God Jul!

wp_20161209_15_16_23_pro1wp_20161224_11_57_29_pro Boldog karácsonyt mindenkinek!

Az én karácsonyom nagyon boldog volt, meg az egész decemberem is, programokban és élményekben gazdag.

Minden hétvégére jutott valami program:

Advent első hétvégéjén karácsonyi vásárban jártunk. Mondjuk szerintem kissé nagyképű dolog volt vásárnak nevezni, a 6-8 eladós kis helyet, ahol minden csupa jég volt, dobtam is egy hátast, de itt vettünk báránykolbászkát karácsonyra. Valamint Johan anyukájától kaptunk pénzt a “julbord”-ra, ami karácsonyi asztalt jelent, azaz karácsonyi svédasztalt. Elég drága mulatság egy ilyen. Ahol ez a vásárka volt, ott volt egy kis étterem is, akik mindent maguk csináltak a svédasztalra. Bár nem terveztük, mégis maradtunk vacsorára.

A svéd julbord, ahogy később megtudtam, mikor a tanárokkal is ettünk a nordmalingi szálloda éttermében, hét tányérnyit kell enni, de az nem tudom, hogy jön ki.

Először a halfélékkel kell kezdeni, milliónyi fajta hering, lazac, füstölt-főtt-párolt, aztán a felvágottak, abból is mindenféle sonkák, itt konkrétan ettünk libát, jávorszarvast, medveszalámit is kóstoltunk. Aztán jönnek a főtt ételek, húsgolyó, céklasaláta, káposzta, minikolbász, Janson megkísértése, ami krumpli és ajóka rakottasa, borda. Aztán édességek, tejberizs, sütemények, csokik, mindenféle.

Szóval az ember “hatalmas szőnyegzabálást” tart, ahogy egy drága rokon bácsink mondta egyszer.

Az iskolában minden péntek reggel glögg (szigorúan alkoholmentes persze!) és mézeskalács várt minket. Ültünk mindig a félhomályban, gyertyák, karácsonyi zene, “mys”, azaz ilyen kis meghitt érzés, mire beüt a kultúrsokk, megérkezik a szomáliai kolléga, és felkapcsol minden lámpát.wp_20161127_11_23_47_pro

Itthon is kidekoráltunk mindent, felkerült a manós függöny, az erkélyre a világítás, csillagok az ablakba, mikulásvirág, később jácint – itt az nem húsvéti virág, hanem karácsonyi – mécsestartók, illatgyertyák, adventi koszorúk.

Kicsit azért beleköpött a levesünkbe, hogy a konyha valahogy beázott, de így Johan újult erővel kezdett padlót rakni a konyhában, és az összes pultot ki akarta szedni, és ki is fogja, de megkegyelmezett, és nem karácsony előtt tépte ki, hogy azért legyen vizünk.

Advent második hétvégéjén a múzeum karácsonyi vásárába mentünk egy magyar leányzóval, aki itt egwp_20161203_14_26_59_pro1yetemezik. Akkor elég hideg volt, -10 alatt, de azóta sem volt olyan hideg. Vettünk sajtot, halat – mindent fagyva árultak :)
Aztán nálunk vacsoráztunk jávorszarvast, és társasoztunk. Valamint megbeszéltünk a hét második felére egy közös sushi-evést is.

Advent harmadik hétvégéjén Sundsvallba autóztunk, Viviane, a brazil lány phd partijára. Útközwp_20161210_22_08_56_pro1ben megwp_20161211_13_18_31_pro1álltunk Örnsköldsvikben karácsonyi angyalkázni, beugrottunk Martinhoz és Emmához, hát úgy átalakították a kis házat, hogy meg sem ismertem a régi szobámat. Annelie-hez is beköszöntünk a boltba, aztán Birgitta és Lars-Håkan következett, üldögéltünk a finom, faillatú asztalosműhelyben. Annicához már csak beadtuk a csomagot, és autóztunk tovább Sundsvallba. Ott becsekkoltunk a szállodába, és elmentünk a vacsorára. Engem kért fel Viviane a toastmasteri feladatwp_20161211_13_21_59_pro1ok ellátáwp_20161213_09_25_40_prosára, és először csináltam ilyet, de azért ment. Finomat ettünk, beszélgettünk. A szálloda felé megnéztük a karácsonyi kivilágítást, aztán alvás, vasárnap meg sétálgattunk és vásároltunk a városban. Egy cuki kis kávézóban ebédeltünk meg, és utaztunk haza.

