, Janson megkísértése, ami krumpli és ajóka rakottasa, borda. Aztán édességek, tejberizs, sütemények, csokik, mindenféle.

Szóval az ember “hatalmas szőnyegzabálást” tart, ahogy egy drága rokon bácsink mondta egyszer.

Az iskolában minden péntek reggel glögg (szigorúan alkoholmentes persze!) és mézeskalács várt minket. Ültünk mindig a félhomályban, gyertyák, karácsonyi zene, “mys”, azaz ilyen kis meghitt érzés, mire beüt a kultúrsokk, megérkezik a szomáliai kolléga, és felkapcsol minden lámpát.wp_20161127_11_23_47_pro

Itthon is kidekoráltunk mindent, felkerült a manós függöny, az erkélyre a világítás, csillagok az ablakba, mikulásvirág, később jácint – itt az nem húsvéti virág, hanem karácsonyi – mécsestartók, illatgyertyák, adventi koszorúk.

Kicsit azért beleköpött a levesünkbe, hogy a konyha valahogy beázott, de így Johan újult erővel kezdett padlót rakni a konyhában, és az összes pultot ki akarta szedni, és ki is fogja, de megkegyelmezett, és nem karácsony előtt tépte ki, hogy azért legyen vizünk.

Advent második hétvégéjén a múzeum karácsonyi vásárába mentünk egy magyar leányzóval, aki itt egwp_20161203_14_26_59_pro1yetemezik. Akkor elég hideg volt, -10 alatt, de azóta sem volt olyan hideg. Vettünk sajtot, halat – mindent fagyva árultak :)
Aztán nálunk vacsoráztunk jávorszarvast, és társasoztunk. Valamint megbeszéltünk a hét második felére egy közös sushi-evést is.

Advent harmadik hétvégéjén Sundsvallba autóztunk, Viviane, a brazil lány phd partijára. Útközwp_20161210_22_08_56_pro1ben megwp_20161211_13_18_31_pro1álltunk Örnsköldsvikben karácsonyi angyalkázni, beugrottunk Martinhoz és Emmához, hát úgy átalakították a kis házat, hogy meg sem ismertem a régi szobámat. Annelie-hez is beköszöntünk a boltba, aztán Birgitta és Lars-Håkan következett, üldögéltünk a finom, faillatú asztalosműhelyben. Annicához már csak beadtuk a csomagot, és autóztunk tovább Sundsvallba. Ott becsekkoltunk a szállodába, és elmentünk a vacsorára. Engem kért fel Viviane a toastmasteri feladatwp_20161211_13_21_59_pro1ok ellátáwp_20161213_09_25_40_prosára, és először csináltam ilyet, de azért ment. Finomat ettünk, beszélgettünk. A szálloda felé megnéztük a karácsonyi kivilágítást, aztán alvás, vasárnap meg sétálgattunk és vásároltunk a városban. Egy cuki kis kávézóban ebédeltünk meg, és utaztunk haza.

13-án Lucia is megvolt, a templomban Nordmalingban.

Advent negyedik hétvégéjén ismét karácsonyi vásárban jártunk, ahol a múltkor is, ha emlékeztinstagramcapture_619be408-c871-48fe-bb6e-1d66a70a81b61ek még, ahol a krumpliföldön kellett parkolni. Már mindent beszereztünk, így csak sétálgattunk, sütiztünk, aztán haza.wp_20161217_13_08_01_pro

Utolsó héten megvettük a cuki karácsonyfánkat, mindent előkészítettünk. A Szentestét és karácsony napját együtt töltöttük, kettesben, délután háromkor megnéztük a svédeknél kötelező Disney összeállítást, aztán vacsoráztunk, aztán ajándékot bontottunk, aztán elmentünk misére. 25-én meg pihentünk és nagyon sokat társasoztunk.

Ma itt járt Johan gyerekkori wp_20161224_19_30_49_pro1barátja a családjával, és most az anyukája is itt van, mert Tallinban karácsonyozott Johan húgával, és holnap együtt utazunk hozzájuk Vittangiba, vasárnap haza, aztán jövő kedden meg Budapest!

Idén már nem írok, remélem, jól telt a karácsony, és mindenkinek nagyon szép lesz az új éve.

