Előadások és beszélgetések

Két héttel ezelőtt három előadást is meghallgathattam. Ebből az egyik inkább beszélgetés volt, a két előadás-előadásra pedig az iskolában került sor. (A 47. hétről van szó.)

Azon a héten tartották a kilencedikeseknek a kb. pályaorientációs hetet. Előadásokat hallgattak cégektől, különböző foglalkozású emberektől, egyik nap egész napos projektjük volt az egyik svéd bankkal, ilyesmi. A cél: megkönnyíteni a rohamléptekkel közeledő felvételit a gimnáziumba, hogy mindenki azt a programot választhassa, ami a legjobban megfelel

A mi diákjaink közül talán csak a harmadik csoportba tartozók közül párnak van esélye jövőre gimibe menni, és volt egy olyan gondolat is, hogy vegyenek részt az egész héten, de aztán néhány kolléga úgy gondolta, az ő Szent Órájáról ne hiányozzon senki, így maradt kettő előadás, de az az összes csoportnak.

Az első előadás hétfőn reggel volt, a Svenska Dagbladet egyik riportere mesélt arról, amikor a Földközi-tenger egyik szigetén, a “Sárga csónakok” mentőexpedíció keretében a gumicsónakkal érkező menekülteket próbálták biztonságba helyezni. Nagyon megrendítő volt, ahogy mesélték, hogy akiket egy sziklán találtak, azok közül a nagymama csak azt mondogatta, hogy most akkor ugye vissza kell menni, mert nem tudták, kik találták meg őket, hogy volt, mikor elkéstek, és egy gyereket már nem tudtak megmenteni.

A mi diákjainkat eléggé megviselte, különösen azokat, akik ilyen módon érkeztek.

 

Kedden egy beszélgetésen voltam Linn Ullmann írónővel, aki Ingmar Bergman és Liv Ullmann wp_20161122_19_46_29_pro1gyereke. Még nem olvastam tőle semmit, ezt szégyenkezve vallom be, de ismerem a nevét, és már rég várólistás néhány munkája, szóval ha lehetőségem van rá, akkor csak elmegyek írókkal találkozni. Umeåban van egy könyves kávézó, ami kávézó és könyvesbolt egyben, meg nagyon sok irodalmi eseményt szerveznek. Az est egy irodalmi kvízzel indult, 47 pontot lehetett elérni, nekem mindösszessen nyolcat sikerült, de arra is büszke voltam, mert nem voltak egyszerű kérdések, nem ismerem még annyira a kortárs skandináv irodalmat, meg csapatban sem voltam.

Az írónő nagyon kedvesen és humorosan beszélt a családjáról, és a legújabb könyvéről, mely az apjával való közös projektje lett volna, beszélgetés az életéről, az életükről, csak addig szervezték, mesélte, míg Bergman már túl öreg lett. Erre akkor ébredt rá, mikor a pontosságáról híres apja 17 percet késett egy találkozóról. De a könyv elkészült, mi több, már magyarul is megjelent A nyugtalanok címmel. Egy másik könyvvel érkeztem oda, de a dedikálós sor elvezetett a könyves stand előtt, így véletlenül azt is megvettem, ha már.

 

Pénteken pedig ismét az iskolában volt előadás. Christina Rickardsson, egy Brazíliából származó nő tartotta, akit örökbefogadtak Svédországba.
Az egész 8:10-kor kezdődött volna, de Christina valahogy félreértette, és azt hitte, egy órával később kezdünk. Ott ül hát egy csapat 7-8-9-es diák, meg a mi osztályaink. Negyed kilenc, fél kilenc, a szervezők betesznek néhány zeneszámot, nyolcnegyven. Nem történik semmi. Fészkelődés, telefonok, egyre nagyobb hangerő.

Ekkor előlép az igazgató.

