Születésnapi vigasságok

Nagyon szép születésnapom volt tegnap!

Egész más lesz mindennek a hangulata, ha az ember hétvégén ünnepel, egy egész napot lehet ünnepléssel megtölteni!

Johan péntek este a kollégákkal bulizott és későn ért haza, mégis volt ideje feldíszíteni a konyhát, és kipakolni az ajándékokat. :) Így mikor reggel beléptem, ez a látvány fogadott.

Reggeli közben három csomagot ki is bontottam, kaptam egy párnát az új olvasófotelemhez, egy Lilla My-s kiskanalat amit még tavasszal néztem ki magamnak a reptéren, és el is felejtettem, hogy kinéztem, meg egy könyvet, mert könyv nélkül nem ünnep az ünnep, ezt már megtanítottam neki. :)

Vicces sztorija van a könyvnek, ugyanis Johan szerint én már a világ összes könyvének a felét biztosan olvastam, ezért úgysem talál a boltban olyat, amit még ne olvastam volna. Viccesen megjegyeztem, hogy dehát a plázának a könyvesboltjában dolgozik a srác, aki benne van a könyvklubban, ahova járok, kérjen tőle tanácsot. Kért is. Aztán nagy nevetések közepette mesélte el, hogy először a fiú nem is tudta, kiről van szó, aztán ajánlott olyan könyveket, amiről Johan tudta, hogy nem pont az én ízlésem, de végül közös erővel kiválasztották Safran Foer új regényét, a Here I Am-et, aminek nagyon örültem, mert nemrég olvastam róla egy cikket, és nagy kedvem lett elolvasni.

Aztán felkerekedtünk Lycksele-be, mert szerettem volna autózni egy kicsit. Lycksele kb 130 km-re van ide, befelé, és nem is értem, hogy a volt kolléganőm hogy tud naponta oda ingázni dolgozni, kétszer két óra, elmebaj.

Lycksele “Lappföld Stockholmja”, minden ki van írva számi nyelven is. Nem túl nagy ugyanakkor.

Megérkeztünk, a kolleganőm ajánlása alapján egy pékségben ebédeltünk isteni salátát, aztán az ország egyik legjobb kávézójából vettünk magunknak kávét, úgy mentünk az állatkertbe.

Miközben ettünk, kint, Johan felhívta a figyelmem, mivel töltik el a helyi menő csávók a hétvégéjüket. “Cruising”-olnak, azaz a menő retro kocsijukban, vagy a lenyithatós tetejűben, vagy a kismotoron, vagy akármin, csigalassan haladnak az utcákon és utakon, nézik a járókelőket, a kávézókat, Johan szerint ez egy formája a társkeresésnek. És tényleg, míg megettük a salit, legalább ötször elment mellettünk ugyanaz a piros kocsi. Vicces :)

Az állatkert Skandinávia állatait gyűjti össze, mást nem. Mikor megjöttünk, nem sokkal később volt a ragadozók etetése. A farkasok úgy kértek kaját, mint a kutyák, összeverekedtek rajta. A sarki rókák ugattak, mint valami zsebkutya, igen mókásan néztek ki, ugyanis épp a téli bundájukat vedlik, ezért fekete-fehérek. A rozsomákok is furcsa hangon tették helyre egymást, íme:

 

Aztán kapott enni Flisan, a rókalány is, aki állítólag nagyon szelíd, szereti, ha a látogatók megsimizik. A hiúz nem akart előbújni, a nagy maci megfürdött.

Amiért meg még különösen jó alkalmat választottunk jönni, hogy szinte mindegyiknek volt kicsinye. Láttunk ici-pici farkast, három medvebocsot, kicsi rénszarvasokat, kis kecskét.

Aztán a fókák kaptak enni egy órával később, nagyon ügyesek, tudnak énekelni, gurulni, igent és nemet inteni, puszit adni egymásnak, a gondozónak, visszahozni a labdát, ugrálni.

A sirályok versenyeztek a fókákkal, ki kapja el hamarabb a gondozók által dobált halakat :)

Akadt még pézsmatulok, az ilyen jópofán néz ki:

Aztán sajnos már négykor zártak, és a hód sem mutatta meg magát, micsoda szégyen.