13-án Lucia is megvolt, a templomban Nordmalingban.

Advent negyedik hétvégéjén ismét karácsonyi vásárban jártunk, ahol a múltkor is, ha emlékeztinstagramcapture_619be408-c871-48fe-bb6e-1d66a70a81b61ek még, ahol a krumpliföldön kellett parkolni. Már mindent beszereztünk, így csak sétálgattunk, sütiztünk, aztán haza.wp_20161217_13_08_01_pro

Utolsó héten megvettük a cuki karácsonyfánkat, mindent előkészítettünk. A Szentestét és karácsony napját együtt töltöttük, kettesben, délután háromkor megnéztük a svédeknél kötelező Disney összeállítást, aztán vacsoráztunk, aztán ajándékot bontottunk, aztán elmentünk misére. 25-én meg pihentünk és nagyon sokat társasoztunk.

Ma itt járt Johan gyerekkori wp_20161224_19_30_49_pro1barátja a családjával, és most az anyukája is itt van, mert Tallinban karácsonyozott Johan húgával, és holnap együtt utazunk hozzájuk Vittangiba, vasárnap haza, aztán jövő kedden meg Budapest!

Idén már nem írok, remélem, jól telt a karácsony, és mindenkinek nagyon szép lesz az új éve.

Egy kis sneak-peak a mi új évünkből: vettünk egy sorházi házat, februárban költözünk! Szóval ha nem írok, az azért lesz, mert dobozolunk.

 

Tipikus április

Tipikus április! – mondják kórusban mindazösszes svédek, mikor ki merek akadva lenni, hogy ez miez, hogy tegnap 10 fok volt, kék ég, nap, ma eső szakad, aztán utána meg a hó. Reggelente szállingózik a hó, mínuszok vannak, napközben 10 plusz, nap, aztán hazafelé szürkeség, eső, heti minimum egy hóvihar, tegnap gyönyörű pelyhekben esett a hó, aminek még örültem is volna, ha mondjuk december 23. van, de április volt.

Tipikus április.

Leadtam végre a határidős munkámat, így végre-végre be tudok számolni a húsvéti szünetről, ami lassan már egy hónapja volt. Elnézést, de minden, ami nem munka volt, lelkifurdalást okozott.

Nadeszóval. Rendhagyó húsvét.

Elautóztunk Vittangiba, egészen normális időben elindulva, amihez Johan nincs szokva, mert ha rajta múlik, egész délelőtt pakol. Kedvencem, hogy mikor már glédában állnak a táskák az ajtóban, akkor jut eszébe locsolni, levelet írni, kitakarítani, és mikor mégis elindulunk időben, ő van legjobban megdöbbenve, hogy nahááát, már este hatra hazaértünk, pedig legutóbb is éjfél volt. És még vacsizni is megálltunk a “Paltzeria” nevű helyen Piteåban. A palt az tulképp krumpligombóc, az alapverzió kerek, szalonnával töltött, olvasztott vajjal és vörösáfonyalekvárral tálalt. Itt volt mindenféle, mi laposat kértünk, így mellé járt a szalonna.

MegérkP1170875eztünk hát csütörtökön, Johan megszemlélte az új masinát, aztán pihentünk meg beszélgettünk. Pénteken mentünk egy próbakört, én ültem hátul, nagyon kényelmes kis fotele van.

Szombaton elmentünk lékhorgászni. Mint minden szombaton teszem azt, ugye :D Verseny volt, két órán át kellett ott ülni. Odamotorosszánoztunk a folyón, egy híd tövében tartották. Narancssárgabukósisakos rendőrök állítottak meg minden érkezőt, Johant is megszondáztatták, ellenőrizték, van-e mindenkin sisak, ami január elseje óta kötelező.