Egy kis sneak-peak a mi új évünkből: vettünk egy sorházi házat, februárban költözünk! Szóval ha nem írok, az azért lesz, mert dobozolunk.

 

Tél

Kezeit csókolom az olvasóközönségnek, és most megmondom, hogy ez van, kevesebb idő blogolni, és több élni, de szerintem ez így is van jól, nem?

A tél az nagyon próbálkozik, de teljes elmebaj, először +5, aztán -10, egy kis hó, sok eső, ráfagy, jeges, csúszik, hó, nap, eső, meleg, hideg. Leginkább jeges mondjuk, mert mindig jön valami hülye csapadék. Az emberek ettől függetlenül bicikliznek, én azóta nem, hogy jobbra akartam kanyarodni, és a biciklim elcsúszott balra, én pedig jobbra, igazából megérkeztem hason oda, ahova akartam, na de na. Ráadásul mindez a ház előtt történt, körülbelük 20 méterre a kaputól, úgyhogy felálltam, letisztogattam magam, visszatettem a biciklit a tárolóba, és úgy döntöttem, elegem van.
Egyébként azt mondtam, hogy tök vicces, hogy padlófűtés van például a főtéren meg a vasútállomás előtt? (Látszik majd lejjebb, a kilátós képen, hogy hátul a tér teljesen hómentes).

Az iskoláról most nincs sok mondanivalóm, sok a munka, mint mindig, kevés az idő, mint mindig. Egyik osztállyal karácsonyi tradíciók a világban című előadást tartattam, egyik csapat berakott a youtube-on pattogó kandallótüzet, P1170551beöltöztek szőrmesapkába, és meséltek, nagyon cukik voltak.
Aztán volt a szokásos Lucia-ünnepség is, meg a Nolarevü, ahol a tanárok (én sajnos nem) állítottak össze egy jó másfél órás, színvonalas, humoros műsort.

Mesélem inkább, mit csinálunk a szabadidőnkben, mert jópofákat és sokat.

Jártak itt Johan szülei, velük flangáltunk, voltunk bowlingozni, az anyukája segített felvarrni az új, páfrányos függönyünket a nappaliba, játszottunk, beszélgettünk.

P1170472Aztán volt egy hétvége, mikor a kultúrház a szülinapját ünnepelte, ennek örömére tartottak előadásokat magáról az épületről, körbevezettek. A kultúrházra épült szállodába, meg a mellette levőbe is be lehetett menni idegenvezetésre, én nem is gondoltam, hogy a szállodákba így is be lehet lógni. Az egyik tengerész-motívumokra épült, a legkisebb szobában halászhálóval dekorált emeletes ágy volt, és külön érdekessége, hogy amelyik ablakok nem kifele néznek, azok a kultúrház belső, zárt “udvarára”, ahol kávézó van, meg a könyvtár is ugyanebben az épületben. A nagyobb szobákban szauna is előfordult, meg amit akarsz.P1170475

P1170478A másik szállodában felvittek a 13. emeletre, onnan néztük meg a kilátást Umeåra, és ezekben a szobákban az a legjobb, hogy minden ágy az ablak felé van pozicionálva, hogy ott ülve élvezhesd a kilátást.

Aztán jött a hétvége, mikor is kiköltöztem Övikből úgy rendesen, visszaadtam a kulcsokat, kiürítettem a lakást, eltekintve néhány nagyobb darab bútortól, ami nem fér el most. Mivel P1170541P1170539a beköltözős partim kimaradt, kiköltözőset tartottam, volt sok kaja és játék, és mindenki hozott ajándékot, pedig nem is számítottam rá, kaptam személyre szabott ketchupöt, puha plédet, almamustot, gyertyát, hogy csak néhányat említsek. Nagyon jó hangulatú este volt, és mikor mindenki elment, akkor jött a kolléganőm, Tinah meg a férje, és társasoztunk P1170535négyesben.
Apropó, a társasőrületünk még mindig tart, veszünk újabbakat és újabbakat, már egész kis tornyunk van. :) Puzzle-özni is szeretünk, egyet ki is raktunk, a boltban meg, ahova társasokért és puzzle-ökért járunk, ezt a táblát találtuk:

P1170548

Ugyanezen a hétvégén volt after work a kollégáimmal, mindenki hozta a csatolt elemeit, elmentünk egy újonnan nyílt olasz étterembe, eszegettünk, beszélgettünk, iddogáltunk. Nagyon szép kis étterem, az új vendégkikötő épületében van. A személyzet is olasz, nem is tudtak svédül.