Utána megvacsiztunk egy kiülős helyen, grillezett husikat a folyóparton. Mivel viszonylag korán ettünk, és jó sokat, majd’ kipukkadtunk, szóval sétát indítványoztam. Találtunk is egy skanzen-szerű helyet a folyóparton, ami már ugyan zárva volt, de körbe lehetett járkálni, bekukkantani az ablakokon. Erdei múzeum is van ott, szóval mindenképp visszamegyünk még egyszer oda körülnézni.

Este pedig kaptam finom citromtortát, és kibontottam az utolsó két ajándékot, egy lámpást és belevaló gyertyát, amit a ház elé szerettem volna az új helyen.

Ennyire szép születésnapot, ugye?

God Jul!

wp_20161209_15_16_23_pro1wp_20161224_11_57_29_pro Boldog karácsonyt mindenkinek!

Az én karácsonyom nagyon boldog volt, meg az egész decemberem is, programokban és élményekben gazdag.

Minden hétvégére jutott valami program:

Advent első hétvégéjén karácsonyi vásárban jártunk. Mondjuk szerintem kissé nagyképű dolog volt vásárnak nevezni, a 6-8 eladós kis helyet, ahol minden csupa jég volt, dobtam is egy hátast, de itt vettünk báránykolbászkát karácsonyra. Valamint Johan anyukájától kaptunk pénzt a “julbord”-ra, ami karácsonyi asztalt jelent, azaz karácsonyi svédasztalt. Elég drága mulatság egy ilyen. Ahol ez a vásárka volt, ott volt egy kis étterem is, akik mindent maguk csináltak a svédasztalra. Bár nem terveztük, mégis maradtunk vacsorára.

A svéd julbord, ahogy később megtudtam, mikor a tanárokkal is ettünk a nordmalingi szálloda éttermében, hét tányérnyit kell enni, de az nem tudom, hogy jön ki.

Először a halfélékkel kell kezdeni, milliónyi fajta hering, lazac, füstölt-főtt-párolt, aztán a felvágottak, abból is mindenféle sonkák, itt konkrétan ettünk libát, jávorszarvast, medveszalámit is kóstoltunk. Aztán jönnek a főtt ételek, húsgolyó, céklasaláta, káposzta, minikolbász, Janson megkísértése, ami krumpli és ajóka rakottasa, borda. Aztán édességek, tejberizs, sütemények, csokik, mindenféle.

Szóval az ember “hatalmas szőnyegzabálást” tart, ahogy egy drága rokon bácsink mondta egyszer.

Az iskolában minden péntek reggel glögg (szigorúan alkoholmentes persze!) és mézeskalács várt minket. Ültünk mindig a félhomályban, gyertyák, karácsonyi zene, “mys”, azaz ilyen kis meghitt érzés, mire beüt a kultúrsokk, megérkezik a szomáliai kolléga, és felkapcsol minden lámpát.wp_20161127_11_23_47_pro

Itthon is kidekoráltunk mindent, felkerült a manós függöny, az erkélyre a világítás, csillagok az ablakba, mikulásvirág, később jácint – itt az nem húsvéti virág, hanem karácsonyi – mécsestartók, illatgyertyák, adventi koszorúk.

Kicsit azért beleköpött a levesünkbe, hogy a konyha valahogy beázott, de így Johan újult erővel kezdett padlót rakni a konyhában, és az összes pultot ki akarta szedni, és ki is fogja, de megkegyelmezett, és nem karácsony előtt tépte ki, hogy azért legyen vizünk.

Advent második hétvégéjén a múzeum karácsonyi vásárába mentünk egy magyar leányzóval, aki itt egwp_20161203_14_26_59_pro1yetemezik. Akkor elég hideg volt, -10 alatt, de azóta sem volt olyan hideg. Vettünk sajtot, halat – mindent fagyva árultak :)
Aztán nálunk vacsoráztunk jávorszarvast, és társasoztunk. Valamint megbeszéltünk a hét második felére egy közös sushi-evést is.