Alábbhagy a zaj. Én, az eddigi tapasztalataim alapján azt gondolnám, most jön a “lebazilikázás”, ahogy egy kolleganőm mondta egyszer. De nem. Halkan szól a mikrofonba, és azt mondja, képzeljük el, milyen kínos lehet az előadónak, hogy elnézte az időt. Így, mikor megjön, biztos stresszes lesz. Ha csak furcsán bámulunk rá, akkor valószínűleg egy sokkal rosszabb előadást hallgatunk majd, mint amilyet amúgy hallhattunk volna. Úgyhogy, mikor megjelenik, tapsoljunk.
És egyébként meg tudja, milyen vacak itt ülni már fél órája. Hallottunk már a Brain Breakről? Mert a legutóbbi továbbképzésén ilyesmiről volt szó. Hogy ha az ember ki akar kapcsolni és fel akarna töltődni, mozogni kell kicsit, “átverni a testet”, keresztbe tapsikolni meg ilyesmi. Frissüljünk fel, jó? Azzal berakta az All About That Bass-t, kérte, álljunk fel, és táncolni meg tapsikolni kezdett. Az igazgató. :D Annyira bírom. Aztán 2 perc után azt mondta, hát, ő ennyit tud, az egyik testitanárt kéri a színre, és folytattuk az ugrabugrát.

Közben befutott az előadó is, akit hatalmas tapsvihar fogadott, meg is illetődött.

Fantasztikus történetet mesélt. Az anyjával egy barlangban laktak a dzsungelben öt éves koráig, aztán beköltöztek Sao Paulóba, ahol utcagyerek lett belőle, míg az anyja takarítói munkákat keresett. Elképesztő dolgokat mesélt, kígyókról és skorpiókról a barlangban, vagy hogy hogyan lőtték le az utcagyerekeket a rendfenntartók, elvégre mi hasznuk van. Hét évesen örökbefogadta őt és az öccsét egy svéd pár, és mesélt egy kicsit a kulturális különbségekről, meg hogy hogyan illeszkedett be.

Annyira tetszett a története, hogy az ő könyvét is kénytelen voltam megvenni (“Nincs benned semmi önuralom”, mondott valami ilyesmit Johan aztán itthon… :D De egyébként csak hallgasson, mivel mióta együtt vagyunk, sokkal többet olvas. Nemrég befejezett egy könyvet este, amit nagyon megkedvelt, majd műszipogni kezdett.
– Nem akarom, hogy vége legyen!!! Egy könyv sem lesz már olyan jó, mint ez! – majd eltűnt a takaró alatt.)

Nemsokára érkezem karácsonyi bejegyzéssel is!

Nordmaling és SI

Ötödik hete dolgozom immáron újra, de csak most van időm írni róla – ez azért sok mindent elárul, gondolom. :)

Jó, mostanában igyekszem azért arra is odafigyelni, hogy többet pihenjek, kikapcsolódjak, időt szánjak magamra és Johanra.

Az élet közben alakul, például búcsút kellett mondjunk a kisautónak, Lilla My-nek, mert szegénykének annyi hibája volt már, hogy attól féltünk, ha meg is javítjuk, talán másnap más problémája lesz. Időnk se volt szegénykére, meg a vizsgán sem ment volna át, már május óta nem is szabad vezetni. De jó otthont találtunk neki, ráadásul öt percre lakik tőlünk – egy fiú akarja megjavítani a barátnőjének.

Cserébe üdvözöltük a “családban” Mr Darcy-t, a pezsgőszínű, elegáns Mazdát. Johan azt mondta, fiú, mert spoilere van, és mivel tényleg elegáns, és kicsit fennhéjázó kinézete van, így lett Darcy.

Darcy jól jön iskolába járni is – na nem minden nap (bár az ember elkényelmesedik. Múlt héten meg voltam fázva, és a tömegközelkedés gondolata iswp_20160411_14_58_24_pro taszított, de autóval bejöttem, és hamar haza is értem).

Balra: Nordmaling templomwp_20160411_14_58_36_pro. Jobbra: nordmalingi szoborlibák

Az új munkahelyem Nordmalingban található, ami félúton van Övik és Umeå között. Vonattal járok nagyrészt azért továbbra is, fél óra az ingázás, plusz 10-15 perc reggel biciklivel az állomás, itt meg gyalog 20 perc az iskola. Hogy ezt lecsökkentsem, Darcy mellé még egy biciklit is beszereztem, egy újabbat, a régimet meg majd ideállítom – és akkor csak öt perc a suli! :)

wp_20160411_16_43_33_pro wp_20160411_16_43_42_proA vasútállomás szépen felújított (balra), ilyen mókás sirályokkal van telerakva.