Mikuláshétvégén Wenjunék jöttek látogatóba, fikáztunk a városban, sétáltunk, vacsoráztunk jávorszarvasragut, amit Johan készített, aztán társasoztunk este 6-tól hajnali egyig. Az egyik egy rendes társas volt, a másik egy számítógépek, “Keep talking and nobody explodes” című. Egy bombát kell hatástalanítani, mindenféle drótok, rejtvények, kódok, egyvalaki ül a gépnél, hogy a többi nem látja, és magyaráz, mi van, a többiek meg kiteregetik maguk között a 20 oldalas használati utasítást, és próbálnak segíteni. Aztán vagy felrobbanunk, vagy nem. Jerry borult kiP1170543 egyszer, hogy “MÁR MEGINT FELROBBANT A FELESÉGEM!”

Másnap hazamentek, kivittük őket a vonathoz, és a 11-kor kezdődő karácsonyi vásárra megérkeztünk 11:03-kor, de már nem volt parkoló. Leparkoltunk arrébb, besétáltunk, vásárolgattunk, eszegettünk, nézelődtünk, hallgattunk egy kis folklórt egy néP1170544nitől, és ebédre “sjöbab”-ot ettünk, a kebab mintájára, a sjö tengert jelent, halas szósz volt, friP1170546ssen sült heringgel a töltelék, nyamm.

A karácsonyi előkészületeink jól állnak, képeslapok elküldve, ajándékok megvéve, kaptam Mikuláscsomagot otth
onról zselés szaloncukorral, köszönöm! A karácsonyi vacsoráravalók is mind beszerezve, jól állunk.

A héten Star Wars maraton volt, megkoronázva az új résszel a moziban, még sosem vettem akkor mozijegyet, mikor elkezdték árusítani, most igen, nem mintha olyan hatalmas fan lennék, szeretem, szeretem persze, de jó érzés volt végre.

Boldog karácsonyt és boldog új évet mindenkinek!

(ugyanis erősen kétlem, hogy idén írok még.)

 

Ősz

Írok kicsit arról is, mivel telik az ember szabadideje, most, hogy együtt lakik.

Az együttlakással először is rengeteg időt lehet megspórolni, nevezetesen, amit a messenger előtt töltesz várakozva, vagy a telefonon lógva napi másfél órát. Most simán hozzá lehet szólni, néha meghallja, néha nem :D
Ráadásul megbuherálta a wifijét, hogy most a rádióján lehet magyar adókat fogni. Hát tisztára meghatódtam.

Ha kicsit visszamegyünk az időben, volt az őszi szünet, ami itt a tanároknak két napos csak. A többi három napban volt mindenféle: először is egy tanári út Sundsvallba, továbbképzésre, baromi jó előadást tartott egy echte angol pasi, tökre megérte. Aztán a helyi egyetemen is voltam egy angolos továbbképzésen, megérdeklődtem azt is, van-e lehetőség esetleg pár új kurzust elvégezni, és ezzel több tárgyat tanítani tudni, utánanéznek, de azt mondták, valószínűleg simán.

P1170416
P1170419
A maradék napokban itthon voltam, itthon voltunk, Johan is maradt velem. Pihengettünk kicsit, pakolásztunk, a helyi új étteremben vacsoráztunk, sétáltunk a városban, ebédeltünk ismerősökkel, vásárolgattunk karácsonyra, szom
baton elmentünk a közeli Vännäs nevű település kis vásárába, ahol igazán nem vP1170420olt semmi, de autóztunk eP1170425gy kellemeset, és cuki kis hely, csak eléggé lepukkant, lásd képek.

 

 

 

P1170423

 

Este találkoztunk Johan apukájával, akit a munka hozott a városba, majd mikor visszavittük a szállodP1170430ába, megálltunk egy temetőnél kicsit a halottainkra gondolni. Nagyon szép itt is. Akiknek meg messze vP1170432annak a rokonai, azok gyújthatnak gyertyát egy tó mellett, egy kis oszlopon, fák között, tisztáson, ezt így egy
más mellett, nagyon szép és nagyon kísérteties.