Advent harmadik hétvégéjén Sundsvallba autóztunk, Viviane, a brazil lány phd partijára. Útközwp_20161210_22_08_56_pro1ben megwp_20161211_13_18_31_pro1álltunk Örnsköldsvikben karácsonyi angyalkázni, beugrottunk Martinhoz és Emmához, hát úgy átalakították a kis házat, hogy meg sem ismertem a régi szobámat. Annelie-hez is beköszöntünk a boltba, aztán Birgitta és Lars-Håkan következett, üldögéltünk a finom, faillatú asztalosműhelyben. Annicához már csak beadtuk a csomagot, és autóztunk tovább Sundsvallba. Ott becsekkoltunk a szállodába, és elmentünk a vacsorára. Engem kért fel Viviane a toastmasteri feladatwp_20161211_13_21_59_pro1ok ellátáwp_20161213_09_25_40_prosára, és először csináltam ilyet, de azért ment. Finomat ettünk, beszélgettünk. A szálloda felé megnéztük a karácsonyi kivilágítást, aztán alvás, vasárnap meg sétálgattunk és vásároltunk a városban. Egy cuki kis kávézóban ebédeltünk meg, és utaztunk haza.

13-án Lucia is megvolt, a templomban Nordmalingban.

Advent negyedik hétvégéjén ismét karácsonyi vásárban jártunk, ahol a múltkor is, ha emlékeztinstagramcapture_619be408-c871-48fe-bb6e-1d66a70a81b61ek még, ahol a krumpliföldön kellett parkolni. Már mindent beszereztünk, így csak sétálgattunk, sütiztünk, aztán haza.wp_20161217_13_08_01_pro

Utolsó héten megvettük a cuki karácsonyfánkat, mindent előkészítettünk. A Szentestét és karácsony napját együtt töltöttük, kettesben, délután háromkor megnéztük a svédeknél kötelező Disney összeállítást, aztán vacsoráztunk, aztán ajándékot bontottunk, aztán elmentünk misére. 25-én meg pihentünk és nagyon sokat társasoztunk.

Ma itt járt Johan gyerekkori wp_20161224_19_30_49_pro1barátja a családjával, és most az anyukája is itt van, mert Tallinban karácsonyozott Johan húgával, és holnap együtt utazunk hozzájuk Vittangiba, vasárnap haza, aztán jövő kedden meg Budapest!

Idén már nem írok, remélem, jól telt a karácsony, és mindenkinek nagyon szép lesz az új éve.

Egy kis sneak-peak a mi új évünkből: vettünk egy sorházi házat, februárban költözünk! Szóval ha nem írok, az azért lesz, mert dobozolunk.

 

Studenten

Hát kiröpültek a végzősök és a nem végzősök is, lassan de biztosan csak véget ér ez a tanév, akárhogy is kételkedtem az előző bejegyzésben.

Kijavítottam a 3 x 130 dolgozatot, nem a sajátomat, mert az objektivitás jegyében cserélgetünk, de aztán visszakapod a sajátod, azt nézd át, hátha túl objektív volt az illető, aztán egy közös napon csak dolgozatokat olvasunk, és akkor akár meg is változtathatjuk az objektív jegyet. Értelmes, és egyáltalán nem időpocsékolás, nem…

Múlt szombaton volt az iskolai bál, itt megnézhetitek őket, ahogy érkeznek kocsival és traktorral, mint az amerikai filmekben, legnagyobb hír a srác volt, aki úgy határozott, magassarkú piros cipőben érkezik, hogy nyomot hagyjon maga után. A nemek szerinti sztereotipizálás a svédek szerint rémes nagy bűn, és ezért ilyen dolgokat csinálnak folyton, szerény véleményem szerint kissé nagyon túllihegik, de váljék egészségükre.

Aztán csütörtökön végeztek az elsős és másodikos diákok – itt ugye 3 éves a gimnázium. Az én munkaközösségem sütizést tartott, a gyerekek adták a sütit, mi a kávét és teát, kellemes volt. Aztán évzáró a nagyteremben, énekléssel, beszédekkel, eredményhirdetésekkel. A nap véget is ért háromnegyed 11-kor. Aztán kollégákkal elmentünk ebédelni, utána pedig megünnepeltek engem, mert bár pénteken volt a szülinapom, aznap zsúfolt nap elébe néztünk.

Ilyen szép tortát kaptam ni:

WP_20160609_13_40_26_Pro

Pénteken pedig jött a Studenten. Ez a neve neki. A végzősök még korábban kapnak egy ilyen satyit (kép a netről), aminek az elejébe bele van hímezve a nevük. Mindenkinek van, Johannak is otthon.

mössa

A fiúk öltönyben, a lányok fehér ruhában és ebben a sapiban jelennek meg a Studenten napján. Volt egy évzáró műsor, ösztöndíjakat osztott egy csomó szervezet, beszéltek az igazgatók, volt énekkar, aztán az énekkar és a végzősök együtt is énekelték a Celebration-t a Kool and the Gangtől.

