Räven raskar över isen

Azaz a róka siet át a jégen, ez egy svéd gyerekdal, minden nap valamelyikünk dúdolja. Karácsonykor és Midsommarkor is énekelhető! (https://www.youtube.com/watch?v=yILTtRFs3Cs)

Az új év elég kemény mínuszokkal érkezett, Szilveszterkor -16 fok volt, akkor még este be is autóztunk a városba megnézni a tűzijátékot, aztán haza. Utána viszont -22 újév napján, azóta pedig már harmadik napja -35 körüli a nappali (!) hőmérséklet. Úgy egész nap.

Ma kimentünk sétálni a boltba, mert megérkezett Anna új overallja, és a postai küldeményeket a boltban lehet átvenni. A szempilláink összefagytak majdnem, de jól felöltözve az arcunkon kívül nem nagyon fázott semmi.

Az ünnepek idén csöndesen teltek, ami, lássuk be, ránk is fért. Tavaly mindkét irányba utaztunk az ünnepek alatt, 2022-ben pedig költözködtünk. Bizony, vasárnap lesz két éve, hogy itt lakunk. Megszerettem nagyon a falut, a csöndet, a sétákat, hogy ami fontos – óvoda, busz, bolt – tényleg közel van, el lehet sétálni, még ilyen időben is. Ami nagyon tetszik még, az az, hogy Annát többen ismerik persze, mint engem/minket. Mondjuk látásból engem is, ritkán van olyan, hogy ha elmegyek egy gyerekes család mellett az utcán, valaki nem ordítaná, hogy “EZ ANNA ANYUKÁJA!!!”

Kis összefoglaló a 2023-as évből:

  • Márciusban egy hetet Tenerifén töltöttünk last minute úttal. Akkor értettem meg, hogy miért vágynak a svédek olyan nagyon melegebb tájakra a hosszú télben, és bár mindig is “zavart” a sok tavaszi kép otthonról, amikor itt még méteres a hó, nem volt rám különösebb hatással. Akkor viszont elég depressziósan teltek a hetek hazatérés után.
  • Július-augusztusban voltunk Magyarországon, aztán onnan kiindulva egy vonatos-buszos Ausztria-Olaszország körúton. A végére már nagyon elfáradtunk, de rengeteg élményben volt részünk. Graz – Klagenfurt – Udine – Velence, a képeken fordított sorrendben.
  • Aztán pedig jött a félév munka, ami egész meglepően gyorsan eltelt. Én egyre aktívabb lettem szakszervezeti képviselőként, kétszer elutaztam Stockholmba is képzésre. Rengeteget tanultam, és ráadásul használom is a tudást, sajnos elég sok volt a munkahelyi konfliktus ebben az évben, ami főleg a vezetőségnek tudható be.
  • Szeptemberben volt a svéd király uralkodásának 50. évfordulója. Körbejárta az egész országot az év során, hozzánk augusztusban érkezett. Szerencsére az iskola épp a főtéren van, szóval az ablakból nézhettük végig a műsort. Az oktatás aznap háttérbe került. Sajnos hideg, esős idő volt, de sebaj, ilyesmiben nem mindennap lehet része az embernek!
  • Szintén szeptemberben került sor Johanék új papírgyártó gépének az átadására, amely a világon a legnagyobb. Volt családi nap, műsorral, ugrálóvárral, isteni kajával és a gyárat is megnézhettük.
  • Az óvodában Anna nagyon jól érzi magát, felmászik a legmagasabb hóhegyekre, kijavítja az óvónénit, ha kihagy valamit a felolvasásban – ugyanis most már folyékonyan olvas magyarul és svédül egyaránt. Mi több, írni is tud! Svéd gyerek-keresztrejtvény újságokat sorban fejti.

    Ezen kívül különféle projekteket csinálnak az oviban. Ebben a félévben egy magról olvastak, ahogy a földbe hullik, aztán találkozik egy gilisztával, végül betemette a hó. A mese kapcsán csináltak festményeket, agyagból is magot, sok növényt ültettek. Az adventi naptárjukban minden gyereknek jutott mag, uborka, chili, paradicsom, amiket el is ültettek aznap.

    Heti egyszer a stúdióban művészkednek, festenek. A szülői értekezleten be is mutatták. Az ajtón egy idézet: “Idebent mi mind művészek vagyunk.” Alatta az Anna név, és mint kiderült, az én kisleányom mondott ilyen bölcset, hogy a művészetet tanító óvónő azonnal kiírta az ajtóra.

    Aztán nemsokára a helyi egyetemmel kooperációban újabb projekt veszi kezdetét, amelyet izgatottan várnak az óvónők és mi is.
    Itt alant a kép, amelyet Anna másolt az alvó magocskáról, és a kiírás az ajtón.
  • Aztán voltunk meglátogatni a barátainkat, akik Söderhamnba költöztek, és most már bármelyik napon megszülethet a babájuk! Néhány kép a városból.

Szóval ránk fért a pihenés, mint anyagilag, mind pedig csak egy nehéz, hosszú félév lezárásaként. Johan szülei jártak itt december elején, az enyémek pedig jövő héten jönnek – elvégre nem kötelező pontosan december 24-én karácsonyozni, ugye?

Itt van még egy kép, emlékeztetőként, hogy -35 fokban ha nem kell a szemüveg feltétlen (nekem nem kell, jobban látok tőle sokkal, de nélküle is boldogulok), akkor inkább hagyjátok otthon.

Valamint a videó, miszerint mi lesz, ha -33 fokban forró vizet öntesz ki.

Csipogj te is