*

Johannak ma pedig kérdőív érkezett a postán, a helyi rendelőből, ahol még szeptemberben járt, a kirándulásunk utáni héten.

Feedback. Átlagos kérdések, meg ilyenek

Ha kérdéseket tettél fel a személyzetnek, együttérzéssel és elköteleződéssel válaszoltak-e? 

Együttérzéssel és gondoskodással beszélt-e hozzád az orvos? 

Volt lehetőséged érzelmi támaszt találni az orvosnál? 
(Johan: “Sírni akartam, de azt mondta, nem ér rá.”)

 

You – Me – Oh

P1170384 P1170389     Ez egy vicces, norrlandi térképről származik, ahol is angolos kiejtéssel vannak lejegyezve a helységnevek. Ez lenne ugye Umeå, angolul kiejtve, de a helyzetünket tekintve szerintem nagyon is találó.

Sambo-k lettünk ugyanis, ez svédül azt az embert jelenti, akivel együtt élsz. Sammanboendeär, ez volt az eredeti hosszú szó, ebből a samman a közösen, a bo a lakni, a többi meg képző meg ilyesmi. Papíron is együtt lakunk, bizony! P1170393

P1170410Annak minden szépségével és nehézségével. Jó érzés, mikor várnak a vonatnál, vagy találkozunk egy sétára a városban, vagy egy kávéra, egy fikára. Társasjátékokat veszünk, játszunk, főzünk, hétvégente is sétálunk.
A nehézségek meg ilyesmik mellett kit izgatnak?

P1170403Itt a folyóparton álló csipesz, a kórház helikopterleszállója, a kórház mögötti kacsaúszta-tó, P1170409  teknősök a parkban, októberi virágokat szaglászó én, egy modern svéd templom harangtornya, és végül, de nem utolsósorban, a maffia-kacsák.

Tessenek összekötni a megfelelő képekkel.

 

 

 

Az új barátom és a tökéletes szombat

-Új barátom van! – újságoltam Johannak tegnap délután.
– Ki az? – kérdezett vissza.
– A város!

Itt aztán belementünk egy elméleti fejtegetésbe, miszerint lehetséges-e barátnak lenni egy várossal, de szerintem csak kukacoskodni akart, mert igenis lehet.

A helyzet a következő: én ugye Örnsköldsvik nagy rajongója vagyok, és ott képzeltem el az életet, mikor Svédországba költözködtem át. De hát mikor Johan megérkezett – jövő héten lesz egy éve! – akkor kicsit átalakultak a dolgok, és tavasszal már azt terveztük, hogyan lakjunk együtt. Nála, mert a lehetőségek ott a jobbak.
Ezért kerestem munkát is az ő városában, Umeåban, de hát mint írtam, összejött, ami most van, és azt meg tényleg kár lett volna kihagyni.

Umeåban többször is jártam még régebben, kirándulni, erasmusozó kispajtit meglátogatni, és igen, nagyobb, egyetem van, meg több kimozdulásra való lehetőség, van tó, van erdő, van minden, csak hegyek nincsenek. Pedig azokat úgy megszerettem. Övikben kezdődik a Höga Kusten, a magas part a magas hegyeivel, és mikor Narvikban meg Åréban jártunk, akármilyen kicsi városkák is, a föléjük tornyosuló hegyek miatt rögtön beléjük szerettem.

Itt meg sík az egész. Biciklizni pont jó, biciklizik is az egész város, mi is, meg görkorizni próbálok megtanulni több-kevesebb sikerrel, ahhoz is pont ideálisak a körülmények. De valahogy mégis, kicsit mindig húztam a számat, hogy szép-szép, de nem Övik.

Most viszont, hogy félig-meddig itt lakom már, nem ártott összebarátkozni vele. Nagyvároshiányom van ugyanis, ilyen dolgokra vágyom, hogy villamosozni akarok, éjfélkor enni akarok a városban, teaházakat akarok, kevésbé mosogatólé kávét akarok, de villamos nincs, éjfélkor maximum a magammal hurcolt elemózsiát nyammoghatom.

De mégis, esély mindenkinek jár. Szombaton Johan lakógyűlt, benne van a vezetőségben ugyanis, itt csak évi egyszer gyűlik mindenki, egyébként csak a vezetőség. Én meg kitaláltam, hogy úgyis el kell hozzak egy könyvet a könyvtárból, meg akkor akár egy másikat vissza is adhatok, és majd csatangolok kicsit. Bebuszoztam a városban, mert az ingázós vonatjegyemmel nem csak vonatozni szabad bármennyit, de Övikben és Umeåban is buszozni.