Mivel nagyon sokan hajlamosak leinni magukat, voltak igazi security bácsik is, de mindenki viselkedett. Elénekelték a studentsångot is, ez így hangzik:

Aztán zászlók elöl, mögötte a gyerekek, ezt énekelve. Főbejárat kinyílik, ők pedig kiszaladnak az iskolából, maguk mögött hagyva.

Az iskola előtt a szülők várják őket, egy babakori képüket egy bazi táblára rakva. Ott összegyűlnek, aztán felmásznak egy-egy teherautóra. Minden osztálynak saját teherautója van, aminek a platóján állva, zenére ugrálva körbeautózzák a várost. A teherautók oldalán lepedőkre mindenféle szalonképes és -képtelen szövegek vannak felírva (Idén pl a közgazdász osztály teherautóján: “Släng din kondom WP_20160610_11_22_31_Pro– det kan bli en ekonoWP_20160610_11_22_26_Prom”, azaz “Dobd el az óvszert – akár közgazdász is lehet”).

A bibi most csak annyi volt, hogy 6 fok volt és szakadó eső, de ez nem tette tönkre a partit.
Kirunában a hó esett, mit zavartatnánk magunkat.

Itt van néhány kép, ahogy kirohangálnak, szülők táblákkal, háttérben teherautók. Illetve a jobboldali képen felhívnám a figyelmet jobbra hátul a Ting1 fantázianevű épületre, ami eléggé megosztja az övikieket, szép-e vagy sem. :)

Meg a hangulat:

Hát. Jövő héten már csak diáktalan dolgok vannak.

És hát utána én is befejezem karrierem a Nolaskolanban. Egy éves szerződésem volt, nem hosszabbították meg. De már van új hely, arról majd írok akkor, ha beindul augusztusban.

Addig is nyárvannyáááár, röpke lepke, stuga, Magyarország, és egyéb nyalánkságok.

És a kötelező évzáró dal:

 

Tipikus április

Tipikus április! – mondják kórusban mindazösszes svédek, mikor ki merek akadva lenni, hogy ez miez, hogy tegnap 10 fok volt, kék ég, nap, ma eső szakad, aztán utána meg a hó. Reggelente szállingózik a hó, mínuszok vannak, napközben 10 plusz, nap, aztán hazafelé szürkeség, eső, heti minimum egy hóvihar, tegnap gyönyörű pelyhekben esett a hó, aminek még örültem is volna, ha mondjuk december 23. van, de április volt.

Tipikus április.

Leadtam végre a határidős munkámat, így végre-végre be tudok számolni a húsvéti szünetről, ami lassan már egy hónapja volt. Elnézést, de minden, ami nem munka volt, lelkifurdalást okozott.

Nadeszóval. Rendhagyó húsvét.

Elautóztunk Vittangiba, egészen normális időben elindulva, amihez Johan nincs szokva, mert ha rajta múlik, egész délelőtt pakol. Kedvencem, hogy mikor már glédában állnak a táskák az ajtóban, akkor jut eszébe locsolni, levelet írni, kitakarítani, és mikor mégis elindulunk időben, ő van legjobban megdöbbenve, hogy nahááát, már este hatra hazaértünk, pedig legutóbb is éjfél volt. És még vacsizni is megálltunk a “Paltzeria” nevű helyen Piteåban. A palt az tulképp krumpligombóc, az alapverzió kerek, szalonnával töltött, olvasztott vajjal és vörösáfonyalekvárral tálalt. Itt volt mindenféle, mi laposat kértünk, így mellé járt a szalonna.

MegérkP1170875eztünk hát csütörtökön, Johan megszemlélte az új masinát, aztán pihentünk meg beszélgettünk. Pénteken mentünk egy próbakört, én ültem hátul, nagyon kényelmes kis fotele van.

Szombaton elmentünk lékhorgászni. Mint minden szombaton teszem azt, ugye :D Verseny volt, két órán át kellett ott ülni. Odamotorosszánoztunk a folyón, egy híd tövében tartották. Narancssárgabukósisakos rendőrök állítottak meg minden érkezőt, Johant is megszondáztatták, ellenőrizték, van-e mindenkin sisak, ami január elseje óta kötelező.

