A nyár szokás szerint elsuhant, az első hónapban kettesben voltam Annával, amíg Johan dolgozott. Kellemes volt, mert már nagy lányom van, hét éves lett ugye, és ezért megértette jól, hogy nekem is ki kell pihennem magam. Szóval pakolásztunk, játszottunk, néha bementünk kalandozni a városba, aztán még egy három napos sundsvalli kirándulásra is futotta, hotellel.
Van ez a szállodalánc, amit tavaly fedeztünk fel, ahol az árban nem csak reggeli, de uzsonna és vacsora is benne van. Egy gyerekkel pont tökéletes, reggeli után elmentünk kalandozni, uzsonnára vissza, aztán vacsora előtt még egy séta belefért. Felmásztunk a hegyre ott egyik napon, ahol néztünk múzeumot, cirkuszt, játszótereztünk, kovácsoltunk, Pettson és Findus kiállítást néztünk.
Nem döntöttük el előre, hogy családilag hol nyaraljunk, de már addig húztuk az egészet, hogy eluntam, és ráböktem Pisára a repülők célállomásai között. Aztán kitaláltuk, hogy Milánóból fogunk hazarepülni, a kettő között meg meglátjuk, merre visz a sors. Hát volt egy hét Pisa. Nagyon megkedveltem a várost, mert mindenki a ferde toronynál és a bevásárlóutcán tolong, a város többi része viszont csendes és nyugodt. Ugyanabban a kedves szállodában laktunk egy hetet, onnan kirándultunk el a pisai tengerparthoz, ahol Annát megcsípte egy medúza, aztán Livornóba, ahol hajóztunk a kis csatornákon az egyik napon, a másik napon pedig megnéztük az akváriumot.
La Spezia lett a következő állomás, ahol teljesen véletlenül belefutottunk az év legnagyobb eseményébe, evezős verseny a környező városok között, volt órákon át tartó esti parádé, mindenféle események, és csodálatos tűzijáték a végén. Egyik napon innen hajókirándultunk el a Cinque Terre kis városaihoz. Az ember vett egy napi bérletet, és annyiszor szállt le, ahányszor akart és amennyire futotta az idejéből. Varázslatos nap volt.
Végül pedig Milánó, akkor volt a legnagyobb meleg, és Johan is megfázott (biztos légkondi), szóval kicsit nehezebben töltöttük el a napokat. De levontuk a következtetést, hogy nekünk a kisebb helyek jönnek be, és az, ha van egy bázis, ahová este visszatérünk ahelyett, hogy állandóan vinnénk a cuccot mindenfelé.
Pénteken értünk vissza, ha jól emlékszem, én hétfőn már dolgoztam, ők ketten még egy hétig szabadnaposak voltak. Sajnos a hét nem pihenésről szólt, Anna elment biciklizni Johannal egyik nap, és nekiindult egy lejtőn, nem fékezett, agyrázkódás, eszméletvesztés, mentő, egy éjszaka kórház, de szerencsére semmi baja nem lett (természetesen volt rajta sisak), csak a pofija karcolódott fel nagyon, és még kicsit mindig érzékeny.
Anna aztán megkezdte az első osztályt, kicsit csalódott, “azt hittem, nehezebb lesz”, de gondolom nagyon nehéz lehet új tanárral ráadásul belőni, ki mit tud, ahol valaki több száz oldalt olvasott már, mint Anna, más pedig a nevét se tudja leírni. De magát az iskolát, a barátokat és mindent nagyon szeret, minden reggel örömmel megy, minden délután pont rosszkor jövök érte. Mi több, már elkezdett maga is hazajárni, heti egyszer, ahelyett, hogy utolsó maradjon egyedül. Kapott kulcsot, nagyon ügyes. Max 45 percet volt eddig egyedül.
A sárkányok az erdőben rá vonatkozik, egyik nap az egész iskola szervett “sárkányjátékokat”, ahol is a hatodikosok az erdőben beöltöztek boszinak meg sárkánynak, a kicsiknek pedig meg kellett keresniük az elrejtett sárkánytojásokat. Az iskola udvarán pedig több méter hosszú sárkányforma piskótatekercs várta őket jutalmul. Szóval akad itt minden, még ha a sima óra unalmas is.
Sport tekintetében itt szülők viszik az edzéseket, és meg is van szabva, hogy mit. Tavasszal és nyáron foci volt, “osztálycsapatban”, azaz aki akart jönni az osztályból, meg néhányan a környező kis falvakból, ahol ez nincs. Néha többkörös mérkőzéseket is tartottak más iskolákkal. Anna egy ilyenre ment el, aztán azt mondta, többet nem akar, mert nem nagyon kötötte le. De az edzésekre örömmel eljárt. Most első osztályban meg floorball kezdődött ma, az eléggé tetszett neki, úgy láttam. Heti kétszer lesz. Jövőre aztán lesz külön fiú- és lánycsapat is.
Közösség is épül, jövő szombatra az osztály anyukái vacsorás estet rendeznek egyiküknél, izgatottan várom.
Ha meg még sport, Anna idei választott sportja a cirkusz, ahol mindenféle egyensúly, ugrabugra, kendőkben lógás kezdődött meg, rajong érte, és a tesitanár kollegám szerint ennél jobbfajta edzést nem is lehetne kisgyerekeknek kitalálni.
Az előrelépés meg rólam szól, maradt egy “elsőtanár” vagy hogy mondjam pozíció üresen a suliban, amit utólag meg lehetett pályázni. Ez amolyan tanári karrierlétra, nem kötelező, jár elég szép havi extra bérrel. Alapvetően arról szól, hogy vezesd a belső továbbképzést, de nálunk átment kis vezetőségi ügyintézésbe is. Én az olvasásfejlesztést jelöltem ki a témámnak a pályázati anyagon, de végül a főnök azt kérte, fordítsam az időt arra, hogy próbáljak meg Erasmus kapcsolatot találni két programunknak. A szakmát tanulók ugyanis mehetnek egyszer külföldre praktizálni. Ez a feladat tetszik is, szóval remélem, sikerrel járok.
Elég hosszúra nyúlik az ősz, aminek örülök, pont most nézem, milyen csodás pirosban pompázik az aróniasövényünk a kertben. Többször mentem biciklivel is dolgozni, még elég jó idő volt ahhoz pár hete, hogy kesztyű nélkül menjek, most már azért nulla fok körül vannak a reggelek és eléggé ködösek. De múlt hétvégén még lett egy nagy családi biciklizés, megkeresni a maradék kontrollokat a tájékozódós játékban. Idén iskolába menet onnan hazafelé is beiktattam néhányat, máris sokkal jobban motivál a dolog.
Ma van a fahéjas csiga napja, szóval megyek is és eszem a frissen sültből.
