Mindenki örült, hogy ilyen enyhe őszünk van, ha már a nyár idén szokatlanul hűvösre sikeredett. Még október elején-közepén is vidáman lengedeztek a zöld levelek a fákon. Persze már átvette az uralmat a sárga és a piros, de még mindig akadt jócskán zöld is. Tíz fokos reggelek, napsütés, kellemes időjárás. Ősz eleji kabátka.
A napok sötétedtek, reggel már be kellett kapcsolni a biciklin a lámpát, de a vonatról leszállva már világos fogadott.
Szerda reggel jégvirágosak lettek az autóablakok, először, mióta véget ért a nyár. Aztán csütörtökön is. Pénteken is. Péntekre minden levél lehullott az almafáról.
Mínuszfokok reggel a hőmérőn. Thermopulcsi a kabát alatt. Könnyező szem a hajnali biciklizésben. Deres háztetők. Csúszós veranda.
Ma van az első igazi, nagyon őszi nap, mikor éjszaka is többször arra ébredtem, hogy az eső veri az ablakot, és egész nap szakad, már vágytam egy ilyen kuckózós vasárnapra, filmmel, könyvvel, társasjátékkal (egyre csak nő a gyűjteményünk!).
Remek alkalom arra is, hogy visszarepüljünk egy hónapot az időben, és meséljek kicsit a nyaralásunkról.
A nyár első felét Johan munkája és a költözködés tette ki, a másodikat a lakás kitakarítása és átadása, majd a szokásos stugázás a sarkkörön túl.
Aztán volt maradék öt napunk, és azt Finnországban töltöttük. Szerdán szálltunk kompra itt Umeå mellett, Holmsundben, reggel nyolckor volt indulás, de egy órával előbb kint kell lenni, mivel a beparkolás időt vesz igénybe. 4,5 óra az út, de Finnországban egy órával később van, ezért fél kettőkor érkeztünk meg ottani idő szerint.
A komp szép nagy, bár kicsit már koszlott, elkéne neki egy kis festék. Lehet kabint bérelni, sőt, ülőhelyet is, ellenkező esetben üldögélhet az ember valamelyik étteremben, bárban, vagy a folyosói székeken, sőt, akár a földön is, sokan aludtak.
Mi nem béreltünk semmit, és a korai indulás miatt úgy döntöttünk, a kompon reggelizünk, aztán üldögéltünk tovább az étteremben.
A komp Vaasába érkezik meg, első utunk egy meteorkráterhez vezetett. 520 millió évvel korábban csapódott be egy meteor ide, most szántóföld az egész, táblákkal, és egy igen ritkán nyitva levő látogatóközponttal, vissza már nem jöttünk.
Aztán kempinget kerestünk magunknak, volt nálunk sátor meg minden, de mégis kis faházat béreltünk egy Malax nevű helyen, nagyon kellemes, két éjszakát töltöttünk ott, volt egy barátságos macska is, meg egy bazipók a rönkház rönkjei között, aztán eltűnt egy lyukban, ennek annyira nem örültünk.
Egyik reggel a helyi pékségben vettünk reggelit, máskor meg nap közben, sőt, kolbászt is grilleztünk egyik este.
Miután lepakoltunk, vissza a városba, közben tankoltunk is, a benzinkút kis kávézója “Apuka óvoda” névre hallgatott, ültek sorban az ablakban a kamionsofőrök.
Aztán császkáltunk és estebédeltünk a városban, illetve megterveztük a maradék napokat az alapján, amit láttunk. Vacsorára meg a világ legnagyobb gombóc fagyijait fogyasztottuk.
Csütörtökön lógott az eső lába, de nem is baj, mert aznapra Finnország egyik legnagyobb bevásárlóközpontja volt betervezve, 20.000 m2-es, unikornis- és unikornispata tematikával, el tudjátok képzelni. Vagy nem? Várjatok, segítek.
Külön felhívnám a figyelmet a csillámunikornisos házasságkötőteremre, ahol a megfáradt vásárlók megesküdhetnek, vagy akár, ahogy a filmekben, mikor romantikusan, pont ugyanakkor nyúlsz a polcon a villanykörtéért, és egymásra néztek, akkor… akkor rájöttök, hogy vagy most összeházasodtok, vagy soha.