AztP1170879án ott már fúrták nagyban a lyukakat, és 1-2-3-ra mindenki berohant, keresett magának egy szimpi lyukat, aztán beeresztettük P1170877a zsinórt, és ültünk. Két. Órát. Nem mondom, poén volt az első húsz perc, de aztán… ráadásul a nap is elment. De hát nem értem én ezt, magyarázta a svéd szerelmesem, itt az a lényeg, hogy két óra relax. Nyert az első halat kifogó egy csomó pénzt, meg a legtöbb halat kifogó, mi nem fogtunk ki semmit, bár valami lecsócsált egy fél csontit a horogról. Éhes horgászokra is gondoltak, lehetett grillezett hambit venni, meg volt hotdogstand-elsősegély is, amit körbetaszigáltak. :)

Itten a vigyázz-kész-rajt-léket-keress videóm, Johan narancssárgában fut:

Balra látható a felszerelés, a kanál, amivel kimerjük a beleesett jeget, és aztán a zsinór. Lentebb balra ott egy fúró. Jobbra Johan kukacot tűz, én horgászok, és a hotdogstand.P1170887P1170885

Aztán tombola minden résztvevővel, volt vagy 100-150 ajándék, és mindenki kiválaszthatta, mit kér, szerintem ez tök jó, mert ahelyett, hogy megnyersz valami számodra teljesen hasznavehetetlen dolgot, aminek a másik örülne, itt befolyásod van rá. Minket nem húztak ki. Egy hókupac tetején várakoztunk, Johan minden Johan nyertesnél felkiáltott, hogy “ez közel volt!”. A hókupac tövében ült egy srác, ő is nyert, visszajött egy késkészlettel, valamint a “Pénzt akartam nyerni, te vén f@…” kitétellel az orra alatt, gondolkodtunk, vajon előveszi-e a kését, és tesz rendet, de szerencsére nem tette. A főnyeremény volt tudniillik pP1170903énz. De azt se mi nyertük. P1170895

Húsvétvasárnap meg sor került a 160 kilométeres motorosszánazásra. Először csak a jéghotelig akartunk menni. Csodálatos volt, átszelni tavakat, suhanó fenyvesek, itt-ott szarvasok, kék ég, egészen valószerűtlen. A jéghotelnél épp kutyaszánok indultak, mi a jégbárban ittunk egy virgin koktélt, aztán ebédeltünk is finomat. Johan pedig azt mondta, innen már igazán közel van Kiruna, mindig is oda akart szánazni… Hát szánazzunk.

Kiruna a bányaváros, ugye, amit épp költöztetnek odébb, mielőtt elnyeli a bánya. Nagyon szép, fekete hó van ott, hála a bányának. Körbeszánaztunk, és észrevettük, hogy a vezérműszíj darabkákat ereszt magából, de goP1170916ndoltuk, hátha kibírja. Na, uccu, vezettem én is hazafelé egész sokat, a jéghotelnél megálltunk, hogy cseréljünk szíjat vagy ne? Hát mondom, inkább itt, mint mikor nyakig süllyedünk a hóban P1170921az erdőben. Oké, így Johan, te jártál kurzusra, hogy kell? Elmondom. Neeeeeem, ő máshogy tudja. Próbálja. Én a vállam vonogattam. Najó, mégis hol csavaroznál akkor? – kérdezi. Itt. Jéééé, neked igazad volt végig.
Nahát. Ki hitte volna.

Balra lent Kiruna, jobbra Kiruna és én a szánon.

De aztán hazaértünk, bár közben sötét lett, és Johan olyan helyeken vezetett, ahol alig volt jég meg hó, közel volt a víz, néha meggyőződésem volt, hogy ottpusztulunk, de végül aztán mégsem.

Hétfőn P1170931napocska volt, a vadászkunyhóban grilleztünk és néztük a madarakat, mint legutóbb. Keddre pedig leszakadt az eső, minden olvadt, pedig még el akartunk menni a hegyekbe vezetni, de ez most kimaradt. Majd jövőre.kiruna

Szerdán haza.