Nordmaling egy község, bár a helyi “kommun” központi települése, ergo itt található meg az önkormányzat például. Meg két thai ételt áruló kocsi. :D 

Az iskolát Artediskolan-nak hívják, ez a felső tagozatot (6-9. osztály) tartalmazza, de a szomszédos épületekben megtalálhatók a kicsik is. Van sportcsarnok, uszoda (ahol múlt héten szívrohamban, úszás közben elhunyt egy bácsi…), ésésés a könyvtár az itt van benn az iskolában, szóval simán el lehet tűnni ott, ha unom a banánt. :D

Idén itt új prograwp_20160411_16_43_13_prom indult: az SI, azaz språkintroduktion. Ez a menekülteknek lett kitalálva, abból is a 16-20 éves wp_20160902_14_37_50_prokorosztálynak. A rendszer a következő: ha megérkezel menekültként, és még általános iskolai korú vagy (vagy hát kisebb) – azaz 6-15 év közötti, akkor jársz egy év előkészítőosztályba, ahol svédre oktatnak egy évig, aztán beintegrálnak a neked való osztályba. Ha viszont már elmúltál általános iskolás korú, és gimibe mennél, akkor kell ez a program. Itt kell megszerezned a 9 év tudását, jegyet kell kapj a 9. osztály követelményei szerint (ami ugye itt az utolsó általános iskolai év). Ez egyénenként változó, ki honnan jött, mennyit tanult otthon, stb. Van, aki rohamléptekkel halad, van, aki alig-alig, van, aki be se jár. Nehéz sorsúak mind.

Egyelőre 35-ewp_20160908_07_56_58_pron vannak, én “ofője” vagyok egy csoportnak, valamint angolt tanítok az összesben. De tanulnak még svédet, matekot, wp_20160915_07_38_03_protársadalom- és természettudományt, tesit, rajzot, technikát, éneket, meg az anyanyelvüket.

Ha valaki keveset, vagy szinte semmit nem tud svédül, akkor vannak anyanyelvi segítőink – többség wp_20160818_12_48_24_prohasonló sorsú, de iskolát már kijárt fiatal felnőtt.

Ha 20 éves korukig nem sikerül jegyet szerezniük, akkor nem mehetnek gimnáziumba, csak Komvux-ba, ami felnőttképzés.

Izgalmas feladat, más kultúrákkal dolgozni, más nyelveket hallani, mint amit megszoktál, és hogy értess meg szavakat, hawp_20160818_12_47_30_pro az illető nemhogy angolul, de svédül se nagyon tud… Igyekeznek, dolgoznak, tisztelem őket érte.

A negatívum az, hogy mivel új program, mindenki “kezdő”, még ha már tanított is olykor-olykor svédet idegen nyelvként például, az igazgató is kezdő ebben, sok a fogalmi zavar, nem egyértelmű rendelkezés és szabály.

wp_20160915_07_47_02_proItt a tanárim, balra ülök az ablaknál.

 

 

Hát meglátjuk. Egyelőre még néha így látom az egészet, ahogy a minap reggel az iskolát láttam:

wp_20160914_08_48_06_pro

A nyár utolsó morzsái

Elmúlt a nyári szünet, de olyan hipersebességgel, hogy nem is értek semmit. Hétfőn új munkahelyen kezdek, és majd arról is írok, de most akkor a morzsákról.

A nagyobb részekről nem fogok most beszámolni: volt 1 hét stuga fenn északon, volt 1 hét Bp+Balaton Johannal és a szüleivel, 1 hét Horvátország Johannal ketten, aztán 2 hét nekem otthon, amire már nagyon szükségem volt, hogy csak magyarul, mindent, ami hiányzik, és mindenkit, aki hiányzik (ez nyilván képtelenség, MINDENKI úgyse fér bele, de sokan belefértetek, köszönöm nektek).

Aztán augusztussal együtt én is megjöttem Svédországba. Hűlnek a napok, este csak 9 fok volt, már sárga leveleket fúj a szél, néha jön egy-egy őszies eső is. Johan különféle műszakokban dolgozik, én készülgetek az iskolára, pihenek, fordítgatok. WP_20160803_15_55_19_Pro

Múlt héten viszont volt kettő szabadnapja, amikor is beültünk a kocsiba és elindultunk. Vindeln volt az elsődleges úticél. Útközben megálltunkWP_20160803_15_50_59_Pro egy kézműves szuveníreket áruló házacskánál, ahol isteni currys csirkét ettünk ebédre, aztán elmentünk a GlassBondenhez, azaz “Fagyi Farmer”, akik a teheneiket kizárólag a fagyigyártásra használják, csodás ízek vannak. (Balra fagyi, jobbra lent a tehenek.)