Itten balra pedig Johan látható, a Koskenkorva gyár előtt, ami mi mást gyártana, mint alkoholtartalmú italokat.
Látszik rajta, hogy szívesen bemenne körbeszaglászni. :)
Vettünk ezt-azt, de véleményem szerint túl sok időt töltöttünk odabent, én már nagyon kezdtem unni, és Johan még csak akkor jutott el a szerszámokig.
Este visszamentünk Vaasába, kultúrest volt, későn nyitva tartó múzeumokkal, megnéztünk egyet-kettőt, meg ettünk vacsit, sőt, karneváli hangulat is volt.
Pénteken aztán jött a nagy kaland, a Power Park vidámpark! Vettünk egy napijegyet, amivel korlátlanul játszhattunk mindent. Voltak nagyon menő hullámvasutak, óriáskerék, körhinta, dodzsem, végül felültünk arra is, amelyik 0-100 km/h-ra gyorsul 1,9 másodperc alatt. Azt elég sokáig néztük, hogy fel akarunk-e ülni rá, de végül fel akartunk. Mivel fejjel lefelé is megy, ki kellett üríteni a zsebeket. Alig egy perc a menetidő, ültünk és vártuk az indulást, mikor is az egyik segéderő azt mondja Johannak, márpedig a szemüveget is le kell venni. Igen ám, de ő anélkül nem lát semmit, így már nem érezte annyira mókásnak, de addigra már mindegy volt. Ott, az a nagyon magas zöld az.
Aki menne vele egy kört, tessék parancsolni, nem saját készítésű, de azért film. Figyelem, szédítő!
Hazafelé az 1700-as évek piacára is betértünk, szerencsénk volt, hogy pont ezeken a napokon volt kultúrest és piac is, mikor arra jártunk. Vettünk nagyon finom kenyereket, meg egy gombócmécsestartót a szobába, amit az ablakba fogunk majd kiaggatni.
Aznap este a vaasai kempingben aludtunk, ami jóval nagyobb, de itt is faházban. Estére vettünk egy adag sültkrumplit, két sört, és biliárdoztunk a kemping kicsi restijében.
Szombaton természetjárás: kimentünk a kis szigetekre, menő hídon, ebédeltünk isteni lazaclevest és homoktövis-tortát (nagyon sok homoktövis van arrafelé), és ott túráztunk egy kört a tanösvényen, felmásztunk egy kilátóba, ahol a természetvédelmi terület munkatársai közül kettő is odafent várta a turistákat, hogy mesélhessen nekik a helyről. Miután a tanácsukat követve megkerestük a húsevő virágot is, meg meglestük a bocikat, szedtünk szamócát, még autóztunk körbe szép helyeket keresve és találva. Vacsorára fantasztikus sült halas szendvicset ettünk egy eldugott étteremben.
Aznap este szállodában aludtunk, mintegy a nyaralás megkoronázásaként, és szerencsénk volt itt is, épp kétnapos koncertsorozat volt, a szálloda vendégeként ingyen mehettünk oda is. Johnny Logan énekelt többek között, jó volt.
Az egyetlen, amivel nem volt szerencsénk, hogy vasárnap csak nyolctól adnak reggelit, mi pedig hatkor indultunk a komphoz, de erre az esetre van egy kis bár, ahol joghurtot, mini zacskó müzlit, szendvicset és salátát lehet magunkhoz venni, ezt fogyasztottuk el a hajón. Plusz nyertünk egy órát, a hazafelé időutazással.
Ahhoz képest, hogy négy nap volt, minden belefért: városnézés, kultúra, shopping, vidámpark, természet.
Elégedettek voltunk a mininyaralással, csak azzal nem, hogy másnap kezdődött mindkettőnknek a munka…
Június 19-én volt a napja, hogy beköltöztünk a szép új házunkba.
Ez egybeesett a nyári vakáció első napjával is, szóval pihenésről és fellélegzésről szó sem lehetett.
Az egész úgy kezdődött, hogy a június 19-ét megelőző hétre volt kitűzve két lakásmegtekintési lehetőség, tudjátok, már írtam róla, mikor mi eltávozunk otthonról, az ingatlanos meg fogadja az érdeklődőket. Hát fogadta volna, ha jöttek volna. Nem jött senki.