AztP1170879án ott már fúrták nagyban a lyukakat, és 1-2-3-ra mindenki berohant, keresett magának egy szimpi lyukat, aztán beeresztettük P1170877a zsinórt, és ültünk. Két. Órát. Nem mondom, poén volt az első húsz perc, de aztán… ráadásul a nap is elment. De hát nem értem én ezt, magyarázta a svéd szerelmesem, itt az a lényeg, hogy két óra relax. Nyert az első halat kifogó egy csomó pénzt, meg a legtöbb halat kifogó, mi nem fogtunk ki semmit, bár valami lecsócsált egy fél csontit a horogról. Éhes horgászokra is gondoltak, lehetett grillezett hambit venni, meg volt hotdogstand-elsősegély is, amit körbetaszigáltak. :)

Itten a vigyázz-kész-rajt-léket-keress videóm, Johan narancssárgában fut:

Balra látható a felszerelés, a kanál, amivel kimerjük a beleesett jeget, és aztán a zsinór. Lentebb balra ott egy fúró. Jobbra Johan kukacot tűz, én horgászok, és a hotdogstand.P1170887P1170885

Aztán tombola minden résztvevővel, volt vagy 100-150 ajándék, és mindenki kiválaszthatta, mit kér, szerintem ez tök jó, mert ahelyett, hogy megnyersz valami számodra teljesen hasznavehetetlen dolgot, aminek a másik örülne, itt befolyásod van rá. Minket nem húztak ki. Egy hókupac tetején várakoztunk, Johan minden Johan nyertesnél felkiáltott, hogy “ez közel volt!”. A hókupac tövében ült egy srác, ő is nyert, visszajött egy késkészlettel, valamint a “Pénzt akartam nyerni, te vén f@…” kitétellel az orra alatt, gondolkodtunk, vajon előveszi-e a kését, és tesz rendet, de szerencsére nem tette. A főnyeremény volt tudniillik pP1170903énz. De azt se mi nyertük. P1170895

Húsvétvasárnap meg sor került a 160 kilométeres motorosszánazásra. Először csak a jéghotelig akartunk menni. Csodálatos volt, átszelni tavakat, suhanó fenyvesek, itt-ott szarvasok, kék ég, egészen valószerűtlen. A jéghotelnél épp kutyaszánok indultak, mi a jégbárban ittunk egy virgin koktélt, aztán ebédeltünk is finomat. Johan pedig azt mondta, innen már igazán közel van Kiruna, mindig is oda akart szánazni… Hát szánazzunk.

Kiruna a bányaváros, ugye, amit épp költöztetnek odébb, mielőtt elnyeli a bánya. Nagyon szép, fekete hó van ott, hála a bányának. Körbeszánaztunk, és észrevettük, hogy a vezérműszíj darabkákat ereszt magából, de goP1170916ndoltuk, hátha kibírja. Na, uccu, vezettem én is hazafelé egész sokat, a jéghotelnél megálltunk, hogy cseréljünk szíjat vagy ne? Hát mondom, inkább itt, mint mikor nyakig süllyedünk a hóban P1170921az erdőben. Oké, így Johan, te jártál kurzusra, hogy kell? Elmondom. Neeeeeem, ő máshogy tudja. Próbálja. Én a vállam vonogattam. Najó, mégis hol csavaroznál akkor? – kérdezi. Itt. Jéééé, neked igazad volt végig.
Nahát. Ki hitte volna.

Balra lent Kiruna, jobbra Kiruna és én a szánon.

De aztán hazaértünk, bár közben sötét lett, és Johan olyan helyeken vezetett, ahol alig volt jég meg hó, közel volt a víz, néha meggyőződésem volt, hogy ottpusztulunk, de végül aztán mégsem.

Hétfőn P1170931napocska volt, a vadászkunyhóban grilleztünk és néztük a madarakat, mint legutóbb. Keddre pedig leszakadt az eső, minden olvadt, pedig még el akartunk menni a hegyekbe vezetni, de ez most kimaradt. Majd jövőre.kiruna

Szerdán haza.

Csütörtökön meg Magyarországra, úgy, hogy a szüleimnek nem szóltam. Kisöcsém vitt haza minket a reptérről, és besettenkedtünk, aztán beugrottunk a nappaliba, ahol mindketten ültek éppen. Hát azok az arcok filmbe illőek voltak. :)

Csak három napot maradtunk, ezért tudtak róla kevesen. Leginkább tavaszt akartam, jóillatot, virágokat a hó után. Voltunk állatkertben meg a belvárosban, több nem is kell.