Csütörtökön meg Magyarországra, úgy, hogy a szüleimnek nem szóltam. Kisöcsém vitt haza minket a reptérről, és besettenkedtünk, aztán beugrottunk a nappaliba, ahol mindketten ültek éppen. Hát azok az arcok filmbe illőek voltak. :)

Csak három napot maradtunk, ezért tudtak róla kevesen. Leginkább tavaszt akartam, jóillatot, virágokat a hó után. Voltunk állatkertben meg a belvárosban, több nem is kell.

Az iskolában meg itt az évvége, de erről majd később. Addig is élvezem a tipikus áprilisi plusz három fokot, ragyogó napot, virágokat itt-ott, még egy kör biciklizésre is elmentem az előbb.

 

A jedi, az

Az hamarabb visszatért, mint én. :)

De most az van, hogy nincs kedvem írni, mert annyi a tennivaló. És annyi az élnivaló. Nem is magyarázkodom emiatt, írok, ha sikerül.

Kicsit összefoglalom azért, mi történt velünk azóta.

Volt egy közös karácsonyunk itthon, karácsonyfával, a szokásos délután hármas Donald kacsával, mert itt az 12834981_1741699022726278_1821220122_n a menő. Megmondom, kicsit csalódtam benne, mert azt hittem, csak karácsonyi meséket válogatnak bele, de nem. Aztán svédes karácsonyi vacsora volt, húsgolyóval, kolbásszal, heringgel, salátákkal, sonkával, lazaccal. Másnap csináltam a szokásos rántotthal-krumplisali kombót.

Még az ünnep előtt elmentünk Övikbe, játszottunk Wenjunékkel, és ott is aludtunk, másnap a kolleganőmnél és a férjénél reggeliztünk, ott is társasoztunk, aztán még beugrottunk boldog karácsonyt kívánni Birgittáékhoz, Birgitta anyukájához, Annicához nem tudtunk, mert nem volt otthon.

27-én útrakeltünk Magyarországra, ott voltunk egy hetet, és bepréseltem majdnem minden fontos embert, kivéve Sárit, aki beteg volt. :( Legközelebb! Jó volt kicsit otthon lenni, otthoni ízek, család.

12825281_1741698329393014_386064891_nAztán haza, és nem sokkal később még Vittangiba is elugrottunk Johan szüleihez, ahol túl hideg volt most, érkezésünk előtti napon -42 fok, de mire odaértünk, már csak -35, és másnapra olvadás jóformán, -18. De még így se volt melegünk. Ilyenkor lehet az úgynevezett “spark”-kal közlekedni (kb. rúgást jelent, mert ilyen szánkóroller), állsz a két oldalán, lefelé csúszol, amúgy meg hajtod magadat. Nekem annyira nem jött be, lásd illusztráció.

A január elrohant, rengeteg volt a munka a suliban, februárnak is nyoma veszett. A vonatoknak volt egy két hete, mikor egyfolytában késtek, különösen ha egyáltalán elindultak, de ez is rendeződni látszik.

Valentin-nap alkalmával voltunk egy Bo Kaspers Orkester koncerten, az nagyon kellemes volt, a humorprogram viszont, amire Johan nyert jegyet – egy tévéshow színpadi változata – inkább volt kínos semmint vicces.

Azért történt még ez-az, például elvégeztem a motorosszán-tanfolyam gyakorlati részét és le is vizsgáztam, szóval IMG_6240P1150281mostantól fogva vezethetek legálisan. Akik 2000 előtt csinálták a jogsijukat autóra, azoknak nem kell, de akik utána, azoknak kell tanfolyam és vizsga, minimum 16 éves kell legyél hozzá, de ez persze nem mindenkit zavar, Johan is kiskora óta vezetett, itt az emberek ezzel nőnek fel északon, nem a biciklivel. Emlékeztetőül, itt egy motorsszán. Jobbra az újabb fajtából, erősebb, ez Johan képe, mikor egy éve elment egy ilyen hétvégére, balra pedig a családja kisöregje.

A vizsga egy tesztből állt, a gyakorlati részen meg egy némiképp emelkedős, behavazott szántóföldön kellett különböző dolgokat csinálni, gyorsítani, fékezni, szlalomolni, tolatni.

Úgy vagyok vele, hogy jó, oké, értem, menő, de azért nem csinálnám minden hétvégén ezt, kicsit ijesztő is, meg sose tudod, mi van a hó alatt, elbír-e a jég… majdnem minden hétre jut minimum egy balesetről szóló híradás, hol komolyabb, hol kevésbé komoly következményekkel.