Beütött a depi, Johannak meggyőződése volt, hogy őszig el sem adjuk az egész kócerájt, mit csináljunk, béreljünk bele más bútorokat, és költözzünk át, jaj, mit csináljunk?
Közben telefonált az ingatlanos, hogy lenne itt egy érdeklődő pár, akik hétfőn jönnek a városba Doroteából, egy kisvárosból bő kétszáz méterrel arrébbról, esetleg hétfőn (ez 19-e) megnézhetnék-e. Sok reményt nem fűztünk hozzá, de azért mondtuk, hogy persze, Johan éjszakás volt előtte vasárnap, szóval ő a házba jött reggel hétkor lepihenni, én meg délelőtt átjöttem ide szintén.
Na, telefonál az ingatlanos, hogy érdekli őket, igen, megpróbálják megbeszélni, meg is veszik-e. A helyzet persze kedvezett a párnak, elvégre más érdeklődő híján nem kellett licitálni sem, biztosak lehettek benne, hogy ha igent mondanak, az övék lesz.
És az övék lett. Egy nyugdíjaskorú pár, akik unokázni jöttek, az egyik gyerekük a szomszéd negyedben lakik, a másik kicsit odébb, és hát akkor maradtak is.
Egyből aláírták a szerződést is.
Aztán megkérdeztük, mikor szabad a költöztetőbusz, mert ez benne van az árban. Hát aznap pont szabad volt, szóval délután négytől éjfélig pakoltuk ki a bútorokat, és hordtuk át ide.
Az utolsó két szekrénynél majdnem elsírtam magam, az maradt egyelőre. Aztán kidőlve estünk rá az össszecsukhatós ikeaágyakra, már rendbe rakni az ágyat nem volt erőnk.
Másnap Johan még mindig szabadnapos volt, kérdezte, mivel kezdjük. Úgy döntöttünk, csinálunk két helyiségben rendet, a konyha és a hálószoba, aztán a többi majd kialakul.
A hét további részében dolgozott, én addig pakolgattam, átköltöztettem az egész konyhát, a könyveket, mindenfélét. Szerencsére nem nulláról kezdtük, mivel már régóta megvolt a kulcs, egy ideje pakolgattunk.
Most már másfél hónapja lakunk itt, olyan, mintha nem is laktunk volna máshol. Van kis kertünk, Johan vett magának egy szép új grillt, gyakran vacsizunk grillezett ennivalót, játszunk, biciklizünk.
Két hete van Johan is szabadságon, még két hetünk van, megyünk a stugába a héten – holnap veszik át a lakást az újak – aztán pedig valószínűleg roadtrip lesz.
Egész más lesz mindennek a hangulata, ha az ember hétvégén ünnepel, egy egész napot lehet ünnepléssel megtölteni!
Johan péntek este a kollégákkal bulizott és későn ért haza, mégis volt ideje feldíszíteni a konyhát, és kipakolni az ajándékokat. :) Így mikor reggel beléptem, ez a látvány fogadott.
Reggeli közben három csomagot ki is bontottam, kaptam egy párnát az új olvasófotelemhez, egy Lilla My-s kiskanalat amit még tavasszal néztem ki magamnak a reptéren, és el is felejtettem, hogy kinéztem, meg egy könyvet, mert könyv nélkül nem ünnep az ünnep, ezt már megtanítottam neki. :)
Vicces sztorija van a könyvnek, ugyanis Johan szerint én már a világ összes könyvének a felét biztosan olvastam, ezért úgysem talál a boltban olyat, amit még ne olvastam volna. Viccesen megjegyeztem, hogy dehát a plázának a könyvesboltjában dolgozik a srác, aki benne van a könyvklubban, ahova járok, kérjen tőle tanácsot. Kért is. Aztán nagy nevetések közepette mesélte el, hogy először a fiú nem is tudta, kiről van szó, aztán ajánlott olyan könyveket, amiről Johan tudta, hogy nem pont az én ízlésem, de végül közös erővel kiválasztották Safran Foer új regényét, a Here I Am-et, aminek nagyon örültem, mert nemrég olvastam róla egy cikket, és nagy kedvem lett elolvasni.
Aztán felkerekedtünk Lycksele-be, mert szerettem volna autózni egy kicsit. Lycksele kb 130 km-re van ide, befelé, és nem is értem, hogy a volt kolléganőm hogy tud naponta oda ingázni dolgozni, kétszer két óra, elmebaj.