Mire Vindelnbe értünk, már későre járt (nincs messze, mi lustálkodtuk el a délelőttöt plusz álltunk meg kétszer WP_20160803_18_20_01_Pro WP_20160803_20_35_16_Pro ). Itt van egy vízimalom, ahol minden évben megrendezik a “Konst i Kvarn”, azaz Művészet a Malomban kiállításokat (de vicces, hogy magyarul is alliterál!). Ez a malom van balra. Minden héten más művészek aggatják ki képeiket, amiket meg lehet nézegetni, és meg lehet venni, meg közben egy régi malom rendszerét is végig lehet tanulmányozni. Ez a hét volt az utolsó kiállítós, ezért is siettünk oda.

Aztán felvertük a sátrunkat a folyóparton, és elindultunk egy 5-6 kilométeres körsétára, a folyó mentén, a folyón át, néha kicsi függőhidakon a zubogók fölött, közben málnát és áfonyát legeltünk az erdőben. WP_20160803_21_41_05_Pro

Nyugovóra tértünWP_20160803_21_11_43_Prok a sátorban, én kicsit fáztam, de aztán kiderült, hogy ha behúztam volna a külső cipzárat, kevésbé fáztam volna… Jó, hát kipróbáltuk, milyen együtt sátrazni, de szerintem még nem jutottunk végleges következtetésre.

Másnap reggel megreggeliztünk, aztán megtekintettük a Természet-kiállítást is. Ez a kemping oldalában álló szálloda aljában található, este már bezárt, mire mindennel végeztünk. Jó kis kiállítás volt, sok WP_20160803_21_10_47_Proérdekességet összegyűjtöttek a helyi természeti képződményekről, állatokról, növényekről, mikroszkópozni is lehetett (a virágok csodaszépek, a döglött légy még annál is undorítóbb).

Aztán felpakoltuk a holminkat, és beautóztunk Vindeln falucska központjába, mert itt készül a híres vindelni füstölésű sok finomság, vettünk is sonkát, szalonnát, husikát. A falu közepén áll a dolog, szóval biztos mindenki konstans éhes – esetleg utálja az egészet. WP_20160804_16_12_46_Pro

Aztán tovább autóztunk, Mårdsele volt az úticél ezúttal. Ott is sok a zubogó, meg a függőhíd. Le kell mászni a folyóvölgybe hozzá. Emlékeztek, mikor tavaly nyáron jártunk a “Döda Fallet”-nél, a halott vízesésnél? Ahogy Johan fogalmazott, ez ugyanaz, csak él.

WP_20160804_15_11_09_ProMielőtt elindultunk volna a folyókörtúrára, megebédeltünk valami zseniálisan finomat, rókagombás rizottót füstölt rénszarvashússal, hát nem véletlen ajánlja a TripAdvisor is, hogy ott egyél, meg akartam fürödni abban a rizottóban. WP_20160804_15_11_00_ProWP_20160804_16_12_15_ProWP_20160804_15_28_06_ProWP_20160804_15_30_29_Pro

Aztán körbecsászkáltunk a függőhidakon, köveken, de beszéljenek helyettem a képek, azok jobban szemléltetik, mint én.

Szép két nap volt nagyon.

Studenten

Hát kiröpültek a végzősök és a nem végzősök is, lassan de biztosan csak véget ér ez a tanév, akárhogy is kételkedtem az előző bejegyzésben.