Az iskolában meg itt az évvége, de erről majd később. Addig is élvezem a tipikus áprilisi plusz három fokot, ragyogó napot, virágokat itt-ott, még egy kör biciklizésre is elmentem az előbb.

 

A természet és mi

2.fejezet – Dö ritörn of dö nyugdíjasiz

Elmaradt bejegyzés, millió bocsánat

Az előző részek tartalmából: Annicával egy félig katasztrofális nyugdíjaskirándultunk, Johan aztán pedig utat nyert Åréba, szintén a turistaegyesület szervezésében. Így érdeklődve vártam, hogy lesz…

Hát, első nap, csütörtök Martin kivitt minket a buszhoz, mi már napok óta aggódtunk, hogy nem vagyunk jó kondiban, hogy fogjuk bírni a túrázást, ráadásul Johan beteg is volt kicsit. Mikor felmásztunk a buszra, megnyugodtunk, lévén tele volt nyugdíjasokkal, a szokásos, múltkori bandából néhányan, meg újak. Én voltam a legfiatalabb, utánam Johan, utána 11 évvel Jörgen, a nem-hivatalos-túravezető, ő még fontos szereplő lesz a történetben. A buszról letekintve megpillantottuk az utolsó résztvevőt is, egy olyan gurulós járókerettel érkező nénit, és akkor felsóhajtottunk, hogy hát, igen, ha minden kötél szakad, vele még mindig lóghatunk.

Elindult a busz, mindenki örvendett, hogy végre friss vér érkezett a bandába, egyik nénitől megtudtuk egyik nap, P1170168hogy ő 25 éve minden kiránduláson itt van. Voltak vetélkedők is, ebédszünet, aztán megálltunk az Åre csokigyárban, ahol igazából egyetlen ablakon át lehet bekukucskálni, mit is csinálnak, egyébként csokibolt, jól be is vásárolt mindenki.

P1170160Aztán felbuszoztunk a Copperhill Mountain Lodge-hoz – Twin Peaks név – fotóztunk kis kilátást, majd a nyugdíjasok körbefotózták Zlatan villáját is, aztán a szállásra mentünk.

Ott kipakoltunk, lepakoltunk, egy régi élelmiszerboltból alakult át turistaszállóvá a hely, így a P1170179szobáknak nem volt ablaka, csak a folyosó felé, azzal meg sokra megyünk. Vacsora után pedig két órás városnézésre mentünk, idegenvezetéssel. Jobbra: sikló P11702301910-ből.

 

Kicsi hely Åre, és leginkább csak télen él, síelni járnak ide a népek, de a bácsi minden sarkon tudott valamit mesélni.

Második napra egy 10 km-es út volt betervezve, 500 m szintkülönbséggel, harmadikra meg busszal megkerülni a hegyet, éP1170243s felmászni a tetejére, az Åreskutanra. Hát, cidriztünk rendesen, főleg a hegytetőre mászástól, 1000 méter szinttel. Pláne, hogy szombatra rosszabb időt mondtak, és JörP1170248gen fel akarta cserélni a napokat.

Végül nem cserélte meg, és nagy lelkesen, felszerelkezve mindennel, nekiindultunk a hegynek. Ilyenkor, mikor nem síelők népesítik be, mountain bike-okkal suhannak lefelé a népek, annyira kedvet kaptam hozzá, hogy egyszer P1170273muszáj leszek kipróbálni.

Mentünk is jó hegymenetben egy bő kilométert, mikor is sílift építés miatt P1170275visszafordítottak bennünket. Jörgen szentségelt egy sort, hogy most oda a nap, menjünk vissza a szállásra, kész, vége. Közben többször is leleplezte magát, hogy a térképolvasás nem tartozik a special skilljei közé, de Johannak odatartozik, így kisegítette mindig.

P1170290Aztán alább adott a sértődöttségéből, és vett nekünk jegyet a nagy felvonóra, ami felvont minket majdnem a hegy tetejére, a maradék, hegytetei házikóhoz bő 1 km-t bő egy óra alatt másztunk meg, nagy volt a szintkülönbség, és nehéz a terep. Ott végre P1170312megebédeltünk, és találkoztam volt kollégával is – kicsi a világ. Miután kigyönyörködtük magunkat a kilátásban, és havat is találtunk, elindultunk lefelé, és összeszedtem egy Johan által talált sálat a kő alól, úgy döntöttünk, ha ott lesz, mikor lefele megyünk, megtartom. Szép, meleg sál, kedvelem.