Lycksele “Lappföld Stockholmja”, minden ki van írva számi nyelven is. Nem túl nagy ugyanakkor.
Megérkeztünk, a kolleganőm ajánlása alapján egy pékségben ebédeltünk isteni salátát, aztán az ország egyik legjobb kávézójából vettünk magunknak kávét, úgy mentünk az állatkertbe.
Miközben ettünk, kint, Johan felhívta a figyelmem, mivel töltik el a helyi menő csávók a hétvégéjüket. “Cruising”-olnak, azaz a menő retro kocsijukban, vagy a lenyithatós tetejűben, vagy a kismotoron, vagy akármin, csigalassan haladnak az utcákon és utakon, nézik a járókelőket, a kávézókat, Johan szerint ez egy formája a társkeresésnek. És tényleg, míg megettük a salit, legalább ötször elment mellettünk ugyanaz a piros kocsi. Vicces :)
Az állatkert Skandinávia állatait gyűjti össze, mást nem. Mikor megjöttünk, nem sokkal később volt a ragadozók etetése. A farkasok úgy kértek kaját, mint a kutyák, összeverekedtek rajta. A sarki rókák ugattak, mint valami zsebkutya, igen mókásan néztek ki, ugyanis épp a téli bundájukat vedlik, ezért fekete-fehérek. A rozsomákok is furcsa hangon tették helyre egymást, íme:
Aztán kapott enni Flisan, a rókalány is, aki állítólag nagyon szelíd, szereti, ha a látogatók megsimizik. A hiúz nem akart előbújni, a nagy maci megfürdött.
Amiért meg még különösen jó alkalmat választottunk jönni, hogy szinte mindegyiknek volt kicsinye. Láttunk ici-pici farkast, három medvebocsot, kicsi rénszarvasokat, kis kecskét.
Aztán a fókák kaptak enni egy órával később, nagyon ügyesek, tudnak énekelni, gurulni, igent és nemet inteni, puszit adni egymásnak, a gondozónak, visszahozni a labdát, ugrálni.
A sirályok versenyeztek a fókákkal, ki kapja el hamarabb a gondozók által dobált halakat :)
Akadt még pézsmatulok, az ilyen jópofán néz ki:
Aztán sajnos már négykor zártak, és a hód sem mutatta meg magát, micsoda szégyen.
Utána megvacsiztunk egy kiülős helyen, grillezett husikat a folyóparton. Mivel viszonylag korán ettünk, és jó sokat, majd’ kipukkadtunk, szóval sétát indítványoztam. Találtunk is egy skanzen-szerű helyet a folyóparton, ami már ugyan zárva volt, de körbe lehetett járkálni, bekukkantani az ablakokon. Erdei múzeum is van ott, szóval mindenképp visszamegyünk még egyszer oda körülnézni.
Este pedig kaptam finom citromtortát, és kibontottam az utolsó két ajándékot, egy lámpást és belevaló gyertyát, amit a ház elé szerettem volna az új helyen.
Lassan már egy hete, hogy végre kizöldült minden, ellepték a gereblyések az udvarokat, rügyeznek a mindenek, kihajtott a nárcisz, amit itt ugyan “húsvéti liliom”-nak hívnak, hát ehhez képest kissé megkésett a szentem. Babalevelek halványzöldködnek a fákon, és hát igen, kiengedik a teheneket is a nagy téli bezártságból.
Ezért a helyi farmerek/tehénpásztorok/gulyások meg szokták hirdetni, hogy “betessläpp”, azaz legelőre engedés lesz, tessék jönni megnézni, adunk hozzá mindenféle földi jót, és a tehenek is hogy fognak virgonckodni.
Mi kiválasztottuk a “Glassbonden” nevű helyet, azaz a “Fagyi Farmer”. (Egyszer már jártunk ott!) Épp időben érkeztünk, kiengedték a teheneket, akik valóban lelkesek voltak, futkároztak egy egész kört, majd hirtelen meglátták a domboldalnyi embert, és szó szerint bámultak, mint borjú az új kapura. Egyikük annyira megijedt, hogy kiszökött a kerítésen. :)
Ez mondjuk pont nem látszik:
Aztán kellett venni kis kék izét, és utána korlátlan mennyiségben ehettél fagyit, ha kibírtad a sorbanállást. Először én közöltem, hogy ugyan nem állok itt, rémes, de aztán jobb lett. Különböző helyeken különböző ízeket adtak, volt ingyen joghurtkóstoló, ingyen tej és fahéjas csiga, babanyúl, Frans és a lányok (lásd jobbra), bocik, nyúlugratás, you name it.