Most, hogy jogsim lett, az apja végre talált ürügyet, miért vegyen újat. Már évek óta akar, de Johan lebeszélte, úgyis ritkán megy oda, blabla, de most, most muszáj! Mert ha jogsim van, akkor kettő kell! Biza! Johan is belelkesült, meg neki mindig kell valami, amit böngészhet, a múltkor fülhallgatókat hasonlított össze és választotta ki a tökéleteset, most ez, meg a római szállást is hat órán át kereste…

Ja, hogy mi? Holnap irány Róma! Síszünet van, és különben is Loreal. :D Megérdemlem. Érdemeljük.

Először megyünk ketten egy hosszabb utazásra úgy, hogy az nem valamelyikünk szüleinek meglátogatását jelenti! :)

Ősz

Írok kicsit arról is, mivel telik az ember szabadideje, most, hogy együtt lakik.

Az együttlakással először is rengeteg időt lehet megspórolni, nevezetesen, amit a messenger előtt töltesz várakozva, vagy a telefonon lógva napi másfél órát. Most simán hozzá lehet szólni, néha meghallja, néha nem :D
Ráadásul megbuherálta a wifijét, hogy most a rádióján lehet magyar adókat fogni. Hát tisztára meghatódtam.

Ha kicsit visszamegyünk az időben, volt az őszi szünet, ami itt a tanároknak két napos csak. A többi három napban volt mindenféle: először is egy tanári út Sundsvallba, továbbképzésre, baromi jó előadást tartott egy echte angol pasi, tökre megérte. Aztán a helyi egyetemen is voltam egy angolos továbbképzésen, megérdeklődtem azt is, van-e lehetőség esetleg pár új kurzust elvégezni, és ezzel több tárgyat tanítani tudni, utánanéznek, de azt mondták, valószínűleg simán.

P1170416
P1170419
A maradék napokban itthon voltam, itthon voltunk, Johan is maradt velem. Pihengettünk kicsit, pakolásztunk, a helyi új étteremben vacsoráztunk, sétáltunk a városban, ebédeltünk ismerősökkel, vásárolgattunk karácsonyra, szom
baton elmentünk a közeli Vännäs nevű település kis vásárába, ahol igazán nem vP1170420olt semmi, de autóztunk eP1170425gy kellemeset, és cuki kis hely, csak eléggé lepukkant, lásd képek.

 

 

 

P1170423

 

Este találkoztunk Johan apukájával, akit a munka hozott a városba, majd mikor visszavittük a szállodP1170430ába, megálltunk egy temetőnél kicsit a halottainkra gondolni. Nagyon szép itt is. Akiknek meg messze vP1170432annak a rokonai, azok gyújthatnak gyertyát egy tó mellett, egy kis oszlopon, fák között, tisztáson, ezt így egy
más mellett, nagyon szép és nagyon kísérteties.

*

Johannak ma pedig kérdőív érkezett a postán, a helyi rendelőből, ahol még szeptemberben járt, a kirándulásunk utáni héten.

Feedback. Átlagos kérdések, meg ilyenek

Ha kérdéseket tettél fel a személyzetnek, együttérzéssel és elköteleződéssel válaszoltak-e? 

Együttérzéssel és gondoskodással beszélt-e hozzád az orvos? 

Volt lehetőséged érzelmi támaszt találni az orvosnál? 
(Johan: “Sírni akartam, de azt mondta, nem ér rá.”)

 

Going to the chapel and we’re gonna get married

No, nem én. Wenjun. És nem is a kápolnában, hanem a kertben.

Az volt az egészben a kiszúrás, hogy pénteken és ma is nagyon szép idő volt, tegnap délelőtt még elment, aztán ömlött az eső. De mindenki mindent túlélt.