 

P1170302

Aztán lementünk a lifttel, ami lefelé ingyenes :) és utána pihenés következett, mert Johan nem volt még mindig teljesen jól.

Harmadik nap így ugye már nem kellett a hegytetőre másznunk. Helyette elindultunk a “troll-ösvényen”, ami P1170319meseösvény, a fáknak szeme volt, néha hangszóróból szóltak hozzánk a trollok, és mindenféle mitologikus lényekről szóló táblak voltak itt-ott elszórva, néha még illusztrációval is.

Aztán mentünk tovább, a Björnen, azaz A Medve nevű falu felé. Mivel Jörgen egyik P1170326alkalommal ösvény helyett a város felé indult meg lefelé a lejtőn, kissé megrendült a bizodalom benne, ráadásul hol lemaradt, hol eltűnt. Egy kisebb csoporttal sétáltunk, egyszer rossz felé kanyarodva. Johan megmutatta a térképen, hogy hol vagyunk, a telefonos GPS-ével is összehasonlította. Ezen a ponton az összes nyuggernéni szerelembe esett, körbedongták, elmondták, milyen ügyes, tanítsa meg őket is GPS-ezni, és mi lett volna velünk, ha ő nincs.

P1170341Na, mondom, kész konkurencia, és hamarosan puccs lesz, Johant meg kikiáltják új Jörgennek.

Ez az út sem volt több, mint öt kilométer. Felvett minket a busz, és elvitt egy bányavároska maradványaihoz, meg a bányáéhoz, de minden zárva volt (halkan megjegyzem, lehetett volna idetelefonálni és kinyittatni, minden bizonnyal…), de azért körbejártunk.

Este pedig elmentünk csobbanni a helyi szálloda aquaparkos-szaunavilágos izéjébe, Johan, aki “utál vízicsúszdázni”, mint a kis gyalogkakukk rohant fel egymásután háromszor velem, aztán még háromszor egyedül. Az igazán vicces volt, ülni lent a medencénél, és hallgatni, hogy visszhangzik az egész cső az ordításától. :)
Megvacsoráztunk szálloda helyett egy amcsi bárban, aztán egy francia palacsintázóban ettünk desszertet, úri dolgunk volt.

P1170377Negyedik nap összepakolás, majd rövid buszút Svédország Legnagyobb Vízeséséhez, a táblák szerint. Nicolas-val
már jártam itt egyszer, mikor hó volt meg jég. Mindenképp gyönyörű, itt képek összehasonlításhoz.

 

P1170365

DSCF0276

Aztán még megálltunk megnézni egy régi épületegyüttest – szintén zárva -, majd ebéd, és haza.

Túléltük tehát, három napra összesen jutott körülbelül 10 km, ami, lássuk be, teljesíthető.

Jó nekünk ez a nyugdíjas-tempó.

 

Sweden covered pool spa

Ez meg az előző fordítás második fele, hogy ezt miből hozta ki a fordítóprogram, arra akkor se jöttem rá.

Az eredeti mondat így hangzott:
Aki még egyszer közli velem, hogy dehát Svédországba nyárra is télikabátot pakoljak, azt nemes egyszerűséggel leütöm.

“He says again that summer is a winter coat but Sweden covered pool spa, so i parceled out the noble simplicity”.

ANYWAYS. Vasárnap este tehát – 26-án – megjöttek a szülők.

Bővebben…

Summer is a wintercoat

A címadás még egy régi fordítóprogramos műalkotás, mikor valami olyat írtam ki anno facebookra, hogy aki még egyszer ellát engem tanáccsal, hogy vigyek téli kabátot a nyári Svédországba, blabla, és francia barátom lefordíttatta, és ez jött ki, hogy summer is a wintercoat. Hát kvázi.

Az esküvő óta eltelt két hét, nem is tudom, hova lett, a nyaramból immáron egy hét maradt meg, hogy mivel fog telni, azt egyelőre nem tudom, de addig is beszámolok az eddigiekről.