Leszálltam a központban, csodás, napfényes őszi nap volt, fele fák még zöldek, a többi sárga, kint volt mindenki, finom őszillat terjengett, tudjátok, süt a nap, meleg, de már nem az igazi. Leslattyogtam a könyvtárba, ami az új Kultúrközpontban kap helyet több emeleten. Van csomó zeg-zug, meseszoba gyerekeknek, ilyen fotel, olyan kanapé, idegen nyelvű szekció, magyar mesekönyv szekció, mindenféle magyar könyvük van, a polcon most épp az Árpád-házi királyok integettek rám, alig győztem betelni.

A könyvvisszaadás meg fantasztikus, rárakom egy kis futószalagra, ami bemegy a szomszédos szobába, de üvegfal van, így láthatom, ahogy végigutazik, és a megfelelő kategóriájú kiskocsinál leugrik oldalt a szalagról. Felírogattam, hogy miket akarok olvasni, mert nem akarom nyakló nélkül kihozni, csak a stressz van vele, aztán elsétáltam a könyvesboltba, vettem egy új naplót, mert a régi nemsoká megint betelik, ki volt közszemlére téve egy felnőtt színező, kiszíneztem benne egy ház tornyát, mert ki lehetett próbálni, de pont elég is volt.

Aztán ebédre vettem egy hotdogot, ami “ebédkolbász” névre hallgatott, egy igen kedves bácsitól, és én is leültem a főtér közepén nézelődni, miközben eszegettem. Utána kávézózni akartam, de olyan szép idő volt, hogy sajnáltam, így frozen yoghurt lett belőle, amit a folyóparton ücsörögve kanalaztam be.

Majd buszra pattantam, hogy elmenjek a társasjáték boltba a megrendelésünkért. Ugyanis rájöttünk, hogy mindketten szeretünk játszani, de a legtöbb játékhoz sok ember kell, itt meg egyelőre nincs sok ember. Mit tesz ilyenkor Johan és Eszter, hát kikeresik, mit lehet ketten játszani, így a múltkor Johan hívott meg minket két társasra, most én.

Elmentem érte, és aztán hazasétáltam, mert Johan volt olyan cuki, és rajzolt nekem térképet, mindenféle jelekkel és színekkel, hogy hazataláljak, mert Umeåval az a nagy bajom eddig, hogy vannak helyek és vannak térképek, csak még nem állnak össze, na most ez a városrész is összeállt.

Mikor Johan befejezte a lakógyűlést, biciklire pattantunk, és elsöpörtünk valami megnyitó-izére meghallgatni egy koncertet, ami pont a helyi múzeumhoz volt közel, és mivel a kávézás kimaradt, kértem Johant, vegyen nekem a múzeum kávézójában egy cappuccinót, mert arra vágytam egész nap, és egyszer már fikáztunk ott, és nagyon hangulatos hely.

De ha már itt vagyunk, mondta Johan, nem nézzük meg a legújabb kiállításokat? Hát dehogynem! – pláne, hogy mert bár nem mondtam, egész héten múzeumba vágytam, és épp ki akartam keresni, melyikben nem jártunk még, csak közben elfeledtem, hogy mindnek változó a kiállítása. Megvolt a cappuccinó is, beszélgettünk sokat.

Íme, én, ahogy kihátráltam a challenge-ből, hogy felfedezzem Umeåt a föld alatt, túl ijesztően kanyargott a cső. (© Johan)

cső

Hazajöttünk, lazacvacsorát készítettünk, aztán nekiálltunk megtanulni egy-egy játék szabályát. Rém komikus lehetett, hol egyikünk szentségelt, hol a másikunk, 12 oldalas szabályok, nem értettünk semmit, így megelégedtünk az olvasással és a lazacvacsorával. Johan még morgott valamit, hogy “holnap rakom fel a netre eladni”, miközben elcsomagolta a játék dobozát, de egyelőre még a miénk. :)

Este még megnéztünk egy filmet is.

Én meg egész nap mosolyogtam, mert barátok lettünk Umeåval ezen a szép, őszi napon.