Mikor épp sorban álltunk az egyik fagyishoz, a mögöttünk álló férfihoz befutott két, 10-12 év körüli fiúcska, és azt mondták, apaaa, menjünk hazaaaa, ez nem vicces, és tényleg nem volt, de Johan kiröhögött, hogy olyan vagyok, mint a gyerekek.
Hazafelé meg megálltunk a “hällristningar”oknál, amik kábé sziklarajzok. Az odavezető kis fahíd történelmi idővonalként szolgált, rákerült Bíró László is, és a végén a rajzok, mivel nagyon sütött a nap, alig látszik, de aki figyelmes, meglátja a szarvast benne.
Bónuszként pedig itt az új utcánk naplementében. Nemsokára most már tényleg ott fogunk lakni!
Hát akkor most beavatlak titeket a Nagy Misztériumba, avagy hogyan adjunk el és vásároljunk lakóhelyet Svédországban, és milyen szokások dívnak.
Először is, hol lakhatunk?
Lakhatunk házban, akkor a ház mienk, simán, ahogy otthon is lenne.
Lakhatunk bérlakásban, amit itt nem magánszemélyek birtokolnak, hanem van egy nagyobb cég sok házzal, és tőlük lehet. Ez esetben fizeted a lakbért, amiben általában benne van a közüzem meg az internet is.
Van “lakhatási jogod” egy lakásban, ami kvázi ugyanazt jelenti, mintha a tied lenne, de közben mégsem pont a tied. Merthogy egy egyesület birtokolja, és te kvázi csak a lakhatási joggal rendelkezel szabadon, ami igazából olyan, mintha a tiéd lenne, eladhatod meg minden, de a számlákon kívül fizetsz bele a közösbe. Ez a közös általában az az összeg, amit az egyesület felvett a házak felépítésére. Minden résztulajdonos törleszt tehát a lakás méretével arányosan. Értitek? Én nem teljesen, de körülbelül ez a lényeg.
A lakás, amiben lakunk, Johané. Mármint a lakhatási joga ugye. Ezt tehát most már lassan eladjuk, és átköltözhetünk a házunkba. Már két hónapja megkaptuk a kulcsokat, de még mindig nem hurcolkodtunk át. Miért? A bemutató miatt.
Ha az ember el akarja adni a lakását/házát, az úgy történik, hogy:
Keresel egy ingatlanost, amelyik szimpi. Az átjön hozzád, és felbecsüli, mennyiért lehet meghirdetni.
Az ingatlanos átküld egy stylistot, aki “megrendezi” szépre a lakást, kipaterolja a fele bútort, hogy szellősnek tűnjön, kiegészítőket javasol, ágytakarót, tál gyümölcsöt, égő gyertyát, mittomén. Nézzen ki úgy, mint egy múzeumi lakás, hogy mindenki belelássa a saját ízlését.
Mikor szépnek ítélik, lefotózzák a szobákat, és csinálnak belőle hirdetést a netre, meg kis prospektust.
A netes hirdetést végiggörgetve meg lehet nézni az összes képet, az alapárat, minden adatot, valamint, hogy mikor lehet jönni megnézni. 2-3×1 óra szokott lenni.
Mikor jönnek a vevők megnézni, te addig ne legyél otthon. Az ingatlanos fogadja őket, válaszol a kérdésekre, prospektusokat osztogat, ha pedig valaki komolyan érdeklődik, felírja magát.
Miután lementek a megnézős-körök, az ingatlanos felhív mindenkit, aki felírta magát, hogy továbbra is érdeklődnek-e, és elmondja, mikor lesz a licit.
SMS-licit. Ez a legnagyobb ostobaság, amit valaha is hallottam :D De attól még így van. Kisorsol egy véletlenszerű sorrendet az érdeklődők között, kiküldi, hány licitáló van, és felhívja az elsőt.
– Csókolom, Mr Svensson, megadja a kikiáltási árat?