P1160567Wenjun és Jiarui családja már két hete megérkeztek, meg nyaralni voltak, aztán én is belecsöppentem az esküvői előkészületekbe, először a reptéren szedtem össze embereket, aztán segítettem sátorfelállítást nézni – volt elég sok férfi :D – meg elmentünk a catering cég által kölcsönzött tányérokért és egyéb felszerelésekért. Aztán, mivel zártak, és Martin csak később tudott jönni az utánfutójával, P1160562kipakoltunk 44 széket Wenjunnel az épület elé, kettesben.
Aztán a csomagtartómban 100 pohárral – csilingcsiling – meg vagon tányérral itt-ott elhelyezve a miniautómban, visszavezettünk, még szerencse, hogy nem volt messze. Aztán a kínai férfiak kipakoltak, magukat meg vissza az autóba, és visszamentünk asztalokért. Nyolcan. Kipakoltuk az étteremből, 12 darabot, le egy emeletet, ez annyi időt vett igénybe, hogy közben Martin is megérkezett, egy extra hosszú utánfutóval és a Transporterrel, amire aztán felpakoltunk mindent. Aztán meg le. Dögmelegben persze.
P1160572Mindeközben a háznál készen állt már a sátor, sőt egy kötél is feszült a kert felett, amire két hatalmas ponyva került, eső ellen, mert láttuk, hogy esőt mondanak.

Este felautóztam Johanhoz, mert éjszaka dolgozott, aztán hajnali hatkor felpakoltam őt a kocsiba, és visszautóztunk. Ő az ágyba, én Wenjunhöz, segítettünk elrendezni mindent, dekorálni, a székekre tüll került, én mosogatógéphasználatra oktattam a kínaiakat, közben a csapból is echte kínai kaja folyt, folyton mindenütt 20 ember legalább, terítettem, pakoltam, Annicához is elmentem, aki megcsinálta a hajam – tudniillik koszorúslány voltam!
Utána haza, Johant összeszedni, megszépülni, és vissza. P1160657

P1160608Miközben Johan a magammal hozott kínai kaját nyammogta, leszakadt az ég, de amolyan kegyetlenül, erősen esett, először azt hittük, nyári zápor, de csak nem akart elállni. Sajnos nem is állt el. De a ponyva állt, mindenki készen állt a szertartásra.

Bevonult hát Jiarui, a tanúja, két miniatűr virágszórós lányból az egyik, mert a másik üvöltött, de az egyik meg nem szórta a virágot, aztán Wenjun az apjával, végül én, tüllös székek között, fehér rózsás, fűre terített szőnyegen, a ponyván dübörgő esőben, amit néha a szél is meglengetett, és szórt egy kis vizet ide-oda.

Angolul folyt a szertartás, nagyon jófej anyakönyvvezető volt, jókat mondott, szépeket, meg is könnyeztem kicsit. Aztán abban a pillanatban, ahogy véget ért a ceremónia, és a pár kisétált a ponyva alól, egy szélroham letépte az egyiket. De tényleg abban a pillanatban. P1160569Itt jobbra már a második ponyvaelszállás után áll Martin, mint a Statue of Liberty, és tartja fel az egészet.

Ezek után ét, az ételmester, Per-Eloffal elmentem az ételekért, svéd és kínai vegyesbüfé volt. Amit aztán több asszonynéppel együtt kirámoltunk tálcákra, és ki az asztalra. Bent ült mindenki a sátorban, ott nem volt víz, ettünk és ettünk, aztán voltak beszédek, én is mondtam, Viviane által készített csodaszép torta, ajándékok bontása, én közben néha mosogattam.

A beszédeket meghallgattuk kínaiul is, ha kínaiul volt, angolul, a végén az elképedt ifjú párt is beszédre kérték fel, Wenjun merengve felállt, vállon veregette Jiraui-t és azt mondta: “I don’t know why…”
Mikor a közös tortaevés volt, Jiarui Wenjun szájába adta az első falatot, aztán mikor rajta volt a sor, bekapta a másodikat.

P1160636Sokat nevettünk, jól éreztük magunkat, aztán volt fotózás, kis kínai népviselet meg kínai grillezés, lépcsőnüldögélés, beszélgetés, tánc. P1160661

Nem kell hát vagyonokat költeni esküvőre. Elég egy kert és rengeteg barát. Sokat rohangáltam és segítettem, ami néha – bevallom – bosszantott is, hogy miért nem ülhetek csak békében, de most utólag azt mondom: igen, ezt így kell. Napokkal előtte sátrat verni, utánfutóra pakolni, rengeteg ember közé betoppanni, és bár egyikőtök sem tud olyan nyelven, amit a másik ért, mégis, nevetni, mutogatni, magyarázni, jól érezni magatokat.

Nevetni, így:

P1160581

 

***

Holnap megint irány Lappföld!