Az esküvői hétvége után hétfőn Johan padlót rakott, én pedig elvégeztem az utolsó simításokat a fordításP1160704omon, és elküldtem. Kedden pedig útra keltünk Subaruval Lappföldre, a szülei nyaralójába. Útközben láttunk rénszarvasokat persze, az egyiket Johan eléggé megijesztette, mert mikor a lehúzott ablakon óhajtottam fotózni, fogta magát, és hangosan rámorgott, mire a szerencsétlen így nézett.

A házaP1160753k alatt menyét lakik, vagyis hát három, én ebből eggyel csináltam modellfotózást, mikor végre megláttam, hogy ott ugrál a házak között, és nekiinduP1160761ltam a kamerával, megijedt, és bespurizott az egyik ház alá. Majd körbejártam, és minden sarkon ugyanazt játszotta el: meglátott, berohant, majd kijött nézelődni és pózolni. Mert a kíváncsiság mindig erősebb.

Ezen felül Johan festett, mármint a házat kívülről, nem tájképeket, pedig arra bőven lett volna lehetőség. A nyaralóházikók együtta folyóparton fekszik, a folyó túlpartja Finnország, és mindig csodaszép. Az eper is csak most érik. Az időjárás egyik nap ragyogó nap és szinte napszúrás, aztán másik nap szakadó eső. P1160696

P1160682Egyik nap á tautóztunk Rovaniemibe, találkoztunk SuomiBlogékkal :)) és kellemeset söröztünk. Aztán hazafelé megálltunk ennél a fontos információs központnál, de sajnos akárhogy is ígérte a tábla, nem találtam sonkát. :(

Folytköv jön, ugyanis miután hazacsámborogtunk innen vasárnap, már jöttek is a szüleim, és velük svenskalandoztunk tovább.

 

P1160705P1160714

Döda Fallet – A halott vízesés és más históriák

P11600591796. június 6-ról 7-re virradó éjszaka alatt négy óra alatt elfolyt a Ragunda-tó tartalma Jämtlandban, pusztítva mindent, ami az útjába került. Meghalni ugyan senki nem halt meg, de P1160123elképzelhető, mi maradt utána. Na de hogy sikerült ez, Svédország legnagyobb modernkori, félig-meddig ember által előidézett természeti katasztrófája?

Az 1700-as évek elejétől fogva problémát jelentett a fakitermelés után a farönkök szállítása. Ugyanis leutaztatták őket a folyón, csak utána következett egy körülbelül 35 méter magas vízesés, ahol sajnos a farönkök apró szilánkokra zúzódtak a köveken, és ezáltal kárbaveszett minden munka. P1160077

P1160073Magnus Huss érkezett egy nap tervekkel, hogy kicsit odébb ás egy elkerülő csatornát, amin le lehet majd szépen úsztatni a rönköket. Neki is láttak a munkának, és sajnos, mikor minden szépen és jól sikerült volna, szabotázsok történtek. Így érkeztünk el 1796 júniusába, amikor és erős volt az áradat, ráadásul egy murvás domboldalon ásott Huss, így a víz fogta magát és huss! (pun intended), letarolt mindent, kiürült a tó, oda a vízesés, és csak némi kisebb tavacska maradt a helyén. Huss pedig pár évvel később ugyanezen vizekbe belefulladt, bár sokan gyanítják, hogy igazából gyilkosság történt.

Mi van ennek a helyén ma? A helyi térképeken és légi felvételeken látszik, hogy pár évtizeddel ezelőtt sok volt a fa, de P1160111ma már csak a sziklák vannak, hogy lássuk, mi is volt itt, hogy nézett ki. A sziklákon fapalló vezet P1160106körbe-karikába, egy helyen az erdőbe is fel lehet menni. Valamint a látogatóközpontban finom fikát lehet enni, és van egy forgószínpada, ahol minden nyáron előadásokat lehet megnézni, főként Hussról.

Hogy kerültünk mi ide?

Johanban nagyon szeretem – többek között – hogy mindent, de mindent lehet csinálni vele. Frizbizünk a kertben, sétálunk, főzünk, vásárolunk, kirándulunk, sőt, a múltkor Wenjunék kertjét az út felől, hátulról közelítettük meg, majd ordítva kirohantunk a bokrokból, halálra rémítve az éppen füvet nyíró Jerryt. Tényleg, minden hülyeségre vevő ő is, meg én is, és ez így kerek.