– Meg.
Ekkor az ingatlanos körsms-t küld mindenkinek. Első licit: kikiáltási ár. Aztán telefonál tovább.
– Csókolom, Mr Johansson, emeli a licitet?
– Igen, 10.000 koronával.
Sms. Új licit: ennyi. Maradtak a licitben: ennyien.
– Csókolom, Miss Göransson, emeli?
– Igen. 5.000 koronával.
Sms. Maradtak ennyien.
– Csókolom, Mrs Bergman, emeli?
– Nem.
Sms. Maradtak ennyien mínusz egy.
Stb. míg egyetlen marad, aki nyert. Ha megfelel az eladónak is, és rendben vannak az illető megveszi. Szerződéskötés, költözési dátum, takarítás.
Ha vevő vagy: licit előtt kérdezd meg a bankot, kapsz-e kölcsön, mert ha nincs róla papírod, nem veheted meg a lakást/házat.
Gratulálunk, máris van egy új lakásod/házad! Boldog költözést.
Hát ezért nem költöztünk még el, mert kellenek a bútorok a bemutatóra. Johan meg az utolsókat simítja, hogy még tetszetősebb legyen a lakáska a vásárlóknak.
De közben már festettünk-tapétáztunk az új helyen, vettünk ezt-azt, kezd otthon jellege lenni. Gereblyéztük a minifüvünket, grilleztünk a kertben, jó lesz nagyon. :)
Lappsjukám van. “Lappbetegség”. Mikor az ember depressziós lesz attól, hogy egyfolytában hideg van, hó van, eső van, nap van, hó van, hó van, hó van, és nincs virág. Épp most mondta az időjárás, hogy téli időjárás lesz húsvétra, -10 fok is akár. Ah. Bár tegnap láttam krókuszokat! Szóval mikor múlt hétvégén, meg ezen a hétvégén, meg ma reggel szakadni kezdett a hó, én minden egyes alkalommal elbőgtem magam.
*
Johanra rátelefonált a virágbolt egyik nap, hogy este kap egy csokrot. Találgattuk egész nap, ki küldhette. Hát a bank küldte, amelyiktől a hitelt vettük fel, hogy sok szerencsét az új házunkhoz. Höhö, írhatták volna az igazat is: sok szerencsét a visszafizetéshez.
*
A síszünetben, március elején megjártuk Északot, és sooookat motorosszánoztam, nagyon megszerettem, és várom is mindig. Sok mást nem lehet ott csinálni, de a friss levegő… ja, meg először éreztem azt, hogy úgy megfagyott kezem-lábam, hogy leesik. Johan melegíteni akarta a lábam a hasán, de megmondtam, nincs az az Isten, hogy én levegyem a zoknijaimat. Mondjuk biztos neki volt igaza, de akkor is. Egyszerűbb megoldást választottunk végül: én vezettem, mert aki vezet, annak melegebb.
*
Azért mégis jöhet a tavasz, mert megjöttek a hattyúk, körbe-körbe szállnak, nagyon szépek. Megdőlt az európai rekord is, itt az Ume folyó deltájában több mint hatezret számoltak meg. Mikor suhan a vonat a lápos mellett, mindig látok sokat.
*
Éves szervizre vittük az autómat. Mikor érte mentünk, meglepődve tapasztaltam, hogy nem nyitja a pittyegő. Jó, lemerült az elem, mondja Johan, én meg, hogy na de pont akkor, mikor érte megyünk? Kisült, hogy az ablaktörlő sem működik, a távolsági fényszóró se, az index se, az ablakok se, égett a fék hibajelzője… valamelyik tehetséges nem dugott vissza valamit kábelt. És kivezette így a műhelyből, és átadta nekünk. Hát köszönjük szépen.
De hát szerviz után egy zacskó gumimaci is várt az autóban, akkor meg mit számít a nem működő index, ugye. :)
*
Terrortámadás volt Svédországban is… borús a hangulat.
*
A költözés igen lassacskán megy, a kulcsokat már megkaptuk, átköltöztettünk ezt azt, de mindent még nem… hogy miért, erről majd mesélek egy külön, hogyan költöznek és adnak el lakást a svédek bejegyzésben.
*
De mégiscsak tavasz lesz, mert holnap repülünk Magyarországra húsvétolni! ;)