Kijavítottam a 3 x 130 dolgozatot, nem a sajátomat, mert az objektivitás jegyében cserélgetünk, de aztán visszakapod a sajátod, azt nézd át, hátha túl objektív volt az illető, aztán egy közös napon csak dolgozatokat olvasunk, és akkor akár meg is változtathatjuk az objektív jegyet. Értelmes, és egyáltalán nem időpocsékolás, nem…

Múlt szombaton volt az iskolai bál, itt megnézhetitek őket, ahogy érkeznek kocsival és traktorral, mint az amerikai filmekben, legnagyobb hír a srác volt, aki úgy határozott, magassarkú piros cipőben érkezik, hogy nyomot hagyjon maga után. A nemek szerinti sztereotipizálás a svédek szerint rémes nagy bűn, és ezért ilyen dolgokat csinálnak folyton, szerény véleményem szerint kissé nagyon túllihegik, de váljék egészségükre.

Aztán csütörtökön végeztek az elsős és másodikos diákok – itt ugye 3 éves a gimnázium. Az én munkaközösségem sütizést tartott, a gyerekek adták a sütit, mi a kávét és teát, kellemes volt. Aztán évzáró a nagyteremben, énekléssel, beszédekkel, eredményhirdetésekkel. A nap véget is ért háromnegyed 11-kor. Aztán kollégákkal elmentünk ebédelni, utána pedig megünnepeltek engem, mert bár pénteken volt a szülinapom, aznap zsúfolt nap elébe néztünk.

Ilyen szép tortát kaptam ni:

WP_20160609_13_40_26_Pro

Pénteken pedig jött a Studenten. Ez a neve neki. A végzősök még korábban kapnak egy ilyen satyit (kép a netről), aminek az elejébe bele van hímezve a nevük. Mindenkinek van, Johannak is otthon.

mössa

A fiúk öltönyben, a lányok fehér ruhában és ebben a sapiban jelennek meg a Studenten napján. Volt egy évzáró műsor, ösztöndíjakat osztott egy csomó szervezet, beszéltek az igazgatók, volt énekkar, aztán az énekkar és a végzősök együtt is énekelték a Celebration-t a Kool and the Gangtől.

Mivel nagyon sokan hajlamosak leinni magukat, voltak igazi security bácsik is, de mindenki viselkedett. Elénekelték a studentsångot is, ez így hangzik:

Aztán zászlók elöl, mögötte a gyerekek, ezt énekelve. Főbejárat kinyílik, ők pedig kiszaladnak az iskolából, maguk mögött hagyva.

Az iskola előtt a szülők várják őket, egy babakori képüket egy bazi táblára rakva. Ott összegyűlnek, aztán felmásznak egy-egy teherautóra. Minden osztálynak saját teherautója van, aminek a platóján állva, zenére ugrálva körbeautózzák a várost. A teherautók oldalán lepedőkre mindenféle szalonképes és -képtelen szövegek vannak felírva (Idén pl a közgazdász osztály teherautóján: “Släng din kondom WP_20160610_11_22_31_Pro– det kan bli en ekonoWP_20160610_11_22_26_Prom”, azaz “Dobd el az óvszert – akár közgazdász is lehet”).

A bibi most csak annyi volt, hogy 6 fok volt és szakadó eső, de ez nem tette tönkre a partit.
Kirunában a hó esett, mit zavartatnánk magunkat.

Itt van néhány kép, ahogy kirohangálnak, szülők táblákkal, háttérben teherautók. Illetve a jobboldali képen felhívnám a figyelmet jobbra hátul a Ting1 fantázianevű épületre, ami eléggé megosztja az övikieket, szép-e vagy sem. :)

Meg a hangulat:

Hát. Jövő héten már csak diáktalan dolgok vannak.

És hát utána én is befejezem karrierem a Nolaskolanban. Egy éves szerződésem volt, nem hosszabbították meg. De már van új hely, arról majd írok akkor, ha beindul augusztusban.

Addig is nyárvannyáááár, röpke lepke, stuga, Magyarország, és egyéb nyalánkságok.

És a kötelező évzáró dal:

 

Sose lesz évvége

Ezzel kapcsolatban kitettem a múltkor egy képet a facebookra, valahogy úgy hangzott, hogy “Miért üresek az óratervek? – Ez az utolsó hat hét, örülök, ha élek!”, mire egyik otthoni kollégám megkérdezte, ez itt is ilyen-e, de hát ez mindig ilyen.

Aminek örülni lehet, de nem iskola: magyar káposztát vettem, és nagyon nyami salátát csináltam belőle!