A születésnapjára pedig megleptem egy romcsi hoteléjszakával, az ide durván 100 km-re levő Sollefteåba. Nem árultam el neki pontosan, hová megyünk, azt mondtam, hogy hozzon fürdőnadrágot. Ugyanis van kicsi spa-részleg. Erre rémüldözni kezdett, hogy ő nem úszik tengerben, meg különben is, nem túl nagy víz-fan, szemüveg nélkül nem sokat lát, meg hát ha Lappföldön nő fel az ember, nem épp az úszás az elsődleges kompetencia, amire szüksége lesz.

Annyit mondtam neki, hogy jöjjön szerda délelőtt ide, és akkor indulunk. (Mielőtt mindenki azt hinné, hogy P1160016munkakerülők vagyunk: ő műszakban dolgozik, így vannak szabad napjai, én meg kivettem párat, úgyis annyi van még). Felszedtem a vasútállomáson, és indultunk is. Nagyon kellemes út vezet a városba, lévén kicsit bentebb van, nem az autóúton kellett pöfögni, hanem erdők és mezők között. Mikor megérkeztünk, akkor még azt hitte, egy másik városban leszünk, de idővel elárultam, hogy nem. Ragyogott a nap, megebédeltünk egy kis étteremben egy park közepén, sétáltunk fel-alá, fikáztunk egy nagyon kellemes helyen. Ez azért volt különleges, mert a kávét általában mindenki magának tölti a kávézókban, és itt egy régi szekrényből lehetett válogatni rengeteg alakú-mintájú csésze közül, egy kis kosárban voltak a különféle kanalak, a benti berendezés meg mint a nagymamák szobája. Mi mondjuk kint ültünk, mert tényleg, olyan ritkán van ilyen szép idő.

Aztán felmentünk a szállodába, ami a sípálya mellett van, kicsit megdöntött üvegfalakkal a völgy felé – nem fotóztam valamiért odabent, meg onnan, de itt a honlapja, aki megnézné – pancsoltunk a spaban, vacsoráztunk, este meg feljebb sétáltunk a dombon és élveztük, hogy este 11 felé jár az idő, és még nem ment le a nap, hol sárga, hol vörös, hol lila, hol rózsaszín, hol naracsos – ide se vittünk fényképezőt, de nem is baj – megijesztettünk egy fecskepárt, akik az egyik síházban őrizték a tojásaikat, találtunk egy nagyon cukker cickányt, aztán pedig üldögéltünk kicsit a kilátásos lobbiban egy Irish coffee-val, mert élni tudni kell.

Reggel pedig reggeli, és bár lehet maradni a spaban, Johan mondta, hogy olyan régóta terveztük ezt a Döda fallet-P1160029dolgot, és most már csak 40 kilométerre vagyunk, menjünk inP1160033kább oda, neki egyelőre elég volt ennyi spa, majd még szokja a gondolatot. El is indultunk, és annyira jó a közös roadtripezés, az ember lát valamit, és megállunk, így kötöttünk ki a Thai Pavilonnál, ami Chulalongkorn király látogatásának emlékét őrzi. Kaptunk egy teljesenprivát idegenvezetést, ebédeltünk thai kaját Svédország közepében az erdőben, majd haladtunk tovább a DödP1160032a fallethez, a többit pedig tudjátok.

Ez ezúttal két nap volt, de egy hónap múlva megyünk kicsit hosszabb roadtripre is, már most látom, hogy csodálatos lesz! 


P1160093
P1160098

 

 

Istókhalma, székesfőváros

Mint mondottam, nem következik itt most a Lonely Planet vonatkozó fejezete. Egyrészt abszolút nem Lonely volt a dolog, másrészt meg tényleg, ez volt a karácsonyi ajándékom, Stockholm és egy csomó-csomó együtt töltött idő, úgyhogy ne haragudjatok, de igen kevésszer jutottatok eszembe. Leginkább utolsó nap este, mikor felsóhajtottam, hogy na, alig fotóztam, hogy fognak az olvasóim haragudni, mi lenne, ha akkor már nem is írnék, hát erre mondta Johan, hogy akkor biztos meg is lincseltek majd. (Ráadásul ő is olvassa a blogom. Legalábbis próbálja. Mert hát a google translate továbbra sem tud magyarul, így nem csak svéd regényeket fordítok, hanem a saját blogom is).

Csütörtökön este indultunk útnak, repültünk az ő városából, jó későn értünk a szállodába, de a legfelső emeleten kaptunk szobát, kilátással a kicsi parkra. A reggeli is a felső emeleten volt, hatalmas üvegablakokkal, mindenfelé háztetők, kellemes volt úgy üldögélni és eszegetni.
Stockholmot még nem nagyon láttam hó alatt, a kicsi park fáin állt a hó, mint itt északon szokott, mesébe illő volt már az odaérkezés is tehát. Meg aztán az egész hétvége.
VacsoráztuP1150122nk egy kellemes étteremben, aztán alvás.

Pénteken volt a fő attrakció, a motorkiállítás- és vásár. Mert az én Johanom nagP1150118y motoros, egy valódi Cool Rider (ld. Grease 2, Michelle Pfeiffer nótája, régebben sokat énekelgettem, most meg tényleg egész új értelmet nyert). Ingyenjegyünk volt ráadásul, mert mikor Martin meghallotta, hogy megyünk, adott nekünk kettőt, hogy egyemmeg. Ő is elutazott csütörtök-pénteken Stockholmba, a bolt ugyanis Hondákat forgalmaz, így neki is volt dolga a Honda-standon. Mikor bementünP1150114k a hatalmas csarnokba, mondtuk is, hogy na, látni fogjuk Martint? Á, nem, nagy hely ez. Na hát találjátok ki, hogy ki volt az első ember a tömegben, aki mellé odasodP1150112ródtunk. :)
Jó sok időt töltöttünk ott, Johan mindenre felmászott, és fotózzle-fotózzle, aztán sóhajtottam, hogy jó, felülök én is, na. És hát wow, én nem tudtam, hogy ez ilyen remek érzés. Felmásztunk együtt is. Az meg még jobb érzés.
Fotóztam is lelkesen, mennyire lelkes ő, olyannyira, hogy az elenyésző számú fényképeim 2/3-a itt készült.

Miután kigyönyörködtük magunkat autókban és motorokban, sietősre vettük a figurát. Vissza a hotelbe, átöltözés csinibe, legalopp az utcán, a színházba. Ronja, a rabló lánya. Az első felvonás mondjuk azzal telt, hogy a darab posztmodernitását próbáltam befogadni, a finnországi svédül beszélő főszereplőt (én csak azt hittem, eltúlzottan próbál kislányt játszani…), meg hogy mindenki dubstepre táncol, illetve a tahó svédeket, akik nem tudják, hogy kell színházban viselkedni, de a második felvonásra egészen megtetszett a dolog.

Utána elmentünk vacsorázni, és sétálgattunk kicsit még.

SzombatrP1150132a már ellustultunk, Johan sem akart rohanni a motorok közé… :) Így viszonylag későn hagytuk el a szállodát, és mentünk a Természettudományi múzeumba. Ahol is körbejártunk, illetve beültünk a kupolamoziba megnézni egy filmet a korallokról meg tengeri állatokról többek között.

Utána találkoztunk Johan barátaival, meg az ő babájukkal, aki igen jófej, és együtt ettünk egy fikát. P1150141
Majd céltalanul bóklásztunk egész este a városban, megittunk egy sört itt, egyet ott, vacsoráztunk, de ez szerintem sokkal, de sokkal jobb, mint célirányosan rohangálni ide-oda.

Vasárnap kicsekkoltunk a szállodából, és az előző esti hozzáállást folytattuk, rengeteget gyalogoltunk, Johan tegnap mondta, hogy úgy saccolja, volt az 12 km is. Ettünk semlát fikára, láttunk az ablakból egy tüntetést is. P1150146

Este pediglen a Fotómúzeumban császkáltunk, az egy igen remek múzeum, és külön tetszik, hogy este 11-ig nyitva van.
Aztán késő este repültünk haza, és mint Johan olvasta másnap, szerencsénk volt, mert az utánunk következő gépet visszafordították Stockholmba a köd miatt.

Tökéletes hétvége volt.

Zárásként a kép, amit nagyon szeretek, de aki rajta van, azt még jobban (nem, nem engem!)

P1150124