Amire furcsán lehet nézni: hamarosan betöltöm a harmincat, a helyi újságok meg küldtek nekem egy blankettát, miszerint gratulálnak, és óhajtok-e benne lenni egy vagy több újságban a szülinapommal, akkor ezt a lapot küldjem vissza, hát megőrülök :D
(nem, nem óhajtok).

Na de vissza a suliban.

Tavaly megismertem az általános iskolát és a napközit, idén végre gimiben voltam, ahol sokkal otthonosabban érzem magam.

A legnagyobb eltérésekről és érdekességekről talán már szóltam:

Sokkal könnyebb úgy menedzselni egy nagy csoportot, hogy feladatok kiadása után mindenki egyénileg dolgozik ott és ahol akar, de ennek hátulütője, hogy be kell járjam az egész sulit. Testmozgásnak azért nem utolsó. :) De nagyon sokan csinálják így, és ha az ember bekér egy dokumentomot az óra végére, még biztosítja is magát, hogy tényleg dolgozni fognak.

Még ha van is határidő, igazából nincs – a svéd iskolák a Második Esélyről szólnak. Egy szót sem szólhatok, ha az októberi beadandó májusban érkezik, és leszek szíves azonnal javítani, különben még ÉN járok rosszul. Jakérem. De ugyanakkor nem rohangálok utánuk, hogy ez meg az nincs leadva. Ha nincs leadva, nem feltétlen kell tudjak jegyet adni.

A jegyadás. Nem feladatokra, csak év végén. A-F-ig, F a bukás. Az iskolahivatalnak vagy minek nagyon szép, ámde nagyon érthetetlen követelményrendszere (tele olyan szavakkal, mint relatív, bizonyos, megfelelő, elég jó), hát sakkozd ki. De mivel csak év végén jegyadás, vezesd magadnak mindenki minden eredményét, különben sosem jutsz a végére.

A “nationella prov”, azaz nemzeti vizsga. Két-három tárgyból, angolból mindig. Ezért van nekem 130x Writing, Reading and listening, másoknak meg semmi. Svéd egyenlőség my ass. Globálisan mér, szövegértést és szövegalkotást, svédben is, a többi tárgyat nem tudom, és csak támpont a jegyadáshoz, nem kell ezt a jegyet adni. Ja, meg 130 szóbeli produkciót is meghallgattam. Amire nem kaptam külön időt, én szuszakoljam, cserélgessem, igyekezzek, hogy legyen rá időm. Köszike.
Az írásbeliknél viszont kapok 1 nap/csoport javítási időt, amit megválaszthatok, hogy itthon vagy a suliban töltöm el. :)

Persze pozitív, hogy van aktívtábla minden teremben, kivetítő, minden gyereknek ipadje, lehet researchelni, nem kell ezer handout, csak felrakod a rendszerbe a fájlt, ott adják le a házit is, begyűjti maga a rendszer, nem kell keresgélned, meg is adhatsz határidőt – de mint mondtam ugye, minek… Annyit fénymásolhatsz, amennyi tetszik, van szépirodalom, és kell is olvasni.

Nem 45-15 perces stressz van, vannak rövidebb órák, hosszabbak, több órás szünetek, hogy tervezhess, igazából többnyire minden belefér, és nagyon ritkán jövök munkával haza. Jó, most pont hosszúhétvége volt, az első adag writingot ezért hazahoztam, de úgyis van rá egy egész napom.

Viszont hogy a svédek nagyon kényelmesek, az látszik, nagyon hülyén szoktak nézni rám, mikor pörgök, és megcsinálok valamit negyed órával egy mail kiküldése után.

De ilyenkor mindig ez jut eszembe:

http://satwcomic.com/all-work-and-no-play

Most hirtelen ennyi, kérdezzetek!

Tipikus április

Tipikus április! – mondják kórusban mindazösszes svédek, mikor ki merek akadva lenni, hogy ez miez, hogy tegnap 10 fok volt, kék ég, nap, ma eső szakad, aztán utána meg a hó. Reggelente szállingózik a hó, mínuszok vannak, napközben 10 plusz, nap, aztán hazafelé szürkeség, eső, heti minimum egy hóvihar, tegnap gyönyörű pelyhekben esett a hó, aminek még örültem is volna, ha mondjuk december 23. van, de április volt.

Tipikus április.

Leadtam végre a határidős munkámat, így végre-végre be tudok számolni a húsvéti szünetről, ami lassan már egy hónapja volt. Elnézést, de minden, ami nem munka volt, lelkifurdalást okozott.

Nadeszóval. Rendhagyó húsvét.

Elautóztunk Vittangiba, egészen normális időben elindulva, amihez Johan nincs szokva, mert ha rajta múlik, egész délelőtt pakol. Kedvencem, hogy mikor már glédában állnak a táskák az ajtóban, akkor jut eszébe locsolni, levelet írni, kitakarítani, és mikor mégis elindulunk időben, ő van legjobban megdöbbenve, hogy nahááát, már este hatra hazaértünk, pedig legutóbb is éjfél volt. És még vacsizni is megálltunk a “Paltzeria” nevű helyen Piteåban. A palt az tulképp krumpligombóc, az alapverzió kerek, szalonnával töltött, olvasztott vajjal és vörösáfonyalekvárral tálalt. Itt volt mindenféle, mi laposat kértünk, így mellé járt a szalonna.

MegérkP1170875eztünk hát csütörtökön, Johan megszemlélte az új masinát, aztán pihentünk meg beszélgettünk. Pénteken mentünk egy próbakört, én ültem hátul, nagyon kényelmes kis fotele van.

Szombaton elmentünk lékhorgászni. Mint minden szombaton teszem azt, ugye :D Verseny volt, két órán át kellett ott ülni. Odamotorosszánoztunk a folyón, egy híd tövében tartották. Narancssárgabukósisakos rendőrök állítottak meg minden érkezőt, Johant is megszondáztatták, ellenőrizték, van-e mindenkin sisak, ami január elseje óta kötelező.

AztP1170879án ott már fúrták nagyban a lyukakat, és 1-2-3-ra mindenki berohant, keresett magának egy szimpi lyukat, aztán beeresztettük P1170877a zsinórt, és ültünk. Két. Órát. Nem mondom, poén volt az első húsz perc, de aztán… ráadásul a nap is elment. De hát nem értem én ezt, magyarázta a svéd szerelmesem, itt az a lényeg, hogy két óra relax. Nyert az első halat kifogó egy csomó pénzt, meg a legtöbb halat kifogó, mi nem fogtunk ki semmit, bár valami lecsócsált egy fél csontit a horogról. Éhes horgászokra is gondoltak, lehetett grillezett hambit venni, meg volt hotdogstand-elsősegély is, amit körbetaszigáltak. :)

Itten a vigyázz-kész-rajt-léket-keress videóm, Johan narancssárgában fut:

Balra látható a felszerelés, a kanál, amivel kimerjük a beleesett jeget, és aztán a zsinór. Lentebb balra ott egy fúró. Jobbra Johan kukacot tűz, én horgászok, és a hotdogstand.P1170887P1170885

Aztán tombola minden résztvevővel, volt vagy 100-150 ajándék, és mindenki kiválaszthatta, mit kér, szerintem ez tök jó, mert ahelyett, hogy megnyersz valami számodra teljesen hasznavehetetlen dolgot, aminek a másik örülne, itt befolyásod van rá. Minket nem húztak ki. Egy hókupac tetején várakoztunk, Johan minden Johan nyertesnél felkiáltott, hogy “ez közel volt!”. A hókupac tövében ült egy srác, ő is nyert, visszajött egy késkészlettel, valamint a “Pénzt akartam nyerni, te vén f@…” kitétellel az orra alatt, gondolkodtunk, vajon előveszi-e a kését, és tesz rendet, de szerencsére nem tette. A főnyeremény volt tudniillik pP1170903énz. De azt se mi nyertük. P1170895

Húsvétvasárnap meg sor került a 160 kilométeres motorosszánazásra. Először csak a jéghotelig akartunk menni. Csodálatos volt, átszelni tavakat, suhanó fenyvesek, itt-ott szarvasok, kék ég, egészen valószerűtlen. A jéghotelnél épp kutyaszánok indultak, mi a jégbárban ittunk egy virgin koktélt, aztán ebédeltünk is finomat. Johan pedig azt mondta, innen már igazán közel van Kiruna, mindig is oda akart szánazni… Hát szánazzunk.

Kiruna a bányaváros, ugye, amit épp költöztetnek odébb, mielőtt elnyeli a bánya. Nagyon szép, fekete hó van ott, hála a bányának. Körbeszánaztunk, és észrevettük, hogy a vezérműszíj darabkákat ereszt magából, de goP1170916ndoltuk, hátha kibírja. Na, uccu, vezettem én is hazafelé egész sokat, a jéghotelnél megálltunk, hogy cseréljünk szíjat vagy ne? Hát mondom, inkább itt, mint mikor nyakig süllyedünk a hóban P1170921az erdőben. Oké, így Johan, te jártál kurzusra, hogy kell? Elmondom. Neeeeeem, ő máshogy tudja. Próbálja. Én a vállam vonogattam. Najó, mégis hol csavaroznál akkor? – kérdezi. Itt. Jéééé, neked igazad volt végig.
Nahát. Ki hitte volna.

Balra lent Kiruna, jobbra Kiruna és én a szánon.

De aztán hazaértünk, bár közben sötét lett, és Johan olyan helyeken vezetett, ahol alig volt jég meg hó, közel volt a víz, néha meggyőződésem volt, hogy ottpusztulunk, de végül aztán mégsem.

Hétfőn P1170931napocska volt, a vadászkunyhóban grilleztünk és néztük a madarakat, mint legutóbb. Keddre pedig leszakadt az eső, minden olvadt, pedig még el akartunk menni a hegyekbe vezetni, de ez most kimaradt. Majd jövőre.kiruna

Szerdán haza.

Csütörtökön meg Magyarországra, úgy, hogy a szüleimnek nem szóltam. Kisöcsém vitt haza minket a reptérről, és besettenkedtünk, aztán beugrottunk a nappaliba, ahol mindketten ültek éppen. Hát azok az arcok filmbe illőek voltak. :)

Csak három napot maradtunk, ezért tudtak róla kevesen. Leginkább tavaszt akartam, jóillatot, virágokat a hó után. Voltunk állatkertben meg a belvárosban, több nem is kell.

Az iskolában meg itt az évvége, de erről majd később. Addig is élvezem a tipikus áprilisi plusz három fokot, ragyogó napot, virágokat itt-ott, még egy kör biciklizésre is elmentem az előbb.

 

Kalandozások reloaded

Megjártuk Rómát a síszünetben. Tavaszi volt, langymeleg, teraszonreggelizős, naponhajatszárítós, virágos, sokatzabálós, lábatlejárós.

P1170784 P1170810P1170801

Hazajöttünk, itt azóta havazgat, meg -14 fokos a reggel. Sóhaj.

A hétvégén viszont elmentünk vásárolni, megnéztük a frissen nyitott IKEÁt, meg a hozzá tartozó, egészen pesti színvonalú plázát. :)

No meg vettünk motorosszán-felszerelést. Most van menő kantáros gatyám, dzsekim, szemüvegem, kesztyűm és neonsárga sisakom. A neonsárga sisak vásárlása közben a nőci lelkesen mondta, hogy ez védi a fogaim, ha lefejelem a fát, és a drágább nadrágot javasolja, mert az segít a felszínen maradni, mikor beszakad alattam a jég. Ezek után Johan igen szélesen vigyorogva szemlélte a pánikbaesett szemeimet a sisakon keresztül, mikor is mondtam neki, hogy neeeem, én igazából otthon maradnék fordítani.

De most van minden. Johan régi csizmáját is megkapom hozzá, ami kicsit nagyobb, mint az én tappancsom, de üsse kavics.
Johan és az apja közösen vettek egy új, menő szánt, háttámlás hátsó üléssel, és hátul is kézmelegítővel. Most utazhatunk kalandokra ketten sokkal kényelmesebben, mint tavaly húsvétkor, van is tervbe véve ez-az, ha meg a környéken csatangolunk, akkor mehetünk kettővel. Izgi. Félek.

Ilyesmi a sznómobájl, majd fotózom a helyszínen az eredetit.

skoter

Mostantól ugyanis húsvéti szünet van. Itt Svédországban be van osztva, melyik hét a síszünet, hogy ne legyen tumultus a hegyekben, ahova mindenki elmegy szánozni meg síelni. Így most nekem másfél hét volt két szünet között.

Holnap indulás Vittangiba. Megfázva bár, de törve nem.